GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr, Államtitkár Urak, Képviselőtársaim! Meglehetősen hosszú a vita, és az előbb már egy kétpercesben Nagy Csabának elmondtam, hogy a konvergenciaprogram a mögöttese ennek a költségvetési törvénymódosításnak, tehát ezért azt gondolom, jogszerűen beszélünk minden olyanról, ami jobbító szándékú, ami segíthetné megoldani a problémákat, de meggyőződésem, hogy a Fidesz a saját demagóg kampányának a foglya mind a mai napig, amiben szerepelt a 8 év, az államadósság, és ezt egyfolytában próbálják felszínen tartani, holott azért elhangzanak ilyenek, és még ennek a törvényjavaslatnak az indokolásában is szerepel: az intézkedések nem érintik a családokat. Ugye, emlékeznek arra, amikor azt mondták, hogy senki nem jár rosszabbul, az adótörvényeknél? Vagy emlékeznek arra, amikor Selmeczi Gabriella megvédte a nyugdíjakat, és így szőrén-szálán eltűnt 3000 milliárd, vagy szenvedi ennek az intézkedésnek a következményét sok ezer rokkantnyugdíjas. De idetartozik az állam működési kiadásainak a csökkentése, amiről itt ma még nem sokat beszéltünk, de azt hiszem, hogy ha valaki készít egy statisztikát, ma már fehéren feketén igazolható, hogy az előző időszak kormányai, miniszterekkel és államtitkárokkal együtt a töredéke volt annak, mint most, hogy kisebb számú - tehát ez átverés -, kevesebb minisztérium van, de a miniszterek és államtitkárok száma lényegesen több, mint a korábbi időszakban volt.

Amiben egyetértünk, és hiszem, hogy ebben nincs vita, a kétpercesek alapján is merem állítani, hogy a túlzottdeficit-eljárásból kikerülni, ezzel egyetértünk, csak az út, ami odavezet, abban van köztünk nagyon lényeges vita. Amikor itt szóba hozták képviselőtársaim, főleg Ékes képviselő úr, hogy üres volt a kassza, képviselő úr, a kassza akkor lett nagy hirtelen üres, amikor az egykulcsos adó és a hozzákapcsolt családi adókedvezmények miatt több száz milliárd forint eltűnt a rendszerből. Ha önök tudták, hogy szükség van forrásra, akkor ezt nem kellett volna szétszórni úgy, ahogy ezt önök tették. Ezt kétpercesben már sok képviselő elmondta, melyek azok a rétegek, amelyek itt többletforráshoz jutottak, és ez bizony nem eredményezte Magyarországon a fogyasztásnövekedést.

Hogy miért beszélünk, és miért kapott már reggel is nagy hangsúlyt Szekeres Imre képviselőtársam által a fogyasztásnövekedés kérdése, amit azután itt később mások megkérdőjeleztek. Tisztelt Képviselőtársaim! Az a célkitűzés, hogy a kis- és középvállalkozások beruházzanak, fejlesszenek és egyre több munkavállalót foglalkoztassanak, egészen addig csak egy hiú ábránd, egy üres frázis, amíg nincs piaci kereslet. Ha nincs kereslet, akkor piac nélkül nincs többlettermelés. Tehát a kis- és középvállalkozások a rendszerváltás óta elmúlt több mint két évtizedben ezt az egy dolgot biztosan megtanulták, hogy nem termelünk úgy, ha nincs piac. Itt példának csak hadd hozzam azt, amit azért lassan egyre több kormánypárti képviselő is elismert, hogy 2008-2009-ben volt egy világméretű válság, sőt most már lassan eljutunk oda, hogy ez még jelenleg is tart, tehát ott az első tanulság az, hogy a nagy multinacionális cégek bocsátottak el először több százas tömegben munkavállalókat 2008 őszén. Valójában akkor jelent meg először az a probléma, hogy segíteni kell a hiteladósokon, és itt, azt hiszem, e törvényjavaslat kapcsán kell hogy őszintén beszéljünk a hitelről.

Tisztelt Képviselőtársaim! Legyen az magánember vagy vállalkozás, amikor hitelt vesz fel, azt azért teszi, mert bízik abban, hogy a hitel következményeként növekedni fog a jövedelme, a jövőbeni jövedelméből pedig törleszteni tudja majd a hiteleit. Tehát ez nincs másképp, és már nincs itt Horváth János képviselőtársam, aki elmondta, csak szerintem elkerülte az önök figyelmét, hogy bizony 2002 után nagyon nagy mennyiségben volt olcsó forrás, amihez hozzá lehetett jutni, és Magyarország akkor egy intenzív beruházási időszakot kezdett, amelynek az eredménye - itt hadd ugorjak egy nagyon - az autópályák és az az exportpotenciál, ami jelenleg van, ez bizony ezzel összefügg.

(15.20)

Az, hogy közben lett egy válság, ami mindezt annullálta, a mi balszerencsénk, és nemcsak magyarokra gondolok, hanem mindenkire, akinek ezt el kellett viselnie.

(A jegyzői székben Szilágyi Pétert Hegedűs Lorántné váltja fel.)

A magánnyugdíjpénztár kérdése: nagyon sokan és sok vetületben beszéltek erről. Tisztelt Képviselőtársaim! Talán a kétpercesekben azt sikerült tisztázni, hogy az a réteg, aki 1997 óta nagy számban takarékoskodott azért, hogy ha majd idős korban, sőt hadd fordítsam meg, egész konkrétan, ha 15 év várakozási idő után nyugdíjra lesznek jogosultak, akkor a nyugdíjukat kiegészítik a magán-nyugdíjpénztári megtakarításaikból.

Gúr Nándor a korábbiakban beszélt arról, hogy igen, tudtuk, hogy ez hiányt okoz a nyugdíjkasszában, de szeretném elmondani önöknek - és ez már tényleg nagyon messzire menne -, hogy csak Cséfalvay államtitkár úr interpellációkra, kérdésekre adott válaszaiból tételesen össze lehet rakni, hogy az államháztartás hiánya mögött mely tételek állnak, és ezek benne vannak. Ez nem jelentett mást - megint csak ismétlem Gúr képviselőtársamat -, mint hogy aki hosszú távon gondolkodik, az azt mondja, hogy rövid távon ott van egy hiány, amit meg kell oldanunk, és évente a költségvetésben meg kellett oldani, de hosszú távon csökken a nyugdíjkassza kiadása, miközben csökken a járulékot fizetők létszáma, így a kevesebb alapból kevesebb kifizetést kell tenni. Most, tisztelt képviselőtársaim - és itt hivatkozom arra, amikor az államadósságról beszéltek -, ha tetszik, ha nem, az államadósság nem csökkent, miközben eltűnt ez a 3000 milliárd, de a probléma itt maradt az asztalon.

Képviselőtársaim! Ez megint csak ugyanaz a PR-fogás, nagyon ügyes trükkel át van verve minden magyar ember, mert ezt a nyugdíjkasszából majd ki kell fizetni öt, tíz, tizenöt év múlva, amikor feltehetően már a gyermekeink vagy az unokáink ülnek itt a parlamenti patkóban, és majd nekik kell azon törni a fejüket, hogy bizony az a 3000 milliárd mennyire hiányzik, azt valahonnan elő kellene venni. Akkor azonban már nem hiszem, hogy erre lesz lehetőség, hacsak nem sikerül egy olyan látványos gazdasági növekedést elérni, amiből az a többletforrás megteremthető lenne. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Nektek nyolc év alatt nem sikerült!)

A foglalkoztatás kérdése; itt ennek egy részét, a beruházást, a piacot már említettem. Ha tetszik, ha nem, én sokszor elmondtam, és vállalom, hogy én még az ortodox közgazdaságtant tanultam, de még a 20 százalék közeli beruházási rátát is nagyon rossznak tartották, és most ez 16 százalék. 16-ból nincs növekedés, 16-ból legfeljebb a meglévő eszközök megtartása, fenntartása lehetséges, de ez bővítést nem jelent, márpedig ha nincs bővítés, akkor nincs növekedés.

Az előbbi kétpercesben Ékes képviselő úrral kicseréltük a nézetünket arról, hogy amíg a bérek terhei ilyen magasak, addig ez önmagában nem ösztönöz arra, hogy foglalkoztatás legyen. Azért itt újra meg kell erősítenem azt, amiről már reggel beszéltünk, hogy a kis- és középvállalkozások rendesen át lettek verve ezzel a minimálbér-emeléssel, mert az ő terheik drasztikusan növekedtek, miközben a munkavállalóiknál alig maradt pénz, amit aztán az elmúlt kétéves infláció elég rendesen fel is élt.

Az adórendszerből fakadó veszteségeik, amit azóta most már a Nemzetgazdasági Minisztérium is elismer, sőt egyre többet beszélnek arról, hogy ezt hogyan lehet kompenzálni, miközben itt az új dicsőség, hogy 2013-ban az inflációnál nagyobb lesz a béremelés. Csak azt felejtik el, hogy amit elszenvedtek a munkavállalók, elszenvedtek a minimálbéresek 2011-ben és 2012-ben, ha az a cél valósul meg, amiről Czomba államtitkár úr beszél, hogy a reálértéket kell megőrizni 2013-ban, akkor ez abszolút értelemben azt jelenti, hogy a munkavállalók bizony vesztettek, és a pozíciójuk nemhogy javulna, hanem az a romlott szituáció még tovább megmarad.

Amit önök újszerű megoldásnak mondanak, ez sem más, képviselőtársaim, mint átverés: különadók, bankok, telekom, nem folytatom. Tessék végiggondolni! Kérem, önök is beszéljenek néhány választóval, hogy mekkora terhet jelent náluk az áthárított különadó. De elmehetek olyan messzire, hogy vegyek egy egészen újat, hogy nézzenek meg, most nem is kis- és közepes vállalkozót mondok, mert azt hiszem, hogy mindenki érti, az ő energiaszámlájuk jobban nőtt, mint amennyivel a magánembereké csökkent. Tessék ehhez hozzávenni, hogy még a költségvetési intézményeknek, az iskoláknak is drasztikusan nőtt az energiaszámlája, csak azért, mert nem magánember és nem magánfogyasztó, és ezt költségvetési pénzből kell majd kifizetnünk. Tehát hiszem, és amikor mi háborgunk, akkor ezek azok a tételek, amire azt mondjuk, hogy a kormány nem méri fel, hogy az intézkedéseinek holnap, holnapután milyen hatása lesz. Itt egészen messzire elmehetnék: a tegnap elfogadott, sokadszor módosított "trafikmutyitörvény", amely bizony előrevetíti azt, hogy a költségvetésnek jövedékiadó-kiesése lesz, és ezt milliárdokban lehet majd mérni, és hitem szerint a feketegazdaság miatti veszteséget szintén milliárdokban mérjük. Miközben tehát önök azt állítják, hogy a nagyvállalatokat sarcolják meg, eközben ennek minden egyes terhe csak idő kérdése, hogy mikor kerül át a magánemberre.

Állampapír: nagyon érdekes összefüggésekben jött elő a dolog. Képviselőtársaim, önök is tudják, hogy annak, hogy a piacról tudjuk finanszírozni - és ezt is érintette Szekeres Imre reggel -, kamatfelár ára van, és ezt is mi fizetjük ki a költségvetésen keresztül. Mindegy, hogy ez kettő vagy annál több, mert hullámzó; képviselő úr 2 százalékos átlagot mondott. Az az időszak, amit magunk mögött tudunk, a 2 százaléknál lényegesen magasabb volt. Hiszem, hogy kellene beszélni arról, amiről Turi-Kovács Bélával itt röviden szót váltottunk, de aztán később a vitában nem került szóba, hogy akik a megtakarításaikat most állampapírba helyezik el, és ebből a költségvetés majd finanszíroz valamit, ez bizony, ha tetszik, ha nem, a gazdasági, a reálszférától von el forrásokat. Teszi ezt azért, mert ott a megtérülés, ott a hozam lényegesen kisebb, míg itt csak parkoltatni kell a pénzt, és egy átlag fölötti hozamra lehet számítani akár az egy évben belüli vagy az egy éven túli lejárat esetén.

Ahhoz, hogy a költségvetési hiányunk most 3 százalék alatt van, körülbelül ezek a folyamatok vezettek ide. Erre lehet büszkének lenni, mert ez a kormány már sehol nem lesz akkor, amikor ennek a következményeit a következő generációnak ki kell fizetni.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu