TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tényleg lehetne arról folytatni... (Zaj a kormánypártok soraiban. - Az elnök csenget.) Tudják, a modernséghez és a hagyományhoz a tisztelet is hozzátartozik, ami megillet mindenkit, legyen az egy miniszterelnök vagy legyen egy átlag állampolgár. Azt gondolom, ebben a Házban meg joggal vethetjük fel ezt a kérdést a miniszterelnök úr után.

Nagyon egyszerű, miniszterelnök úr, tényleg lehetne hosszú órákat zengeni arról, hogy a modernség és a hagyomány hogyan illeszthető, de az a hagyomány, amely nem egyesíti a magyarságot, csak politikai értelemben arra használja föl a miniszterelnök úr, hogy egy spirituális térben, a valóságtól elrugaszkodva most olyan nemzeti hívószót fogalmazzon meg, amely alá nem rendezhető be a teljes magyar társadalom belföldön és külhonban egyaránt, mert nem teremt nemzeti sorsközösséget; a nemzeti sorsközösség egy vállalás, az nem egy megmondás a miniszterelnöktől. (Zaj a kormánypártok soraiban.) A miniszterelnök jelen pillanatban elrugaszkodik a valóságtól. Miniszterelnök úr, ön már csak a hatalmára gondol, amikor ilyeneket megfogalmaz, nem azokra, akik fizikai és biológiai korlátai lesznek a múlt restaurálásának.

Köszönöm szépen. (Zaj a kormánypártok soraiban. - Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu