DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A kormányablakok kialakításával, valamint a fővárosi és megyei kormányhivatalok működésével összefüggő egyes törvények módosításáról szóló előterjesztés részleteiről is fogok majd beszélni, azokról a problémás részletekről, amelyekhez nyújtottunk be módosító indítványt. De előtte szeretném önöknek és az érdeklődő televíziónézőknek bemutatni azt a felfogásbéli, filozófiabéli különbséget, ami a közigazgatás működése tekintetében a kormány és a Magyar Szocialista Párt felfogása között van.

Szeretném azt előrebocsátani, hogy amikor készültem a mai hozzászólásomra, akkor a Magyary Zoltán közigazgatás-fejlesztési programból ugyanazt a részt emeltem ki, amit képviselőtársam. De ez nem véletlen, hiszen a célokat fogalmazza meg itt a program, amikor azt mondja, hogy az ügyfelek igényeit és érdekeit figyelembe vevő, ügyfélközpontú szolgáltató működés kialakítását tűzi ki célul. És utána felsorolja még azokat a részleteket, amelyeket Vitányi képviselőtársam az előbb felolvasott. Ezért én nem húzom ezzel a tisztelt Országgyűlés drága idejét. Mindenesetre azt szeretném leszögezni, hogy a célkitűzésekkel a Magyar Szocialista Párt maradéktalanul azonosulni tud. Hát ki ne akarna olyan közigazgatást létrehozni, ami ügyfélbarát, ami az állampolgárok jó minőségű közigazgatási szolgáltatásokkal való ellátását biztosítja?! Azt gondolom, hogy ez tisztességes kormányzati célkitűzés. Amikor az előterjesztéssel, akár ezzel, akár az egész átalakítással foglalkozunk, akkor érdemes azt mérlegre tenni, hogy hogyan tud megvalósulni ez, vagy eléri-e a célját az az intézkedéscsomag, amit önök az asztalunkra tesznek.

Amikor az előbb a filozófiabéli vagy felfogásbéli különbségről beszéltem, akkor a következőre gondoltam. Ugye, az alaptörvény megalkotásánál, majd azt követően, amikor az önkormányzati törvényt, a járási hivatalok megalakításáról szóló törvényt és valamennyi, a közigazgatás egészét érintő törvényt a kormány vagy kormánypárti képviselők ideterjesztették az Országgyűlés elé, jól látszott az, hogy egy új filozófiát akarnak megvalósítani. Egy sokkal erősebb államot, az önkormányzatok és az állam közötti munkamegosztásban sokkal inkább az államot erősítő, az államigazgatás-kompetenciát bővítő rendszert kívánnak működtetni, mint a korábbi időben, no pláne, mint amiben 1990-ben, a rendszerváltáskor közmegegyezés volt.

Elég, ha csak itt felsorolom azokat a közfeladatokat, közszolgáltatásokat, amiket korábban az önkormányzatok láttak el, mint például, vagy talán nem is azt kell mondjam, hanem mint legfontosabb területet, a közoktatást említeni, ami korábban az önkormányzatok kompetenciája volt, ez a kormány állami feladattá tette. Ha a szűkebb értelemben vett közigazgatást és közigazgatási közszolgáltatásokat nézem, akkor itt is volt egy olyan nagyon erős paradigmaváltás, ami egy korábbi közmegegyezést írt fölül. Ez jelesül az, hogy '90-ben arról született megállapodás, hogy a közigazgatás két nagy alrendszere, az államigazgatás és az önkormányzati igazgatás közötti munkamegosztás meg tud valósulni úgy is, hogy a legalsó szinten, a településen, a falvakban, a városokban nem kell külön intézményrendszert létrehozni a két alrendszer működése szempontjából. Egyrészt mert ez nagyon drága, másrészt pedig nem látszik olyan többlet a differenciált struktúra létrehozatalával az állampolgárok szempontjából, a jó színvonalú kiszolgálás szempontjából, mint amennyi többletenergiát vagy pénzt kellene fordítani egy párhuzamos struktúra kiépítésére.

Ezért született '90-ben az a megegyezés, és akkor ebben egyetértés volt a legszélesebb politikai palettán, az MSZP-től a Fideszig, hogy a közigazgatásnak legyen olyan szereplője, amelyik az önkormányzati intézményrendszeren belül, de kifejezetten államigazgatási feladatokra való felhatalmazással látja el munkáját. Ez a szereplő a jegyző. Nagyon jól tudjuk, a közigazgatáshoz értő szakemberek is pontosan tudják, nyilván valamennyi országgyűlési képviselő ilyen, hogy a jegyzőnek egyfelől az önkormányzathoz van kötődése, az önkormányzati testület működésével, kiszolgálásával van feladata, és vannak olyan államigazgatási feladatai, amibe az önkormányzat nem szólhat bele. Ezt nem minden polgármester tudja, szeret abba is belebeszélni, hogy a jegyző hogyan lássa el az államigazgatási feladatait. Ez lehet egy ok egyébként az állami rendszerbe való szervezésre. De alapvetően ott helyben, a településen, korábban körjegyzőségeken látta el ezt a feladatát.

Álláspontom szerint nincs olyan ok, nincs olyan nyomós ok a jegyző államigazgatási feladatellátásával kapcsolatban, ami miatt ki kellett volna tűzni azt a célt, hogy egy teljesen új államigazgatási struktúrarendszert épít ki a járási hivatalokon keresztül az állam.

(16.40)

Az eddigi számok azt bizonyítják, hogy ez többe kerül, és én nem látom igazolva a minőségjavulásban vagy a jobb minőségű többletszolgáltatásban, semmilyen eddigi tapasztalat ezt nem támasztja alá. Ezzel együtt e filozófiai felfogásbeli vagy szakpolitikai felfogásbeli különbség ellenére én azt gondolom, hogy lehet olyan hozadéka ennek az új rendszernek, ami pozitívan jelenik meg az államigazgatási szolgáltatást igénybe vevő állampolgárok szempontjából, és a kormányablakok rendszere kiépítésének lehet ez a hozadéka valamikor, de hogy most még nem tartunk itt, ez egészen bizonyos. Hadd mondjak ezzel kapcsolatban néhány konkrétumot!

2011. január 3-án nyitotta meg Navracsics miniszter úr az első kormányablakot, és ezzel együtt - nyilván nem egy nyílt az országban, hanem több kormányablak, ha jól emlékszem, talán 29-cel indultak, és 29 ügykörrel indultak - szépen fokozatosan bővült ez a tevékenység. 2011 januárjától 2012. május 17-éig 358 856 ügyfél fordult a kormányablakokhoz, legalábbis mi ezt az információt tudtuk összeszedni a honlapokról - remélem, hogy korrekt információk -, és természetesen a kormánynak az a célkitűzése, hogy egyre több ügyet, ügykört szeretne ide áttelepíteni. Ez a folyamat majd nyilván azzal kell járjon, hogy az államigazgatási közszolgáltatást nyújtó másik intézményrendszerről levegyen nagy terheket, az okmányirodákról. Itt kell hogy legyen valami kiegyenlítés, mert ma az a helyzet, hogy a kormányablakoknál lézengenek az ügyfelek, az okmányirodán pedig iszonyatosan nagy a terhelés. Ezt szeretném számokkal is alátámasztani.

Amikor készültem a mai hozzászólásomra, akkor szembesültem azzal, hogy a kormányablakok ügyfélforgalmával kapcsolatban hozzájutok adathoz, de az okmányirodákkal kapcsolatban nem, és írtam egy levelet Navracsics miniszter úrnak, kértem erre vonatkozóan adatot. Szeretném megköszönni a tárcának, hogy példamutató gyorsasággal kaptam teljes körű adatokat Rétvári államtitkár úr aláírásával, ami nekem kellemes meglepetés volt, mert államtitkár asszony emlékszik arra, hogy mi huzakodtunk bizonyos adatok tekintetében elég sokat, amikor a járási hivatalok megalakításakor a beérkezett véleményeket én kértem államtitkár asszonytól, és nem kaptam meg államtitkár asszonytól, csak számokat, ezért nem éreztem készséges hozzáállást a tárca részéről. Ez most egy ellentétes bizonyíték, tehát szeretném megköszönni, hogy ilyen gyorsan megkaptam az információkat.

Nagyon érdekes az összehasonlítás. A 358 ezer kormányablakügyfélhez képest az okmányirodáknál, ha ugyanazt a bázisidőt nézem, 2011. januártól egy évet nézek, a 2011-es évnek itt az ügyfélforgalma 8,5 millió. Ha ehhez hozzáadom azt, ami még itt plusz egynegyed év, a következő év egynegyed évi adatait hozzáadom, akkor több mint 10 millió. Tehát 350 ezer áll szemben több mint 10 millióval. Önmagában ez a szám is mutatja már, hogy milyen nagy az aránytalanság. Szeretnék ebben is nagyon korrekten eljárni. Az okmányirodák száma, a kormányablakok és sok minden más is egyenlít ezen az egyenlegen, de ez azt mutatja, hogy még korántsem tartunk ott, ahol egyébként a kormány szándékai szerint szeretnének tartani.

2013 májusától az ügykörök száma a kormányablakoknál újabb 80-nal, július 1-jétől újabb 87-tel egészült ki - most ügykörökről beszélek már -, így már az állampolgárok több mint 150-féle ügyben fordulhatnak a kormányablakhoz. Az önök tervei szerint - abból dolgozom most - 2014-ben várhatóan 300 kormányablak működik majd, és a tervek szerint 2013 végére 2 ezer lesz az ügykörök száma, 2014-re pedig 3 ezer. Ha 2011. januártól a 29-es belépéssel napjainkig körülbelül 150-ig tudtunk eljutni, államtitkár asszony, mi lesz az a paradigmaváltás-szerű lépés, ami 2013 végére 2 ezer ügykört, 2014-re meg 3 ezer ügykört tesz lehetővé?

Visszatérve egyébként az egyenetlenségekre, én Kaposváron, a választókerületemben rendszeresen, nemcsak ügyfélként, úgy is megjelenek természetesen az okmányirodában, a kormányablaknál, és látom azt, hogy az egyiknél tényleg jóformán alig van ügyfélforgalom, a másiknál meg a kollégák megszakadnak. Ezért nagyon helyesen egyébként, a kormányablaknál dolgozó munkatársak, amikor csúcs van az okmányirodánál, akkor átmennek oda, és besegítenek, nagyon helyesen, hozzáteszem, minden ésszerű munkaadó így csinálja, hogy ő gazdálkodik ezzel, de mégsem ez a normális.

Összegezve tehát: a filozófiai különbséget, ami megvan a mi felfogásunk között, természetesen egy szakmai törvénynél tudom kezelni, tehát tudom azt mondani, hogy miközben a rendszerrel, az egész rendszerszerű változással nem értünk egyet, de azzal a szándékkal, hogy jobb színvonalú közszolgáltatást nyújtson, közigazgatási közszolgáltatást az állampolgároknak, természetesen ezzel mi is egyetértünk. Ha ilyen szemmel nézzük a törvényjavaslatot, akkor is van néhány olyan dolog, amit szeretnénk módosító indítvánnyal korrigálni. Most van még körülbelül két percem, ezt felsorolásszerűen elmondom, és a részletes vitában majd részletesen kifejtem.

Az illetékekről szóló törvénymódosításnál nem derül ki a módosításból, hogy valamennyi kormányablaknál kell-e majd, hogy legyen házipénztár. Ha nem lesz kötelezően minden kormányablaknál házipénztár, akkor nem elegáns, hogy az ügyfél nem fizethet illetékbélyeggel, mert akkor ez az ügyfélre többletterhet rak. Tehát vagy azt kell előírni, hogy mindenütt legyen házipénztár, és meg lehessen oldani a készpénzes és egyéb befizetést, vagy más módon kell szabályozni.

A polgárok személyi adatainak és lakcímeinek nyilvántartásáról szóló módosításnál a kormányablak is nyilvántartási szervnek minősül, ezzel kapcsolatban azért fölmerülnek kérdések, hogy ennek az összes konzekvenciája, ami egyébként nyilvántartási szervként való működésnél... - a kormányablaknál ez vonatkozik rájuk vagy sem. Azt nem lehet tudni, hogy ez most véletlenül maradt ki, vagy egyébként a jogalkotó tudatosan akarta ezt ilyen féloldalasan szabályozni. Ebből is következik néhány dolog, majd a részletes vitában elmondom.

Az anyakönyvi eljárásnál is vannak olyan hiányosságok, olyan ellentmondások, amit módosító indítvánnyal mi szeretnénk korrigálni. Ugyancsak a helyi önkormányzatokról szóló törvény tekintetében is beadtam egy módosító indítványt, aminek az a lényege... Én ezt korábban is beadtam már, és akkor nem talált meghallgatásra a kormánynál, de szeretném kérni az államtitkár asszonytól. Vannak olyan települések, ahol... (Az elnök csenget.) Igenis, mindjárt befejezem.

Forrás: parlament.hu