BALOG ZOLTÁN, az emberi erőforrások minisztere, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor a magyarországi cigányság ügyéről, a fölzárkózásról, a fölzárkóztatásról vagy az integrációról beszélünk, akkor ezzel az a legnagyobb baj, hogy erről inkább csak beszélünk. Van egyfajta, hogy is mondják ezt... - elegánsan azt mondják, hogy nyelvpolitikai küzdelem, de ha ennek kapcsán lehetne egy kicsit erősebben fogalmazni, akkor azt mondanám, hogy szájkarate folyik ebben az ügyben. Vannak, akik csak úgy képesek beszélni erről az ügyről, hogy a bűnözés témáját hozzák ide, és kizárólag ebben az összefüggésben képesek beszélni az ügyről, vannak, akik pedig kizárólag áldozatokról beszélnek az ügyben. Ez a két szélsőség, ami között mi szeretnénk meghatározni a kormány pozícióját.

Súlyos tévedést jelent az, ha kizárólag emberi jogi kérdésnek tekintjük a magyarországi cigányság fölzárkóztatását és fölzárkózását, mert akkor eltekintünk azoktól a társadalmi összefüggésektől, amelyek ma Magyarországon nemcsak etnikai csoportoknak, hanem bizony a társadalom jelentős részének a mélyszegénységet jelölték ki mint helyzetet. Az ebből való kitörés nem kizárólag és nem is elsősorban etnikai kérdés. Éppen ezért nem lehet egyszerűen csak a diszkrimináció, a diszkriminációellenesség vagy a pozitív diszkrimináció kategóriájában beszélni erről.

A másik félreértés, mint említettem, ha kizárólag közbiztonsági kérdésnek tekintjük ezt az ügyet, és azt hisszük, hogy ha a bűnözés elleni küzdelemben netán etnikai alapon megkülönböztetünk csoportokat, és megrendszabályozzuk őket, akkor megoldottuk ezt az ügyet. A harmadik félreértés pedig az, ha úgy tekintünk rájuk, ezekre az emberekre, akár a mélyszegénységben élőkre és ezen belül a romákra, hogy egy olyan szociális kérdésről van szó, ami a szociális ellátások biztonságával megoldható, és akkor valamilyen módon ebben a szegény állapotban is ki lehet tartani.

A negyedik félreértés az, amikor csak cigányokról, csak romákról beszélünk ebben az ügyben. Tudjuk azt, hogy éppen a posztkommunista társadalmak sajátossága az, hogy bizony nemcsak nyertesei, hanem súlyos vesztesei is vannak a rendszerváltoztatásnak nevezett folyamatnak. Ezek közé mindenképpen odatartoznak a romák. Talán ők az egyik legnagyobb vesztesei ennek az ügynek. Hogy csak egy adatot mondjak, a '80-as évek elején még a munkanélküliség az ő köreikben nem volt több, mint 13-14 százalék, ma pedig 85 százalék fölött van. Ez jelzi szerintem azt az irányt, amerre haladtak az ügyek az elmúlt 20 évben. Tehát nemcsak cigányokról, nemcsak romákról beszélünk, hanem minden olyan emberről, akinek a rendszerváltoztatás nem nyújtott valóságos esélyt, hanem sokkal inkább a leszakadás, a lecsúszás volt rájuk jellemző.

Én az emberi jogi kérdés, a közbiztonsági kérdés, a szociális kérdés és csak a romák ügy helyett azt mondanám, hogy nemzetstratégiai kérdésről van szó. Ma az, hogy mi lesz a magyarországi cigányság jövője, egyáltalán a magyarországi mélyszegénységben élők jövője, nemzetstratégiai kérdés számunkra. Ettől függ nagyrészt Magyarország jövője. Tehát nem elsősorban és nem kizárólag humanitárius problémáról beszélünk, bár a humánum hangvételét mindenkinek ajánlom figyelmébe, szerintem erre szükség van ebben az ügyben is, hanem sokkal inkább az a kérdés, hogy ki fog itt dolgozni majd az elkövetkező 5-10-15-20 évben, ki fogja tudni fönntartani a nyugdíjrendszert, hogy fogják fizetni a nyugdíjunkat, ki tartja fönn az egészségügyi ellátórendszert és így tovább. Azért, mert egy olyan 700-750 ezres tömegről beszélünk, ahogy említettem, ahol a munkanélküliség 85-90 százalékos, ahol az iskolába járó gyermekek nagy része ugyan a 8 osztályt elvégzi, ebből a szempontból talán a legjobb pozícióban vagyunk Európában a roma gyerekek alapfokú oktatási intézményben való teljesítményét tekintve, de utána nincs folytatás. Nincs folytatás a szakma világában, nincs folytatás a továbbtanulás világában, vagy ha el is jut már a roma gyerekek, a mélyszegénységben élő gyerekek egy jelentős része a középiskolába, jelentős részük nem fejezi be a középiskolát, és egyetemre már csak nagyon alacsony számban tudnak jutni.

Ha szabad néhány mondatot arról mondani, hogy mit is jelent ezen a területen az az "Új kezdet", amit a második Orbán-kormány meghirdetett, akkor talán az első és legfontosabb intézkedés volt, hogy kijelöltük a kormányzatban azt a helyet, a társadalmi fölzárkózásért felelős államtitkárságot, ahol minden olyan ügynek össze kell gyűlnie, és onnan kell kiindulnia minden impulzusnak, amit ezt a fölzárkózáspolitikát illeti. Létrehoztuk a cigányügyi tárcaközi bizottságot, amely biztosítja a kormányzaton belül koordinációt, komoly jogosítványokkal, létrehoztuk a Roma Koordinációs Tanácsot, ami a társadalmasítását végzi ennek a folyamatnak, hogy folyamatos kapcsolatban legyünk mindazokkal, akinek ebben az ügyben mondanivalójuk vagy tennivalójuk van.

A másik nagyon fontos lépés volt az, hogy rögtön a kormányzati ciklus elején vállaltuk azt, hogy az Európai Unió keretein belül elkészítjük azt a keretstratégiát, ami nyilvánvalóvá teszi, hogy Magyarországot és ennek a régiónak az országait nem lehet egyedül hagyni, nem szabad egyedül hagyni ezzel az üggyel. Hiszen, ahogyan azt néhányszor elmondtuk már nyugat-európai fővárosokban is, azért az nem stimmel, hogy az orvosaink kellenek, a romáink pedig nem kellenek Nyugat-Európában. Ha egységes Európában gondolkodunk, ha fönn akarjuk tartan a szabad mozgás, a szabad utazás és a munkavállalás ügyét, és azt ki akarjuk szélesíteni, akkor bizony európai uniós állampolgárokról beszélve szükség van erre az együttműködésre.

Az európai roma keretstratégia - és örülök annak, hogy itt van Járóka Lívia képviselő asszony az Európai Parlamentből - egy olyan munka, amit éppen Magyarország éppen az ő személyén keresztül már évekkel ezelőtt elkezdett. És nem véletlen talán az, hogy éppen mi vállaltuk azt, hogy ezt az ügyet odatesszük az európai nyilvánosság elé, ami azóta történt és azelőtt történt, úgy gondolom, indokolja, hogy jó döntést hoztunk. És akkor beszéljünk néhány szót a konkrétumokról, bár örülök annak, hogy államtitkár társaim, mind a minisztériumból, mind más minisztériumokból itt vannak. Ez jelzi, hogy milyen fontos a kormánynak ez az ügy.

Beszéljünk a konkrétumokról! Talán a legfontosabb az, hogy úgy döntöttünk, úgy gondoltuk, hogy a teljesítményelvet kell ebben az ügyben is a középpontba állítani akkor, amikor be akarjuk vezetni a 3 éves kortól kötelező óvodát, vagy amikor átalakítottuk az ösztöndíjrendszert, ami azt jelenti, hogy ma már akkor lehet támogatást kapni, ha a teljesítmény ezt visszajelzi, hogy érdemes ösztönözni a gyermekeket, a fiatalokat a továbbtanulásra. Az a felsőoktatási szakkollégiumi hálózat, amit létrehoztunk, és amiben ma már több mint 120 roma származású egyetemista tanul egyházi keretben, ez jelzi a munkánk irányát. Talán az egyik legfontosabb célkitűzés, ezt meg lehet így fogalmazni, egy olyan roma, cigány középosztály megteremtése és megerősítése, amely nemcsak hajlandó, hanem valóban képes is együttműködni a többséggel, és nyilván erre megfelelő válaszokat kap a többségi társadalomtól.

A munkahely és tanulás program, amit mi évek óta hirdetünk, valóban a Start-munkaprogramban, erről majd nyilván Czomba államtitkár úr fog beszélni, olyan komoly változást ért el, hogy több tízezren vannak azok a romák és mélyszegénységben élők, akik dolgoznak ebben a programban, és még soha nem voltak egyébként munkaviszonyban Magyarországon. Ez egy hihetetlenül fontos dolog, hogy elindítjuk őket ezen a területen. Fontos, hogy hozzájáruljon majd ehhez a közmunka-, a Start-programhoz az a képzés, amit elindítottunk, és még ki kell szélesíteni, hogy valamilyen módon a szakma irányába is el tudjuk mozdítani ezeket az embereket.

És a harmadik lényeges terület a munka és a tanulás mellett a lakhatási kérdés, ami nyilván bizonyos szempontból valóban közbiztonsági kérdése is ezeknek a szegregálódott embereknek. Egyetlenegy számot szeretnék mondani, 2010-ben az előző kormány kiírt egy nagyon komoly telepfölszámolási programot, amire senki, azaz senki nem jelentkezett Magyarországon, pedig volt rá 500 millió forint. Mi ezt a programot átalakítottuk, 120 önkormányzat szeretne együttműködni ebben az ügyben. Ez jelzi azt, hogy úgy gondoljuk, hogy nem csukhatjuk be a szemünket ezek előtt a problémák előtt. A telepprogramunkat nem telepfölszámolási programnak nevezzük, hanem teleprehabilitációnak. Megpróbáljuk személyre szabottan, a helyi önkormányzatok igényeit és elképzeléseit figyelembe véve, együttműködve a roma közösséggel, ezeket a programokat megvalósítani. Ehhez kapcsolódik egy olyan uniós program, amit különösen szeretnék itt kiemelni, és amelynek célja az, hogy több mint ezer roma nőt vonjon be szociális asszisztensként abba a közvetítő szolgálatba, ami a roma közösségek, a roma családok és a magyar hatóságok, az állam különböző szervei között van.

Összefoglalóan azt tudnám mondani, hogy a romaügy Magyarországon sokkal fontosabb annál, mint hogy kizárólag a cigányokra bízzuk. A másik mondat, kérném a média képviselőit, hogy a kettőt csak együtt idézzék: a romaügy sokkal fontosabb annál, minthogy a cigányokat kihagyhatnánk belőle. Tehát a romatársadalom részvétele nélkül nem lehet javítani ezen a helyzeten. Azért olyan fontos, hogy az Országos Roma Önkormányzattal egy olyan megállapodást kötött Magyarország miniszterelnöke, amit azóta már újra megerősített, amiben konkrét számok, konkrét feladatok, konkrét felelősségek vannak rögzítve.

Úgy gondolom, keveset beszélünk arról, hogy sok jó ember dolgozik ezen a területen, sok jó dolog történik ezen a területen, még ha történelmi léptékűnek ezt nem is nevezném. Mégis azt gondolom, hogy elindultunk a jó irányba, és nagyon fontos, hogy azok a jó emberek, akik ebben az ügyben együttműködnek a többségi társadalom részéről, akik hajlandók segítő kezet nyújtani és azok a romatársadalom részéről, akik szintén együtt akarnak működni ebben az ügyben, azok is megszólaljanak, ne csak azok, akik inkább hergelni szeretnék ebben az ügyben a közvéleményt. Ehhez a jó emberek együttműködéséhez kérem az önök támogatását.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

(10.10)

Forrás: parlament.hu