GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, tisztelt elnök úr. Miután néhány kétperces hozzászólásom volt, én így már nem tartok egy hosszú előadást. Reagálok néhány dologra, az egyik az, hogy Baráth Zsolt képviselő úrnak hadd mondjam azt, képviselő úr, én azt megértem már elég hosszú ideje, hogy önöknek bennünket utálni kell mindenáron. Önnek is azt mondom, amit mondtam Kovács Péternek, ha elolvassa a mellékletnek az értékelésre vonatkozó részét, akkor talál benne számtalan olyan dolgot, hogy 2002-2008 között mennyit fejlődött az ország, és hogy mit okozott a 2008-as válság Magyarországon a foglalkoztatásban, a gazdasági növekedésben és sok minden más kérdésben.

De mondok még egy nagyon érdekeset: a devizahitel kapcsán ebben az anyagban le van írva az is, hogy a kamattámogatás és a szocpoltámogatás nem hozott kellő eredményeket a lakásépítésben, viszont a lakásépítés akkor kezdett növekedni, amikor a jelzálogalapú hiteleket vette föl a lakosság. És még azt is kimondja, hogy a baj, a gond akkor következett be, amikor a válság elindult, és a forintárfolyam megbillent. Nem akarok erről többet beszélni, mert majd én egy másik ügy kapcsán, de bocsánat, hadd hozzam ide, délelőtt a Fidesz vezérszónoka beszélt a gazdaságról, és meglehetősen hosszasan érvelt a stadionépítésről. Tisztelt Képviselőtársaim! Ezzel csak egy baj van, a stadionépítés is valóban része az Orbán-kormány átverő politikájának, mert ez ahhoz elég nagy állami megrendelés, hogy kimutatható az építőipar fejlődésében, növekedésében, ugyanakkor ilyen kis számú lakásépítés még soha nem volt az országban, mint 2013-ban. Óvatos becslések szerint ez 4 ezer darab körül van, holott ez jelentene valóban megrendelést a kis- és közepes vállalkozások számára, ez jelentene kapcsolódó lehetőséget a bútoripar számára, és hadd ne folytassam, hogy ki mindenkinek lehetne érdekes, ha érdemben a lakásépítésben haladnánk előre. Ennek aztán ugyanúgy a társadalmi összefüggései: ha ezek ráadásul bérlakásépítésben nyilvánulnának meg, akkor a társadalmon belüli mobilitás a munkahelyek irányába azokból a térségekből, ahol esély sincs arra, hogy új munkahelyeket hozzanak létre, talán még erre is jótékony hatással lenne.

A következő kérdés: meglehetősen hosszasan foglalkozott a Fidesz vezérszónoka e határozat kapcsán a rezsicsökkentés kérdésével. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez az anyag - és egy korábbi kétpercesben beszéltünk a nettó keresetek növekedéséről is -, és ami azóta bekövetkezett, és amiben Baráth Zsolt képviselő úr is megerősített, hogy kénytelenek vagyunk, tehát, aki olvas, és felkészült, kénytelenek vagyunk hivatkozni olyan adatokra, amelyek írva vannak, szegénység-mélyszegénység, ez pedig ennek az egykulcsos adórendszernek a következménye. Tisztelt képviselőtársaim, hiába kap valaki havi 2 vagy 3 ezer forintnyi rezsicsökkentési kedvezményt akkor, amikor a minimálbéréből fizetnie kell, vagy eltűnt az adójóváírás, és fizetnie kell 16 százaléknyi adót még pluszban. Tehát akárhogy nézzük, ez számukra többletkiadás, számukra ez a csökkenés csak morzsa, bármennyire is dicsérik. Én tudom, hogy kormánypárti oldalon a 2014-es kampánynak ez lesz a kulcsszava, csak én bízom abban, hogy az emberek viszont meg fogják érteni azt, hogy a fenébe van, hogy miközben csökken a rezsi, eközben mégsem csökken a befizetetlen sárga csekkek száma, hanem folyamatosan növekszik.

A következő kérdés, amit szeretnék érinteni, a határmentiség kérdése. Én magam Nagykanizsa környékén élek, közel a határhoz, egy kis faluban, tehát az, amit a megállapítások között leírnak, ezt tudom igazolni a saját körülményeinkkel, hogy mit jelent a határ közelsége, mit jelentett évtizedeken keresztül ezeknek a településeknek a határ közelsége. Éppen ezért hadd mondjam azt, hogy inkább felháborítónak érzem azt, amit itt a melléklet a határ menti kérdésről tesz, jelesül pont a horvátot hadd emeljem ki, itt azt hozza, hogy Pécs mint magyar nagyváros, kell hogy ennek az előnyét élvezze, kell hogy itt központ legyen. Akkor én tisztelettel azt kérem, hogy valaki próbálja elemezni, mert én meg azt hallom, hogy Csáktornya és Varasd készül a túloldalon körzetközpont lenni. Tehát beszélhetünk mi arról, és lehetnek vágyálmaink, de itt ilyen hosszú távú, évtizedekre szóló fejlesztési tervnél igenis oda kell figyelnünk arra, hogy mi történik a szomszédoknál, mi van ott, és hogy tudjuk mi segíteni azt, hogy ebből tényleg gyümölcsöző gazdasági kapcsolatok legyenek.

(23.20)

Mondok egy nagyon apróságot, és nagyon sokszor fogok visszahivatkozni arra, amit Orbán Viktor miniszterelnök úr itt a Házban mondott, hogy ne azt nézzék, amit mondok, hanem amit teszek. Tisztelt Képviselőtársaim! Murakeresztúr községnek kész kiviteli terve volt egy folyót átszelő közúti hídra, hogy ne félnapi járóföldre legyen sem a magyar oldalról, sem a horvát oldalról, ha valaki át akar jönni, vagy valami árut át akar hozni. A kész tervekhez nem kellett volna más, csak a magyar kormánynak a pecsétet ráütni, és akkor ez a híd Horvátország uniós csatlakozásának időszakára elkészülhetett volna. Ezt azért tudom, mert a Bajnai-kormány idején ehhez kellő támogatást kaptak, annak a kormánynak is ez volt a célja, hogy ez meglegyen, és ehhez európai uniós forrás állt rendelkezésre, az egész beruházás alig több mint kétmilliárd forintba került volna. Tehát azt gondolom, hogy ez a terv mindenképpen kell hogy foglalkozzon azzal, hogy a határon, ahol nincs megfelelő közúti közlekedési lehetőség, ott igenis meg kell teremteni ebbe az irányba is.

A következő, ugyancsak a kistelepüléseknél; roppant érdekes és tovább erősítem azt, amit délelőtt valaki a vezérszónoklatában elmondott. Tisztelt Államtitkár Úr! Amikor '88-ban elkezdtem politizálni, és tanulmányoztam egy csomó anyagot, akkor - azt kell hogy mondjam - ez az anyag a lehető legrosszabb, tényleg pártpolitikai anyagok közé kerül, mert ha valaki figyelmesen olvassa, annyi a belső önellentmondás, hogy az hihetetlen. Miközben megállapítja azt, hogy a kistelepüléseken nincs lehetőség megfelelő gazdaság vagy jövedelemforrás biztosítására, ugyanakkor a célkitűzések között meg az szerepel, hogy itt munkahely kell, helyi gazdaság, helyi piac - és a hatékonyság, a jövedelmezőség. Ha egyszer a tényekben megállapítják, hogy ezzel baj van, mitől változik ez meg holnapra vagy holnaputánra?

Egyetlenegy ilyen mondatot találtam, ami mégis a végén pozitív, hogy ezeknek a kicsiknek valahol be kell csatlakozni, be kell csatornázni a termelésüket egy nagyobb létesítménybe. Hogy konkrét példát is mondjak: nem olyan rég az Orbán-kormány által létrehozott pacsai baromfi-feldolgozó 1,3 milliárd forint, most kevesebb mint 300 millióért valaki el fogja vinni. A beszállítók, az állattartó gazdák nincsenek kifizetve. A munkavállalókkal is meglehetősen komoly gond és probléma van.

Tehát lehet olyan célokat kitűzni, amibe nagyon-nagyon sok adóforintot lehet beleölni, csak valójában nem működőképes. És én azt gondolom, hogy felelőtlenség, ha ilyesmit teszünk, vagy ilyesmire próbáljuk biztatni a környezetünket.

A kistérségekről: igen, sok szó esett, hogy most a régió helyett megye, nekem itt most az jön le, mert azt mondom, hogy elfogadnám, de akkor tisztelettel kérem, hogy gondolják végig, mert amikor ez az anyag megyéről beszél, akkor csak megyei jogú városokról és a megyei jogú városoknak a különböző fejlesztési tanácsairól van szó. Tehát megint lesznek Zalaegerszeg megyék, lesz Pécs megye... - és mi lesz a többi településsel? Mi lesz a kistérségekkel? Ma már a kétpercesben beszéltünk róla, tehát meg kellene válaszolni, hogy miért nő a hátrányos helyzetű kistérségek száma. Hát ezért, mert a városok elszívják előlük a levegőt, és most mondok még szörnyűbb dolgot: az, ami történt az önkormányzati adósságátvállalással, ennek is a városok a nyertesei. Az a sok-sok kistelepülés, akinek nem volt adóssága, de elvették a maradék bevételét, neki ettől kezdve nyugodtan lehet erről beszélni, amit itt célul kitűznek, hogy a kisfalvakban a szociális ellátórendszert fejleszteni kell, az idősekről való gondoskodást. De akkor miből? Feltehetőleg valamilyen állami forrásból, mert hogyha helyben nincs, ott ma már úgy számolnak, hogy lassan az önkormányzati alkalmazottak bérét sem tudják kifizetni, nem pedig szociális ellátást.

Tehát mindenképpen azt kérem, és ehhez hadd tegyem hozzá, megint csak azt mondom, hogy valójában mi az, ami történt. Tessék belegondolni! A közösségi közlekedésben pont ezek a kistelepülések, a határ menti zsáktelepülések a vesztesek. Csökkent a járatok száma, az önkormányzatoknak kell biztosítani bizonyos esti hazaszállítási lehetőséget, itt pedig azt már célul kitűzik, tehát ezt az önök kormánya tette. Az önök kormánya vette el a településektől, tehát mondhatnám azt is, hogy állíts elő egy szörnyű rossz helyzetet, aztán utána állj ki, döngesd meg a melledet, hogy meg fogod oldani a problémát.

A gyermekvállalásnál azt kívánja az anyag, hogy fordulatot kell elérni. Igen, csak próbálja már valaki! Akinek gyereke van, akinek unokája van, tényleg igaz, amit mondanak, képviselőtársaim, hogyha leülünk, és beszélgetünk, és a saját gyerekeinket megkérdezzük, hogy miért nem, és mire vártok, és miért nem több, egy válaszuk van: a létbizonytalanság; hogy nem tudjuk, hogy holnap is lesz kenyér, és ki fogja eltartani a gyerekeket. Ha erre nem tudunk válaszolni, akkor nagy baj van. És ehhez hadd tegyem megint érvnek hozzá, hogy mi az, ami a valóságban történt. Több mint 50 milliárddal rövidítették meg három éven keresztül a gyereket nevelő családokat. Majd 2014-től megkapják ezt az 50 milliárdot a tb-járulékuk - bocsánat, ezt most már adónak nevezik, én még a régi kifejezést használtam, tehát az abból való - levonása címén. Na de ki pótolja ezt nekik? És mi van azzal, aki még ebbe sem fog beleférni? Mert ott is még elég népes a tábor.

Igen, tehát én azt szeretném, hogyha az anyagban nagyobb hangsúlyt kapna a városok felelőssége, a városok felelőssége azért, és van egy megállapítás, ahol azt írja, hogy a városmagok is kiürülnek, és a városok körül újabb körgyűrűk jönnek létre, csak azt gondolom, hogy a városok bizony ezért a körgyűrűért felelősek. Felelősek azért, hogy a környező településeken megfelelő színvonalú szolgáltatás legyen.

És amiről beszélt Kepli képviselő úr, csak szeretném megerősíteni, az a vidék, ahol én élek, ez egy érzékeny vízbázison lévő terület. El tudom mondani önöknek, hogy az agyagos dombon öt éve épített ház szabályszerűen szétrepedt, mert megcsúszott a föld, azért, mert a talajba megy a szennyvíz. Miközben beadták ezek a kistelepülések drága pénzen készített terveiket, mire beadták, előtte két nappal a kormány elvette a nyugat-dunántúli régiótól azt a forrást, amiből ők megoldhatták volna a problémájukat. Miközben azon vergődünk, hogy nem tudjuk elkölteni úgy a pénzt, hogy azzal még lehetőleg el is tudjunk gyorsan számolni, eközben én itt a Házban Fónagy államtitkár úrtól kaptam ugyan választ, hogy megvizsgálják, és megnézik, és lehetővé teszik, mert ez kész van, kész kiviteli engedély, de nincs, nem történt semmi, sorban állnak, sőt egyszer már vissza kellett fizetni a lakosságnak a pénzét. Tessék elgondolni, hogy ez milyen probléma, és nekik utána beszélhetünk arról, hogy a közszolgáltatásokhoz nekik is joguk van, és hozzá fognak férni.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tehát én azt gondolom, hogy igenis tényleg váltásra, változásra van szükség, de ez már csak kormányváltás lehet. Köszönöm szépen a szót, elnök úr.

Forrás: parlament.hu