LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Én tudom azt, hogy a modern építészeti alkotásokat megérteni, megismerni, megszeretni nem egy könnyű dolog. Hadd idézzem fel, hogy annak idején Lechner Ödön megtervezte az Iparművészeti Múzeumot, kígyót-békát kiabáltak rá, most pedig egy fantasztikus emlékkiállításon emlékezünk meg rá, és a munkásságát a nemzeti örökség soraiba kívánjuk tenni. Ennek a Nemzeti Galériának a tervezése egy nagyon hosszú folyamat végeredménye volt, amiben két pályázó nyerte meg az első díjat. Meg kell mondanom, hogy az a folyamat, tervezési folyamat, amelynek a végeredménye volt egy világhírű japán és egy szintén világhírű norvég építésziroda terveinek a kiválasztása egy nemzetközi zsűri által, amelyben angol, amerikai, francia, hasonló kaliberű emberek szerepeltek, és a tervek valóban, úgy gondolom, nehezen befogadhatóak, de mégis építészeti különlegességük rendkívüli.

A japán terv talán izgalmasabb a múzeumpedagógia és múzeumjárás szempontjából, és magával a Városligettel egészen különleges kapcsolatot kíván felépíteni. Úgy gondolom, ezek olyan tervek, bármelyiket választja is majd ki a közbeszerzési eljárás, amelyeket érdemes megépíteni. Maga a Nemzeti Galéria és a Ludwig Múzeum nem a zöldfelületre építkezik, hanem a Petőfi szórakozóközpont helyére települ. Úgy gondolom, az a vád sem állja meg a helyét, hogy itt a zöldfelületre telepítenének múzeumot. Köszönöm a figyelmet.

(19.50)

Forrás: parlament.hu