DR. FÓNAGY JÁNOS nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Ilyen általános vita végén a kormány képviselője általában azt mondja, hogy majd a részletes vita után válaszol, de engedjék meg, hogy több szempont miatt is én néhány mondat erejéig a most elhangzottakra reagáljak.

Az egyik az, hogy Magyarország energiabiztonsága, a magyarországi energiaellátás, a magyar háztartások, a magyar emberek rezsiköltsége, a magyar ipar versenyképességének egyik legfontosabb bázisa, úgy gondolom, valamennyi párt szavazóbázisának az egyik legfontosabb kérdése. Az ellátásbiztonság, az árak a szocialista szavazókra is, a Jobbik támogatóira is, természetesen a mi mögöttünk álló családok számára is fontosak. Ez nem egy új és most kitalált összefüggés. Kérem képviselőtársaimat, emlékezzenek arra, hogy az elmúlt 10-15 évben, úgy mondom, hogy a privatizációs, a komoly és érthető módon vitákat kiváltó privatizációs idők után azért az alapvető energiakérdésekben, a legfontosabb és legalapvetőbb kérdésekben a parlamenti pártok azért igyekeztek, éppen az előbbi, egész társadalmat érintő kérdések miatt valamilyen konszenzusra jutni.

Úgy gondolom, hogy valamennyi parlamenti párt számára továbbra is rendkívül fontos az, hogy Magyarország energiaellátása stabil legyen, hogy a magyarországi energia mind a lakosság, mind a Magyarországon működő cégek számára megfizethető legyen. Ezért fontosnak tartom, hogy az elhangzottakkal kapcsolatban elmondjam a kormány álláspontját vagy megkíséreljem röviden azt összefoglalni, és továbbra is kérni azt, hogy mindezek meghallgatása és a részletes vita után támogassák ezt a javaslatot.

Előre szeretném bocsátani, hogy olyanokra is igyekszem reagálni, ami egyébként nem szorosan vagy egyáltalában nem tartozik az előterjesztett törvényjavaslathoz, de képviselőtársaim felvetették, mert a téma - hogy mondjam - involválta ennek a lehetőségét, és természetes, hogy ezt előadják.

Az energiaellátás és a biztonság kapcsolatában kérem, hogy válasszuk ketté a jelenlegi helyzetet és akár a közeljövő vagy még inkább a középtávú vagy távolabbi jövő kérdését. Ma a világon és Európában egy különleges helyzet van. Van egy korábban felfuttatott energia-erőművi kapacitás, van egy négy-öt éve gyengélkedő és ugyan nyomaiban ma megindulni látszó európai gazdaság, de lényegében ma az ipar energiaigénye lényegesen kevesebb, mint jó néhány évvel ezelőtt, és nagyon remélem, hogy közös a bizodalmunk abban, hogy kevesebb, mint amennyi néhány év múlva lesz.

Ilyetén tehát nem a mostani állapotokat kell kizárólag nézni, hanem a célokat. Azt - és ezt Kovács képviselőtársam felvetésére mondom és nem belemenve túl részletesen a dolgokba -, hogy '94-95-ben az akkori szocialista-liberális kormány, kormányok privatizálták az energiaszektort, az erőműveket, a szolgáltatást sok tekintetben, és kérem, emlékezzen azokra a nagyon kemény vitákra, amikor a hálózat privatizálása és annak megakadályozása tekintetében szó volt itt a Házban. Azt gondolom, hogy 2013-ban - eltekintve, mondom, az elmúlt 15 év eseményeitől - azért az mégiscsak egy saját önállóságát fontosnak, mi több, alapvetőnek tartó ország számára tartósan nem egy fenntartható állapot, hogy mondjuk, a magyarországi gázellátás tekintetében egy orosz és egy német cég megállapodik arról, hogy Magyarországra mennyi gázt hozzanak be és mennyiért és milyen feltételek mellett. Azért valami köze, ha úgy tetszik, alapvető és teljes köze mégiscsak a magyar érdekeknek van. Ezért mondom, hogy ezen mindenképpen változtatni kellett.

Engedjék meg, hogy néhány mondatot mondjak a megújulóról. Kétségtelen, hogy a jövőért való felelősség, és ez közhely, de attól még igaz, hogy a gyerekeinkért és az unokáinkért való felelősségnél a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos kérdéseket nem lehet eléggé túlbecsülni vagy nem lehet eléggé fontosnak tartani. Ugyanakkor látni kell azt is, hogy a megújuló energia előállításával és felhasználásával kapcsolatban azért változnak mind a szakmai, mind a gazdasági vélemények. Nagyon leegyszerűsítve: néhány, természeti adottságait tekintve ebből a szempontból szerencsés ország, meg néhány skandináv ország, amelyik a teljes energiaszükségletének több mint a 90 százalékát vízi energiából állítja elő, nyilvánvalóan másként gondolkodik vagy másként tud gondolkodni, mint esetleg e tekintetben Magyarország.

Az is látszik, hogy a szélenergia folyamatos hasznosítása más dolog a nyugat-európai tenger melléki országokban és más dolog nálunk, ahol az energia tárolásának egyelőre nincsenek meg a sem ilyen, sem olyan, sem amolyan feltételei, ugyanakkor az képviselőtársaim előtt is világos, hogy az elmúlt években nemegyszer előfordult, hogy a 28 forintért megvásárolt megújuló energia átvételi kényszere miatt a 11,50 forintért szolgáltató Paksot kellett visszakorlátozni. Ez nyilvánvaló, hogy a lakossági árakra is hat, a gazdaság, az ipar áraira is hat. Nem a célokkal van baj, az rendben van, csak az átvezetés és a megoldás mikéntjét illetik. Sokszor elmondjuk és elmondják önök is, és igazuk és igazunk van, amikor azt mondjuk, hogy Magyarországon a geotermikus energia szempontjából földrajzilag kedvezőek az adottságok, és tény, hogy ez a terület az elmúlt években egy nagyon jelentős műszaki fejlődésen ment keresztül.

(15.50)

Hat-nyolc-tíz évvel ezelőtt ezeknek mind a beruházási, megvalósítási, mind a működtetési költségei és az alkalmazott technológia lényegesen drágább és bonyolultabb volt, mint ma, és meggyőződésem, hogy öt-tíz év múlva pedig még inkább részese lesz a magyar energiaellátásnak.

Valamelyik képviselőtársam emlegette Kínát, hogy mennyit költött a megújulóra. Tökéletesen igaza van a képviselő úrnak, ugyanakkor azért látni kell, hogy a kínai gazdasági fejlődés alapvetően szénbázisú, és fütyülve a világ környezetvédelmi követelményeire és hatására, Kína ipara alapvetően az egyébként jó minőségű kínai szénbázison alapszik.

Ha már a szén és a felelősség szóba került: arra kérem Kovács képviselőtársamat, emlékezzen arra, hogy például a szénnel kapcsolatban milyen polémiák folytak tizenöt-húsz évvel ezelőtt. Már itt is változott a világ. Képviselőtársaim emlékezetébe szeretném idézni, hogy amikor a nyolcvanas évek közepén, végén, a kilencvenes években nálunk rohamtempóban zártuk be a bányákat, akkor bizony a németek először ugyan alapvetően foglalkoztatási okokból, de másodlagosan a saját hazai energiabázisuk megtartása érdekében például a Ruhr-vidék szénbányáinak mintegy a 30 százalékát megtartották, dacolva az akkor divatos energetikai irányokkal. Lengyelországról és a sziléziai szénről már nem is beszélek. Azóta a világ változott, a technológiák változtak, a hazai energiastratégiába pedig éppen ez a kormány emelte vissza a szenet, mint a jövő egyik lehetséges hazai energetikai bázisát. Mindezt azért mondom, kicsit elszakadva a törvénytervezettől, mert meggyőződésem, hogy ez a kormány kellő felelősséggel és előrelátással szervezi, tervezi és vitelezi ki az energiapolitikáját.

Az importról egy szó: jelenleg éppen az előbb általam elmondott gazdasági és egyéb körülmények hatására az import esetenként bizony olcsóbb, és akiknek az a dolguk, hogy a hazai energiaköltségeket csökkentsék, azok esetenként a szélső határokig is elmennek az import miatt; az azonban - és gondolom, ebben egyetértünk - nyilvánvaló, hogy mindez nem mehet a hazai erőműpark kockáztatására. Az, hogy mely erőművek működtetése szünetel, melyiket zsírozták le - hogy a szakzsargont mondjam - és melyiket kell újraindítani, természetesen az európai piactól is függ. Ezzel együtt a jelenlegi kormány - s ezt önök pontosan tudják - nagyon jelentős energiát fordít a magyar erőmű-kapacitás megújítására, nem véletlen, hogy Paks az Országgyűlés előtt volt, van és lesz, nem véletlen, hogy az erőmű-fejlesztési elképzelésekről napi szinten folynak a tárgyalások.

Ha megengedik, végezetül, de nem utolsósorban az előterjesztésre visszatérve, elsősorban Kovács képviselőtársamnak válaszolva mondom, igen, sajnos vitathatatlan, hogy késtünk ezzel egypár hónapot. Bár amikor ön azt mondta, hogy 2011, az 2011 októbere volt, tehát az már majdnem 2012. De nem ez a lényeg, valóban késtünk néhány hónapot, de erről a késésről az Európai Uniót előre és időben tájékoztattuk, akik együttműködőnek bizonyultak, ezért onnan ez okból kötelezettségszegési eljárás nem várható. A harmadik energiacsomag honosítása folyamatban van, folyamatos a konzultáció az Európai Bizottsággal. A legutóbbi kérdésekre a válaszokat a magyar szervek megadták. Ugyanakkor ennek a végleges kitárgyalására és az Európai Unióval folytatott egyeztetések lezárására nem várhattuk meg, éppen az előbbi késedelem miatt, a csomagot, úgyhogy a harmadik energiacsomagot egy önálló előterjesztés során fogjuk a tisztelt Ház elé terjeszteni.

Az E.ON és a MOL megvásárlására az előbbiekben kitértem, tehát a nemzeti ellátásbiztonság és a hazai érdekek biztosítása, valamint a korábban eladott nemzeti alapstratégiához tartozó intézményrendszer visszavásárlása közismert; engedelmével azt majd egy másik alkalommal megvitatjuk.

Végezetül, amire Spaller képviselőtársam is kitért: az kérem szépen tévedés, hogy a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal elnöke által hozott rendelettel szemben nincs semmilyen jogorvoslati lehetőség. Van jogorvoslatnak helye, az Alkotmánybírósághoz lehet fordulni, rendeletalkotási joga van ugyanúgy, mint egyéb norma ellen. Az Alkotmánybírósághoz lehet fordulni, tehát ebből a szempontból sem az európai, sem az általános hazai jogdogmatikai elveket nem sértjük. A magyar energiahivatal elnökének rendeletei sérelmezése esetén az Alkotmánybírósághoz lehet fordulni.

Köszönöm képviselőtársaim türelmét és köszönöm a lehetőséget, elnök úr.

Forrás: parlament.hu