ELNÖK: Képviselő úr, lejárt az ideje. (Tóbiás József: …Schweitzer József országos főrabbi, akinek a halála mindannyiunk számára óriási veszteség. Kérem házelnök urat, emlékezzünk rá, és fejezzük ki tiszteletünket egyperces főhajtással. Köszönöm szépen. ‑ Taps az MSZP soraiból, az MSZP-frakció és Gúr Nándor a jegyzői helyén feláll.)

Kérem képviselőtársaimat, hogy ne a kezdeményezés ízlésessége oldaláról közelítsék meg a kérdést, hanem arról, hogy politikai okokból ugyan, de idecitáltak egy kétségtelenül tiszteletreméltó, nagy műveltségű és remek embert halotti poraiban, és ő megérdemli, ha frakciója nem is, amelyik kezdeményezte ezt. (A teremben lévők ‑ Novák Előd kivételével - fel­állnak.) Köszönöm.

(13.50)

Engedjék meg, hogy mielőtt megadom a szót válaszadásra L. Simon államtitkár úrnak, azért még fűzzek néhány megjegyzést ehhez a formabontó akcióhoz, amit most Tóbiás képviselő úr elkövetett.

Tisztelt Képviselő Úr! Nem tudom, hogy az érintetteket megkérdezte-e erről a kezdeményezésről. Nem tudom, hogy ha megkérdezte ‑ mert mindenkivel beszéltek, ahogy hallottam a felszólalásából, az országban az elmúlt időszakban; nagy munka volt bizonyára ‑, nem tudom, egyetértettek-e az ön kezdeményezésével, de felhívnám a figyelmet arra, hogy ebben a Házban huszonöt éve vannak írott és íratlan szabályok. Az íratlan szabályok közé az tartozik, hogy nem hozzuk az embert, a többi képviselőtársunkat és az egész parlamentet olyan kényelmetlen helyzetbe, hogy az önök demonstratív akciójával való egyet nem értés egyúttal egy tiszteletre méltó ember emlékének a meggyalázása legyen.

Szerencsére ez az ország bővelkedik nagyra becsült emberekben, akiket egy egész ország gyászol, amikor eltávoznak az élők sorából, eddig huszonöt év alatt mégsem jutott senkinek sem eszébe, hogy ezek közül egyet kiemelve, gyakorlatilag erkölcsi nyomás alá helyezve a parlamentet, „Fel, vigyázz!”-t vezényeljen. Ezért még egyszer megismételve, hogy Schweitzer József főtiszteletű rabbi urat ‑ hadd mondjak ilyet, én személyesen már akkor tiszteltem, amikor ön még a nevét sem tudta ‑ mindannyian mélyen gyászoljuk, tiszteljük az ő emlékét, de kérem önt és minden képviselőtársunkat arra, hogy még egyszer ilyen helyzetbe a Házat meg a házvezetést ne hozzák. Ha nem vagyunk képesek az íratlan szabályokat betartani, akkor annak a Ház méltósága issza meg a levét. Ha ebben még tudunk egymással egyáltalán párbeszédet folytatni, akkor ha a képviselő úr ezt gondolja, a későbbiekben házbizottsági keretek között szívesen megvitatom önnel, hogy hogyan legyen ezután, de amit most tett, azt gondolom, hogy a főrabbi úr emlékével szemben is tiszteletlenséget jelent. (Taps a kormánypártok soraiban.)

És most pedig megadom L. Simon László államtitkár úrnak a szót válaszadásra.

Forrás: parlament.hu