BENCSIK
JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt
Országgyűlés! Bevallom őszintén, hogy én nem szégyellem, hogy képviselő
vagyok, ha úgy tetszik, kijáró képviselő vagyok, hiszen egyéni
országgyűlési képviselőnek választottak meg a Tatai-medencében, és az
ott élők időközönként megkeresnek olyan javaslatokkal, elvárásokkal,
amelyek csak országgyűlési, parlamenti szinten kezelhetők, orvosolhatók.
Így történt ez ebben az esetben is. Már az eredeti törvény elfogadását
követő hetekben, nyári időszakban is megkerestek az átmeneti
bányászjáradékban részesülők közül néhányan, majd a nyár végén és
kiváltképpen a szeptember első hétvégéjén megtartott bányásznap
keretében meglehetősen sokan, számomra is meglepő mértékben sokan
kerestek meg azzal a javaslatukkal, sőt elvárásukkal, hogy a közérdekű
nyugdíjas-szövetkezetekről szóló törvény hatálya alá bekerülhessenek ők
maguk is, akik alapvetően a 45-63 év közötti korosztályhoz tartoznak.

A
Nyitrai képviselő úr által elmondottak közül egyetlenegyet emelnék ki,
ez pedig a nyugdíjprémium, amelynek kifizetésére a következő esztendőben
sor kerülhet annak függvényében, hogy miként teljesít a hazai gazdaság.
Ha a hazai gazdaság jól teljesít, és a GDP meghaladja azt a mértéket,
küszöbértéket, amely fölött lehetőség nyílik a nyugdíjprémium
kifizetésére, akkor az megtörténhet. Ahhoz viszont működőképes, erős,
jól teljesítő gazdaságra van szükség, ahol pedig elengedhetetlen a
munkáskezek jelenléte is. Ez a törvény, ha kicsiny mértékben is, de
ebben tud segítséget nyújtani, hogy azokban a térségekben, ahol
rendelkezésre áll ez a viszonylag fiatal, öregségi nyugdíjkorhatárt még
el nem érő kör, értenek is valamihez, fegyelmezetten, közösségben is
tudnak dolgozni, azok hozzájárulnak az adott regionális gazdaság
erősödéséhez, kiteljesedéséhez, ami összeadódik nemzetgazdasági szinten,
amely megteremtheti a lehetőségét a nyugdíjprémium kifizetésének.

Varga
László képviselőtársam azzal indokolta a törvénytervezet elutasítását,
miszerint a legalacsonyabb nyugdíjjal rendelkezőket löki be úgymond a
törvénytervezet és a kormány a munkaerőpiacra. Szó sincs erről. Önnek is
tudnia kell, hiszen hasonlóképpen egy iparosodott és korábban a
bányászat által erősített, támogatott térség képviselőjeként dolgozik,
hogy a bányászjáradékkal rendelkezők nem ebbe a körbe tartoznak.

(11.30)

Tehát
egy magas, az országos átlagot jóval meghaladó, nyugdíjszerű
ellátmányban részesülnek. Az átminősítéssel jelentős anyagi hátrány nem
érte őket, azt viszont én is mondhatom - és ezt több alkalommal
elmondtam annak idején a saját képviselőcsoportom ülésén is -, hogy
azok, akik 25 esztendőt lehúznak egy mélyművelésű bányában, és 5 ezer
műszakot töltenek ott, azok érzelmileg élik meg rosszul ezt a fajta
átminősítést.

Ugyanakkor ez minden szakmacsoportra
kiterjedt a 2012-es döntés során, hiszen egy nagyon erőteljes, világos
klauzulát, határvonalat húzott meg az Országgyűlés többsége, amely
szerint vannak az öregségi nyugdíjak, tehát van az öregségi
nyugdíjellátás, és ezen kívül pedig vannak a különböző szerzett
jogosultságok alapján megállapított nyugdíjszerű, de nem nyugdíjként
nyilvántartott ellátási formák. Ez alapvetően érzelmi feszültséget és
problémát jelentett, nem pedig az anyagi helyzetben történő érdemi
változást.

A törvényjavaslat
visszavonására én nem látok indokot, hiszen egy, ha még kicsinynek
mondható, néhány ezres csoportnak az érdekei kerültek is ide
megvitatásra, mégiscsak ez egy képviseleti munka, képviselői vállalás.
Legfeljebb annyit tehetek, hogy ha visszatérek a választókerületembe,
akkor tájékoztatni fogom mindazokat, akik indítványozták e
törvénytervezet benyújtását, hogy a Szocialista Párt a visszavonását
javasolja, javasolta a tervezetnek. (Dr. Varga
László: De azt is mondd el, hogy miért! - Dr. Szakács László: Elmegyünk
mi is szívesen, megérveljük! - Dr. Józsa István: Ne csak ezt mondd el,
János!)

Sneider Tamás képviselőtársam, alelnök
úr támogatását tisztelettel köszönöm. Azzal a kiegészítéssel vagy
szűkítéssel, hogy az átmeneti bányászjáradékban részesülők, hogyha élnek
a közérdekű nyugdíjas-szövetkezeten keresztüli munkavállalás
lehetőségével, aligha fognak mélyművelésű bányában dolgozni. Tehát itt,
Magyarországon az európai uniós kötelezettségek vagy megkötöttségek
figyelembevételével az utolsó mélyművelésű bánya is - amely nagy számban
foglalkoztatta a bányászokat - bezárásra került. A rekultiváció ez év
végén lezárul a Vértesi Erőmű térségében.

Ahol
dolgoznak - és az sem veszélytelen -, az a mély­építés, építőipari
kivitelezés, parképítés, parkfenntartás; ezek azok a szakmacsoportok,
ahol a leginkább el tudnak helyezkedni, el is tudtak helyezkedni,
többségében legális körülmények között, és szűk keresztmetszetben nem
teljesen legális körülmények között, ezt is tudjuk. Szeretnének
legálisan dolgozni, ezért is történt meg az ő megkeresésük, hogy ne
kelljen sakkozni az év végén, az utolsó egy-két hónapban, hogy a meglévő
járadékuk és a munkaerőpiacon elérhető jövedelmük szinkronban legyen a
hazai szabályozásokkal. Ez a törvényjavaslat erre, ha nem is a
legoptimálisabb, de egy használható megoldást indítványoz.

Szakács
képviselőtársam kirohanását nem egészen értettem. Még azt is
megkérdőjelezte, hogy tisztában vagyok-e azzal a társadalmi és gazdasági
keretrendszerrel, ahol az elmúlt 30 esztendőmet leéltem.

Szeretném
jelezni, hogy igen, Szakács képviselő úr, teljes egészében tisztában
vagyok. Húsz évig szolgáltam polgármesterként azt a közösséget, ahol
alapvetően egy, a bányászhagyományokra épülő, és nemcsak a kulturális
hagyományokat, hanem az emberi kapcsolatokat is magába foglaló
bányászhagyományokra épülő közösség éli az életét. És köszönnek az
emberek, fogadják a köszönésemet, 30 év múltán is, és igyekeznem kell,
hogy akár még nyugdíjas bányászoknak előre tudjak köszönni a tisztelet
jeléül, mert bizony az is előfordul, hogy jobban iparkodnak ők a
köszöntéssel, mint ahogy én tudok reagálni.

Tehát
ez a legfontosabb a képviseleti munka során is, hogy ha vannak dolgok,
amiben nem értünk egyet, a párbeszéd az meglegyen, és a kölcsönös
tisztelet megadja az alapot arra, hogy olyan kérdéseket, amelyek
vitatottak egy-egy témában, azt át lehessen beszélni, át lehessen
gondolni, és ennek a szóba elegyedésnek az első és nagyon fontos eleme
az a köszönőviszonyban való lét, tehát a nexus, a közvetlen
kapcsolattartás.

Említette,
hogy a kormány alapvető élelmiszerként a vadhús forgalmi adóját
csökkentette. Hát, meg a vadcsirkéét minden bizonnyal, meg a vadhalét;
tény az, hogy nem olyan egyszerű a halat kifogni, főleg nem horgászati
módszerekkel. De hát azért a hal, a sertés, a baromfi, a tej, az
mind-mind ebbe a körbe tartozik, ahol az általános forgalmi adó mértéke
csökkentésre került, mert ezek alapvető élelmiszerek. Tehát ez kerül
bele a vásárlói kosárba, természetesen ezt kell lecsökkenteni, ahogy a
nemzetgazdaság teherbíró képessége ezt lehetővé teszi, és szépen
fo­ko­zatosan, de folyamatosan bekerültek ebbe a kosárba mindezen
alapvető élelmiszerek, belekerült a vadhús is természetesen. (Dr. Szakács László: Belekerül a kenyér is.)

Említette,
hogy Dél-Dunántúlon, a mecseki, komlói bányászat leépítését követően
milyen nehéz helyzetbe került az adott térség foglalkoztatási és
megélhetési szempontból. Ugyanilyen nehéz helyzetbe került az
észak-dunántúli térség is, ahonnan én érkeztem, ahol ellátom a
képviselői munkát, egész Komárom-Esztergom megye, az oroszlányi, a
dorogi és a tatabányai szénmedencékkel együtt.

Azt
is mondhatja képviselő úr, vagy mondhatná, hogy könnyű volt a mi
helyzetünk, hiszen autópálya érte el ezt a térséget a 80-as évek végére,
éppen akkorra, amikor összeomlott a hagyományos szocialista nehézipar,
és könnyebb volt a talpra állás. Viszont hogyha jól emlékszem, akkor a
Toller képviselőtársam, volt polgármestertársam által is szorgalmazott
6-os számú autópálya, tehát az M6-os, ha jól számolom, nem vagyok
teljesen biztos benne, de úgy tíz éve már legalább szolgálja a
Dél-Dunántúl fejlődését, elérhetőségét, és az elérhetőség, az autópálya
elérhetősége a gazdaságfejlesztés szempontjából, már ami a sikeres
gazdaságfejlesztést illeti, szükséges, ezt senki nem kétli. De azért az
eltelt idő alatt, hogyha nemcsak beszélnek a gazdaságfejlesztés
fontosságáról, főleg egy olyan időszakban, amikor láthatjuk, hogy Európa
ezen terén, itt, Közép-Európában az európai átlaghoz képest jelentősebb
befektetésekre, munkahelyteremtő beruházásokra kerül sor, akkor mi a
fittyfenét csinál képviselő úr, azon kívül, hogy időközönként eljön, itt
kioszt bennünket, akik valamiféle referenciával már rendelkezünk a
helyi gazdaságfejlesztés területén, és kioszt azért, mert rétegérdekeket
ugyan, ez esetben pont azoknak az átmeneti bányászjáradékban
részesülőknek az érdekeit képviseljük (Dr. Szakács László: Mióta a Fidesz vezet, nem nagyon fejlődött semmi sem!),
akik mellett önnek is ki kellene állnia és szót kellene emelnie. Erre
itt fenyegetőzik, hogy vissza kell vonni ezt a törvényt, mert ez nem jó (Dr. Szakács László: Ezt Varga mondta, de egyetértek vele!), és nem támogatja az érintetteket, akik kérték ennek a beterjesztését. (Dr. Szakács László: Ha elmegyünk Tatabányára, akkor elmondjuk, hogyan gondoljuk!)

