TUKACS
ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr!
Tisztelt Ház! A kormány részéről világszínvonalúnak tartott
egészségügyről a következő hírek láttak napvilágot az elmúlt időszakban:
patkány pottyan a gyógyítók közé egy műtőben; egy sürgősségi
betegellátó osztály nem lát el vérző nőt, mondván, hogy nem tartozik az
ellátási körzetükhöz; nyitottszívműtétest szállítgatnak, mert nem áll
megfelelő diagnosztikai eszköz rendelkezésre, és sorolhatnám tovább. Nem
említem már a makói új kórházi műtő beszakadó plafonját és az abból
potyogó döglött galambokat, nem említem a kórházi illemhelyen elhunytat,
akit csak egy nap vagy másfél nap múlva vesznek észre az éppen ott
dolgozók.

A baj nagy, hiszen
az elmúlt időszakban világosan látszott, hogy nem csökken azok száma,
akik az egészségügyben külföldön képzelik el a pályájukat. A gyógyítók
túlterheltek, kevesen vannak, akár az orvosok, akár a szakdolgozók, és
megjegyzem, idejük tetemes részét töltik el adminisztrációval; a XXI.
században papíralapú adminisztrációval.

Változatlanul
léteznek a területi ellátási különbségek. Nem csökkennek a váró- és
előjegyzési listák, és a legfrissebb hírek szerint gyakran 210 napot
kell várni egy szakorvosi vizsgálatra. Az egyetemen tanulók zömében
külföldre akarnak menni, ez nem valami szívderítő tény. Az pedig, hogy
az egészségügy kiadásainak mintegy egyharmada magánzsebekből származik
legálisan vagy kevésbé legálisan, az döbbenetes. Döbbenetes különösen
annak a fényében, hogy megyénk fideszes potentátjai egy magánklinika
megnyitásán parádéznak, miközben ők üvöltötték a leghangosabban azt az
elmúlt években, hogy az egészségügy nem üzlet.

Tisztelt
Államtitkár Úr! A kérdésem arra vonatkozna, hogy miért menekülnek az
érdemi viták elől, és miért nem óhajtanak a szakmával vagy más pártokkal
szóba állni az egészségügy kérdésében.

(15.40)

Többször
hangsúlyozták már önök is, mi is ezt valljuk, hogy az egészség hosszú
távú ügy, nemzeti ügy. Ezért tehát meg kellene ragadniuk minden
alkalmat, hogy eszmét cserélhessünk arról, hogy hogyan lehet hosszú távú
programot kidolgozni. Az elmúlt időszakban szervezetek és pártok egy 9
pontos nemzeti minimumot fogadtak el az egészségügy ügyében, sokan
tárgyaltak ebben, egyvalaki hiányzott: a kormány vagy a Fidesz. Ezért
tehát nem tudok másra gondolni, mint arra, hogy önök menekülnek az
érdemi viták elől. Az államtitkár úr ötpontos programjából nem tudom,
mennyi él, ha másfél igen, akkor talán sokat mondok, de úgy látszik,
hogy programalkotásban, érdemi vitában sem szakmával, sem pártokkal, sem
mással nem hajlandók szóba állni. A kérdésem arra vonatkozik,
államtitkár úr, hogy miért. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu