MANDUR LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagy hirtelen a Ház elé került egy olyan médiatörvény-módosítás, amelynek az ember elsősorban keresi azt az okát, hogy miért pont most és miért pont ilyenkor, és miért pont így és miért pont ezekkel az indoklásokkal került az Országgyűlés elé. És mi van azzal a többi résszel, amit egyébként ugyanúgy európai szervezetek és azoknak különféle felkent képviselői, tisztségviselői szintén kritikusan vizsgáltak az elmúlt egy-másfél esztendőben? Azokra nem érkezett válasz a kormány módosító javaslataiból.

Ennek az előterjesztésnek az általános indoklása azzal kezdődik, hogy a javaslat célja a magyar médiaszabályozás továbbfejlesztése az Európa Tanács észrevételeire a kormánnyal folytatott egyeztetések eredményeként. A javaslat a médiahatóság független feladatellátása garanciáit tovább erősíti. Már ez az első mondat több szempontból is elég kétséges. Egyrészt azért, mert ez a javaslat egyébként az indoklásban megfogalmazottak szerint a független feladatellátás garanciáit tovább erősíti. Eddig sem volt egyébként a függetlenség semmifajta garanciája ebben a testületben, így nem tudom, mit fog tovább erősíteni.

A másik pedig az Európa Tanács. Az Európa Tanács lesz a kulcsmondat és a kulcsintézmény. Állítólag annak kell nagy hirtelen megfelelni, és ennek igyekszik most eleget tenni. Ha azt néznénk meg, hogy mit is akar az Európa Tanács, akkor nagyjából arra a megállapításra juthatunk, hogy a januári parlamenti közgyűlésén elfogadott az európai média helyzetéről szóló határozatot. Negyedévente ülésezik egyébként ez a Tanács. Már innentől kezdve érthetővé válik, hogy februárban miért kell ide nagy hirtelen ez a fajta előterjesztés. Az ember ugyanis azt gondolná, és erre hivatkozik a kormány előterjesztése is, hogy e határozat alapján, amit az Európa Tanács hozott, orvosolni kívánja az ott elfogadott határozatban foglalt problémákat. A szóbeli kiegészítésből és a médiában eddig megjelent különféle híradásokból is úgy tűnik, hogy nem ez a vezérfonala ennek a történetnek, tehát nem az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének határozata, hanem valami egészen más. És azt tapasztaljuk, hogy valamifajta levelezés történik az Európa Tanács főtitkára és Navracsics miniszter úr között, aminek a tartalma elég misztikus mindannyiunk előtt, hiszen többszöri kérés ellenére sem kerül nyilvánosságra, hogy miben értenek vagy nem értenek és hogy értenek egyet. Akkor egy kapaszkodónk maradt tulajdonképpen. Azt gondoljuk, hogy maga a főtitkár úr sem tehet nagyon mást, ha egyébként januárban maga a parlamenti közgyűlés egy határozatot fogadott el, hogy ő is ennek a határozatnak megfelelően tudja képviselni mint főtitkár mindazt, amit az Európa Tanács ebben a kérdésben kialakított és el is fogadott jelentésként.

Nos, ebben a bizonyos határozatban olyan tételek szerepelnek... Mert Magyarországról kifejezetten szó van, az Európa Tanács nem először foglalkozik a magyar média kérdésével, hiszen már az ő médiabiztosa, Thomas Hammarberg úr 2011 februárjában egy nagyon részletes szakmai anyagot készített ajánlásokkal együtt, ami körülbelül hetven darab olyan megjegyzést, javaslatot tartalmazott, amit valóban meg kellene valósítania majd Magyarországnak. Maga a szám is mutatja, hogy a mostani sovány előterjesztés meg sem kísérli, hogy az Európa Tanács részéről megfogalmazott ezen elvárást teljesítse. Egyelőre ne nagyon fogadjuk akkor el annak, hogy ezt az Európa Tanács kérésének megfelelően hozta ide a kormányzat.

Nos, mit mond ez a határozat? A 2010-ben elfogadott magyarországi szabályozás tavaly májusi módosítása az ET emberi jogi biztosa által tett ajánlásokat csak egy kis részben teljesítette, nem zárja ki a joggal való visszaélést és annak a sajtószabadság korlátozására való felhasználását. Az ET parlamenti közgyűlése a dokumentum elfogadásával felszólítja a magyar kormányt, hogy maradéktalanul tegyen eleget az Európa Tanács akkori emberi jogi biztosa, Thomas Hammarberg által 2011 februárjában tett ezzel kapcsolatos állásfoglalásban megfogalmazott észrevételeknek. Ez van a határozatban. A közszolgálati műsorszolgáltatókat meg kell védeni a politikai befolyásolástól, a mindennapi irányítás és szervezeti tevékenység területén nyílt pártpolitikai kötődéssel rendelkező személyeknek nem szabadna vezető beosztásba kerülniük.

Megállapítja a svéd Mats Johansson - egyébként néppárti, felhívnám a figyelmüket -, aki készítette ezt a határozati javaslatot, hogy a 2010-ben elfogadott médiaszabályozás, amit a kétharmados parlamenti támogatást maga mögött tudó újonnan megválasztott kormány hozott, súlyos aggodalmakat keltett, például nem garantálta a médiafelügyelet politikai függetlenségét, és lehetőséget teremtett a tartalmi szabályozásra.

(22.50)

Továbbra sem felel meg az Európa Tanács mércéjének, a svéd képviselő arra is kitért, hogy az ügyben folyik az egyeztetés a magyar hatóságokkal. Felszólaltak magyar képviselők, és én tisztelettel a kereszténydemokrata Kalmár Ferenc felszólalását idézném, amely úgy szól, hogy az Európa Tanács jelenleg is folytat szakmai egyeztetést, nyitottak vagyunk a médiaszabályozás további módosítására, és bízunk abban, hogy még az év vége előtt megegyezésre jutunk ezekben a kérdésekben.

Hát most az év elején vagyunk, örülhetnénk is annak, hogy nem vártunk az év végéig, csak hát egyetlenegy probléma van, hogy az, amit önök beterjesztettek és hivatkoznak az Európa Tanácsra, sem terjedelmében, sem mélységében, sem tartalmában még nem is célozza meg azt az elvárást, amit határozatban foglaltak az Európa Tanács parlamenti közgyűlésén.

Viszont van egy hivatkozási alapjuk, a főtitkár úr, akivel állítólag konzultációt folytattak, és azt halljuk a híradásokból - de tényeket eddig még nem kaptunk -, hogy Navracsics úr megküldte az ő levelét, és erre a válaszban pedig az áll, hogy természetesen minden rendben van, amit önök most beterjesztettek, ez ki fogja elégíteni az Európa Tanácsot.

Én már akkor kételkedtem, hogy ilyen levél születhetett-e vagy ilyen egyetértés, főleg annak birtokában, hogy mondom, nem láttuk konkrétan, hogy mi volt a levelezés tárgya, mert a kormány a törvényalkotókkal ezt nem kívánta megosztani, meg a szélesebb nyilvánossággal sem. Nyilván ennek megvan a megfelelő oka. Gondolom, hogy nem titkosították ötven évre, mert ez azért mégsem az a tárgykör, ami nemzetbiztonsági szempontból, mondjuk, titkosításra érdemes volna, de utánanéztünk annak, hogy tulajdonképpen mi is van abban a közleményben, amit egyébként a főtitkár úr megtett.

És tulajdonképpen ebben az áll, hogy nem azt mondta, hogy minden rendben van, és lezárultak a tárgyalások, és ha önök ezt most itt beterjesztik és jól meg fogják szavazni, akkor önök kielégítették az Európa Tanács elvárásait, hanem Jagland főtitkár úr sajtóközleményében az áll: Magyarország és az Európa Tanács között folytatódik az együttműködés annak érdekében, hogy tovább javítsák a médiaszabályozás minőségét, összhangban szakértőink értékelésével. Tehát itt nem lezárásról van szó, hanem folyamatról van szó. Ezt angol nyelven is el lehet olvasni, ott van eredetiben, ez a szó szerinti magyar fordítása.

Nagyon sajnálom, hogy tulajdonképpen túl akarnak lenni a problémakörön, és egy ilyen viszonylag gyenge megoldással valahogy át akarják ugrani ezt a nagyon kellemetlen ügyet, amit úgy hívnak, hogy magyar médiaszabályozás, és érzik a gyülekező felhőket a kormányzati oldalon is, hogy ezek a kritikus hangok, meg az európai uniós különféle testületek - és most már nemcsak az Európa Tanácsra gondolok, hanem az Európai Bizottságra, folyik egy vizsgálat az Európai Parlamentben is - egyre határozottabb és egyre konkrétabb megfogalmazásokat tesznek a médiaszabályozással szemben. És senki sem elégedett.

Hogy mást ne mondjak, szintén januárban, most nem olyan rég, január 21-én Neelie Kroes, az Európai Bizottság médiaügyekért felelős tagja is annyit állapított meg, hogy "nem vagyok elégedett továbbra sem a magyar médiaszabályozás kérdésével". Azt mondja: "A jelentés szerint minden tagállamban olyan független médiatanácsnak kellene létrejönnie, amelynek összetétele tükrözi az ország társadalmi és kulturális összetételét, kinevezésének pedig átlátható módon, a fékek és ellensúlyok rendszerének megtartásával kellene megtörténnie."

Ezek viszonylag egyszerű szavak, és ez a módosító javaslat erre sem tesz semmifajta kísérletet. Valószínűleg van egy rossz hírem, hogy ezzel nem lesz letudva a dolog. Nem lehet úgy csinálni, hogy önök már nagyon szeretnék ezt az egészet valahogy lezárni meg befejezni, és mindig előállnak időközönként - ez volt a tavalyi évben is - bizonyos nyomásra, ímmel-ámmal, bizonyos részekben módosítjuk és kijelentjük, hogy most már rendben van a dolog. Aztán megint visszajön valamivel, akkor azt mondják, hogy na, most aztán már tényleg nagyon rendben van a dolog. Kellemetlen helyzetbe hoznak olyan embereket, akik egyébként nem azt nyilatkozták, de rájuk hivatkoznak, hogy már lezártnak tekinthetjük, és most már nekünk talán bélyegzőnk is van arról egyedül Európában, hogy itt minden frankó és minden oké, és mindig darabonként kiderül, hogy sajnos nem igaz.

Ezek manipulációk. És nem tesz jót Magyarország hírnevének sem, meg a médiaszabályozásnak sem. Ugyanis ez a módosítás, amit önök úgy próbálnak eladni, hogy demokratikus, meg a kiegyensúlyozottság, meg a függetlenség kérdése, semmit nem változtat. Ezt önök pontosan tudják. Ez semmit nem változtat. Ebbe még nem került be egyetlen ellenzéki képviselő sem, nem adták semmifajta intézményes rendszerét annak, hogy önmagukon kívül, a Fidesz-javaslatokon kívül még bárki más is intézményesen bekerülhessen.

És ez nagyon fontos szó egy szabályozásban, ön pontosan tudja: intézményes garanciákat adni. Intézményes garancia az, mint mondjuk, volt az előző médiatörvényben - amit sok mindenért lehetett persze kritizálni -, hogy azt mondjuk, hogy önöknek és önöknek, hogy tükröződjenek a demokratikus elveknek megfelelően, a média függetlenségét illetően nem tehetjük egypártivá a testületet. Joguk van javasolni, és mi ezt a javaslatot tiszteletben tartva el fogjuk fogadni, és meg fogjuk szavazni az emberüket, ha egyébként azoknak a szakmai követelményeknek megfelel, amit ebben a törvényben rögzítettünk. Mert ezt elfogadjuk. És mi is megszavazzuk az önökét, és nem vitatjuk el. Mert megpróbálunk olyan helyzetet teremteni, hogy a független médiairányítás az is maradjon.

Önök egy szuperlétesítményt, -intézményt hoztak létre, egy piramist, aminek az a lényege, hogy 2019-ig lényegében megbonthatatlan legyen. A mostani javaslat is csak erről szól, hogy '19 után talán valami lehet, de azért mégis a szabályozásban megtartják önmaguknak ezt a jogosítványrendszert. Mert ez persze ezzel a játéktérrel, hogy a miniszterelnök majd beszélget a szakma bizonyos képviselőivel, mint egy jó felvilágosult abszolutizmusban, és aztán azt mondja, hát jól van, meghallgattam, és teszek javaslatot a mi köztársasági elnökünknek. Jó lenne a rendszer, ha közvetlen köztársaságielnök-választás lenne Magyarországon, de a mi politikai intézményrendszerünk nem ilyen. Erős miniszterelnök, kancelláriarendszerünk van, gyenge köztársasági elnöki rendszerben.

Sok olyan kérdés van, amiben az önök javaslata abszolút nem felel meg semmifajta ilyen típusú elvárásnak. Ezért tekintélyét is rombolja, és ront a helyzeten. Az egész kinevezési rendszer körüli történet meg abszolút értelmezhetetlen a tekintetben, hogy hogyan van az, hogy maga az elnök - hát jó, az legyen meghosszabbítva, mert sokat emlegették, az elnökkel vannak problémák, főleg, ha egy miniszterelnök nevezi ki a médiahatóság, az NHH elnökét, aki egyben persze a Médiatanács elnöke is, de hát a testület azért marad. Na de hát a testület, amikor egyszínű, vagy mondjuk, ha valami független tudott lenni ennek a tetején, a mozgástere mekkora? Ezt mindenki átlátja egy perc alatt, nem túl bonyolult.

Úgyhogy ez a javaslat olyan, mintha semmit sem érne, megpróbálja kiszúrni mindenkinek a szemét itthon is meg talán Európában is, és gyanítom, hogy ez nem nagyon fog sikerülni. A mai raportőri beszélgetés, és hogy mennyire nincs lezárva az ET-ben a történet, hiszen demokráciadeficit kérdésében két olyan témakört vizsgál ez a csoport, akik tavasszal tesznek jelentést az ET-nek, elsősorban a médiaszabályozás kérdése Magyarországon hogyan alakul, másik pedig az alaptörvény és annak módosítási kérdései, mert azért felkeltette az érdeklődésüket, hogy ekörül nagyon furcsa dolgok történnek jó ideje.

Még egyetlenegy a mostani tizenöt perces felszólalásomba belefér, ez pedig a kiegyensúlyozottság kérdése. Most ezt komolyan gondolják, hogy bent hagyják azt, hogy kiegyensúlyozott, de azt, hogy tárgyszerű, és még sorolhatnám, ami benne van, azt húzzuk ki, és akkor az értelmezési probléma, de a kiegyensúlyozottság olyan kristálytiszta, mint a csuda? Eddig a bírói gyakorlatban pontosan ez volt a legvitatottabb és a legnehezebben megfogható. A tárgyilagosság, az már igen. Mert milyen alapon? Parlamenti részarányok alapján, ha már a pártokat nézzük? Vagy az éppen aktuális közvélemény-kutatások alapján? Vagy egyenlő arányban ellenzék, egyenlő arányban kormánypárt, és még sorolhatnánk? Ezt hányszor megvitattuk itt az ORTT-jelentések meg a médiahatóság jelentése alapján!

Nem, bent hagyják azt, ami viszont jobban fogható, nem. Hogyan lehet elmarasztalni a közmédiát például a tekintetben, ha például Lomnici-ügyben kitakarnak valakit, az mennyire kiegyensúlyozott vagy sem? Viszont hiteles, tárgyszerű és a többi tudósítás volt, hiszen ott volt a képen, ott volt az eseményen az ember. De hát lefedtük, nincs ott. Inkább az a gyanú vetődik fel, és ez elég rosszízű, meg kell hogy mondjam, mind ilyen médiaszabályozás, felügyeleti rendszer mellett, hogy látjuk, itt a ciklus végjátéka, megyünk bele a választásba, és pont abban a közmédiumrendszerben akarják megteremteni annak a lehetőségét, hogy minél kevésbé legyen megfogható, ha minél inkább torzít a híradás a magyar közmédia rendszerében. És az alól akarnak felmentést adni. Mert ezt a képet ölti ez a dolog. (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Elnök úr, elnézést a pár másodperc túllépésért. Köszönöm megtisztelő...

Forrás: parlament.hu