BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kovács Tibor felszólalását hallgatva azt meg kell állapítanom, hogy nem is állunk olyan túlságosan messze szakmai kérdésekben. Vannak ugyan eltérő megközelítések nagyon fontos közszolgáltatásokkal kapcsolatosan, mégis azt kell mondani, hogy a legfőbb energetikai kérdésekben, úgy tűnik, hogy mégiscsak egyet tudunk érteni.

Az egyes energetikai tárgyú törvények módosítására benyújtott kormányzati indítvány elsődleges célja, hogy az Országgyűlés által egy esztendővel ezelőtt nemzeti energiastratégiában megfogalmazott célok megvalósulásának elősegítését támogassa, továbbá az energetika területén az elmúlt egy év során felmerült gyakorlati problémákat kezelje, ahogy azt Fónagy János államtitkár úr is az expozéjában felvázolta, továbbá a fogyasztóvédelem jogosítványainak további erősítésére is sor kerüljön.

Ezért mi fontosnak tartjuk, Kovács képviselő úrhoz képest is sokkal fontosabbnak tartjuk, hogy a törvényalkotói szándékok érvényesítése érdekében a távhőszolgáltatásról szóló törvény rendezze a távhőszolgáltatás területén a költségmegosztókkal kapcsolatos fogyasztói panaszok kezelésére vonatkozó hatáskört.

(10.20)

Gyakorlati tapasztalatok alapján szükséges annak kimondása, hogy a fogyasztóvédelmi hatóság hatásköre terjedjen ki a távhőszolgáltatás során igénybe vett költségmegosztókkal kapcsolatos panaszok kivizsgálására is, így egyértelművé válik, hogy a lakossági fogyasztók a költségmegosztókkal kapcsolatos panaszaikkal, problémáikkal, problémás ügyeikkel mely hatósághoz kell hogy forduljanak.

A távhőszolgáltatást igénybe vevők ellátásának biztonságához járul hozzá továbbá a gázellátásról szóló törvény módosítása, amelynek értelmében fizetési késedelem esetén a földgázkereskedő csak meghatározott, együttesen fennálló feltételek megléte esetén kapcsolhatja ki a földgázellátásból a távhőtermelő vállalkozásokat. Így a fizetési késedelemnek meg kell haladnia a 90 napot, a földgázkereskedőnek két alkalommal fel kell szólítania a távhőtermelő vállalkozást a teljesítésre, valamint az érintett engedélyeseknek a részletfizetésről egyeztetést kell lefolytatniuk.

A hazai áramtőzsde sikereit értékelve a kormány egy esztendővel ezelőtt arról döntött, hogy a hazai gázellátás biztonságának növelése, valamint a piaci verseny erősítése érdekében gáztőzsde alapítását kezdeményezi. A szervezett földgáz-kereskedelmi piac indulásához kapcsolódó szabályok pontosítására éppen azért van szükség, hogy ez a tőzsde hatékonyan kezdhesse meg a működését. Ehhez kapcsolódik a korlátozott földgáz-kereskedelmi engedély bevezetése a hazai jogrendszerbe, amelynek lényege, hogy a korlátozott földgáz-kereskedelmi engedélyes felhasználókat közvetlenül nem láthat el, azonban a szervezett földgáz-kereskedelmi piac tevékenységében részt vehet, ezzel is növelve az e piacon folyó kereskedelem volumenét.

A bányászatról szóló törvény módosításának egyik kiemelt pontja, hogy ásványvagyon-védelmi szempontból nem indokolt különbséget tenni a föld méhének kincsei között aszerint, hogy azokat milyen engedéllyel rendelkezők termelik ki. A nem bányászati hatósági engedély alapján ásványinyersanyag-kitermelésre jogosított személy vagy engedélyes tulajdonába került ásványi nyersanyag azon része után, amelyet az engedélyben foglalt tevékenységgel össze nem függő célra kíván felhasználni, hasznosítani, egységesen 50 százalékos emelt mértékű bányajáradék-fizetési kötelezettség kerül megállapításra. A magasabb bányajáradék-mérték alkalmas lehet arra, hogy külön szerződéskötés és egyedi ellenérték-megállapítás nélkül egységesen és automatikusan szabályozza és kifejezze az állami tulajdonból a kitermelő tulajdonába átszálló ásványinyersanyag-vagyon értékét.

Az 50 százalékos mérték meghatározásánál a javaslattevő azt a gyakorlatot helyezte előtérbe, hogy egy nem bányászati célú tevékenység mellékterméke - például egy halastó létesítése esetén a kitermelt kavics - eredményeként kitermelt ásványi nyersanyagok a legtöbb esetben értékesítésre kerülnek, és külön hasznot biztosítanak a vállalkozó számára.

A hamarosan kormány elé kerülő ásványvagyon-készletezési és hasznosítási cselekvési tervben megfogalmazott célok teljesülése érdekében módosításra kerül a koncessziós eljárások eddigi szabályozása. Az eddigi gyakorlat szerint a koncessziós pályázatra kijelölhető területek listáját a bányafelügyelet az általa zárttá nyilvánított területekből állította össze. Ugyanakkor célszerű a tapasztalatok alapján biztosítani, hogy a koncessziós pályáztatás folyamatában a pályázni kívánó vállalkozások a nyilvánosság előtt is önálló javaslatot tehessenek a közzétett területek listájának bővítésére. Ezáltal biztosítható megfelelően, hogy valóban olyan területek kerüljenek érzékenységi és terhelhetőségi vizsgálat alapján koncessziós pályázatra kijelölésre, amelyek iránt a vállalkozók is érdeklődnek - ez is egy válasz Kovács Tibor képviselő úr felvetésére -, s amely biztosítja a sikeres koncessziós eljárásokat is.

Új szabályként jelenik meg az olyan szénhidrogénmező ismételt kutatásának kötelezettsége is, amely már termelésbe állított bányatelken belül található, ugyanakkor az adott mezők nem termelnek. Ezáltal a rendelkezés elősegítheti, hogy a potenciális szénhidrogén-tartalékokkal rendelkező, de korábban gazdaságosan nem kitermelhető kutakat ismét termelésbe állítsák, újabb, jobb módszerekkel letermeljék, mert időközben valóban változott az a technológiai háttér, amely a korábban nem nyereséges vagy alacsonyabb nyereségességgel bíró mezők letermelését, újra termelésbe való állítását lehetővé tudja tenni. Ez az előírás bizony a bányavállalkozót rászorítja arra is, hogy ne foglalja feleslegesen a területeket, és ezáltal a szabályozás teret enged a szénhidrogén- és geotermikus koncessziós területek bővítésének is, tehát versenyhelyzetet teremt a régi monopóliumok felszakításával.

A gazdaságosan kitermelhető hazai szénhidrogénkészletek felszínre hozása nemzetgazdasági érdek mind az importfüggőség csökkentése, így a nemzetközi gazdasági és politikai függetlenség növelés érdekében, mind a felhasználói földgázárak hatékonyabb szabályozhatósága szempontjából kiemelt fontossággal bír.

Tisztelt Országgyűlés! A javaslatcsomag legnagyobb részét az üvegházhatású gázok közösségi kereskedelmi rendszerében és az erőfeszítés-megosztási direktíva végrehajtásában történő magyar részvételről szóló szabályozási fejezet alkotja, amely teljességgel eleget tesz az uniós előírásoknak, de kiemelten kezeli a nemzeti érdekek érvényesítését is. Másfél hónappal ezelőtt a Nemzeti Akkreditációs Bizottság hatásköréről szóló törvényjavaslat parlamenti vitájában már kitértem arra, hogy a harmadik kereskedési időszakra vonatkozó uniós joganyag átültetése során megkerülhetetlen lesz az éghajlat védelméről szóló törvény módosítása is, hiszen az új kereskedési időszakban a kvótabevételekből részesedő tagállamok a rendelkezésükre bocsátott források minimum 50 százalékát bizonyított módon éghajlatvédelmi fejlesztések megvalósítására kell hogy fordítsák.

Magyarország különösen érzékeny az éghajlatváltozással együtt járó kedvezőtlen hatásokkal szemben, amelyek közül az időjárási szélsőségek agráriumra és az infrastruktúrára vonatkozó hátrányos és egyben költséges hatásait külön is kiemeltem. Akkori felszólalásomban úgy fogalmaztam, hogy a hamarosan benyújtandó törvényjavaslatnak ki kell majd térnie az új nemzeti éghajlatvédelmi stratégia lényeges elemeire, köztük az éghajlatváltozás várható magyarországi hatásainak, természeti és társadalmi, valamint gazdasági következményeinek értékelésére. A stratégia részeként el kell készíteni az üvegházhatású gázok kibocsátáscsökkentésének céljait, prioritásait és cselekvési irányait tartalmazó hazai dekarbonizációs útitervet az alacsony karbontartalmú gazdaságra történő, 2050-ig tartó átmenetről. Mindezt viszont úgy kell megtervezni, hogy elkerülhessük a magyar társadalom és gazdaság megnyomorítását.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, örömmel állapíthatom meg, hogy korábbi javaslataim szinte mindegyike visszatükröződik a beterjesztett szabályozásban. Noha Dohában mától ülésezik a globális éghajlatváltozással kapcsolatos konferencia, nekünk azt is ki kell jelentenünk, hogy Magyarország csak a globális probléma előidézésében való részvételének arányában veheti ki részét annak orvoslásából. Épp e tényből kiindulva egy nemzeti alkalmazkodási keretrendszer is részét kell hogy képezze az új stratégiának, különös tekintettel az éghajlatváltozással és klímabiztonsággal összefüggő kockázatok mérséklésére és károk megelőzésére.

A sikeres megelőzés és alkalmazkodás érdekében külön fejezetet kell szentelni a változásokra való felkészülést és alkalmazkodást szemléletformálási célrendszer megfogalmazására is. Ennek érdemi végrehajtásához viszont elkerülhetetlen, hogy elkülönített források kerüljenek biztosításra, amelynek feltételeit az Unió új kereskedési rendszere teremti meg. Éppen ezért a stratégia és az abba simuló cselekvési programok végrehajtásának forráskoordinációjára önálló költségvetési fejezetet kell létrehozni, amelynek forrásául többek között a különféle típusú nemzetközi szén-dioxid-kereskedelmi kvóták értékesítéséből klímavédelmi célokra fordítható eszközök elhatárolása szolgálhat.

(10.30)

A nemzeti éghajlatvédelmi stratégia felülvizsgálatához szükség lesz egy nemzeti alkalmazkodási térinformatikai rendszer felállítására is, amely alkalmas lehet a területi és ágazati szintű éghajlati és geopolitikai sérülékenységvizsgálatok elvégzésére, és azok eredményeire alapozódó alkalmazkodási stratégiák és cselekvési tervek elkészítésére.

A hazai éghajlatvédelmi és alkalmazkodási feladatok megvalósítását garanciális elemek beépítésével segíti elő a jelenleg tárgyalt törvénytervezet. A kibocsátási egységek magyar állam általi árverés útján való értékesítéséből származó bevétel 50 százalékának értékesítéséből keletkező bevételnek az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését és az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodást kell támogatnia. Ezért a törvényjavaslat, nagyon helyesen, önálló költségvetési fejezet formájában zöldgazdaság-finanszírozási rendszer előirányzatot hoz létre. A törvénytervezet a stratégiai keretrendszer támogatásául az energiapolitikáért felelős miniszteren keresztül gondoskodik továbbá a nemzeti alkalmazkodási térinformatikai rendszer felállításáról és működtetéséről, a szükséges adatgyűjtésről és vizsgálatokról.

Tisztelt Országgyűlés! Magyarországon különböző természetű és eltérő okokra visszavezethető területi egyenlőtlenségek figyelhetők meg, amelyek az éghajlatváltozás és más geopolitikai változások hatásaira tovább mélyülhetnek. A területfejlesztés, a vidék, a gazdaság, az infrastruktúra-fejlesztés, az önkormányzatok, járások stratégiai tervezési tevékenysége már rövid távon sem kerülheti meg a változásokhoz való alkalmazkodás kérdését. A sérülékenység térbeli és időbeli dinamikájának vizsgálata egyben nemzetbiztonsági érdek is. Komplex, ellenőrzött adatokon alapuló, a környezeti, társadalmi és gazdasági, informatikai információkat integráló adatbázisrendszerre és értékelési módszertanra van szükség, amely biztosítja, hogy az eltérő adottságú és veszélyeztetettségű térségek egyedi, a megelőzést és az alkalmazkodóképességet is magukba foglaló intézkedéseket dolgozhassanak ki.

A nemzeti energiastratégiában rögzített ellátásbiztonsági és fenntarthatósági célok megvalósítását úgy kell tehát összerendezni, hogy a rendelkezésre álló szűkös források össztársadalmi szempontból a legnagyobb haszonnal párosuljanak, a közjó érdekében a fejlesztés mérsékelje az energiafüggőséget, tartalmazzon hazai hozzáadott értéket, hazai munkaerőre és beszállítókra alapozódjék, segítse elő a nemzetközi piacokra való kijutást, bizonyuljon üzletileg is fenntarthatónak, kapcsolódjon össze a vidék felzárkóztatásával. Az éghajlatvédelmi törvény módosításával mindennek a gyakorlati keretrendszerét hozza a létre a tisztelt Országgyűlés. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu