DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A 3. számú ajánlási pontról szeretnék beszélni először. Ebben a módosító indítványban szép számú - nem számoltam meg, hány, de tíz fölötti számú - kormánypárti országgyűlési képviselő nyújtott be módosító indítványt, ahol is az intézményrendszert próbálják meg valamilyen módon korrigálni, egyrészt. Másrészt pedig a területfejlesztési feladatai, hatáskörei tekintetében a megyei önkormányzat törvénytervezet által meghatározott hatásköreit szándékoznak bővíteni a kormánypárti képviselők.

(19.00)

A parlamenti munka tapasztalata az - korábban is így volt ez, más kormányok alatt, meg most is -, hogy ilyen nagy számú kormánypárti képviselői módosító indítványnak jók az esélyei. Én megmondom őszintén, hogy ennek a módosító indítványnak több olyan része van, amivel én szimpatizálok, és csak biztatni tudom a képviselőket, hogy ezt próbálják meg keresztülvinni, de mielőtt erről a módosító indítványról konkrétan beszélnék, az intézményrendszer egészéről szeretnék néhány mondatot mondani.

Amikor a kormány beterjesztése alapján úgy döntött az Országgyűlés, hogy a megyei önkormányzatok funkcióját teljesen átalakítja, és a korábbi térségi közszolgáltatási funkciót megszünteti, a közszolgáltatási funkciót ellátó intézményeket állami fenntartásba veszi, már akkor felmerültek kérdőjelek a megyei önkormányzat új funkcióját illetően. Természetesen lehetséges olyan modell, hogy bizonyos közszolgáltatásokról azt mondja egy adott ország kormánya, adott országgyűlése, hogy az állam és az önkormányzatok közötti munkamegosztásban egy adott funkció eddig az önkormányzatoknál volt, és most az államhoz kerül, ez egy lehetséges megoldás. De most nem erről akarok beszélni - bár lenne mit erről is, a közszolgáltatások ellátásáról -, hanem a másik oldaláról.

Akkor felmerült a kérdés, hogy oké, és akkor mi marad a megyei önkormányzatnak, hiszen a megyei önkormányzat többi funkciója, már ami nem közszolgáltatás - közoktatás, szociális ellátás, az egészségügyben a fekvőbeteg-ellátás s a többi -, az meglehetősen vékony volt. Az én szakmai és politikai ízlésem szerint az egy átmeneti állapot lett volna, hogy a területfejlesztésben ilyen gyenge hatáskörei vannak a megyei önkormányzatnak, mert én személy szerint azt gondoltam volna, hogy egy választott regionális önkormányzat, amely erős decentralizált hatáskörökkel, a központi döntéshozatalból decentralizált hatáskörökkel bír, az nagyon erős területfejlesztési kompetenciákat is kaphatott volna. De természetesen szíve joga az aktuális kormányzatnak úgy dönteni, hogy nem akar regionális intézményrendszert, hanem helyette megyét akar. Akkor ezt politikai nyilatkozatokban kimondták, majd később az önkormányzati törvény módosításánál nagyon erősen meg is fogalmazták, hogy a megyei önkormányzat funkcióiból egyedül a területfejlesztési funkció marad meg, és a megyei önkormányzatok területfejlesztési feladatokat kapnak.

Hozzáteszem, a '96-os területfejlesztési törvényben már szerepelt a megyei önkormányzatnak jó néhány olyan hatásköre, amit most is igából megismétel a törvény. Tehát nem találtak fel jelentősen új dolgokat, hiszen a megyei önkormányzatnak korábban is a területfejlesztés tekintetében kezdeményező, véleményező, együttműködő, javaslattevő funkciója volt az, ami a legtöbb hatáskört érintette, és kevés döntési kompetencia volt. Volt olyan hatásköre már a '96-os területfejlesztési törvényben a megyei önkormányzatnak, amikor kimondta a törvény, hogy dönt a saját hatáskörébe utalt pénzügyi forrásokról. Ez a feladata, ez a hatásköre megmaradt most is, tehát a megyei önkormányzatnak van törvényi felhatalmazása arra, hogy pénzeszközökről döntsön.

(Az elnöki széket dr. Ujhelyi István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Igen ám, de néhány más területen komoly különbség volt. Egyrészt a korábbi időszakban a megyei önkormányzatok nagyon minimális területfejlesztési forrásról döntöttek. Volt a CÉDA, a TEKI és más kisebb pénzeszközök, ebben sem volt teljesen önálló kompetenciájuk, illetve ez változott, hogy mikor és hogyan, de most annak az ígéretét bírja minden megyei önkormányzat a kormány részéről, hogy jelentős területfejlesztési forrásokról fognak dönteni. Hogy ez hogyan valósul meg, hogy ez jó vagy sem, erről is érdemes beszélni, de előtte egy másik problémáról szeretnék: jelesül a megyei jogú városok szerepéről a 3. számú módosító indítvány kapcsán, amiről elkezdtem beszélni. A területfejlesztési koordinációval kapcsolatos feladatoknál eddig nem szerepelt a megyei jogú város, most pedig beleírják a megyei jogú város önkormányzatát és a civil szervezeteket mint új szereplőket a területfejlesztési koordinációval kapcsolatos feladatok ellátása során, akivel együtt kell működnie és összehangolnia az ő elképzeléseiket a megyei önkormányzatnak.

Tisztelt Képviselőtársaim! A megyei jogú város ebben a törvényben periferikus szerepet kap, és ezt én problémának látom. A megyei jogú városok közül is a nagyobbak - Szeged, Pécs, Debrecen, Miskolc, Győr - korábban területfejlesztési szempontból a pólusprogram részeseiként nemcsak megyei, hanem regionális szervező, kisugárzó funkcióval rendelkeztek és rendelkeznek ma is. Gondoljanak bele - ha Ujhelyi alelnök úrra nézek, akkor rögtön Szeged város jut az eszembe -, hogy Szeged városának a területfejlesztésben gyakorlatilag olyan funkciót ad ez a törvény, hogy Szeged városával együttműködik a megyei önkormányzat a regionális fejlesztési tervezésben, miközben Szeged funkciója, hatóköre a megyén jelentősen túlnyúlik; nemcsak az egyetem, hanem más olyan gazdasági kutatóhelyek, amelyek hatása minimum regionális, de van, ami még ennél is nagyobb. Tehát ez a szerep egészen bizonyosan nincs kitalálva. Érzik ezt a módosító indítvány benyújtói is, hiszen ezért írták bele, hogy legalább legyen ott, hogy a megyei jogú város önkormányzatával együttműködik.

De én azt gondolom, hogy amit az előző napirendnél tárgyaltunk, s államtitkár úr is és a kormánypárti képviselők is az ambiciózus célokat, jövőképet fölvázolták - hozzáteszem, nagyrészt nagyon helyesen -, ha ezt el akarja érni Magyarország, akkor azt nem teheti meg, hogy a nagyvárosok egyébként meglévő valóságos felhajtóerejét nem fogja bele ebbe a munkába. Márpedig az a funkció, amit a területfejlesztési törvény a megyei jogú városoknak szán, nem teremti meg ennek a feltételeit.

Azt javaslom képviselőtársaimnak - egy ilyen nagy és erős frakció bármit megtehet -, hogy dugják össze a fejüket azok, akiknek van ehhez affinitásuk, szaktudásuk, politikai elkötelezettségük, és próbáljanak meg keresztülvinni egy olyan módosítást, hogy ebben nagyobb szerepet kapjon a megyei jogú város. Most nem akarom elmondani, hogy ezt közjogilag az önkormányzati rendszerbe meg a területfejlesztési rendszerbe az én elképzeléseim szerint hogyan lehetne beleilleszteni - talán lenne, aki figyelne rá -, de sokkal fontosabbnak tartom annak a hangsúlyozását, hogy önök, akiknek van kétharmados többséggel lehetőségük arra, hogy döntsenek, gondolják már ezt végig. Ez nem egy-két polgármester személyes érdeke, én ezt nem azért mondom, hogy a Botka Lacinak örömet szerezzek, bár önmagában az sem egy elvetendő célkitűzés, hanem Magyarország érdeke, és azoknak az embereknek az érdeke, akik ezekben a térségekben laknak.

A másik, amit komoly problémának látok az intézményrendszer tekintetében, az az, hogy nem számol a kistérségek területfejlesztési funkciójával. Amikor körülbelül tíz évvel ezelőtt létrehoztuk a kistérségi társulások rendszerét, akkor a kistérség hármas funkcióját próbáltuk meg úgy kialakítani, hogy az főként a falun és a kisvárosban élő emberek számára a legjobb legyen. Az első az önkormányzati funkció volt, amikor is az önkormányzati feladatellátásban állapodtak meg a társulások arról, hogy bizonyos feladatokat közösen látnak el. A második az államigazgatási funkció volt, ami elég gyenge lábakon állt. Szerintem ez ma elhagyható, hiszen a járások, amelyek területi nagyságukat tekintve eltérnek ugyan egy kicsit a kistérségtől, de a dimenziója nagyjából mégis ugyanaz, ott ezt megvalósították, ezt tehát nyugodtan félre lehet tenni. A harmadik, szerintem nagyon fontos funkció a területfejlesztési, ahol úgy a tervezésben, mint a végrehajtásban a kistérségi társulásoknak komoly szerepük volt.

(19.10)

Tisztelt Képviselőtársaim! Önök ott, a másik oldalon, nagyon sokan úgy ülnek itt bent a parlamentben, hogy egyéni választókerületben választották meg önöket. Aki az aprófalvas településszerkezetű térségben képviselő, az pontosan tudja, hogy a tervezési kapacitás, az előrelátó és tervezési képesség borzasztó különböző a falukban. Ahol valamilyen véletlen során olyan polgármester vagy jegyző működik, aki egyfelől ért ehhez, másfelől tud olvasni a pályázatok között, van elgondolása, kapcsolatrendszere szakemberekkel konzultálni, hogy mit lehetne a faluban megvalósítani, ott az elindulhat valamerre, ahol ilyen nincs, az esélytelen. Nem azért, mert ott buta vagy rossz szándékú emberek ülnének, hanem egyszerűen ez a képesség hiányzik. Ezt pótolta a kistérség.

Igyekeztünk, legalábbis én, amíg nekem volt ebben kormányzati felelősségem, megteremteni annak a feltételrendszerét, hogy a kistérségbe jusson hozzáértő ember; nem feltétlenül főállásban, de hogy a szakmai kapacitást oda meg tudjuk teremteni, mert különben a faluk nem tudnak élni azzal az eséllyel, amit akár központi költségvetési forrás, akár amit európai uniós forrás kínál, és pont azokhoz, akiknek leginkább szükségük lenne, azokhoz nem jut el ez a lehetőség.

Tehát amikor az intézményrendszerről beszélünk, akkor én tisztelettel azt ajánlanám az önök figyelmébe, hogy én azt megértettem, hogy ez a kormány nem akar régiós intézményt. Annak is van értelme, arról is tudnék beszélni, hogy szerintem arra miért lenne szükség, de ezt most félreteszem. Az önök elgondolása, az önök szándéka meg az eddigi jogalkotás alapján mondom, hogy ha már önök úgy döntöttek, az önök kormánya úgy döntött, hogy a megyére mint térszerkezeti egységre helyezi a hangsúlyt, és a megyei önkormányzat funkciójaként a területfejlesztést határozza meg, akkor nem fölülírva ezt a politikai döntést és szándékot - még akkor is mondom, ha én mást esetleg hasznosabbnak látnék -, de tudomásul véve ezt az adottságot, ha már önök így döntöttek, akkor két dolgot legyenek szívesek megvizsgálni, ami, azt gondolom, nagyon fontos lenne.

A nagyvárosok funkciója, tehát a megyei jogú város szerepe ebben az intézményrendszerben, mert alul van értékelve, és ha alul van értékelve, akkor azt a felhajtóerőt, amit egy fejlődő nagyváros adhat a területfejlesztésnek, azt kapcsoljuk ki a rendszerből, és ez nem jó. A másik pedig a kistérségi tervezési, területfejlesztési intézményrendszer. A felzárkóztatáshoz számtalanféle módon lehet európai uniós forráshoz jutni. Lehetséges, hogy a kistérségeknél ennek a kapacitásnak a visszaállítása vagy ennek a kapacitásnak a létrehozása, megfinanszírozása uniós forrásból lehetséges lenne.

Tisztelt Képviselőtársaim! Végezetül ugyanebben a módosító indítványban nekem van az egyik mondatnál egy gyanúm, amit legyenek szívesek a saját szakembereikkel is megnézetni. Az a javaslat, hogy a Kutatási és Innovációs Alapnak a miniszter által a megyei önkormányzat hatáskörébe utalt pénzeszközeinek pályázati kiírásáról dönt a megyei önkormányzat, nekem az a gyanúm, hogy ez így nem felel meg az alaptörvénynek. Itt hatáskörről beszél. Ha pénzügyi forrásról beszélne, közjogilag más lenne a megítélése. De azt mondja, hogy a megyei önkormányzat hatáskörébe. Miniszter önkormányzatnak hatáskört nem utalhat. Tehát a szándékot értem, szerintem lehet jogszerű megoldást találni erre, de hogy ezt kapcsolódó módosító indítvánnyal ki lehet javítani, erre nagyon erős a gyanúm.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu