BARTOS MÓNIKA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Advent van, és advent a várakozás ideje. Ünneplőbe öltöztetjük a szívünket, és a csodát várjuk. Azt hiszem, hogy az emberi léleknek az egyik legnagyobb titka, misztériuma, hogy képes a csodát várni, és hogy hisz abban. És ez így van jól.

Ugyanakkor mindig a nagy csodákat várjuk, nagy, eget rengető, földet a sarkából kifordító, hatalmas változásokat szeretnénk látni. Ilyen csodák azonban ritkán vannak, vagy ha vannak, akkor nem a szerintünk elképzelt módon, formában mutatkoznak be. Az adventi időszak azonban arra is megtanít bennünket, hogy a csodákon kívül, a nagy csodákon kívül észre kell vennünk a hétköznapok, a mindennapok csodáit is.

Azért kértem szót ma az ország házában, hogy egy ilyen csodát osszak meg képviselőtársaimmal. Pénteken Világok találkozása címmel konferenciát szerveztünk a Parlament Főrendiházi termében, amelyre az ibér-amerikai országok nagyköveteit hívtuk el. Kolumbusz utazásai, felfedezése révén világaink éppen 520 éve találkoztak, és ezzel a rendezvénnyel akartuk felhívni a figyelmet a gazdag, sokszínű, rendkívüli értékeket hordozó ibér-amerikai kultúrára.

A konferencia fővédnöke Kövér László házelnök úr volt, a jelenlevőket Martonyi János külügyminiszter úr köszöntötte. Középiskolás fiatalokat kértünk arra, hogy mutassák be valamelyik ibér-amerikai ország szépségeit, kincseit, hagyományait. Így képekben, gondolatban és lélekben bejártuk Argentínát, Bolíviát, Brazíliát, Chilét, Costa Ricát, Ecuadort, Guatemalát, Hondurast, Kolumbiát, Kubát, Mexikót, Nicaraguát, Panamát, Paraguayt, Perut, Portugáliát, Salvadort, Spanyolországot, Uruguayt és Venezuelát.

Szeretném itt is megköszönni a fiataloknak, tanáraiknak, felkészítőiknek ezt a csodálatos, világainkat valóban összekötő utazást. És talán megengedik képviselőtársaim, hogy egy felsorolás erejéig kifejezzem köszönetemet azoknak az iskoláknak és vezetőiknek, akik ebben részt vettek: Bolyai János Gimnázium, Kecskemét; Babits Mihály Gimnázium, Budapest; Tamási Áron Gimnázium, Budapest; Városmajori Gimnázium, Budapest; Vetési Albert Gimnázium, Veszprém; Szilágyi Erzsébet Gimnázium, Budapest; Lónyai Utcai Református Gimnázium, Budapest; Tömörkény István Gimnázium, Szeged; Hermann Ottó Gimnázium, Miskolc; Karinthy Frigyes Gimnázium, Budapest; Fazekas Mihály Gimnázium, Debrecen; ELTE Trefort Ágoston Gyakorlóiskola, Budapest; Károlyi Mihály Gimnázium, Budapest; Csík Ferenc Gimnázium, Budapest; II. Rákóczi Ferenc Gimnázium, Budapest; Kodály Zoltán Gimnázium, Pécs. A középiskolás fiatalok az adott ország nyelvén, tehát spanyolul vagy portugálul tartották előadásaikat. A konferencia közben pedig a dunaújvárosi Széchenyi István Gimnázium együttese gondoskodott a frissítő muzsikáról.

Képviselőtársaim joggal néznek rám, és kérdezik meg, hogy hogyan jön ez ide, amikor én adventtel és a csodával kezdtem, mi köze ennek egy lezajlott konferenciához. Bevallom, hogy pénteken nagyon sokat gondoltam képviselőtársaimra, és azt kívántam, hogy bárcsak ott lettek volna, és átélték volna azt, amit mi átélhettünk. Tegnap a költségvetés záróvitáját hallgatva, amikor a régi bűnökről, a jövő lehetőségeiről és országunk sorsáról volt szó, fölidéztem magamban ennek a konferenciának a képeit, érzéseit, élményeit.

Bevallom képviselőtársaimnak, hogy gyakran elkeserít, vagy úgy is fogalmazhatnék, hogy bosszant a gyakori borúlátó hangvétel e csodás épület, a nemzet házának falai között. Tudom, hogy nehéz időket élünk, és sokszor okunk van a borúlátásra, de azt gondolom, hogy pesszimizmusból, csüggedésből nem születnek álmok, és nem születik jövő. És azok, akiknek a bizalmából mi itt vagyunk, a mi borúlátásunktól csüggednek el vagy a mi derűlátásunkból merítenek erőt. Azt gondolom, hogy nekünk, képviselőknek nehéz időkben jobb lenne reményből példát mutatnunk. De tudom, hogy nekünk is szükségünk van a megerősítésre, és ahogy én pénteken ezeket a fiatalokat láttam felmenni a pulpitusra, és ahogy magabiztosan idegen nyelven megtartották előadásaikat, vagy kezükbe vették a hangszereiket vagy a mikrofont, számomra ott abban a pillanatban megszületett a csoda, a hétköznapok csodája, és megfogant bennem egy gondolat, ami így szól: nemzetünk sikerre van ítélve, mert ilyen fiataljaink vannak.

Én ennek örömével kívánok képviselőtársaimnak áldott adventet és lelket erősítő ünnepeket.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

Forrás: parlament.hu