DR. CZOMBA SÁNDOR nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagy türelemmel és figyelemmel hallgattam képviselőtársaim felszólalását ebben a fontos témában.

Sejtettem, hogy az általános vita, a szakképzési törvény általános vitája fog megismétlődni ma a parlamentben, és a sejtésem beigazolódott. Én próbálok hű maradni ahhoz, ami a mai törvényhez kapcsolódik, de nem állhatom meg, hogy néhány gondolattal ne reagáljak arra, amit itt a képviselőtársaim említettek.

Sós Tamás képviselő úr káosz, botrány, mindenféle szavakat hangoztatott itt. Bocsásson meg, képviselőtársam, de én úgy érzem, hogy nem a szakképzési törvényben, hanem az ön fejében van káosz ezzel az egésszel, a szakképzéssel kapcsolatban, mert olyan állításokat fogalmazott itt meg, amik egyszerűen nem igazak. De menjünk akkor sorba néhány fontos elemen.

Azt mondja, hogy megbukott a koncepció. Honnan veszi, tisztelt képviselőtársam, hogy megbukott bármilyen koncepció? 2012. szeptember 1-jével indult el 77 szakmában, ami a Nemzetgazdasági Minisztérium hatáskörébe tartozik, az új szakképzés az első évfolyamon. Tehát gyakorlatilag semmiféle konzekvenciát levonni még a rendszerből semmilyen módon nem tudunk. Ön, ugye, említi az előrehozott szakképesítést, amit megindítottak az utolsó éveikben. Az előrehozott 3 éves szakképzés gyakorlatilag ennek az egész rendszernek az előfutára volt. Akkor most mi a baj vele? Tehát koncepcionálisan mi az alapvető probléma azzal, hogy egyébként mi is azt a fajta vonulatot, csak nem szűk keresztmetszetben, hanem általánosságban mondjuk azt, hogy igenis, ebben a szakképzési rendszerben érdemes gondolkodni?

Képviselőtársam, Révész Máriusz jelezte, hogy az eddig fenntartott szakképzési rendszerben az volt az alapvető probléma többek között, hogy az első két évfolyamon - 4 éves volt - a világon semmi köze nem volt a szakmájához, és itt hullott ki a gyerekek 25-30 százaléka. Képviselőtársaim, ébredjünk föl, nézzük a valóságot! Ez volt a valóság. Tehát, ha önök aggódnak azért, hogy emberek, gyerekek kihullanak 15-16 évesen, ott kellett volna aggódni, de nagyon, abban az időszakban, amikor ez a statisztika keletkezett.

Ön említi, hogy tizenvalahányszor módosítottuk a különböző törvényeket. Képviselő úr, egyszer módosult a szakképzési törvény. Egyetlenegyszer két pontja módosult, és szerintem a javára vált ez a módosítás. Egyetlenegy alkalom volt, amikor módosult.

Azt mondja, hogy a cégek 1,2 százaléka foglalkozik szakképzéssel. Képviselő úr, javaslom, nézze meg, hogy az önök idejében hány százalék volt ez a szám. Meglepő adatot fog látni, ennél is kevesebb. Azt szeretnénk, és ez az egyik nagy probléma, hogy a cégek nem voltak érdekeltté téve abban, hogy a szakképzésben részt vállaljanak, részt vegyenek. Márpedig nélkülük sikeres szakképzés Magyarországon nem lehet. Tehát a képzőket vagy a cégeket alkalmassá kell tenni. Ebben már egyetértünk; hogy jelen pillanatban vajon hány cég van Magyarországon, aki megfelelő infrastruktúrával, megfelelő szakemberrel rendelkezik, aki nemcsak a szakmát tudja átadni, hanem mondjuk, nevelési vénája is van, hiszen azért tanulókkal, gyerekekkel kell foglalkozni, ami nagyon fontos kérdés, de az, hogy a cégek részvétele elengedhetetlen, az egészen biztos.

Ugye, itt említette, hogy a kőművesek elhelyezkedésével mi lesz, meg hogy lesz, ha valaki kőművesként áll be. Önök, tisztelt képviselőtársaim, a korábbi rendszerben mit garantáltak? A világon semmit. Azt garantálták, hogy gyermekmegőrzés lesz a középfokú intézményekben is, és ontani fogják ki a szakképző iskolák egyébként a munkaerő-piaci szempontból teljesen irreleváns képzéseket. Ez történt? Ez történt. Menjen be a munkaügyi kirendeltségekre, nézze meg, hogy a divatszakmákban hány száz vagy hány ezer ember van beregisztrálva tizenegynéhány évesen meg huszonegynéhány évesen munkanélküliként az egyébként remeknek tűnő szakképzettségével. Ez egy óriási probléma, és tőlünk gazdagabb országok sem engedhetik meg azt, hogy egy olyan képzési rendszert tartsanak fenn, ami a munkaerőpiac igényeivel köszönő viszonyban sincs. Ez egy nagyon-nagyon lényeges kérdés, és a rendszer átalakításához ezért kellett alapvetően hozzányúlnunk.

A felnőttképzéssel kapcsolatban megfogalmazott jó néhány dolgot, hogy a felnőttképzőkkel szemben nagyfokú bizalmatlanság van. Tudnék olyan jegyzőkönyveket mutatni, ön is tudja, képviselő úr, hogy miről beszéltünk, mikor a szakképzési hozzájárulásról szóló törvényt vitattuk, hogy mi volt a felnőttképzésben - természetesen tisztelet a kivételnek -, számos esetben azok a többmilliárdos források hova, milyen módon tűntek el és hogyan hasznosultak. Azok a képzők, azok a felnőttképzők, akik becsülettel, tisztességgel tették eddig is a dolgukat - tudja, mi a helyzet? - örülnek annak, hogy végre azokat a kóklereket, akik eddig csak papíron valósították meg a képzéseket, megpróbáljuk a rendszerből kiszűrni, és olyan ellenőrzési rendszert tartunk fenn, ami garantáltan biztosítja mind a hazai, mind az uniós források eredményes és sikeres felhasználását.

Azt mondja, hogy gigaintézményeket hozunk létre. Képviselő úr, kik hozták létre a tiszkeket? Kik hozták létre ezeket a gigaintézményeket? Hát önök! Könyörgök, legalább akkor ne mondja ezt! Tudja, mi a probléma? Az, hogy TÁMOP-os, TIOP-os források vannak mögötte, és ezek miatt a források miatt, hogy ne kelljen visszafizetnünk, nem tudjuk ezt a rendszert gyakorlatilag annullálni, hanem fönn kell tartani egy több lábon álló olyan szisztémát, amivel a kecske is jóllakik, meg a káposzta is megmarad. Tehát magyarul, olyan rendszert tartunk fenn, amiben azok az eszközök és azok a rendszerek, amelyek a tiszkrendszerben működtek, és jók voltak és hatékonyak, azokat kiszedjük. Azokat pedig, amelyek fölöslegesek, és ilyenből is tudna ön is talán sokat mondani, azokat próbáljuk meg egyszerűsíteni.

Kevesebb forrás van. Figyelje meg a számadatokat, nézze meg! Nézze meg az NFA sorait: az idei évben 23 és fél milliárd van azon a soron, a jövő évin 27 és fél. Lassan mondom, hogy sikerüljön leírni, tehát 23 és fél, 27 és fél. Nézze meg, a kettő közt árnyalatnyi különbség van. Az pedig, hogy nem látja valahol a sorokban bent, hogy vajon jut-e több forrás a tanulószerződéssel foglalkoztatottak esetében a gyakorlati képzésben részt vevők forrásához, azért nem látja, merthogy ezek a cégek be sem fizetik a költségvetésbe. Tehát nyilván akkor ezt nem lehet látni. Merem önnek állítani, hogy az idei évhez képest milliárdos nagyságrenddel nagyobb forrás áll rendelkezésre.

(18.40)

És ha megfigyeli, amit ön említett, a 440 ezer forint/főt, az új rendszer szerint nem szakmacsoportonként, hanem szakmánként vannak a szorzók, és az a 700-800 ezer forint, amit ön hiányolt, azok ott vannak, a hiányszakmák esetében, a fémipari szakmák esetében és sok más szakma esetében egy az egyben ugyanaz az összeg, mint a korábbi időszakban volt. Legfeljebb máshol, ahol köszönték szépen eddig, hogy 800 ezer forintot fizettek a 400 ezer forint helyett, mert egyébként olyan a szakma, hogy nem igényel egyébként különösebb eszközt, anyagot és sok minden mást, ott valóban nehezebb a helyzet, de ott is kihozható abból az összegből, amely a következő időszakban rendelkezésre áll.

Tankötelezettségi kor - jót vitatkoztunk annak idején, nem akarom újra előhozni. Azt mondja a képviselőtársam, hogy miért nem 17 év, miért nem igazítottuk. Még egyszer szeretném megerősíteni: az, aki Magyarországon tanulni akar, észre sem fogja venni, hogy a tankötelezettségi kor 18-ról 16 évre száll. Semmiféle jelentősége nincs, hiszen gyakorlatilag bármelyik iskolatípusban van, ha tanulni akar, akár 30 éves koráig is nyugodtan megteheti ezt. Tehát ennek a kettőnek semmi köze nincs egymáshoz, a 16, illetve 17 éves kötelezettségnek.

Nem tudom, kikkel tart a kedves képviselő úr kapcsolatot, mert hivatkozott itt most folyamatosan arra, hogy a szakma, a képviselet, ezek az emberek meg azok az emberek ezt mondták meg azt mondták. Én is tartok kapcsolatot. Én tíz évig egy szakközépiskolát vezettem, emlékszem rá, hogy akkor milyen körökben beszéltük át a dolgokat. Alapvető problémát a szakma tekintetében én még érdemi problémát nem hallottam. Vannak gondok, amik egy ilyen nagy átalakítás kapcsán előjönnek. Hogyne, természetes, erről szól például ez a törvénytervezet, ami most előttünk van. Hiszen a puding próbája az evés. Látjuk azt, hogy vannak apróbb módosítások, hiányosságok, de ezeket ígértük annak idején is, hogy megoldjuk, és ím, lám, itt van, testet öltött, meg is tettük ezeket a módosítási javaslatokat, amelyek fontosak.

Ferenczi Gábor képviselőtársam nincs már itt, egy-két mondat erejéig szeretnék visszareagálni, de gondolom, a részletes vitában fogunk még majd már nemcsak általánosságban, hanem konkrétan, remélem erről a törvénytervezetről is beszélni. Ő itt említette, hogy nem nő a foglalkoztatás. Javasolom, nézze meg a KSH legfrissebb adatát, és akkor vitatkozzon azzal, hogy vajon nőtt vagy nem nőtt a foglalkoztatás. Arra, hogy Ausztriában 28 ezerről 56 ezerre nőtt a magyarországi dolgozók száma, arra hadd hívjam fel a figyelmet, hogy Ausztriában 2011. május 1-jével nyílt meg a piac teljes mértékben, ez azért érdemben befolyásol sok mindent. A másik, ami nagyon fontos elem, az az, hogy nagyon sokan vannak, akik naponta ingáznak a nyugati országhatár közeléből. Ennek a növekménynek a döntő többsége egyébként ebből adódik a statisztikákban, de ez nem a mai vitának a tárgyát képezi.

A halmozottan hátrányos helyzetűek esetében jelezte, hogy ő nem nagyon érti, hogy miért teszünk kivételt és miért adunk ilyen pozitív diszkriminációt nekik. Azt javasolom neki így látatlanban is vagy úgy, hogy nincs itt jelen pillanatban, hogy látogasson el egy ilyen iskolába, tegye meg, egy SNI-s vagy egy halmozottan hátrányos helyzetűekkel foglalkozó intézménybe. Meg fogja érteni, hogy miről beszélünk, és miért engedünk ott nagyobb szabadságot e tekintetben.

Osztolykán Ágnes képviselő asszony jelezte, hogy a munkaerő-piaci... (Osztolykán Ágnes képviselői helye felé tekintve:) Hát, ő sincs már sajnos itt, akkor nem nagyon szeretném - hogy mondjam - szaporítani a szót. Annyit szeretnék akkor jelezni itt az ő fölvetéseire, azt mondta, hogy munkaerő-piaci problémákat vet fel. Igaz, ebben egyetértünk. Magyarul, ha nem nyúlunk bele a rendszerbe, akkor gyakorlatilag a munkanélküliséget fogjuk növelni, a szakképzett munkanélküliek számát fogjuk növelni, mert hiába van egy darab papír a kezében, ezzel még az elhelyezkedési esélyei nem fognak javulni. Tehát nagyon fontos az, hogy megakadályozzuk a munkanélküliség újratermelődését, azt pedig itt kell megvalósítani, az általános iskolában, a középiskolában és az egyetemeken.

A kamarák szerepéről jelezte itt, hogy nem ért egyet azzal, hogy a kamarák ilyen nagy szerepet játszanak a szakképzésben. Eddig nem játszottak, és odáig jutottunk, ameddig jutottunk a szakképzés területén. Én is azt mondom, hogy a kamarával együtt óriási lehetőség meg óriási felelősség az, hogy ezt a rendszert úgy működtessük, hogy valóban hosszú távon nagyon sok magyar fiatalnak olyan piacképes szakma legyen a kezében, amivel magáról is és a családjáról is tud gondoskodni hosszú távon.

Nincs tehát koncepcionális változás, még egyszer szeretném megerősíteni. Az a törvény, ami előttünk van, annak az életre hívását az okozta, hogy a szakképzési törvény életbelépése óta számos olyan impulzus érkezett, amelyek módosítást, igazítást, javítást kezdeményeztek, ennek egy jelentős része technikai jellegű módosítás, mi ezt meghallottuk, és csokorba szedve idehoztuk az Országgyűlés elé, és kérek mindenkit, hogy jó szívvel támogassa ezt a törvényt.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu