DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Szocialista Párt álláspontját tegnap vezérszónokként is és részben most is Bárándy Gergely képviselőtársam elmondta. Szeretném megerősíteni, hogy alapvetően teljes egyetértés van a Magyar Szocialista Pártban a tekintetben, hogy az egésszel van baj. Tehát baj van azzal, hogy ezt most így ilyen formában nyújtják be az Országgyűlésnek, és sok minden mással is, amiről fogok majd beszélni. Ezért mi nem értünk egyet azzal és nem tartjuk helyesnek, hogy most a következő Országgyűlés számára házszabályt készít elő a kétharmados többség.

Néhány részletkérdésben nálunk is van belső egyeztetés, belső vita, úgyhogy nagyon szépen kérem a kormánypárti képviselőket, hogy ha nem pontosan mindenben fedi egymást az álláspontunk, utalni fogok rá, hogy milyen vitakérdések vannak egyes pontoknál, akkor azt ne úgy értelmezzék, és ne azzal a szokásos lekezelő hangvételű fideszes stílussal vágjanak vissza, hogy beszélhettek volna egymással, mert egyik ezt mondta, a másik azt mondta. Mikor, ha nem a Házszabály kapcsán kellene a képviselői szuverenitásnak és önálló gondolatoknak megjelenni jó pár kérdésben? Ezt várjuk önöktől is, úgyhogy nagyon kíváncsian várom, milyen reagálások lesznek majd ezekre a felvetésekre. Azt gondolom, nagyon fontos dolgokat hozott szóba Bárándy képviselőtársam és mások is.

Miért mondom, mondjuk azt, hogy az egésszel van baj? Egyrészt baj van azzal, hogy miért most tárgyal és akar dönteni erről a kétharmados többség. Turi-Kovács képviselőtársam egy okfejtésben megpróbálta megindokolni, tegnap is hangzottak el ezzel kapcsolatban érvek, de azt gondolom, ezek nem elég meggyőzőek. Tisztelt képviselőtársaim, 1990-ben, amikor megalakult az első demokratikusan választott Országgyűlés, akkor elfogadtak egy Házszabályt, ami az első ciklus, a négy év működése alapján nagyon sok tapasztalatot hozott, és utána, amikor '94-ben, az akkor megalakult Országgyűlésnek, a koalíciónak, a Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége koalíciójának megvolt a kétharmados többsége, akkor sem gondolta, hogy neki saját magának kellene most olyan házszabályt készíteni, ami az ő ízlésének megfelel, hanem van precedens, hogy hogyan lehet így eljárni. A '94-ben megválasztott Országgyűlés kétharmados kormányzati többsége úgy döntött, hogy egy eseti bizottságot vagy ad hoc bizottságot - erre már pontosan nem emlékszem - kér fel arra, hogy tekintsék át a négy év tapasztalatát és hozzanak új házszabályt. Ezt a bizottságot Bihari Mihály vezette, akinek a jogászi tekintélye, azt gondolom, nem megkérdőjelezhető, és valamennyi frakció a saját szándékait, saját meggyőződését, véleményét, álláspontját, javaslatát benne láthatta, viszontláthatta ebben a házszabály-módosításban. Tehát van rá precedens, hogy hogyan lehetne csinálni.

Nem akarok súlyos jelzőket használni, de azt mindenképpen ki kell mondanom, hogy egyszerűen nem elegáns és nem korrekt, amit most a kormánypárti többség a házszabály ügyében csinál. Azt gondolom, hogy az Országgyűlés tekintélyének a helyreállítása és a megválasztandó új Országgyűlés munkájának mielőbbi és magas színvonalú, tekintéllyel bíró módon való megindítása nagyon sok mindenen múlik. Nagyon sok minden mást és máshogyan kellene tenni annak érdekében házszabállyal összefüggésben, hogy ez a tekintély helyreálljon.

Mitől is volt nagyobb az Országgyűlés tekintélye a megválasztása után? Például attól, legyenek szívesen visszanézni a jegyzőkönyveket, és akkor bizonyítva látják az állításomat, hogy általános volt a konszenzusra törekvés. Mindenki úgy ítélte meg, hogy konszenzusra jutni fontos kérdésekben, az érték, legalábbis törekedni erre. Aztán ha kiderült, hogy az a kérdés, amit szabályozni kívánt az Országgyűlés, értékalapon eltérő az egyik vagy a másik oldal álláspontja, mert ilyen lehet és van is számtalan ilyen, akkor természetesen a mindenkori többségé a felelősség, hogy mégiscsak meghozza ezeket a döntéseket. De azt gondolom, a konszenzusra törekvés mint érték, mint célkitűzés önmagában az Országgyűlés tekintélyének egy fontos része volt; nem ez adta önmagában, de fontos része volt e tekintélynek.

A második a stílus, és erről nem fogok hosszan beszélni, mert azt gondolom, hogy azok a televíziónézők, akik valamiért fontosnak tartják, hogy figyelemmel kísérjék ezt a vitát, van véleményük arról, hogy milyennek tartják azt a stílust, ahogyan ma az Országgyűlés működik. Azt gondolom, bőségesen van mit javítani ezen.

Van egy fontos szempont még, amit Bárándy képviselőtársam is kiemelt: az országgyűlési kisebbségi jogok, az ellenzék jogainak védelme. Hogy ez hányszor szenvedett csorbát az elmúlt időben, nincs annyi hozzászólási időm, hogy felsoroljam. Elég, ha csak arról beszélek, hogy önök például vizsgálóbizottságot csak olyat engednek, ami az önök politikai érdekeit szolgálja. Hol van már az Országgyűlés ellenőrző funkciója, hol van már?! Pedig az Országgyűlés, amikor megalakult először demokratikus választások útján Magyarországon, nagyon világos volt, hogy az Országgyűlés jogalkotó funkciója mellett az ellenőrző funkciója is fontos. Ennek az eszköze az interpelláció, ennek eszköze a vizsgálóbizottság, a bizottságok ellenőrző funkciója és sok minden más; úgy, ahogy ezt az egyetemen tanítjuk a fiatal hallgatóknak, hogyan is működik demokráciákban a parlament.

(11.50)

Ennek nyoma nincsen. Tehát a legnagyobb bajunk az ezzel a házszabály-módosítással, kedves képviselőtársaim, hogy az önök elmúlt hároméves gyakorlata semmivel nem támasztja azt alá, hogy önök egy olyan házszabályt akarnak megalkotni, ami valóban keretet ad a demokrácia testületi működésének, ami keretet ad és garanciákat ad, hogy az Országgyűlés olyan szabályok szerint működik, ami azt sugározza Magyarország valamennyi polgárának, hogy igen, itt demokrácia van, demokratikus intézményrendszer szabályai működnek, és ha a szabályokat mindenki betartja, még az Országgyűlés is betartja, akkor az azt üzeni a magyar embereknek, hogy nekik is törvénytisztelő állampolgár módjára kell élni az életüket, és be kell tartani a szabályokat. De ha egy parlament gyakorlata azt üzeni, hogy a szabályokat ahhoz lehet igazítani, ahogyan éppen a pillanatnyi érdeke diktálja a kormánypárti többségnek, akkor bizony ez elbizonytalanítja a választópolgárokat, és az ő jogkövető magatartásukra is rossz hatással van.

Tehát én azt gondolom, amikor azt mondjuk, azt mondják a szocialista képviselők, hogy az egésszel van baj, hogy önök pont az elmúlt három évvel húzták ki a talajt ennek a házszabály-módosításnak a hitelessége alól, hiszen minden, amit itt értékként megjelenítenek, az a három év tapasztalatával cáfolható. Tehát nem azzal van a baj, hogy a részletszabályokban mi nagyon-nagyon sok kötözködnivalót találnánk, hiszen van olyan, amivel egyet lehet érteni. De az egésszel baj van, mert az a hároméves gyakorlat - amiből csak egy példát emeltem ki eddig, de a hátralévő időmben fogok többet is -, hogy önök nem engednek olyan vizsgálóbizottságot létrejönni, ami az önök politikai érdekeit nem szolgálja, és természetesen mindenféle magyarázatokat találnak ki, hogy ezért nem, meg azért nem, meg így nem, meg úgy nem, de a vége, a lényeg az - most a legutóbbi, ez a NAV-ügyet vizsgáló bizottság a legékesebb példája -, hogy nincs ilyen vizsgálóbizottság, mert önök úgy gondolják, hogy az önök kompetenciája megítélni, hogy mit lehet az Országgyűlésnek ellenőrizni, vagy mit nem. De mondhatok más példát is.

Képviselőtársaim, minden parlamenti ciklusban a kormánypárti többség természetesen lojális volt a saját kormányához, hiszen ez adja a feltételét a kormányzásnak. Egészen bizonyos, hogy az én miniszteri munkám során is volt olyan interpellációs válasz, amit megszavazott az én oldalalom lévő többség, és nem biztos, hogy mindenki a legjobb meggyőződéssel tette. Azt hiszem, ez életszerű. De olyan azért nincsen... - önök komolyan gondolják, hogy ezt elhiszi ma Magyarországon valaki, hogy az önök kormányában minden interpellációra adott választ mindig, minden alkalommal el kell fogadni? Hogy egyszer sem volt önökben kétely? Hát akkor hogyan működik a parlament ellenőrző funkciója? Mert az előző ciklusokban sem volt tömeges, de egyszer-egyszer bizony volt olyan, hogy a parlament az interpellációk tekintetében valódi módon gyakorolta az ellenőrzési jogosítványát.

Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány részletszabályról is fogok beszélni. Az első az, amikor azt javasolja Gulyás Gergely képviselőtársam indítványában, hogy az ülés megnyitása előtt egy órával a napirend előtti felszólalást jelezni kell. Ez alól kivétel a miniszterelnök és a köztársasági elnök, nekik csak akkor kell ezt megtenni, ha az ügy körülményei ezt lehetővé teszik. Ez egy olyan gumiszabály, ami világossá teszi az önök szándékát, hogy a köztársasági elnöknek és a miniszterelnöknek ennél tágabb felszólalási lehetőséget akarnak adni. Akkor miért nem ezt írják bele? Írják bele, hogy ők bármikor megtehetik, vagy bármikor eldönthetik, hogy napirend előtt hozzászólnak. De ez, hogy ha az ügy körülményei lehetővé teszik!? Ha más módon fogalmazza meg, ha negatívan, ha azt mondja, hogy ha valamilyen rendkívüli helyzet van, akkor ez nem érvényes; a körülmények azért nagyjából ezt lehetővé teszik, gondolom, van ott egy ember, aki elküldi az e-mailt egy órával előtte. Tehát én ezzel személy szerint nem értek egyet.

Az, hogy az irományokat elektronikus formában is be lehet nyújtani, egy abszolút helyes szabály, támogatható. A XXI. században, amikor mindenki dolgozik már számítógépen, azt gondolom, hogy ez egy olyan szabály, amit támogatni lehet.

Ugyancsak támogatni lehet azt, hogy a törvényjavaslat benyújtása és a napirend elfogadása között legalább öt napnak el kell telni. De ha ez önöknek ilyen fontos, akkor most miért nem így csinálják? (Gulyás Gergely: Nincs benne a házszabályban.) Mert nincs benne a házszabályban? Hát, ha önöknek valami érték, azt házszabály nélkül is meg lehet tenni, kedves képviselőtársam. Szóval, majd a következő Országgyűlésnek ehhez kell tartani magát. Nem hiteles ez a szabály olyan beterjesztőtől, aki az utolsó pillanatban, péntek éjjel tesz föl az internetre olyan törvényjavaslatot, amiről hétfőn már a bizottságban tárgyalunk, délután vagy este az általános vita van, és kedden már le is zárjuk. Nem egy ilyen volt. Én azt gondolom, teljesen hiteltelenné teszi ezt a fajta kezdeményezést.

