DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm a lehetőséget, hogy szólhatok. Bocsánatkéréssel kezdem. Nem vehettem részt a mezőgazdasági bizottság ülésén, amikor, ha jól hallom, ott szerepelt.

(20.20)

Azonban az Országgyűlés plenáris ülésén, a külügyi bizottsági fontos tevékenységem révén nem volt alkalmam elmondani vagy fényt vetni arra, amit szándékoztam. Talán abban is hibás vagyok, hogy képviselőtársaimmal a Fideszen belül, a bizottságon belül vagy a minisztériumban nem beszélgettem erről a témáról korábban. Bocsánatot kérek mindenkitől, ahol mulasztást követtem el. Részemről az a természetes gondolat volt az irányadó, hogy az agrárgazdasági jelentésből jobb, ha többet tudunk, mint ha kevesebbet.

Az agrárjelentés az elmúlt tíz-egynéhány esztendő alatt, amit a minisztériumtól kaptunk, mindig egészen jó volt. Nem emlékszem, hány volt - négy-öt az elmúlt tíz vagy valamennyi év alatt -, azok kitűnő okmányok voltak, azt én használtam ebben az Országgyűlésben, az országban, szerte a világon. Hadd mondjam el - jelentem, tisztelt Országgyűlés -, hogy nemzetközi konferenciákon számtalanszor idéztem az agrárgazdasági minisztériumi jelentésből, kitűnő okmány. Talán ha most valami iskolai főember lennék vagy professzor, előírnám a diákjaimnak, hallgatóimnak, hogy olvassák, annyira jó színvonalú és tartalmas valami.

Na most, ha valami jó, akkor még inkább érdemes babusgatni, és még jobbá tenni, és az, ami nekem eszembe jutott - csak mostanában, egy vagy két hete, amikor láttam, hogy napirendre kerül -, nevezetesen, hogy tovább lehet ezt babusgatni, úgy értem, simogatni, értékesíteni azzal, hogy egy további analízis is legyen része. És az az analízis nem valami ördöngös nagy valami, csupán a közgazdaság-tudomány és a demográfiastatisztika területein használatos valami.

Hogyha ezzel elkéstem, tavaly kellett volna, hát akkor elkéstem vele, de itt megkísérelem, tisztelt Országgyűlés, még egypár percben elmondani, hogy milyen rendkívül értékes dolog az, ha az Országgyűlés tudja, az agrárium, azok, akik a föld művelői és a kormányzat, amelynek szerepe van a mezőgazdaság-politikában, hogyha ezeket az ismereteket látjuk. Mert nemcsak okosabbak leszünk, hanem ami következik abból, hogy okosabbak leszünk: gazdagabbak leszünk. Ezt a szót használom, hogy dramatizáljam. Ugyanis a föld sokkal többet, nem csak valamennyivel, de sokkal többet képes termelni, ha keressük és kutatjuk s megtaláljuk a termelőeszközök optimális összerakódását. Termelőeszköz a föld, a munka, a tőke - itt ebben a produkcióban a tőke, úgy gondolom, a gépezet és a kémia -, és talán vegyük oda a negyedik termelési tényezőt is, a menedzsmentet, az intézménykezelést.

De a két fő termelési tényező, amire utalok, természetesen a föld és a munka. Tehát az a termőföld, amiből van annyi, amennyi van - bár az is lehet több vagy kevesebb, attól függően, hogy hogyan látjuk és mit teszünk -, és amit aztán hangsúlyozok, ami miatt az egész kezdeményezésem volt: az ember, hogy hány ember él meg azon a földön, és olyan életszínvonalon, amelyik nem több vagy magasabb, vagy alacsonyabb azért, mert nagyobb vagy kisebb birtokon van. A közgazdasági analízisben természetes dolog, hogy egyik vagy másik szándékot megcélozzuk, és azzal a céllal, szándékkal történik a többi termelési tényező kombinálása.

Tehát ha itt megcélozódik - egyelőre az analízisben, aztán majd a végrehajtásban - egy jövedelem-színvonal, melyik az a kombinációja, együttese a földnek és az embernek, amelyik ezt a legmagasabbra viszi. (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) Elnök úr, köszönöm, úgy hallom - ha jól hallom -, hogy még...

Forrás: parlament.hu