TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Tisztelettel hallgattam miniszterelnök úr beszámolóját, és örömmel hallottam azt, hogy a többször beígért időponthoz képest mégis benyújtásra került így az önkormányzati kampányhoz igazítva a devizacsapdában lévő családok helyzetének rendezése. Legyen világos, nem mások mondják meg, hogy mi mit gondolunk, mi magunk mondjuk és valljuk, hogy minden olyan kérdésben, amely a társadalom különböző csoportjainak segítséget nyújt, ezeket a döntéseket mi támogatni fogjuk és szívből üdvözöljük. Különösen akkor, ha végül elmondható, hogy nem lett drágább a leves, mint a hús, ha nem lesz az euró árfolyama magasabb mindannál, ami ma látszik, ami az elmúlt négy évben megmutatkozott, és ha a pénzügyi rendszer átláthatósága, prudenciája és működőképessége is biztosítva van. Szívből remélem, hogy rendkívül megfontoltan fog eljárni a kormány, és míg az egyik kezével ad, a gazdasági döntéseinek következményeként a másik kezével nem kíván elvenni, hiszen ezt élte meg az elmúlt négy évben Magyarország.

Mélyen tisztelt képviselőtársaim, ma még az itthon élő honfitársaink felének léte válságban van. A kormány mintha erről nem venne tudomást, mintha elfeledkezett volna, hogy a mai Magyarország nem a csinos térkövekkel díszített Kossuth térről, nem a gigastadionok építéséről szól, hanem azokról a magyarokról szól, akiknek a gyermekei nap mint nap éhesen fekszenek le, azokról, akiknek nem jut tűzifára, gyógyszerre, meleg ételre, és akiknek rövid távon semmi esélyük sincs helyzetük megváltoztatására.

De nézzük a száraz tényeket! Magyarországon az Eurostat adatai alapján, szemben a visegrádi országokkal, tavaly tovább nőtt azok aránya, akik a szegénység vagy a társadalmi kirekesztettség kockázatának vannak kitéve. 2012-ben ez a szám 32,4 százalék, 2013-ban ez 33,5 százalékra ugrott föl. Az OECD hasonló vizsgálatából az derül ki, hogy csak Magyarországon csökkentek a szociális kiadások, illetve ehhez kapcsolódóan a munkaképes korú lakosság szociális támogatási elemei. Idetartozik a szociális segély, a munkanélküli-ellátás, a minimálbéresek támogatása. Ma Magyarországon a bruttó minimálbér 101 500 forint, de ez nettóban valójában 66 483 forintot tesz, vagyis még az idei nettó minimálbér is messze alatta van a KSH által meghatározott egy főre jutó tavalyi létminimumösszegnek, ami több mint 87 ezer forint ma Magyarországon.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az a szomorú valóság, hogy ma Magyarországon több mint 4 millióan élnek 66 ezer forintnál kevesebből. Tegyük hozzá, hazánkban az egyenlőtlenségek 2010 óta folyamatosan nőnek. Miközben a többi visegrádi ország folyamatosan csökkenést mutat ezen a területen, nálunk ellentétes irányban halad. Az alsó társadalmi rétegekbe való csúszás a hétköznapok mindennapi élménye. Gyermekeink többségének esélyét rontja, hogy a kitöréshez szükséges modern iskolai szemlélet, a XXI. századi tudás helyett a PISA-vizsgálatok szerint egyre romló képességekkel rendelkező oktatási rendszer alakult ki. A központosított oktatás a pedagógusokat elhivatalnokosította, az iskolákat a helyi közösségektől elszakította, a tananyagot pedig központi ideológiával keveri és megpróbálja áterőltetni gyermekeinken.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mindezekért a kormányt a társadalom hűtlen kezelésével vádolom. Miniszterelnök úr, ez nem jogi kategória, ez egy erkölcsi kérdés. Minden olyan faluban, minden olyan városban, amelyről most beszélek, jelen van ez a hétköznapi élmény. Azt várják a kormánytól, hogy számukra is védelmet, biztonságot és kiszámíthatóságot adjon. Azért, hogy az elmúlt négy év kormányzati teljesítményével mindannyian tisztában legyünk, és világosan lássuk, hogy a kormányzati gyakorlat hogyan működött, azt javaslom, hogy minden parlamenti bizottság hozzon létre egy olyan albizottságot, amely a 2010 és 2014 közötti kormányzás mérlegét vonhatja meg. (Moraj a Fidesz soraiból.) Minden részletet szeretnénk átláthatóvá tenni, de különösen kíváncsiak vagyunk a válságban tartott, görgetett adóssághalomtól, szakemberhiánytól szenvedő egészségügy helyzetére, szükségünk lenne az Emberi Erőforrások Minisztériumának tevékenységére, hogy miközben futotta 500 millió forint a felcsúti fociakadémiára, nem futotta arra, hogy hogyan és miképpen lehet csillapítani a szociális krízist. A vizsgálatoknak viszont ki kell terjednie a közbeszerzésekre is, hiszen az azok alóli kivételek esetében nem ismeretes a pályázati pénzek felhasználásának a sorsa. Bízom abban, hogy képviselőtársaim is egyetértenek velem abban, hogy a magyar polgároknak joguk van megismerni, mire ment el a tőlük beszedett pénz az elmúlt négy évben, és mire, miképp költötte a kormány a közpénzt. Bízom benne, hogy a választóik jogos igényére figyelemmel, pártállástól függetlenül önök is megszavazzák ezt a javaslatot.

Miniszterelnök úr, nekem úgy tűnik, önök úgy akarják a közjót szolgálni, hogy nem a szegénységet akarják megszüntetni, hanem a szegényeket üldözni. Nem erősítik, hanem megfélemlítik a civileket. Nem partnerei a társadalom segítőinek, hanem ellenségként viszonyulnak az emberi jogok civil őreihez. Nem társadalmi békét akarnak, hanem folyamatosan harcban kívánnak állni polgáraikkal és a külvilággal. A magyar sors, Magyarország iránti mély aggodalmam mondatja velem, ha ez a gyakorlat így marad, helyrehozhatatlan társadalmi károkat is képes okozni.

A számokat kifejezni hosszan lehetne sorolni, engedje meg nekem, hogy képletesen, plasztikusabban jelenítsem meg ezt a helyzetet, ami ma Magyarországon van, amiről a miniszterelnök úr az évindítójában elfelejtett beszélni. Az Ötvenhatosok terén van egy ARC-kiállítás, egy plakátkiállítás. Ezen a kiállításon látható egy olyan plakát, amely egy buszt ábrázol, feszült arcú utasok kifent kaszákkal ülnek, és a sofőr Dózsa György. (Moraj a kormánypárti padsorokban.)

Én a demokráciában és a demokratikus jogállamban és kultúrában hiszek. Az önök kormányzati gyakorlata azt mutatja, maguk egyre kevésbé. De mi lesz, ha végső elkeseredésében egyre több ember - Isten ne adja! -, honfitársunk gondolja úgy, hogy lemond a demokratikus megoldásokról, ki lesz, aki kezelni tudja? Ki lesz az, aki az önök által szított társadalmi feszültségeket orvosolni tudja? Tudják, úgy van ez, hogy egy rendszert lehet hajlítani, de olykor törik. Nagyon-nagyon meg kell gondolnia a kormánynak, hogy a magyar történelemben már oly sokszor előfordult történelmi példákat ne ismételjük meg. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ez a felelőssége mindenkinek ebben a Házban. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu