DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Nem azért kértem ismét szót, hogy éljek azzal a lehetőséggel, amivel Babák képviselőtársam élt, hogy én is 35 percet beszélhessek, mint a Számvevőszék elnöke az expozéjában, hanem azért, hogy néhány fontos kérdésre még felhívjam a figyelmet, a figyelmünket. Én tudom, hogy az én gondolataim, javaslataim pusztába kiáltott szavak, hiszen semmi esélyem arra, hogy a kormánytöbbség ezekre az érvekre, szakmai javaslatokra reagálni fog, de azért elmondom, mert ez a kötelességem.

Azt gondolom, hogy erőt lehet, lehetett szerezni kétharmados többséggel, de a szakmai felkészültséghez ennél több kell, ehhez nem elég a kétharmad. Ezért aztán nem is akarok én itt Babák képviselőtársammal polemizálni, mert nem szeretnék süketek párbeszédét csinálni ebből a szópárbajból, nem szeretném untatni a tisztelt képviselőtársaimat ezzel a polémiával, két szakmai megjegyzésére azonban mindenképpen reagálnék. Az egyik az, hogy ő nekem azt tanácsolja, hogy a Számvevőszék szervezeti struktúráját méltassam. Ő méltatta. Olyan alapvető összefüggésekre jó lenne figyelnie, hogy először a célt kell világosan megfogalmazni egy szervezet számára. Ez a törvényalkotó feladata. Mi célból vizsgál a Számvevőszék? Ez a cél homályos, majd erre ki fogok térni. Homályos a cél. Aztán vannak a feladatok, amik számosak, mint elmondtam a vezérszónoklatomban, és ezeknek a megoldása, úgy tűnik, lehetetlen. És végül van a szervezet. Önmagában a szervezet lehet bármilyen, azt lehet méltatni, de a dolgokat a fejéről a talpára kell állítani, és először azt kell tisztázni, hogy mi a célja a független pénzügyi ellenőrzésnek, a számvevőszéki ellenőrzésnek, és mik azok a feladatok, amiket a törvényalkotó a törvényben a Számvevőszék számára deklarál. Ilyen értelemben a szervezet függvény vagy másodlagos kérdés.

Azzal kezdtem a vezérszónoki hozzászólásomat, hogy rossznak tartom a számvevőszéki törvényt. Hozzáteszem mindjárt, hogy az elődjét sem tartottam jónak, de arra még volt magyarázat, hogy az miért olyan úgymond gyenge minőségű, hiszen anno 1989-ben, amikor ennek a törvénynek az elődje született, még nem voltak tapasztalatok a számvevőszéki ellenőrzésre, nem volt piacgazdaság, államszocializmus volt, mint tudjuk, és az akkori időkben az az Országgyűlés annyit tudott összehozni, amennyit össze tudott hozni. Én többször kezdeményeztem az elmúlt két évtizedben annak a megváltoztatását, erre sor került 2010-ben, három évvel ezelőtt, de annyival súlyosabb a helyzet, hogy 2010-ben már volt húszéves tapasztalata az Országgyűlésnek arra vonatkozólag, hogy mire való egy számvevőszék, mire való az Országgyűlésnek, ahogy az alaptörvény mondja, a pénzügyi és gazdasági szerve. Azt gondolom, hogy ezt nem gondolta végig a törvényalkotó, hiszen többféle számvevőszéki modell létezik a világon, száznyolcvanvalahány számvevőszék többféle modellben működik. A két vagy három fő modell közül az egyik a klasszikus bírósági típusú számvevőszék vagy számvevőbíróság, amire elnök úr is utal a beszámolójában, hogy ez a Számvevőszék nem bíróság. Valóban nem (Babák Mihály: És nem is hatóság.), hiszen a francia típusú számvevőszékek úgy működnek, hogy a számvevőszék egyik része ellenőriz, a másik része meg bíráskodik, és a számvevőszék meghozza a maga ítéleteit, és maga realizálja a megállapításokat.

(12.40)

Ez a Számvevőszék nem ilyen, szerintem nem is kell hogy ilyen legyen, az elődje se volt ilyen, meg a régi számvevőszékünk sem volt ilyen. Tulajdonképpen idegen ez a francia típusú számvevőszéki forma a magyar és a közép-európai modellektől. Erről ennyit.

Van a másik típusú, amire már valamennyire hasonlít az a számvevőszék, ahogy az elnök úr mondja, hogy hivatali típusú számvevőszék, de nem hatóság. Na, itt már keverednek a dolgok, hiszen a mostani Számvevőszéknek kvázi hatósági jogosítványokat is adott a törvényalkotó, hiszen úgymond elfogadja az ellenőrzöttek intézkedési tervét, meg bizonyos esetekben szankcionál, meg hogy nem maradhatnak következmények nélkül. Tehát bizonyos hatósági funkciói vannak, attól persze még a fő karaktere az, hogy hivatal. Azonban itt már különböző problémák vannak. A hivatalnak van egy egyszemélyi vezetője, akinek van egy helyettese, és ennek az egyszemélyi vezetőnek a szakmai, munkáltatói hatalma korlátlannak mondható, semmiféle beleszólás senkinek nincs, sem a parlament részéről, sem belülről. Na, ilyen típusú hivatali számvevőszék nem nagyon van a világon, mert még egy angol számvevőszék vagy egy svéd számvevőszék vezetése is úgy alakul ki, hogy van egy board, van egy helyettesi rendszer, és ezekkel konzultatív módon születnek meg a döntések. Tehát a hivatali típusú számvevőszékeknél az a jellemző, hogy markánsan és fő tevékenységként a financial audit, vagyis a pénzügyi ellenőrzés történik, azoknak a költségvetési szerveknek, intézményeknek a pénzügyi beszámolóját auditálják, amelyek közpénzeket használnak fel. Tömegesen auditálnak. A National Audit Office 500-600 pénzügyi beszámolót auditál évente, és csak azokról tájékoztatja az országgyűlést, amelyek nincsenek rendben, mert ami rendben van, az mondhatni természetes. Ami nincs rendben, az egy-két százalék, és azokkal aztán foglalkozik a parlament illetékes bizottsága.

Én nagyon örültem annak, amit itt Horváth János képviselő úr, a parlament doyenje mondott azzal a példával, az erkölcsi bizonyítvánnyal, mert ezzel a példával rámutatott arra, hogy mi az az erkölcsi bizonyítvány, ami tulajdonképpen nem erkölcsi bizonyítvány, hanem egy szakmai bizonyítvány, ez a hitelesítő záradék vagy tanúsítvány, amit a Számvevőszéknek ki kellene adni tömegével évente azoknak a költségvetési szerveknek, amelyeknek megnézte a pénzügyi beszámolóját, és jónak találta. És akkor megvan az erkölcsi bizonyítványa ezeknek az intézményeknek. Ezeket felsoroltam, nem kívánom megismételni. Tehát ez az a bizonyos feladata a hivatali típusú számvevőszéknek. Mellette pedig a teljesítményvizsgálatok, amelyek meg arra keresik a választ, hogy amellett, hogy szabályosan, törvényesen működik egy költségvetési intézmény, a kormány valamelyik szervezete, amellett ésszerűen, értelmesen, hatékonyan költi el a közpénzeket. Ezt az utóbbit a könyvvizsgáló nem vizsgálja. És ebben az értelemben teljesen tévedett Seszták képviselőtársam, aki azt mondta, hogy a számvevőszéki beszámolóról szóló könyvvizsgálói jelentésben a Számvevőszék által elköltött közpénzek célszerűségét is igazolta a könyvvizsgáló. Semmi köze a könyvvizsgálónak a célszerű használathoz, arról van szó, hogy szabályosan, törvényesen, a pénzügyi szakmai előírásoknak megfelelően történjék a közpénzek felhasználása.

Ebben az értelemben tehát a magyar Számvevőszék csak nevében hivatali típusú, mert az ellenőrzéseinek a karaktere jellemzően vegyes típusú, van benne ebből is egy kicsike, abból is egy kicsike.

Rendszerellenőrzés: a rendszereket is lehet szabályossági szempontból ellenőrizni és hatékonysági szempontból ellenőrizni, és persze lehet vegyesen is. Ezt a fajta ellenőrzési közelítést nem tiltja a nemzetközi sztenderd - nem is tilthatná, az csak ajánlás vagy jó tanács -, de nem tiszta a profilja a számvevőszéki jelentéseknek. Ez tehát a hivatali típusú.

A harmadik típus, ami a német számvevőszék vagy a cseh számvevőszék például, ahol testületi döntések vannak. Tehát az elnök csak a primus inter pares, első az egyenlők között, de nem ő dönt. Kollegiális döntések vannak a németeknél, ahol a vizsgáló számvevő és annak a vezető számvevője meg az elnök együtt döntenek el egy megállapítást, hogy az most akkor maradjon, jó, korrekt, megalapozott s a többi. Mert a kockázat abban van, és ebben megint tévedés lehetősége van a beszámolóban, hogy van-e valószínűsége annak, hogy a számvevő tévedhet, amikor egy megállapítást tesz. (Babák Mihály: Mindenki téved úgyis!) Mert mindenki tévedhet, a számvevő is tévedhet, és annak a valószínűsége, hogy esetleg tévedhet, több szempontból nem jó. Ezért aztán ez a kollegiális döntés azt jelenti, hogy a megállapítást nem egy ember és pláne nem a szervezet elnöke teszi, hanem egy kollektív döntés születik.

A magyar Számvevőszék egyik típusba sem sorolható, és ebben az értelemben unortodox, ha lehet ezt mondani, vagy extrém a megoldás, mert van egy hivatalnak nevezett szervezeti forma, amelyben az elnök úgymond korlátlan hatalmat élvez a közpénzek elköltése, az ellenőrzési módszerek megválasztása, az ellenőrizendő egységek kijelölése terén (Babák Mihály: Végre van egy felelős vezető!), a személyzeti politikában. Ilyen mértékű ellenőrizetlen szervezet nincsen a hivatali típusú számvevőszékeknél sem, mert mondjuk, Angliában, ahol a fő számvevőt egyébként a királynő élethossziglan nevezi ki, ott is vannak olyan parlamentáris ellenőrző testületek, nem is egy, hanem kettő, az egyik a szakmai tevékenységet kontrollálja, a másik pedig az egyéb működési kérdéseket, a kinevezését, javadalmazását és egyebeket, és mindemellett még vannak civil szervezetek, amelyek a szakmai tevékenységéről mondanak véleményt. A teljesítmény-ellenőrzési jelentéseket például egyetemi tanárokból, kutatókból álló grémiumok minősítik, és nyilvánosságra hozzák.

Hasonlóképpen a financial audit vizsgálatokról is vannak minőségbiztosító szervezetek, amelyek megmondják, hogy megfelelő szakmai szinten készülnek-e azok a tanúsítványok, amiket Horváth képviselő úr erkölcsi bizonyítványnak aposztrofált, hogy megfelelő szakmai alátámasztottsággal készülnek-e. Tehát vannak külső ellenőrzési intézmények. Ez Magyarországon nincs. Tehát olyan mértékű hatalmat centralizált a Számvevőszék elnöke számára a törvényalkotó, ami példa nélküli. (Babák Mihály: Ez megint a törvénykritika! Beszéljünk a napirendről!) És itt most nem az a lényeg, kedves Babák képviselőtársam, hogy hogy hívják a Számvevőszék elnökét, mert ez ebből a szempontból közömbös, bárki lehetne a Számvevőszék elnöke, akkor sem lehet ekkora hatalmat centralizálni a kezébe, mert ez nem működik. Nincs lehetősége a számvevőszéki és költségvetési bizottságnak arra - erre ön is tanú lehet -, hogy a Számvevőszék költségvetésébe érdemben beleszóljon. Semmiféle információt nem kapunk, legfeljebb, ha valami külön csatornán megkérném a Nemzetgazdasági Minisztériumot, ahová benyújtotta javaslatát az ÁSZ, hogy mutassa már meg, hogy mit kér a költségvetés a maga számára.

Tehát ezért van aztán az a helyzet, hogy ezt a törvényt, ami alapján a Számvevőszék működik, ki kellene cserélni. Ezt nem lehet módosító indítványokkal megjavítani, mert eresztékeiben recseg-ropog. Nem véletlen, hogy egyik ellenzéki frakció sem szavazta meg. Ez az Állami Számvevőszékről szóló törvény, nyugodtan mondhatnám, hogy Fidesz-KDNP-számvevőszékről szól, mert a három ellenzéki frakció egyike sem szavazta meg, sem az egyik, sem a másik. Pedig ez nagy baj, mert egy olyan alkotmányos intézményről van szó, amelynek a tevékenysége mindenki számára hasznos, és mégsem érzi magáénak egyértelműen egyik ellenzéki frakció sem.

Tehát ezekről a kérdésekről kellene egy új számvevőszéki törvényben rendelkeznie a törvényalkotónak, egyértelművé tenni egyrészt az ellenőrzés szakmai tartalmát, hogy mire irányul, mi a célja, minek ellenőrzünk, másrészt pedig a gyakoriságot, hogy mely szervezeteket, milyen gyakran kell ellenőrizni. Mert az egy abszurdum, hogy egy helyi önkormányzathoz sohasem megy el, vagy 30-40 évenként megy el. Ez egy abszurdum! Erre is vannak természetesen nemzetközi tapasztalatok, de a magyar törvényalkotónak rendelkeznie kellene erről.

(12.50)

És nem olyan formában, ahogy ez történt, hogy puccsszerűen készítettek egy számvevőszéki törvénytervezetet, alkotója ismeretlen, mint a népdaloké, és itt erőből lenyomták a parlament torkán. Hát ez példa nélküli Európában! (Babák Mihály: Miről tetszik beszélni? Kinek nyomták le a torkán?)

Ennek reményében fejezem be a hozzászólásomat, elnök úr, hogy felhívtam a figyelmet arra, hogy ami van, az nincs rendben. Szóval, Ferenc Jóska mondta, hogy minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg van elégedve; Babák képviselőtársam mint Ferenc József méltó utóda ezt mondhatja, de én nem osztom ezt a véleményét. (Derültség.)

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu