TÓTH GÁBOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Szeretném nagy tisztelettel mindannyiuknak itt elmondani, hogy ebben a vitában döntő többségében fordítva ülünk a lovon, ugyanis olyan dologról beszélünk, ami valójában ebben a történetben nem is létezett. Virtuális pénzekről beszélünk. Vissza kellene menni a fűzfához, ahogy faluhelyen mondják, és ott kellene alapvetően megnézni, hogy akkor, amikor a bankok elkezdték deviza alapon a hiteleiket, egyáltalán egyetlenegy svájci frank vagy egy darab euró volt-e a trezorjaikban. Ugyanis, ha nem, és virtuális pénz után kezdenek árfolyamveszteségeket, kamatos kamatokat számolni, azt úgy hívják, hogy csalás. No, márpedig minden egyes szerződés, ami csaláson alapszik, az semmis.

Talán innen kellene megközelítenünk, és nagy valószínűséggel könnyen megtörténhetne, hogy egy csomó ember, akik most kilakoltatás előtt állnak, már kifizették a hiteleiket. Tehát Gaudi képviselőtársamhoz csatlakoznék ebben a dologban, itt egy ősátverésről van az elmúlt húsz esztendőben szó, amit, még egyszer mondom, a gyökerénél kellene megnézni, hány banknak volt a trezorjában valuta, illetve hány banknak adott esetleg az anyabankja fedezetet.

(12.30)

Amennyiben az nem volt, akkor csaltak, és a csalás semmis szerződést eredményez. Másrészt annak, hogy ott tartanak a magyar emberek, ahol tartanak, az az oka, hogy átverik őket a szemétszállításnál, a víznél, a gáznál és mindennél. (Babák Mihály: Úgy van!) Ezért nem tudnak ezek a szerencsétlen családok fogyasztani.

Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu