DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Szeretném most általánosan érinteni, illetve az általános vita szabályai szerint hozzászólni ahhoz a törvényjavaslathoz, amit kaptunk, és ami kétségtelenül egy salátatörvény. A képviselő asszonynak ebben igaza van, hogy ez összehord különböző témákat és különböző területeket, mindazokat, amelyekben úgy tűnik, hogy törvényhozási korrekcióra van szükség. Lehet mondani, hogy ez a korábbi jogalkotás mulasztása, esetleges korrekciók, amelyek menet közben derültek ki, amelyekre esetleg nem gondolt akkor a törvényhozás során a beterjesztő kormányzati szerv, mégis én azt gondolom, hogy ennek a törvényjavaslatnak inkább üdvözlendő a szándéka. Meg akar oldani, rugalmasan akar szabályokat alkotni egy olyan helyzetben, amelyben látható, hogy ezekre a szabályokra szükség van, szükség lesz.

Engedjék meg azt is, hogy most nagyon röviden érintsem azokat a témákat, amelyek nem a Fővárosi Önkormányzatot, illetve a kerületeket érintik. Erről egy picit hosszabban beszélnék. Valójában vannak olyan élethelyzetek, amelyek bármilyen pitiánernek, kicsinek is tűnnek, nagyon fontos, hogy kapjanak egy egységes szabályozást. Például az, amit Szilágyi képviselőtársam az előbb utolsónak említett, a közösségellenes magatartásokkal kapcsolatos szabályok megalkotása, helyi önkormányzati hatáskörbe utalása pontosan egy olyan hiátus, egy olyan joghézag megoldására tesz most javaslatot, amelyben látható volt, hogy amikor a szabálysértési tényállások megalkotását elvonták az önkormányzatoktól, még mindig maradtak olyan élethelyzetek, amelyek nem indokolják, hogy egy általános szabálysértési kódexbe kerüljenek, ugyanakkor helyben nemcsak hátrányt okozhatnak bizonyos lakóknak vagy bizonyos csoportoknak, hanem bizony a közösség érdekeit szolgálva kell hogy megszülessenek.

Én mondok önnek egy példát. Nem tudom, hogy az államtitkár úr milyen példát fog mondani, de mi például a budavári önkormányzatban alkotnánk, illetve részben már alkottunk is erre magatartásszabályt. Egy nagyon szerencsétlen, rendkívül káros gyakorlat, hogy az alagút tetején - ha arra jártak, bizonyára látták - fiatalok kint ülnek a párkányon. Eddig nyolc ember halt meg ennek következtében.

(22.30)

Ezt bizony tiltani kell. És nem azért, hogy az egyébként magukról megfeledkező meggondolatlan és ott a panorámát élvező és egyébként ott alkoholt fogyasztó fiatalokat büntetni szeretnénk, hanem szeretnénk megóvni az életüket. Hiába a tábla, hiába az akadály, hiába van bármi, egyre jobban elharapózó divatról van szó. Bizony sajnos vissza kell szorítani ilyen jelenségeket. Hogy gördeszkával ugráljanak a műemlékromokon vagy a várfalakon, bravúros akrobatamutatványokat mutassanak be, ez bizony nem megengedhető és elsősorban a közösség ereje vagy a közösség védelme érdekében.

De mondhatnék sok más olyan helyi életviszonyt is, amelyek tekintetében bizony meg kell adni a lehetőséget, hogy a helyi viszonyokra alapozva vagy azokhoz alakítva önkormányzatok megalkothassanak.

Van még néhány nagyon fontos részletszabály, például az európai uniós beruházásokkal kapcsolatos kormányzati cselekvési lehetőség. Ezt még senki nem érintette. Én azt látom, hogy ez megint egy olyan intézmény, amelyre bizony szükség van. Az élet kényszeríti ki, hogy ilyen helyzeteket megoldjunk.

Vagy amiről már többen beszéltek, a kéményseprő-ipari szolgáltatások, közszolgáltatások vagy a veszteglő gépjárművekkel kapcsolatos eljárás szabályozása, mert bizony ezek valahogy mindig kimaradtak. A járdaszegélyről nem lehetett tudni, hogy hova is tartozik igazán, kinek kellene ezzel foglalkozni, valahogy a járdaszegélyek ügye nem volt világos, hogy most a BKK, a BKV, a főváros, a kerület, ki az, akihez az a terület tartozik, ugyanis nem volt azonosítható. Úgy látom, hogy nagyon jó irányba megy ez a törvényjavaslat, amikor ezeket, ha úgy tetszik, részletkérdéseket is megpróbálja egy egységes logika szerint szabályozni.

Engedjék meg, hogy akkor most egy kicsit hosszabban beszéljek arról is, ami a fővárosi hajózást illeti. Ebben a kérdésben, bármennyire is próbáljuk itt a dolgokat kerülgetni, nincs főváros-kerület konfliktus. Azt gondolom, minden felelős önkormányzati vezető Budapesten érdekelt abban, hogy az eddig nagyon alulhasznosított dunai hajózást vagy dunai kikötőket, partszakaszokat végre súlyuknak megfelelően a város érdekében egységesen lehessen fejleszteni, mert ha végiggondolják, a dunai kishajóforgalom például az elmúlt másfél-két évtizedben szinte teljes elsorvasztásra került. Az egy nagyon üdvözlendő jelenség, amit most megpróbált a főváros újraindítani ezeknek a kishajóknak az újbóli forgalomba állítására, de még messze nem elégséges. Mindannyian azt szeretnénk, hogy az ide látogató turisták legszebb arcát láthassák ennek a városnak, a legszebb pontjairól nézhessék és a Duna-part, illetve a dunai hajózás kétségtelenül egy olyan attrakciója lehet Budapestnek, amellyel kevés nagyváros dicsekedhet. Kevés nagyvárosnak van ilyen szép folyóparti fekvése, mint amilyen Budapestnek.

Azt gondolom, hogy eddig volt egy nagyon nagy mulasztás, egy nagy hiba, hogy eddig nem teremtették meg ennek a feltételrendszerét. Ebben a célban mindannyian egyetértünk. Azt persze, hogy ezt most tulajdonátadás, használati jog, szabályozási jogkörök alakításával hogyan kell elősegíteni, abban megoszolhatnak a vélemények közöttünk, ezt majd bizonyára a részletes vitában a módosító javaslatok kapcsán érdemes is végigbeszélni, de most itt nem ennek van még a helye.

Most még csak arról beszélünk, hogy mi a szabályozás célja, értelme, mik azok az összefüggések, amelyek miatt ezt a törvényjavaslatot a Belügyminisztérium beterjesztette az Országgyűlés elé. Ebben a körülményben, engedjék meg, hogy én is kiemeljek egy-két olyan szempontot, amelyet nyilván majd a részletes vitában alaposabban ki fogunk tudni fejteni. Az, hogy a feltételrendszerek megteremtése az egyben járjon a bevételek megszerzésével, például a kikötőkből származó bevételek kerüljenek a fővároshoz, ugyanakkor a főváros felelősséget is kapjon azért, hogy fejlessze a kikötői infrastruktúrát. Saját példámat tudom a leghitelesebben elmondani, pont amire utalt a képviselő úr, a Várkert, rakpart előtti partszakaszra az elmúlt években odaszokott, ott parkoló szállodahajók esetét. Nincs kiépítve az az infrastruktúra, amivel például ezen a helyen megfelelő módon működtethetőek lennének ezek a szállodahajók. Nincs ipariáram-vételezési lehetőség, ezért dízelmotorokat járatnak éjjel-nappal áramgenerátorként, tehát áramtermelésként, ami természetesen nemcsak éjszaka lépi túl a zaj határértékeket, a monoton gépzaj a lakóépületek hallótávolságában alig száz méter, még talán annyi sincs, kifejezetten zavaró az ott élők számára. Büdös levegőt termel, nem oldható meg a kommunális hulladék elszállítása, mert a kukás autó nem jár az alsó rakparton, és nincs hol tárolni a szemetet, a hulladékot. A buszok, amelyek a turistákat onnan elvinnék, nem tudnak szabályosan megállni, nincsenek kiépítve a zebrák, nincsenek meg az alapvető, ilyen szállodafunkciót kiszolgáló hajók infrastrukturális feltételei.

Igen, gondoljuk végig egységesen, a főváros és a kerületek egymásra figyelve, nem egymást lenyomva, hanem egymásra figyelve, hol lenne a legszerencsésebb kijelölni Budapesten a szállodahajók parkolási lehetőségét. Nem lakókörnyezetben, hanem olyan helyen, például a Műegyetem előtt, ahol az ezzel járó, ha úgy tetszik, forgalomnövekedés nem irritálja az ott élőket, nem terheli meg a lakókörnyezetet, vagy máshol, lejjebb, följebb, északabbra, délebbre ezt egy egységes szabályozással, egy egységes gondolkozással lehet csak megoldani. Ebben minden kerületi kollégával és fővárosi vezetővel, azt gondolom, egy véleményen vagyunk. Ennek a megoldását azonban nem biztos, hogy csak egy ingyenes használati jog teremtése, ami bizonyos értelemben kérdéseket vet fel, vagy például a szabályozási jogkör megváltoztatása jelenti.

A városkép, amire szintén utalt a képviselő úr, egységes városkép érdekében történő szabályozás, ne haragudjanak, ez pontosan így van ma is. Hát ez ma is így van. A helyi szabályozásokhoz mindannyiszor meg kell kérni a főváros egyetértését. Azt gondolom, hogy ha ezt megváltoztatjuk és azt mondjuk, hogy a szabályozási jogkör legyen a fővárosé, akkor kérje meg a főváros a helyiek egyetértését. Nem egyik a másikkal szemben, hanem a kettő együtt tud jól működni, együtt fogja meghozni azt a kívánatos optimumot, azt a célt, amely Budapest szépítését és az itt megfordulók legjobb kiszolgálását fogja jelenteni.

Hasonló problémák vannak az alsó rakparti közlekedéssel is. Erről most már nem szeretnék hosszabban beszélni, mert az előbb a példa már ugyanerre vonatkoztatható. Éppen ezért azt gondolom, hogy ez egy nagyon szerteágazó terület. Valóban módosító javaslatokkal szeretnénk finomítani, finomhangolást végezni, de alapvetően ennek a törvénynek a fontosságát, az indokoltságát talán egyikünk sem kérdőjelezi meg. Jó lenne, ha nem kellett volna ilyen törvényeket alkotni, de az élet ezt kiköveteli, és mi azt kérjük, hogy ehhez kapjuk meg az Országgyűlés többségének támogatását. Nagyon bízom abban, hogy végső soron egy jó, mindenki számára megfelelő törvényt fogunk tudni elfogadni közös bölcsességgel itt, az Országházban.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Fidesz soraiból.)

Forrás: parlament.hu