DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Igen alkalmas perc ez az Országgyűlés munkájában, amikor olyanról beszélünk, ami valóban nem vita, kontroverzia tárgya, hanem összerakjuk a tudományt. Összerakjuk a tudományt, az Országgyűlés különböző gondolatú, színezetű, hátterű személyei, mert hiszen elég gyakran vitázunk itt, és sokszor szükséges is, hogy különböző nézetek összehasonlíttassanak, vagy ahogy szokás mondani, ütköződjenek. De milyen jó lenne, és milyen jó, amikor megtapasztaljuk, hogy tudunk mi összerakni ismereteket és véleményeket! Nos, a tudományról való beszélgetés és a mostani törvényhozás nemcsak számunkra, akik itt jelen vagyunk, de megint annak az országnak, a népnek a számára, aki hall bennünket és hivatkozhat ránk, tudhatja, hogy a magyar törvényhozásban ez nemcsak úgy ott van, hanem fő téma, nevezetesen a tudás, a befektetés a tudásba. Itt az a lényeges, igen lényeges ismeret, és emiatt is szólok, hogy ezt itt is előhozzam, ami a befektetés az emberi tudásba, az emberi tőke teremtése jövedelmezőbb, mint befektetés bármi másba.

(19.50)

A befektetés iparba, kereskedelembe, technológiába mind nagyon fontos, és tudjuk azt - adatok vannak, bizonyíték, ezt nem kell kitalálni -, hogy azok az országok, amelyek jelentős befektetési kampányt kezdtek és folytattak évtizedeken át, mennyire előrehaladtak. Finnországot szoktam emlegetni a statisztikájával. Amikor Finnország eljutott odáig pár évtizeddel ezelőtt, hogy az egyik legmagasabb befektetési hányadot, nemzeti jövedelmének legnagyobb hányadát, 4-5 százalékát vagy még többet is arra költötte, hogy a technológiát, a tudást előrevigye, akkor indult meg Finnország prosperitása, így lett Finnország Európa egyik leggazdagabb országa.

Tehát ezek nemcsak elméleti valamik; persze, az elmélet kell hozzá, de megvan az empirikus tapasztalat. Ezek az általános befektetési elméletek mind nagyon jók, de azon túlmenően próbáltam pár perccel ezelőtt hangsúlyozni, hogy az emberi tudásba való befektetés pedig még inkább kifizetődő, jövedelmező, és a törvényhozásban jó volna, ha erre annyi figyelmet szentelnénk, amennyit ez megér, és lesz is ez, gondolom, ha elkezdünk róla gondolkozni.

Végül még hozzáteszem azt az elméleti, főleg a közgazdaság-tudomány elméletében használatos mondást, hogy a csökkenő hozadék törvénye. A csökkenő hozadék törvénye egy általános szabály, általános jelenség, és mindenre érvényes; kivéve - valami van, mondom én - a tudást. Ha többet fektetünk be, többet figyelünk a tudás fejlesztésére, akkor a következő millió vagy valamennyi egység elköltése arra nem kevesebbet produkál, nem kevesebb jutalommal jár, mint az előző, hanem többel. Noha iparágakban, mezőgazdaságban, sok helyen általánosítani lehet, a csökkenő hozadék törvénye érvényesül, egy helyen nem, az emberi tudás termelésében, pontosabban mondva: az oda való befektetés esetében a növekvő hozadék törvénye érvényesül. Jó ezt nekünk, törvényhozóknak, ha úgy mondom, fölfedezni és eszerint csinálni dolgainkat.

Köszönöm. (Taps.)

Forrás: parlament.hu