HÖLVÉNYI GYÖRGY, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a lehetőséget. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagy kihívás ez nekem, több szempontból is, mert itt annyi mindenről és olyan terjedelemben volt szó, amit igen nehéz összefoglalni. Engedjék meg, hogy egy kicsit intuitív alapon, de az ügy elkötelezettjeként kiemeljek néhány kérdést.

Először is szeretném elmondani - s talán nem túlzás ez -, hogy személyesen is nagyon fontosnak tartom a mai összejövetelt. Járóka Lívia európai parlamenti képviselő asszonnyal az utóbbi években közösen dolgozhattunk az európai roma stratégia megszületésén. Ez számomra is nagy iskola volt, és tudom, hogy mennyi buktatóval, mennyi nehézséggel jár. Ez is mutatja, hogy nem kizárólag magyar, hanem európai problémáról van szó. De az az európai roma stratégiából is egészen világosan látszik, egészen kristálytiszta módon észrevehető, hogy a házi feladatát mindenkinek önmagának otthon, a saját hazájában kell megoldani.

Nekem ma az jelentette a legnagyobb élményt - s ezt mindenkinek köszönöm -, hogy milyen mélységben, milyen elkötelezett módon szólt mindenki a saját szempontjából ehhez a témához. A vitára az volt a jellemző, hogy mindenki példákat mondott. Mindenki a saját példájából, a saját élethelyzetéből, a saját környezetéből, a saját tapasztalataiból vette a különböző példákat. No de ezeket a példákat egyszer valahogyan, valamilyen módon összegezni kell. Ez az összegzés született meg a nemzeti társadalmi felzárkózási stratégiában. Hangsúlyozni szeretném, hogy ez nem romastratégia, hanem nemzeti társadalmi felzárkózási stratégia. Mert Magyarország kormánya tisztában van azzal, hogy nem kizárólag cigány-, nem kizárólag romaproblémáról, hanem az ország, a magyarság, minden honfitársunk problémájáról van szó. Amikor a cigányságról vagy más mélyszegénységben élő rétegekről beszélünk, akkor a saját honpolgárainkról, a saját polgártársainkról is beszélünk. Ennek értelmében nagyon fontosnak tartom megemlíteni, hogy ezeket a példákat valahol összegezni kell, sőt már összegződtek is, és tulajdonképpen ez adja a nemzeti stratégia alapját.

De valójában mik az alapkérdések? Az alapkérdések azok, hogy a jövőben ki fogja fizetni a nyugdíjakat, ki tartja fenn a nyugdíjrendszert, az egészségügyi rendszert, ki fog dolgozni, s ezáltal minden polgártársunk számára létkérdés az, hogy aki generációkon keresztül kikerült a munka világából, visszakerüljön oda. Ennek a stratégiának ez a legfőbb célja, s ez kell hogy meghatározza a kormány politikáját.

Itt nagyon sok minden elhangzott arról, hogy mi történt az elmúlt húsz évben, az elmúlt időszakban, illetve mi nem történt. Mindenképpen leszögezhető, hogy 2010-ben paradigmaváltás történt, és ezt egy-egy felszólalásban legalább közvetetten mindenki elismerte. Az eredményekkel kapcsolatban azonban valóban illő a szerénység. Illő a szerénység és a visszafogottság. Mondhatnám úgy is, hogy mindenki számára, aki ebben a Házban ül, különböző okok miatt illő a visszafogottság és kötelező a szerénység, ha más nem, hát az ügy iránt. Én nagyon furcsának tartom, hogy a Demokratikus Koalíció képviselői egész nap meg se jelentek a Házban. Könnyű egy faluba elmenni és ott különböző mozgásokat végezni, aztán utána lánc, lánc, eszterláncot játszani valahol, de amikor itt tényleg egy közös munkáról volt szó, nem tudták venni a fáradságot, nem volt rá lehetőségük, hogy eljöjjenek.

Lehet, hogy naiv vagyok vagy túl optimista, de úgy látom, hogy nagyon sok közös vonásuk volt a felszólalásoknak.

(15.10)

A legáltalánosabb az aggódás.

A másik tulajdonképpen a másik által végzett munkának az éles kritikája. Ezt meg lehet tenni, de kérem szépen, itt a kormányzati ciklus közepén járunk, előttünk sok éven át figyelhettük, illetve nem figyelhettük meg, hogy mi történt és mi nem történt. Pont Járóka Lívia európai parlamenti képviselő asszony említette, hogy révbe nem értünk, de kihajóztunk. Nagyon szépen köszönöm a képviselőtársaknak, illetve a képviselőknek és nem társaknak, a képviselő hölgyeknek és uraknak, hogy ezt tulajdonképpen senki nem cáfolta. Ez nyilván hallgatólagosan és a politikai játékszabályokat betartva tulajdonképpen már-már dicséretként is fölfogható.

Nagyon sajnálom, hogy Harangozó Gábor képviselő úr nincs bent a teremben. Igazából azért sajnálom, mert nagyon érdekes volt, hogy "szigetszerű fejlesztések". Igen, valóban frontálisan több száz éves problémát nem sikerült Magyarország kormányának 2010 óta megoldania, de nagyon örülök, hogy elismerte azt, hogy igenis vannak szigetek, ahol megoldási kísérletek vannak, vagy esetleg már megoldások is születtek.

A cigányprobléma nem probléma, hanem lehetőség témához: kérem szépen, aki elmélyedt ebben a témában, saját magába tekint és az esetleg közösen megélt kudarcokba, pontosan látja azt, hogy ez a probléma nem áll meg a problémánál. Ez mindenképpen számunkra lehetőséget kell hogy jelentsen, és a lehetőség igazából pontosan ebben a vitanapban nyilvánul meg. Lehetőség volt arra, hogy itt mindenki igazából kibeszélje, igazából elmondja, amit a témával kapcsolatban szeretett volna.

Nekem nem marad más hátra, mint hogy valóban egy-két (Soltész Miklós: A páholyban viselkedjünk!) konkrét esetre, konkrét megszólalásra rávilágítsak. Valóban a foglalkoztatás területe megkerülhetetlen. A felemelkedéshez valóban a munkán át vezet az út, és ahogy Lendvai Ildikó képviselő asszony, és nem csak ő, mások is említették, a közmunka akkor sikeres, ha a munka értelmét mutatja, de pontosan Kontrát Károly államtitkár úr erre mutatott rá, hogy az irány, ami elkezdődött, teljesen világos. Igaz, hogy csak 50 ezer emberről szól, igaz, hogy nagyon sok gyengeséggel, hibával, de a dolog működni kezd. Énszerintem érdemes ebből mindenképpen a jót kiemelni, de lehet választani, hogy kinek mire van meg a lelki alkata.

Ami ugyancsak nagyon fontos, hogy Szabó Timea egyetértett Balog Zoltánnal, és ez nagyon fontos, mert valóban az integráció fizikai és társadalmi integráció, de az integráció olyan, mint az evolúció. Elöször: úgy látszik, nem lehet különösebben gyorsítani, és nagyon fontos, hogy az integráció ugyancsak helyben és ugyancsak valós körülmények között kell hogy megtörténjen. Nem felgyorsítható folyamatról beszélünk. Számomra a fizikai és a társadalmi integráció együttese alkotja azt, ami valóban változást, visszafordíthatatlan változást idézhet elő.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nekem nem marad más hátra, mint hogy megköszönjem önöknek azt, hogy vették a fáradságot - már akik vették a fáradságot - és elgondolkodtak azon, hogy magyar honfitársaink azon rétegének, akiket romáknak, cigánynak, így, úgy, amúgy, de nem minősítve nevezünk, hogyan lehet az életét jobbá tenni.

Én a felszólalásom elejét azzal kezdtem, hogy a felzárkóztatás területén elért eredményeink vagy kudarcaink tulajdonképpen közösek. Én hiszek abban, hogy ezek a kudarcok előbb-utóbb sikerré válnak. Ezen dolgozik a kormány, és kérem önöket, hogy mindnyájan legyenek ebben partnerek.

Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu