FONT SÁNDOR, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Valószínű, hogy nekünk, gazdálkodóknak, földtulajdonnal rendelkezőknek az őszi törvényalkotási folyamat legizgalmasabb és legfontosabb törvénye ez, de tartok tőle, hogy ez a törvénykezés a magyar társadalomra is hatást fog gyakorolni; majd éppen a tartalma ismertetése után szeretném ezt érzékeltetni.

Talán kezdődött a jelenlegi kormány földhöz, termőföldhöz, vízhez, erdőhöz való hozzáállásának a megnyilvánulása azzal, hogy az alaptörvényben rögzítettük, hogy az állami vagyon szerves, szuverén részeként tekintjük. Erre a felhatalmazásra nyilvánvalóan egyedi jogszabályokat lehet tenni, és ezt most ezzel a földszerzést szabályozó törvénnyel véleményem szerint első lépésben meg is tesszük.

Természetesen ismert, hogy a földtörvény módosításának az indítékai között ott van, hogy 2014 májusában le fog járni az a tiltó határozat, amely szerint jelenleg külföldiek nem vásárolhatnak Magyarországon termőföldet, tehát valamilyen szintű engedményt kell tenni. És ott van az az 1990 óta, húsz éven keresztül zajló nagy vita, hogy a magyar termőföldnek ki legyen a tulajdonosa, ki legyen a használója, és azon mit akarunk tulajdonképpen termelni, milyen szerkezetben, milyen felosztásban, hogyan akarjuk biztosítani a hazai fogyasztók számára a rendkívül jó minőségű élelmiszerünket, és netán hogyan akarjuk biztosítani azon gazdaságok számára a termőföldalapot, akik olyan potenciállal rendelkeznek, hogy exportra is tudnak termelni.

Nos, ezek azok az indítékok véleményem szerint, amelyek szükségessé tették, hogy nyissuk meg a vitát.

Igen, Varga Géza említette, hogy a vita elég régen megnyitásra került, hiszen egy koncepcióról volt szó, amelybe szerintem régen nem látott módon az ellenzék idejekorán bevonásra került. Természetesen ez nem azt jelenti, nem jelentheti azt, és nem is kell hogy azt jelentse, hogy az ellenzék a jelenlegi polgári kormány által felvázolt koncepció minden egyes részletével egyetért és azonosulni tud. Látszódott, hogy két szélsőség van az ellenzék körében, és az egyiket az MSZP, a másikat a Jobbik képviselte. Az LMP inkább innen a budapesti belvárosból próbálta meg kitalálni, hogy hogyan működik a vidék. (Szabó Rebeka közbeszól.)

De tény az, hogy egy konzultációs sorozat szinte még jelenleg is zajlik, és nyugodtan mondhatom, hogy ez a parlamenti vita is a konzultációs sorozat része, most már persze technikai szinten, amikor majd módosító indítványokkal tudomásunkra lehet hozni, hogy az ellenzék hogyan próbálná esetleg másképp vagy jobbító szándékkal formázni ezt a törvénytervezetet.

A kormány és a polgári többséget biztosító jelenlegi kormányoldal azonban úgy gondolja, hogy alapvetésnek, vitaanyagnak mindenféleképpen megfelel a jelenleg benyújtott törvénytervezet.

Mint említettem, az egyik indok a változtatásra a '14-ben lejáró földszerzési tiltás. Természetes volt, hogy ekkor a szakmai körök körbenéznek az európai országok körében, hogy más országok vajon hogyan rendelkeznek a földszerzéssel kapcsolatosan, netán ha tagállami állampolgár is vásárolhat földet.

Ebben nagyon eltérő álláspontok vannak. Először is vannak azok az uniós országok, amelyek egyáltalán nem korlátozzák a külföldiek termőföldszerzésének lehetőségét. Vannak ilyen országok a régi 15-ök, alapító tagországok között, és vannak a velünk együtt csatlakozó országok körében is, ha csak itt Romániára, Szlovákiára vagy Csehországra gondolok, hogy ezek az országok semmilyen korlátozást nem tettek. Ugyanakkor én merem azt mondani, hogy amelyek egy kicsit is jobban aggódnak a termőföldért, mondjuk, Lengyelország és Magyarország, stratégiailag az utolsó pillanatig védték az álláspontjukat, hogy külföldiek egyelőre ne vásárolhassanak termőföldet. Aztán kiderült, hogy meg kell nézni, a védekezési alap megfelel-e az uniós jogszabályok alapvetéseinek, netán az Európai Bíróság döntéseinek.

Sokat és sokan favorizálták több éven keresztül a dán gazdasági modellt, termőföld- és üzemszabályozási modellt. Én magam is sokat tanulmányoztam ezt. Voltak, akik szakmai kirándulásokra mentek. Aztán kiderült, hogy ők sem különbek sokan másnál. Egy németországi feljelentés alapján a dán földtörvénynek az általuk tartott legfontosabb alapelemeit semmisítette meg 2009-ben és '10-ben az Európai Bíróság.

(10.50)

Ez a helyben lakásra és az iskolai végzettségre utaló nagyon kritikus feltételeket jelentette. Ez persze azt jelentette, hogy amíg nem semmisültek meg ezek a dán szabályok, addig ott külföldi, EU-tagállami állampolgár valóban nem szerezhetett, nem tudott fizikailag földet szerezni, hiába engedte meg elvi alapon a dán jogszabály. Természetesen ismert volt a hozzánk közel álló osztrák szabályozás; itt csak a miniszterelnök úr azon szófordulatát szeretném idézni, aki azt mondta, hogy annyi osztrák kollégát szeretnénk itt látni földet szerezni, mint ahány magyar gazdálkodó tud netán Ausztriában földet szerezni. Itt ugye nem az osztrákok szándékával, hanem a magyarok lehetőségével van leginkább problémánk; gyakorlatilag nem tudnánk Ausztriában földet szerezni, és nemcsak az árkülönbség miatt, hanem az ottani nagyon rafinált eljárási szabályok miatt.

És aztán ezek a viták eljutottak, legalábbis engem elvezettek 2008 tájékán a francia földszabályozás kérdéséhez. Hála istennek volt az NFA-nak akkor egy olyan munkatársa - Jaczkó József, itt nevét is megemlítem -, aki szakmai úton jelezte, hogy a francia földjogszabályozás rendkívül érdekes. Ott van egy állami hatóság a társult tagokkal együttvéve - Safernak nevezik ezt az intézményt -, és gyakorlatilag ezen államigazgatási szerv nélkül egyetlen négyzetméter föld sem mozoghat sem tulajdoni, sem bérleti rendszerben.

Nosza, akkor nem maradt más dolgunk, mint hogy nézzük már meg, hogyan maradt talpon ez a francia modell, amit itt a miniszter úr is idézett az expozéjában. Én magam egy szakkönyvet fordíttattam akkor le, és tettem közzé itt sokak számára, akit érdekelt ez a kérdéskör, és nem vitás, hogy számunkra olyan meglepő szabályozást vezettek be a franciák, hogy ember legyen a talpán, aki európai uniós állampolgárként Franciaországban tud ma földet szerezni. De hozzáteszem - egyben válaszolva is a Jobbik felvetésére -, hogy aki a francia földjog minden elemét EU-tagállami állampolgárként teljesíti, legyen az, mondjuk, egy cseh állampolgár, akkor természetesen a francia állam és az a Safer intézmény, az eljáró állami hatósági intézmény sem tilthatja meg a cseh állampolgárnak a földszerzést. Csak hát ott igen komoly feltételeknek kell megfelelni, igen kritikus feltételeknek, amit rendszerint egy tagállami külföldi állampolgár nem szeret vállalni.

Nos, ezek voltak azok az első alapok, amelyekkel, azt gondoltuk, 2014-re fel lehet készülni. Van modell, van példa, hogy igenis a kritikus kérdéseket - mint zsebszerződés, külföldiek termőföldvásárlása, magyar spekulációs termőföldvásárlás, mert mondjuk meg, hogy azért Magyarország állampolgárai is benne vannak időnként a spekulációs földvásárlási szándékban - hogyan lehet kivédeni, úgy néz ki, hogy van valami lehetőség.

És itt vissza kell nyúlni az uniós alapszerződés egy-két kritikus pontjára. Éppen tegnap a közhírekben figyelem, hogy Balczó Zoltán, a Jobbik frakciójának vezetőhelyettese azt mondja, hogy kettős jogelv van, és a tőke szabad áramlásának elvéből ki kell venni a termőföldet. Nincs igaza Balczó Zoltánnak egyébként abban, hogy ki kell venni; nem kell kivenni. Ugyanis ha megismerte volna az uniós bírósági döntéseket, az egyik kimondja, hogy a tőke szabad áramlása és a letelepedés szabadsága ugyan uniós alapjog, de közérdekre való hivatkozással bizonyos esetekben korlátozható - ez egy iszonyú lényeges bírósági döntés.

Na most, milyen közérdekek lehetnek? Például egy közérdek lehet a biztonságos élelmiszerrel való ellátása az állampolgároknak - ez egy elég komoly közérdek, remélem, mindenki érzékeli. Hoppá! De hát ha élelmiszert csak termőföldön tudunk termelni, akkor eljutunk a közérdek fogalmával a termőföldig, amelyre logikailag bizony ráirányítható, hogy a termőföld megszerzése a közérdekre való hivatkozással, a tőke szabad áramlása és a letelepedési szabadságjog ellenére, ez az alapjog bizonyos esetekben korlátozható; ezt az Európai Unió Bírósága kimondta.

A másik hasonló, nagyon fontos döntése ennek a bíróságnak - csak hát itt iszonyú sokat kellett tanulmányozni ezt a rendszert, és megérteni, hogy mi történt az elmúlt hat-nyolc-tíz évben az Európai Unióban a bírósági döntéseken keresztül -, ez pedig az, hogy az EU Bírósága szintén kimondta, hogy a termőföld egy különleges jószág, rendkívül speciális tulajdonságai vannak; itt már megemlítésre került, hogy például nem szaporítható. Ez egyébként nagyon nagy veszély a világ élelmezési ellátásában, hogy nem tudjuk szaporítani, miközben Földünk lakossága növekszik. De maradjunk csak annál, hogy nem szaporítható, és egyben a termőföld összessége általában kijelöl egy országhatárt. Úgy szoktam ezt mondani, hogy a termőföld összessége maga a haza, itt Magyarországon ezt érezzük is. És azt mondja erre az EU Bírósága, hogy mivel különleges jószág, ezért elismeri, hogy termőföldszerzés esetén az adott ország előzetes hatósági engedélyezési eljárást vezessen be. A franciák természetesen ezt használják, ezt az előzetes hatósági engedélyezési eljárást. És aki ismeri a termőföldtervezetünk lényegét, tudja, hogy abban természetesen benne van az előzetes hatósági engedélyezési eljárás a földszerzés és a bérlés folyamatában.

Aztán még egy apróságot kell itt megemlítenem: az EU Bírósága ugyancsak kimondta, hogy a tulajdonszerzési képesség nem alapjog. Ez rendkívül fontos, magyarul: nem mehet oda egyetlen EU-s állampolgár egyetlen másik EU-s államhoz, és nem követelheti, hogy nekem EU-alapjogom a tulajdonszerzési képességem, tehát kötelesség nektek megengedni, hogy én termőföldet vásároljak nálatok. Az EU Bírósága kimondta, hogy nem, kérem szépen, a tulajdonszerzési képesség nem EU-alapjog.

No, és akkor még egy apróságot ehhez, hogy sajnálatos módon, vélelmezhetően a külföldiek miért fognak mégis szándékozni nagy erővel termőföldet szerezni. Azért, mert rendkívül jó természeti adottságunk van, és az európai földpiac olyannyira zárt, hogy sehol máshol nem szabadul fel elméleti vásárlási lehetősséggel ekkora nagy terület, mint ami Magyarországon most meg fog jelenni. Erre majd természetesen fel kell készülnünk, esetleges perekre, bírósági eljárásokra. Nem véletlen volt, hogy kezdeményeztem 2012 júliusában, hogy a Kúrián Darák Péter elnök úr vezetésével a magyar és az európai földjogról a bírák előtt egy vita kerüljön lefolytatásra, hogy érzékeljék, mi lesz az a problémahalmaz, ami esetleg 2014 után a bíróságok előtt is meg fog jelenni.

Nézzük, hogy melyek a főbb elemei ennek a termőföldtörvénynek! Én a leglényegesebbet próbálom meg felvázolni, és valóban úgy érzékelem, hogy 1990 után, de lehet, hogy több évtizedre visszamenőleg is a legkomolyabb változást fogja okozni, mint említettem, lehet, hogy társadalmi szinten is. Ugyanis ez a törvénytervezet kimondja egyértelműen, hogy csak magánszemély szerezhet termőföldet, tehát társas vállalkozások, jogi személyek továbbra sem szerezhetnek, tulajdonolhatnak termőföldet. Na de, nem minden magánszemély - mondja ki ez a tervezet -, hanem a magánszemélyek közül csak azok, akik teljesítik a "földműves" definíciót, ezt a törvény pontosan megfogalmazza, hogy kit tekinthetünk földművesnek, és a földműveseken belül viszont csak azok, akik az eladásra szánt termőföldtől lakóhellyel, székhellyel vagy gazdálkodási centrumukkal 20 kilométernél nem messzebbre rendelkeznek az eladásra felkínált termőföldtől.

Lefordítom. Ma jelenleg 2 millió állampolgárnak van tulajdonában termőföld. Mintegy 180 ezer főállású, támogatást igénylő gazdálkodó van, és mintegy 400 ezer háztáji, önellátó kertnagysággal rendelkező gazdálkodó, vagy olyan, aki olyan kicsinek ítéli meg a földterületét, hogy nem akar adminisztrációs úton támogatáshoz folyamodni. Tehát mintegy 500-600 ezer olyan állampolgárunk van, aki fizikai közelségben műveli a termőföldet, de mint említettem, 2 millió földtulajdonos van. 2014-től az fog bekövetkezni, hogy azok a tulajdonosok, akik nem földművesek, és el akarják adni ezt a termőföldet, nem tudják eladni senki másnak, csak életvitelszerűen mezőgazdasággal foglalkozónak, azon belül is csak azoknak, akik a felkínált földterülettől maximum 20 kilométeres távolságra laknak.

Ha ezt mindet most valaki feldolgozza, arra a következtetésre jut, hogy itt 5-10-20 éven belül a magyar föld gyakorlatilag a földművesek, az életvitelszerűen mezőgazdasággal foglalkozók tulajdonába fog kerülni. Kikerülhetetlen ez a folyamat, de persze csak akkor, ha ezt a földtörvényt valaki nem változtatja meg a későbbi kormányok közül.

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Természetesen a törvénytervezet felkészül arra a helyzetre, hogy öröklés során és egyéb életvitelszerű joghelyzetekben szerezhet, tulajdonolhat termőföldet az is, aki nem főállásban vagy mellékfoglalkozásban gazdálkodó, azaz földműves, ahogy ez a definíció most bevezetésre kerül, de nyilvánvaló, hogy amikor az örökléssel így megszerzett termőföld - mint említettem - adásvételre kerül, már csak földműves lehet a vásárlója ennek a földnek.

(11.00)

És ahogy itt a miniszter úr expozéjából is kiderült, a helyi földforgalom, amely kiterjed a bérletre és az eladásra is, a helyi földbizottság véleménye alapján fog majd elbírálásra kerülni annál az államigazgatási szervnél, mint amelyiknél jeleztem, hogy az Európai Unió Bírósága kimondta, hogy igen, előzetes hatósági engedélyezési eljárást engedélyez a föld szerzése vagy bérlése esetében.

Közismert az a vita, amely már itt is lefolyt, de tudjuk a több hónappal ezelőtt megkezdődött egyeztetési folyamat kapcsán, hogy az 1200 hektárt az MSZP, amelyik rendszerint a tsz-alapú tőkés nagybirtokrendszerek oldalán áll, úgy látja, hogy ez kicsi, ezzel tönkreteszik az úgynevezett versenyképes nagyüzemi gazdálkodást, tönkreteszik az állattenyésztést. Ez lehetséges, Gőgös Zoltánnak említem, lehetséges, hogy ma az összes állatállományunk kétharmadát nagyüzemi gazdaságoknál találjuk meg (Gőgös Zoltán: Több mint kétharmadát!), de mondja már meg nekem azt valaki: 1200 hektárral nem tudjuk előállítani a szükséges takarmányt az ott lévő állatoknak? (Gőgös Zoltán: Nem!) Félelmetes nagy mennyiség az 1200 hektár! (Gőgös Zoltán: Csak nem értesz ehhez, Sanyi!) Legalább szakmailag ne ferdítsünk ezekben az adatokban! (Gőgös Zoltán: Nem elég!) Legalább szakmailag ne ferdítsünk!

Hála istennek, vagyunk itt néhányan, akik le szoktuk gyalogolni, hogy mennyi az a 100 méterszer 100 méter, az 1 hektár, az 10 ezer négyzetméter. És akkor mennyi lehet az 1200 hektár? Nem tudok Magyarországon ma olyan nagy gazdaságot, amelyik ne tudná előállítani 1200 hektáron a gazdálkodásához szükséges takarmánymennyiséget. (Gőgös Zoltán: Nem elég!) Tudom, hogy van olyan időszak, mint az idei, amikor aszály volt, és ezért rendkívül izgalmas és nehéz időszakban ez kritikus lehet, de tisztázzuk, az Európai Unió döntő többségében nem is látnak 1200 hektáros birtoktesteket, nemhogy kicsinek találják, mint ahogy az MSZP.

Aztán itt jön a másik véglet, amit a Jobbik képvisel: "1200 hektár, az valami latifundium, az valami nagybirtok, az valami idegen test! Menjünk visszább, lejjebb!" És nem arról van szó, hogy nem lehetne 30-40-50 hektáron, főleg a kézimunkaerő-igényes, a teljes feldolgozási vertikumot is magába foglaló mezőgazdasággal foglalkozni, hogy nem lehetne 30-40 hektáron megélnie a gazdálkodónak. Véleményem szerint igen, főleg, mint említettem, a kézimunkaerő-igényes területen, és főleg, ha a feldolgozási részbe, és netán az eladói részbe is becsatlakozik ez a gazdálkodó. Tehát ha a profitszerzési felsőbb rátákban is érdekelt lenne ez a gazdálkodó, akkor biztosan meg lehetne élni. Sajnos, egyelőre nem ilyen a magyar agrárium szerkezete, ezt mindenki látja.

Úgy gondolom, hogy az a szélsőséges vita, ami egyben megjelent a Jobbik véleményében, az elaprózott birtoktestek favorizálásában, és a másik, hogy az 1200 hektár kevés, még nagyobbat, mondja az MSZP, ennek a szintézise, a középmezsgyéje tökéletesen megfelel ennek az 1200 hektár méretnek. És én azt gondolom, hogy ezzel az 1200 hektárral egyrészt korlátoztuk, hogy magántulajdonban természetes személynél 300 hektárnál több föld nem lehet, de egyben a családi gazdálkodásoknál 500 hektárnál több föld nem lehet, és egyben a közeli hozzátartozók együttesen 1200 hektárnál több földet nem birtokolhatnak, és ez az 1200 hektár vonatkozik a társas vállalkozások által bérelt terület nagyságára is, azzal a megengedéssel, hogy ha tulajdonostól bérel, akkor ez még pluszban hozzáadódhat az 1200 hektárhoz.

Ami pedig említésre került, hogy a földet ki kellene venni a tőke szabad áramlásából: én szeretném jobbikos képviselőtársaimnak megjegyezni, hogy gondoltam, hogy ez a vita fel fog merülni, ezért tavasszal az Európai Unió Bizottságához fordultam egy írásbeli kérdéssel - fideszes uniós képviselőinkön keresztül ezt bárki megteheti -, és azt a kérdést tettem fel, hogy létezik-e kettős jogelv, vagy pedig az Európai Unió régi 15-ök tagországainak is ugyanazok az elvek az irányadóak a földtulajdonlás, földszerzés esetében, mint a később csatlakozott országok esetében. Természetesen az európai uniós Bizottság válaszolt erre - ez egyébként E-003419/2012. kódszámmal bárki által elolvasható -, amelyben tényszerűen leírta, hogy nincs kettős jogelv, amit a Jobbik és Balczó Zoltán itt állít, teljesen téves alapon. Nincs kettős jogelv, azaz nincsenek megkülönböztetve az Unió régi tagországai az utólag csatlakozott tagországoktól. Ezt fényesen bizonyítja, hogy Dánia földtörvényét, amely régi tagország, bizony megsemmisítette az Európai Unió. Ebből látszik, hogy nincs kettős jogelv. Tehát nem kell az Európai Unióval új alapszerződést kötni, mint ahogy a tegnapi közhírekben ezt Balczó Zoltán, szerintem teljesen félreértve a jogelvet, követelte a nyilatkozatában.

Én azt gondolom, hogy nem igaz az az állítás, hogy ez a földtörvény végletesen tönkreteszi az állattenyésztést, amit az MSZP itt folyamatosan üzen. Szerintem csak riogat vagy félelmet kelt. Én úgy látom, hogy nagyon hosszú vitán keresztül, amely még nem zárult le, mert én magam is úgy látom például a fiatal gazdák esetében, és Jakab István is utalt rá, hogy a miniszterelnök hétvégén a Magosz fiatalgazda-kongresszuson vett részt, és nem lenne szerintem baj, hogyha előrébb sorolnánk a termőföldszerzésnél például a fiatal gazdákat. Aki ismeri a sorrendiségi fogalmakat, én kérem, hogy ebben alakítsunk ki egy konszenzust, hogy a fiatal gazdák esetleg előrébb tudnának-e lépni a törvénytervezet felsorolási rendjében. Úgy érzem, hogy érdemes lenne erről elbeszélgetnünk.

Tehát véleményünk szerint is van mit változtatni. De azok az alapok, amelyekben tisztáztuk, hogy a külföldiek földszerzési szándékának nagyon komoly gátat szab, hogy a zsebszerződések nem teljesülhetnek automatikusan, tehát nem történhet meg az, hogy 2014. május 1-jén a zsebszerződés előkerül, és az addigi bérleti szerződés automatikusan tulajdonjogi szerződéssé alakul át, ez nem lehet, mert ezért van az előzetes hatósági engedélyezési eljárás. Ez nem lehet, mert ezért van a helyi földbizottságok véleménye, amelyeknek két fő feladata van, a törvény meg is említi: megvizsgálni, hogy a birtokpolitikai irányelveknek eleget tesz-e a szándékozott bérlési vagy tulajdonszerzési akarat, és a helyben kialakult bérleti és termőföldárak vajon visszaköszönnek-e a szándékozott ügyletben. És ha ez nem így van, erről jelentést készít majd ez a helyi földbizottság, és feladja az állami igazgatási szervnek, amelyik természetesen kell hogy mérlegelje a helyi földbizottságoknak ezen véleményét.

Így aztán mégiscsak azt mondom, hogy ez a törvénytervezet választ ad, mint említettem, a külföldiek földszerzési szándékára; igen komoly választ ad a zsebszerződésekre, amelyek nem tudnak automatikusan érvényesülni; választ ad a földhöz spekulatív szándékkal közeledő mind külföldi, mind belföldi befektetők szándékára; és én azt gondolom, egyértelműen irányítja a termőföldet az élethivatás-szerűen mezőgazdasággal foglalkozók tulajdonába.

Na most, ezek azok az alapvetések, amelyekkel, én úgy érzékelem, hogy biztosítva lesz, hogy a magyar agrárpotenciált, amely jelentős tartalékokkal rendelkezik, ezt a tartalékot kihasználva növekedési pályára, ennél is nagyobb növekedési pályára állítsuk. Ez 2011-ben már megmutatkozott. Pontosan tudjuk, hogy ott a GDP-hez 0,9 százalékot csak a mezőgazdaság tett hozzá. Én úgy gondolom, hogy az az üzemszabályozás, amely szintén be fog kerülni a parlament elé és a családi gazdálkodók szabályozása, ez a három törvény együttesen garantálja a magyar agrárium további életképes és növekvő pályáját.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu