MANNINGER JENŐ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselők! Engedjék meg, hogy néhány szót én is mondjak a közlekedési ágazatról, amelynek az eladósodásban jelentősége volt, de előtte talán hadd említsem meg azt is: ugye, itt szó volt arról, hogy egyfajta történelmi örökség az eladósítás, és Magyarországon különösen megfigyelhető volt ez, hisz a nyolcvanas évektől azt lehet mondani, hogy a magyar, magát baloldalnak nevező kommunista és utódpárt mindig is élenjárt az eladósításban, és az egész logikája e mentén szerveződött, de 2010-ben ez végül is véget ért.

Így hasznos a tanulságok feldolgozása, persze azt lehet mondani, hogy bizonyos fokig a kommunikációt, a médiát is lehetne tanulmányozni, mert valóban annak is szerepe volt, hogy hogyan lehet végül is bemutatni egy felelős gazdálkodást, vagy hogyan lehet bemutatni egy kampányban. Kétségtelen, hogy a fejlesztések voltak mindig azok, amelyek úgymond, legalábbis 2010 előtt a nyeréshez vezettek. Mondjuk, egy Zalaegerszeg, amelynek az adóssága kicsi, egy olyan felelős önkormányzatnak nem kellett a fejlesztésekkel kampányolnia. Tőle nem messze van olyan önkormányzat, amely több tíz milliárdos hitelállományt halmozott fel ugyanezen időszak alatt, de 2010-ben mégsem nyert, tehát úgy néz ki, hogy azért 2010-ben bizonyos fokig már ez nem hatott, de ahhoz kellett egy olyan helyzet.

A felelőtlenség megfigyelhető volt bizonyos ágazatokban, különösen a közlekedési ágazatban. Azt lehet mondani, hogy azért is jelentős ez, mert ebben az ágazatban a szocialista kormányzás tulajdonképpen az egész közlekedési ágazat jövőjét veszélyeztette, és a jövőjét adósította el, azt lehet mondani, hiszen sem a működést, sem a fejlesztést érdemben nem lehet előremozdítani, nagyságrendileg minden pénz le van kötve.

Korábban hivatkozott rá a szocialista kormány, amikor azt firtatták, hogy ez a sok adósság hová tűnt, akkor az autópályát nevezték meg elsősorban. Ma már egy szerényebb kijelentést hallottunk, már csak az egyik cél volt és az egyik tárgya volt az adósságnak az autópálya. Én nem is az autópálya-hitelekkel szeretnék foglalkozni elsősorban, habár meg kell mondanom, ha már az adósságállományok történelmét nézzük, akkor jelentős szerepe volt, hiszen a trükkök százai közül, amit 2006 előtt dobtak be, az akkori Gyurcsány-kormány, azért az autópályatrükk volt az egyik legjelentősebb. Az egyszerűség kedvéért így mondom: azt mondták, ha van egy olyan cég, ami állami tulajdonú, és az veszi föl a hitelt, akkor azt nem kell beleszámolni a hitelállományba. Mindenki tudta egyébként, hogy ez hazugság, tehát egyértelmű volt, hogy az uniós szabályoknak ez nem felel meg, de el tudták húzni az időt, föl tudták venni így a hiteleket, később aztán be kellett számítani, tehát akkor már növekedett is az állomány. Tehát ez volt egy ilyen tipikus trükk.

Kétségtelen, hogy ezeknek az autópályáknak egy részére szükség volt. Kétségtelen: jó, hogy vidéki városokat összeköt Budapesttel autópálya a mai napig is. De azért ami tipikus rossz példája volt, ennél sokkal rosszabb példája, az a koncessziós eljárások. Azért kell ezt megemlítenem, mert nem kis dologról van szó, hiszen ma is, 2011-ben 95 milliárd forint az autópálya-koncessziós rendelkezésre állási díj. Ez csak az M5-öst és az M6-ost tartalmazza, és ha végignézünk a számsoron, akkor egészen megdöbbentő, mert azt láthatjuk, hogy bizony még 2030-ig ilyen százmilliárd forintokat kell fizetni minden évben ezért a rendelkezésre állási díjért.

Persze, ilyenkor azt szokták mondani, hogy a Fidesz biztos ellenzi azt, hogy Szegedet és Pécset autópálya köti be. Egyrészt ezt én nem állítanám, habár valóban a pécsi autópálya kihasználtságát azért szakmailag is tanulságos lenne megnézni, de evvel együtt nem vitatjuk, hogy ezeket az autópályákat meg kellett építeni, csak itt jött be az, hogy lehetett volna másképp. Nevezetesen, ezeket az autópályákat, miután európai közlekedési folyosók, lehet, hogy egy kicsit talán később, de európai uniós forrásból is meg lehetett volna építeni, és akkor ezeket - száz-, összességében több ezer milliárd forintról van szó - sokkal kevesebb magyar, saját nemzeti költségvetési forrást igénybe véve lehetett volna megépíteni. Tehát én ezt nagyon nagy hibának és bűnnek tartom a gazdálkodás terén a közlekedési ágazat kérdésében, hogy ilyen helyzetbe hozták. Ez a 100 milliárd forint, ha csak az ágazatban maradok, gyakorlatilag az a nagyságrend, amit egész évben a több mint 30 ezer kilométer nemzeti úthálózat fenntartására kellene fordítani. Tehát tulajdonképpen azt lehet mondani, hogy ez ilyen nagyságrendű.

Akkor még hozzátehetném a MÁV-ot, mert a vasút az első, az uniós elvek szerint is a vasutat kell fejleszteni, a vasútfejlesztésé a jövő. Ott is hosszan lehet vitatkozni nyilván a számokon, de van két kétségtelenül vitathatatlan szám: 2002-ben 31 milliárd forint volt a működési és a fejlesztési hitel összege, 2010-ben meg 281 milliárd a működési hiteleket is beszámolva, a fejlesztésé 230 milliárd forint. Tehát tulajdonképpen itt is a hitelek kiszervezése folyt állami cégekhez úgy, ahogy máshol az önkormányzatoknál.

Tehát visszatérve talán azt még hadd említsem meg, mert ez a vita is felmerült, hogy mire szabad a fejlesztéseket fordítani. Nyilvánvaló, hogy az a fejlesztés jó, ami önmagában pénzügyileg is megtérül, de azért engedjék meg, hadd mondjam azt: tipikusan az infrastruktúra ilyen, az autópálya, de a városközpontok is ilyenek, ahol azért megtérülhet egy beruházás. Azt gondolom, az, hogy Budapest újra turisztikai központ, és azért a turizmus, különösen a fiatalok körében is egy közkedvelt központ, ahhoz igenis, Budapest városközpont-fejlesztései hozzájárulnak. Hogy milyen mértékben és milyen gazdaságos mértékben, arra nem térnék ki, de hozzájárulnak. Tehát nem mondanám azt, hogy ezek a fejlesztések fölöslegesek voltak, semmiképpen, hiszen szükség van arra. Különösen, és itt az a nagy lényeg, hogy ezek uniós forrásból valósíthatók meg, szemben az előbb vázolt koncessziós megoldásokkal. Tehát én azért is azt gondolom, hogy ezek felelősségteljes fejlesztések voltak többnyire. Kétségtelen, minden fejlesztést önmagában meg lehet vizsgálni.

2010-ben is, úgy gondolom, hogy nagy változás történt, ha úgy tetszik, akkor - bármennyire is kellemetlen ez szocialista képviselőtársainknak - egy változás történt és megújítás, avval, hogy végre egyszer a koncesszióról is ki lehetett mondani, hogy tulajdonképpen ilyen nagy mértékben eladjuk a jövőnket, és erre nincsen szükség, ahol lehet, ezt meg kell változtatni. Azt gondolom, ez is egy fontos tanulsága az elmúlt húsz évnek. Sajnos a negatív példát, az ország eladósítását itt is a szocialisták okozták.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu