DR. KOLBER ISTVÁN (független): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Demokratikus Koalíció úgy gondolja, hogy a demokratikus jogállammal nyilvánvalóan teljes mértékben összeegyeztethetetlen minden önkényuralmi és diktatórikus uralom. Mégis úgy gondoljuk, úgy gondolom, hogy ez a törvényjavaslat egy pótcselekvés, ez alkalmatlan arra, hogy a különböző történelmi traumákat, az ezekkel kapcsolatos feldolgozatlan múltat valamiképpen rendezze. Ez nem is a törvényalkotók feladata, és nem is a törvényeknek a dolga.

Ha ennek a törvénynek a valódi céljait megnézzük, akkor nyilván nem a törvényben leírtak azok, nyilván nem a néhány kormánypárti képviselő által kifejtettek azok.

A lényegi frontvonalak nemcsak a múlt értelmezésében, hanem a jelenben húzódnak meg. Ma Magyarországon, itt a parlamentben is annak kell a demokratikus oldalnak hangot adni, hogy ma Magyarországon egy kizárólagos hatalom kiépítése folyik, hogy arról vitatkozunk, hogy a választójogot ne korlátozza a kormányoldal. Nyilvánvaló, hogy ezekről a dolgokról kívánja ez a törvény elterelni a figyelmet, meg azokról a gazdasági problémákról, súlyos szociális problémákról, amelyekkel az ország küszködik, hogy nincsen gazdasági növekedés, hogy egy rossz gazdaságpolitika van, hogy nincsen meg a beharangozott munkahelyteremtés. Ilyenkor jól jön a kormánynak egy ilyen múlttal foglalkozó törvényjavaslat, miközben itt mindenki ellen szabadságharcot hirdetnek, miközben szemben állnak az IMF-fel, ami különböző hirdetésekben ölt testet.

Tehát azt gondolom, hogy mindezek a dolgok azt szolgálják, hogy a lényegi kérdésekről önök eltereljék a figyelmet, hogy ezekkel ne foglalkozzanak, ne foglalkozzunk, és inkább a múltunk különböző kérdései kapcsán folyjanak a viták.

Ez a törvényjavaslat egy meglehetősen furcsa törvényjavaslat, aki elolvassa, láthatja, főképpen különböző törvényeknek a módosítását tartalmazza egy meglehetősen lakonikus tömörségű indokolással és egy oda nem illő melléklettel, aminek a szerepe inkább, azt gondolom, hogy egy pellengér vagy kedélyborzolásokat szolgál. Hiszen mi értelme lenne annak, hogy felsorolják, hogy az egyes településeken még milyen, önök által nem megfelelőnek tartott utcanevek vannak?

Azt gondolom, hogy ma Magyarországon édeskevés olyan cégnév adódhat, ahol a történelmi múltunk szempontjából elfogadhatatlan nevet használnak.

(12.40)

De még a sajtótermékek nevében sem hiszem, hogy nagyon előfordul ilyesmi, persze kivéve akkor, ha önök ezt a törvényt majd nem fogják kiterjesztő értelemben használni és alkalmazni, hiszen ennek a törvénynek a (3) bekezdésében olvashatunk olyat, hogy ha egy sajtótermék elnevezésében olyan kifejezés szerepel, amely a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerrel összefüggésbe hozható, akkor az bizony nem elfogadható. Ilyen szempontból nyilván két vezető politikai napilap neve, a Népszava és a Népszabadság neve összehozható egy önkényuralmi politikai rendszerrel, hiszen már akkor is volt ilyen elnevezésű újság, de azok az újságok nyilvánvalóan egészen mások. Nos, tehát igazából nem tudja az ember, hogy mire akarnak önök itt kilyukadni a szabályozás kapcsán, például a sajtótermékek nevének a szabályozásával kapcsolatosan.

Tehát a különböző szervezetek neve kapcsán is elgondolkodhatunk néhány dolgon, mert, ha mondjuk, a civil szervezetek nem használhatnak ilyen neveket, akkor vajon mi lesz majd a Nagy Imre Társasággal? Önök hogyan fogják ezt a névválasztást értékelni majd az elkövetkezendő időszakban? Hiszen tudjuk jól, Nagy Imre is szerepet vállalt egy ideig a diktatúra fenntartásában, kialakításában, miközben '56-ban pedig egy olyan történelmi szerepet vállalt, ami azóta is a magyarság szempontjából példamutató. Vagy mit tesznek önök József Attilával, aki tudvalevőleg az illegális Kommunista Pártnak a tagja is volt?

Nos, ezek a szabályok, azt gondolom, meglehetősen sok kérdőjelet jelentenek, és le kell szögeznem, hogy megítélésem szerint ez a törvényjavaslat teljesen alkalmatlan és szerencsétlen eszközválasztás ezekben a kérdésekben, ráadásul a különböző szélsőséges ideológiákkal való fellépésnek ez egy rossz eszköze, és itt nem segít az sem, hogy önök a Magyar Tudományos Akadémia véleményét tartják fontosnak kikérni adott esetekben, mert nyilvánvaló, hogy ezekben az ügyekben az sem tud jó tanácsokat adni önöknek. Az egész törvény kapcsán felmerül az, hogy vajon ez a törvényjavaslat minden önkényuralmi rendszerre vonatkozik-e. Nos, erre maga a normaszöveg nem nagyon ad eligazítást, a mellékletekből azonban egyértelműen kitűnik, hogy a XX. században csak két diktatúrát ismernek, a kommunista diktatúrát és a Tanácsköztársaságot.

Tisztelt Országgyűlés! Richard von Weizsäcker kereszténydemokrata politikus, a Német Szövetségi Köztársaság államfője szövetségi köztársasági elnök volt két cikluson keresztül is, széles körű megbecsülés övezte a munkáját, egyébként olyannyira, hogy a második ciklusra a baloldal nem is állított vele szemben jelöltet. 1985. május 8-án, a második világháború európai befejeződésének 40. évfordulóján tartott ünnepi beszédet, és a háború befejezését Németország felszabadulásaként jellemezte, tehát felszabadulásként azt, hogy Németország letette a fegyvert a szövetségesek előtt. Igen, ez a politikus, aki egy jobboldali politikus volt, a demokrácia elkötelezett híve, így fogalmazott, mert tudta, és úgy értékelte, hogy a náci rendszer vége a németek számára felszabadulást jelent.

A jelen törvényjavaslat benyújtói más álláspontot képviselnek ebben a kérdésben. Az önkényuralmi rendszerhez, a kommunista rendszerhez kötik például ezt az eseményt, és noha jól tudjuk, Magyarországon sokfajta megközelítés van e kérdés szempontjából is, de úgy érzem, önök figyelmen kívül hagyják azt, hogy ezek az események a nyilas diktatúrától és egy olyan rendszertől szabadították meg az országot, ahol a puszták népének a nyomorúsága volt a jellemző, és egy antidemokratikus rendszer omlott össze.

A törvényjavaslat előterjesztői példálózásukkor száműznék a magyar utcanevekből például Frankel Leót is. Ez a XIX. századi munkásmozgalmi személyiség nem tudom, hogyan kötődik a XX. századi diktatúrákhoz, hiszen akkor már nem élt, és ugyanez a helyzet itt Ságvári Endrével is, aki ugyan fellépett az akkori magyar állammal szemben, a háborúval szemben, a nyilas uralommal szemben, mégis egyértelmű, hogy ő nem vett részt semmifajta diktatúra kialakításában. Manapság azonban Magyarországon a Fidesz vezette önkormányzatok közterületeket neveznek el Prohászka Ottokárról, Tisza Istvánról, Teleki Pálról, Wass Albertről, szobrot emelnek Horthynak (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.), amelyet önök most megtapsolnak, és elfogadhatónak, fontosnak tartanak, hiszen ennek ellenére Tisza István Magyarország első világháborús hadba lépésének volt az első számú felelőse, (Zaj a kormánypártok soraiban.), Horthy pedig a második világháborúba való belépéséé volt, majd szobrot emelnek Teleki Pálnak, aki zsidótörvényeket nyújtott be az akkori parlament elé.

Mi ezt a törvényt egy ostoba, bornírt, felháborító törvénynek tartjuk, amely ugyan összhangban van az önök nemzeti hitvallásával (Zaj a kormánypártok soraiban.) de sajnálatos módon törvényben kívánja elérni azt, hogy a magyarok hogyan lássák Magyarország történelmét, kit tiszteljenek, illetve kit utasítsanak el. Az államnak, a parlamenti többségnek nem feladata a történetírás, nem feladata a történeti tudat formálása. Önök nem veszik azt figyelembe, hogy már két olyan időszak is volt, amikor létezett ebben az országban hivatalos történelmi álláspont a 40 éves szocializmusnak nevezett időszakban, illetőleg az azt megelőző 25 esztendőben, a Horthy-korszakban, és ettől, úgy gondoltuk, 1989-ben véglegesen megszabadultunk, de sajnos most visszaköszönnek ezek a dolgok. Szerintünk nem helyes, ha törvénnyel akarják előírni vagy megtiltani egy történelmi személy megítélését, illetőleg azt, hogy ezt a különböző utcanév-elnevezésekben használják-e, avagy ne használják.

Mi azt tartjuk helyesnek, ha a társadalom egy meghatározott többsége megveti azt, aki megvetésre méltó, aki elvette magyarok százezreinek, millióinak az életét, a szabadságát, a biztonságát. Ilyen szempontból, azt gondoljuk, helyes, hogyha nem állítanak szobrot, és nem neveznek el közterületeket sem Rákosiról, sem Szálasiról, Imrédyről vagy Kádárról, Horthyról vagy Telekiről, de nem azért, mert ezt egy törvény tiltja, hanem azért, mert nem illik.

Ez a fő oka annak, hogy elutasítjuk ezt a törvényjavaslatot, ugyanakkor felháborítónak is tartjuk a törvényjavaslatot, mert egyfajta történelmi tudatot tilt, miközben az önök által helyesnek tartott történelmi álláspontokat pedig törvényerőre kívánja emelni, olyannyira, hogy sarkalatos törvényként fogalmazzák meg.

Akkor, amikor a fideszes Fővárosi Önkormányzat a Roosevelt teret átnevezte, azt gondolom, ebben az is benne volt, hogy önök szembefordultak az antifasiszta koalícióval, inkább a tengelyhatalmak oldalára álltak, és a történelmi szemléletükben, a jogalkotásban mindez maximálisan tükröződik. Egy ilyen törvénnyel nem lehet mást tenni, mint elutasítani, elvetni, de nyilvánvaló, hogy felmerül a kérdés, mit tegyen majd egy demokratikus Magyarország ezzel a törvénnyel, mit tegyen a hasonló jellegű szabályokkal. Az biztos, hogy egy következő demokratikus parlament ezt a törvényt hatályon kívül fogja helyezni, de abban is biztos vagyok, hogy helyébe nem állít majd egy másik törvényt, nem kívánja szabályozni, nem szabályozhatja azt, hogy mi a helyes és mi a helytelen, ezt egy társadalom, egy egészséges társadalom egészséges történelemszemlélete meg fogja oldani, de mindez már nem ennek a parlamentnek lesz a feladata, hanem egy új, demokratikus hatalom feladata lesz Magyarországon. (Moraj a kormánypártok soraiban.)

Köszönöm szépen.

(12.50)

Forrás: parlament.hu