SZILÁGYI LÁSZLÓ (független): Köszönöm szépen a szót. Az eddigiekhez még millió hozzáfűzésem lett volna, meg számtalan kétpercest nyomhattam volna, de még így is visszafogtam magam, mert tudtam, hogy előbb-utóbb úgyis rám kerül a sor, és akkor belefűzhetem a mondókámba.

Arról már nagyon sokat beszéltünk, a mai napon többen is említették, hogy nem látjuk ésszerű indokát annak, hogy miért kellett a 2009-es stratégiát kidobni a kukába. Mindegy most már, ezt megtették. Azóta eltelt három év, és koncentráljunk arra, hogy mi történt ebben a három évben, illetve arra, hogy ebben az előttünk fekvő szövegben mi van és mi várható ennek a bázisán. Még egyszer hangsúlyozom, nagyon örülünk, hogy végre itt van és lehet róla vitatkozni, és nagyon várjuk azt, hogy legyen ennek valami cselekvési folyománya is.

Más kérdés, hogy lehet, hogy megint abban a helyzetben leszünk, hogy mire kész lesznek a cselekvési tervek, újra kormányváltás lesz, és akkor nagyon félek, hogy elölről kezdődik ez az egész folyamat. A magam részéről azt ígérhetném, hogy nem fogjuk elölről kezdeni, és mindenképpen alapozni fogunk arra a munkára, amit önök eddig elvégeztek, ha három év alatt, akkor három év alatt.

Nagyobb baj, hogy ez alatt a három év alatt nem volt igazából stratégiája az országnak, legalábbis a kormány így viselkedett, mintha nem lenne, és nem volt hozzá kapcsolódó cselekvési terve, teljesen esetlegesen történtek jogalkotási lépések, ezek nem voltak összehangolva. A szolgáltató szervezetek, akár állami, akár nonprofit szektorból, nem tudtak mihez igazodni, tehát nem voltak meg a stratégiai alapok. És hát így még ugye, pályázatot is nehéz kiírni, hogyha nem tudjuk, hogy merre akarunk menni, és még ennél is nagyobb akadályok voltak a pályázati kifizetések miatt.

(12.40)

A 2009-es drogstratégia visszavonása után elég sok szakmai szervezet kiszorult az egyeztetésből. Számtalan ilyen jelzést kaptunk. Ilyen hosszú idő alatt valóban be lehetett vonni mindenkit, az addiktológiai szakmai és társadalmi szervezetek nagyobb arányát be lehetett volna vonni ebbe a folyamatba. Szükség is lett volna rá, és akkor valószínűleg szakmailag erősebb lett volna ez a stratégia, ami előttünk van.

Azt említettem, hogy történtek itt ilyen kozmetikázások, hogy az éves jelentésből eltávolítottak bizonyos szakértői megállapításokat, hogy szebben nézzen ki az egész. Ez abszolút nem volt szép dolog. Nem hiszem, hogy az lenne a kormányzati szándék, hogy szőnyeg alá söpörjön bizonyos jelenségeket és ne vegyen róluk tudomást, vagy pedig valamilyen propagandaszándékból eltussoljon bizonyos jelenségeket.

Azt említettem már, hogy nagyon sajnálom, hogy az általam kezdeményezett eseti bizottság nem állhatott fel a parlamentben, rengeteg tennivaló lett volna és lenne ezután is. Érvényes drogstratégia birtokában is rengeteg tennivalója lenne szerintem egy ilyen eseti bizottságnak, hiszen rengeteg szakmai jelenség van, amit hónapról hónapra meg kellene vitatni.

A prevencióról rengeteg szót vesztegettünk már. Meg kell hogy mondjam, lehet, hogy az én szkeptikus hozzáállásom, de önmagában ez a prevenció nagyon üres cél. Ha nincs hozzárendelve megfelelő cselekvési terv, nincs ennek infrastruktúrája akár állami, akár civil oldalon, ha nincs kiépítve ennek az intézményrendszere, ha nincs hozzárendelve költségvetés, mert azt láttuk, hogy az elmúlt három évben nem volt hozzárendelve érdemi költségvetés, akkor hiába beszélünk prevencióról. Ha nincsenek erőforrások, akkor nincs prevenció. Hiába beszélünk tiszta tudatról mint gyújtópontról, megmondom őszintén, agylobot kapok az ilyen lózungoktól. Hiába beszélünk arról, ha nem tudjuk ezt intézményekben és költségvetésben követni. Márpedig a prevencióra fordított források gyalázatosan csökkentek az elmúlt években. Régebben iskolai egészségfejlesztésre több százmillió forint volt, még akkor is, ha rosszul használták fel, nem volt ennek megfelelő hatékonysága és nem is volt ez rendesen ellenőrizve, nem voltak igazi akkreditált programok, még akkor is azt lehet mondani, hogy visszalépés történt, hiszen még ennyi forrás sincsen. Ilyen mondatokat lehetne olvasni, hogy a 2011-es évben a prevenciós tevékenység iránti érdeklődés beszűkülése volt tapasztalható, aminek oka elsősorban a források csökkenésében, másodsorban a stratégiai iránymutatás hiányában keresendő. Ez nagyon fontos mondat. Ez az, amit kihúzott az EMMI a Nemzeti Drog Fókuszpont 2011-es jelentéséből, és nem ez az egyetlen mondat volt, pedig ez tény. Nagyon fontos, hogy ezzel tisztában legyenek a döntéshozók.

Aztán egy másik jelenség, amit a Magyar Drogprevenciós és Ártalomcsökkentő Szervezetek Szövetsége hozott fel, hogy 127 drogprevenciós tevékenységre beadott pályázatból mindössze 13-at fogadtak be, és ebből csak 2, ami valódi drogprevencióval foglalkozó civil szervezet pályázata volt. A fennmaradó 11-ből 5 a személyi higiénével, 5 a csecsemőgondozással foglalkozik, amelyek nagyon fontos problémák, csak nyilvánvalóan nem ebből az alapból kellene őket támogatni. Ezek a programok ráadásul lokális és kis hatékonyságú programok voltak. Ami ilyen módon volt megcímkézve, még az sem kapott elég támogatást.

Vágó Gáborhoz kapcsolódva, államtitkár úr, könyörgöm, ennek az anyagnak a címe is rossz. Régen az volt a címe, hogy nemzeti stratégia a kábítószer-probléma visszaszorítására. Ez van ide beleírva, tehát erről szól ez az anyag, és most drogellenes stratégiának hívják, ami szakmailag is rossz. Szalay képviselő úr, ön egy orvos, képzett ember. Minden drog, az alkohol is drog, a nikotin is drog. Minden gyógyszer drog. Tehát ez egy alapvető szemlélet. (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Bajnai hazugsága is! Gyurcsány hazugsága is!) Itt nem csak a kábítószerekről van szó. Ebben az anyagban csak a kábítószerekről van szó, egyébként nagyon helyesen, de akkor beszéljünk erről. (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Gyurcsány hazugsága is drog többek között!) De ne beszéljen most erről...

Forrás: parlament.hu