Azt a szabályt, hogy minden törvényjavaslat tárgyalása - én legalábbis ezt olvasom ki ebből a tervezetből - vezérszónoki körrel kezdődik, én támogatni tudom, adjuk meg a súlyát és nyomatékot minden ügynek. Amikor egy törvényhez hozzányúlunk, annak igenis súlya van, még akkor is, ha ez egy periférikusnak tűnő szakterület szaktörvénye, és a széles közvéleményt nem rengeti meg. Én azt gondolom, hogy az ügy súlyát, komolyságát jelzi, ha van egy ilyen kiemelt hozzászólás. Én ezt a magam részéről támogatni tudom.

A kétpercesek korlátozását már ellenzéki képviselőtársaim kritizálták. Amikor elolvastam ezt a szabályt, az jutott eszembe, hogy biztos, hogy ezt azért írták bele, hogy ezen majd valamit engednek, és akkor utána el lehet mondani, hogy lám, az ellenzék véleményét is figyelembe vették. Kíváncsi vagyok rá, hogy mi lesz a sorsa ennek a kétpercesnek. Én nem látom indokoltnak ezt a korlátozást. Néha nagyon pezsgő viták alakulnak ki a kétperces hozzászólások révén. Én azt gondolom, hogy ezt elhallgattatni, ezt korlátozni igazán nem indokolt.

Én azt gondolom - ha már a képviselői hozzászólásokról van szó -, hogy a képviselőnek nemcsak az a dolga, hogy a választók érdekében eljárjon, hanem az is, hogy a szó szoros értelmében képviseljen, és igenis, ha egyelőre még nem írásban zajlik a vita a parlamentben, hanem szóban, akkor ezt szóbeli hozzászólás formájában meg kell tenni.

Azzal a felvetéssel, hogy a bizottságokban folyjon a részletes vita, önmagában nincs problémám. Én azt gondolom, hogy ez talán ad lehetőséget arra, hogy valamilyen szakmai, szakpolitikai vita, értelmes vita folyjék a bizottságokban. De, kedves képviselőtársam, mi ott ülünk egy bizottságban, mondja meg nekem, hogy lehet azt elképzelni mostani tapasztalatunk, tudásunk alapján, mondjuk az alkotmányügyi bizottságban, hogy ott érdemi vita folyik. Ott jó pár olyan képviselő ül, de egy egészen bizonyosan, aki ott ül jogászkollégaként, minden egyes alkalommal, amikor megérkezik, előveszi a Blikket - már bocsánat, hogy itt reklámot csinálok ennek, mondhattam volna a Népszabadságot is, bár ezt nem láttam még a kezében (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), igenis, köszönöm az egy percet, elnök úr -, olvassa az újságot, és egyetlenegyszer szólt hozzá, amikor valósággal kiprovokáltam, mert ő adott be egy módosító indítványt, és kiprovokáltam, hogy legalább annyit mondjon, hogy kukk. Hát ennél sokkal többet nem is mondott. Én azt gondolom, hogy így nem lehet.

De számtalan olyan eset van, hogy kormánypárti képviselőknek sincs idejük elolvasni, amit a bizottságban az asztalukra tesznek - hát hogy tudnának róla vitázni?! Tehát, képviselő úr, önmagában ez a megoldás, hogy a bizottságban folyik a részletes vita, nekem szimpatikus megoldás, de ez így nem elégséges. Ennek a feltételeit tartalmi oldalról is meg kell teremteni. Magyarul: minden házszabály annyit ér, amennyit tud garantálni az Országgyűlés demokratikus működéséhez. Ha van elkötelezettsége a többségnek, hogy demokratikusan működteti a Házat, akkor a házszabály is jól fog működni. Ha nincs ilyen elkötelezettsége, akkor írhatnak önök bármilyen házszabályt.

Köszönöm szépen. (Dr. Bárándy Gergely tapsol.)

Forrás: parlament.hu