Aztán azt is mondta, hogy ezt csupán üzletként kezeli a kormány és a kormánypárti frakció. Hallott ön Czeglédy úrnak a nevéről? (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Igen!) Czeglédy úrnak a nevéről hallott (Dr. Józsa István: Koholt vádak!) ott Vas megyében, Szombathely környéke, ahol mi a kutyafülét csinált? (Dr. Varga László: Az ítélet megvan már? Azt is ismerteti, képviselő úr?)
A közérdekű diákszövetkezet, diákokat foglalkoztató szövetkezet
esetében, hát, finoman szólva, nem teljesítette egyrészt a közkassza
irányába meglévő kötelezettségeket (Dr. Józsa István: A NAV lefoglalt mindent, alaptalanul!), másrészt pedig, ha teljesítette is, csak késedelmesen teljesítette a diákok által elvégzett munka ellenértékét. (Dr. Varga László: De nem volt még ítélet! - Dr. Szakács László: Az ítéletet is olvasta már?) Tökéletesen igaza van, hogy ha ön ebből, Szakács úr (Dr. Szakács László: Politikai ügy!),
ebből a tapasztalatból, személyes tapasztalatából indul ki, hogy az
önök politikai közössége hogyan tekint a szövetkezeti alapon működő
foglalkoztatás irányába (Dr. Varga László: Politikai ügyről beszélsz! Nem volt még ítélet!),
akkor persze, erre a következtetésre jut. Na, de ez nem feltétlenül
kell hogy általános legyen az egész országban vagy más politikai
közösségeken belül.

(11.40)

Tisztelt Varga Képviselő Úr! (Dr. Szakács László: A Fidesz már tudja az ítéletet!)
Igen, az egy nagyon fontos lépés volt a szocialista kormányzat
idejében, amikor az utolsó pillanatban a távhő általános forgalmi adóját
5 százalékra csökkentették. Ez egy nagyon fontos döntés volt; kár,
hogy ugyanezzel a döntéssel együtt megszüntették a kompenzációt a
gázárak tekintetében, és ennek következtében azzal az áfacsökkentéssel -
egy tollvonással, egy törvényhozással, a Bajnai-csomagban volt, az IMF
kérte önöktől ezt a döntést, meghozták ezt a döntést - a
gázár-kompenzáció lenullázódott. (Dr. Varga László: Kormányváltásig volt kompenzáció! Az utolsó pillanatig volt!)
Azért emlékszem ilyen jól erre, mert 2010-ben, amikor épp az
energetikai ügyekért felelős államtitkári feladatot láttam el, az
kellett legyen az első döntés, hogy be kellett vezetni a
távhő-szer­ke­zet­váltási támogatást annak érdekében, hogy ne kelljen
azonnal mintegy 30 százalékos díjemelést bevezetni a
távhőszolgáltatás területén. (Dr. Varga László: Az utolsó pillanatig megvolt a kompenzáció!) Igaza
van, nagyon fontos volt az 5 százalékos áfacsökkentés azon a
területen, de emellett született egy olyan döntés, amely az ország külső
függőségi viszonyából fakadóan megkerülhetetlen volt az önök részéről.

Végezetül,
összességében szeretném megköszönni ezt az érdekes beszélgetést, inkább
beszélgetés volt, mint vita, és arra szeretném önöket biztatni, hogy a
részletes vita során is támogassák az előterjesztést annak érdekében,
hogy az átmeneti bányászjáradékban részesülők köre be tudjon kapcsolódni
a közérdekű nyugdíjas-szövetkezeti tevékenységbe, és ezzel értelmes
elfoglaltsággal, pótlólagos jövedelemhez jutva, a 45-63 év közötti,
átmeneti bányászjáradékban részesülők be tudjanak kapcsolódni abba a
közösségi értékteremtő folyamatba, amely a már öregségi nyugdíjban
részesülők számára akár a nyugdíjprémium rendelkezésre bocsátását is
tudja elősegíteni. Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu