CSIZI PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ritkán kezdek úgy egy felszólalást, hogy azt mondom, igaza volt az előttem szólónak, a jobbikos Szilágyi György képviselő úrnak. Az előbb viccesen azt mondta Ikotity képviselő úrnak, hogy ki tudja, hogy 2024-ben ki fogja majd vezetni az országot, melyik párt fogja majd a kormányzáshoz szükséges többségi szavazatokat megszerezni, és ki fogja majd bevinni az országot egy sikeres olimpiai rendezésbe, a mostani felszólalása után nyugodtan mondhatom Szilágyi képviselő úrnak, hogy az is lehet, hogy ön kormánypárti képvi­selő lesz 2024-ben, mert addigra belép a Fideszbe. Azt gondolom, az elmúlt felszólalásával mindegyik fideszes képviselő egyet tudott érteni, hiszen vannak igenis olyan célok ebben az országban, amelyeket nem szabad a pártpolitika színterére vinni. Vannak olyan célok, ilyen volt egyébként például a kettős állampolgárság megszavazása, az alkotmány, az Alaptörvényünk születése vagy a családi adókedvezmény, ami nem szocialista, jobbikos, LMP-s vagy fideszes lakosságot érint csak, hanem összességében minden magyar ember érdeke. Amikor olimpiáról beszélünk, akkor is egy történelmi cselekedetre hívjuk fel a figyelmet. Amikor olimpiát szervezünk, akkor azt a történelemnek tesszük. Tesszük ezt egyfelől a jövőnek, ahogy Szilágyi képviselő úr is mondta, és ne felejtsük el azt sem, hogy tesszük a múltnak. Azoknak a magyar honfitársainknak, akik az elmúlt kicsit több mint egy évszázadban nagyon sok energiát tettek annak érdekében, hogy Magyarország a méreteihez képest, nem túlzó, ha azt mondom, hogy a legsikeresebb az újkori olimpiák történetében.

Amikor olimpia szervezéséről van szó, azt nem arra kell felhasználni, tisztelt Ikotity képviselő úr, hogy az éppen aktuális politikai üzeneteket elmondjuk itt a Ház falai között, ami üzeneteket egyébként a mai nap már több tucatszor hangoztattak, hanem először is köszönetet kell mondani azoknak a kiválóságainknak, azoknak a sportolóknak, edzőknek és munkatársaknak, akik az elmúlt években, évtizedekben, közel egy évszázadban gyakorlatilag heroikus küzdelemmel, nagyon nehéz körülmények közepette, még akkor is, ha az LMP-nek ez nem jelent semmit, komoly munkával óriási eredményeket értek el. Amikor olimpiáról beszélünk, az nemcsak Budapest olimpiája, hanem Magyarország olimpiája is.

Talán annak is örülnünk kell, és érdemes elolvasni az Agenda 2020 ajánlásait, ami lehetőséget ad arra, hogy ne csak Budapestről szóljon az olimpia, hanem ahogy az olimpia elmúlt évszázados sikerét Magyarország adta, úgy az olimpiai helyszínek is Magyarország különböző pontjain is megvalósulhassanak. Ne felejtsük el azt, hogy a képzőműhelyek, az utánpótlás-nevelés, és minden, ami ahhoz kell, hogy sikeres olimpikonok, majd később olimpiai bajnokai legyenek egy nemzetnek, azok nem csak Budapesten születtek meg, és az olimpiai sikerek nem csak Budapestnek köszönhetők. Ezért én, magamfajta egyénileg megválasztott országgyűlési képviselő, az előttünk lévő törvényjavaslatban és attól szélesebb eszmeiséget szolgáló olimpiai mozgalomban elsősorban a Budapesten kívüli települések fejlődését látom. Azt látom, hogy mit tettek a Budapesten kívüli települések az elmúlt évtizedekben annak érdekében, hogy sikeres sportolói legyenek a nemzetnek, és most mit kell nekünk annak érdekében tennünk, hogy a vidéki, nem budapesti helyszínek olyan fejlesztéseket kapjanak, amelyek nem túlzóak. Persze, a nagyvilágban tudunk mondani olyan példát, amikor egy világverseny megrendezése mögött nem voltak valós szakmai alapok.

Ma is itt van a lelki szemeink előtt az a kép, ami mondjuk, Dél-Afrikában egy-egy stadionban ma fogadna minket, ahol már-már erdő nőtt ki a pályán, de Magyarországon nem ez a helyzet, Ikotity képviselő úr. Én minduntalan vitatkozni fogok az LMP-vel, amely azt gondolja, hogy Magyarország nem érett meg egy olimpia rendezésére, amely azt mondja, hogy csak gigaberuházásokkal lehet egy olimpiát megszervezni, miközben az Agenda 2020-as ajánlás pont ennek az ellenkezőjéről szól. Aki azt gondolja, hogy ha mondjuk, nemcsak budapesti olimpiáról beszélünk, hanem magyarországi olimpiáról, akkor nem tudunk úgy infrastruktúrát kiépíteni, köszönhetően az olimpia megszerzésének, hogy azzal egyébként a helyben élő fiatalokat, utánpótlásban dolgozó szakembereket fogjuk majd segíteni. Hiszen amikor olimpiai mozgalomról és olimpia megszervezéséről beszélünk, akkor egy százéves múltra visszatekintő komoly eszmeiség és szellemiség kapna olyan infrastruktúrát, amely méltó ahhoz az eredményhez, ahova egyébként eljutottunk az elmúlt időszakban. Lássuk be őszintén, hogy sok olimpikont adtak a Budapesten kívüli települések, de a mai infrastruktúra korántsem méltó ahhoz az európai szinthez, amit, mondjuk, méltónak tartanánk, hogy a gyermekeink edzésekre járjanak, hogy a gyermekeink a tudásukat csiszolják, és később a legtehetségesebbek eljussanak az ötkarikás versenyekre. Pedig volt olyan időszak, amikor az olimpiai mozgalmat pont a vidéki települések összetartó ereje és nem kevés anyagi támogatása mentette meg. A londoni olimpián nem lettünk volna olyan sikeresek, ha a nagy települések ‑ köztük Debrecen, Szeged vagy Pécs ‑ a saját, amúgy is nehéz költségvetési forrásukból ne költöttek volna tíz-, húsz-, némely esetekben százmilliókat annak érdekében, hogy a helyi olimpikonokat kijuttassák először olyan világversenyekre, hogy abból olimpiai kvalifikációt szerezzenek.

(22.50)

Hiszen volt olyan kormánya Magyarországnak, egy olyan vezetője volt, aki bár korábban sportminiszterként szerezte meg a miniszterelnöki pozícióját, vagy legalábbis sportminisztériumi volt az első lépcsőfok az ő kormányzati életében, ettől függetlenül kormányra kerülését követően gyakorlatilag töredékére csökkentette a sport és azon belül is az olimpiai sport támogatását. A 2006-2010 közötti időszakban az önkormányzatok, a magyar önkormányzatok összefogásával tudtunk egyébként olyan utánpótlás-nevelést helyi szinten megtámogatni, amire egyébként büszkék lehetünk mindannyian, ami a londoni eredményeket mutatta.

Végül pedig Szilágyi képviselő úrhoz csatlakoznék, hogy vannak azért pozitív példák is a világban. Ön említette Barcelonát, ahol az olimpiai faluból fiatalokat megsegítő lakóparkokat hoztak létre, de egyébként a mai napig is turisztikai látványosság a pekingi objektumok és a pekingi olimpiai helyszín. Sok millió dolláros bevételük van a pekingieknek csak abból, hogy fogadják a turistákat és a látogatókat, és a londoni helyszín is olyan kulturális és szórakoztató rendezvényeknek adhat otthont, ami nagyon komoly bevételt jelent az országnak, illetve a fővárosnak, Londonnak. Mind-mind olyan fejlesztés, aminek megvan az alapja Magyarországon, hiszen a budapesti turisztika, a folyamatosan fellendülésben lévő turisztika igenis elbírna egy olyan sportlétesítményt, egy olyan nagy stadiont, ahova világszínvonalú rendezvényeket, kulturális és könnyűzenei rendezvényeket lehessen a jövőben hozni.

Tehát, képviselőtársaim, a Fidesz egyértelmű véleménye, hogy Magyarország felkészült az olimpia megszervezésére, a sportolók az elmúlt évszázadban, a kormány pedig az elmúlt hat évben ezt bebizonyította. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu