KONTUR PÁL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy katolikus családegyesületnek vagyok a tagja a családommal együtt. Ezen keresztül jutottam el 1993-ban Karlsruhéban egy nem tudom, hány évenként rendezett Katholikentagra, egy ilyen katolikus összejövetelre ilyen szervezeteknek. Aludni - ez három napot vett igénybe - viszont Karlsruhe környékén, a testvérkapcsolaton keresztül német családoknál aludtunk, olyan családoknál, amelyek közül többek között a Bakonyból volt kitelepítve az egyik, és magyarul beszéltek.

A papa a halálos ágyán a hazáról beszélt, Magyarországról. Ezek az emberek mindent elveszítettek, azt visszaadni nem tudjuk nekik. De ők hittel föl tudtak állni, a nulláról újrakezdeni. Ugyanúgy, ahogy annak idején az előző Fidesz-kormány megadta a magyarigazolványt azoknak a határon túli magyaroknak, ez nem azért kellett, mert ők ott akarták hagyni a hazájukat, hanem ahogy azt Szili Katalin képviselőtársunk mondta, lelkük van. Az ember már csak ilyen. És ez számított nekik, a vitrinben az, hogy én magyar vagyok. Az, hogy ezeknek az embereknek, akár a felvidékieknek - egy gesztus -, a lelküknek van szükség arra, hogy legyen egy emléknapjuk.

Ezért támogatom. Visszaadni semmit nem tudunk nekik, csak egy gesztust tudunk nekik nyújtani, és egy emléknapot. Ennyire van nekik szükségük, másra nincs. Nem is élnek, de az utódoknak is, igenis emlékezni kell, és nekünk pedig tenni kell arról, hogy ilyen ne fordulhasson elő többet.

Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps.)

Forrás: parlament.hu