DR.
JÓZSA ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen,
elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a látszólag jogharmonizációs és a
piac működését szabályozó törvény egy normális jogállamban igazán
helyénvaló lenne. Tehát ha nem a Fidesz hatalmi rendszerében kerülne sor
a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról
szóló törvény módosítására, még azt is lehetne mondani, hogy helyénvaló,
és hajrá, nosza. Ugyanakkor egy olyan környezetben, amit tapasztalunk, a
versenyhivatali szabályokat vagy eljárásokat csak hivatalból
indíthatóvá tenni, ez egy kicsit aggályosnak tűnik a számunkra.

Nem
szeretném elmondani, amit már ketten elmondtak, hogy mi mindennel
foglalkozik ez az előterjesztés, néhány észrevételt szeretnék inkább a
részletekhez tenni.

A közigazgatási eljárási törvény,
azaz a Ket. helyébe lépő általános közigazgatási rendtartásról szóló
törvény - amit államtitkár úr is Ákr.-nek nevezett bevezetője második
részében - és az Ákr.-hez kapcsolódó, az ágazati joganyagot átíró
törvénymódosítások 2018. január 1-jével hatályba fognak lépni.

(16.30)

Ugyanakkor
a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról
szóló törvény kikerült az Ákr. hatálya alól, egyébként az utolsó
pillanatban került ki egy módosító javaslattal, így meg kell alkotni
azokat az eljárási szabályokat, amelyek a Gazdasági Versenyhivatal
előtti eljáráshoz jelenleg hiányoznak a jogrendszerből. Egyébként ez is
gyanús, hogy miért kellett az utolsó pillanatban kivenni az Ákr.-ből a
versenyjogi szabályozást, de ezt majd az élet eseményei alapján talán
egy konkrét elemzés meg tudja mutatni, hogy miért volt ez valakinek
fontos. Lehet, hogy pont azért, amiért Magyarország nem kíván
csatlakozni az európai ügyészséghez sem.

Jelen
tervezetet a kormányzati honlapon 2017. augusztus 23-28. között
bocsátották egyeztetésre, mégpedig akkor még kettő változatban. Az a)
változat az előzetes hatásvizsgálati lap szerint nem igényel számottevő
költségvetési forrást, azonban a b) változatban szereplő, az
illetményrendszer módosításával is járó szabályozás a Gazdasági
Versenyhivatal költségvetésében a személyi juttatások 262 millió
forinttal való megemelését jelentené, vagy inkább csak jelentette volna,
ez az összeg 28 százalékos béremelkedés fedezetét képezné. A
kormány az a) változat benyújtásáról, azaz az illetményrendszer
megváltoztatása nélküli változatról döntött, ez fekszik most az
Országgyűlés asztalán. Lehet, hogy az ősi bibliai mondást, hogy a
„nyomtató ökörnek ne kösd be a száját” elvet, úgy gondolják,
Magyarországon is lehet alkalmazni, mi úgy gondoljuk, hogy jobb lenne
jól megfizetni a GVH munkatársait, mert nem biztos, hogy a bibliai
hasonlat működhet ezen a területen a XXI. században.

A
törvényjavaslat adatkezelési rendelkezéseket is tartalmaz. Nagyon jó
lenne tudni, hogy mit szólt a törvényjavaslat 26. §-ában foglaltakhoz a
Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke, legalábbis
aggályosnak látszik, ugyanis a (4) bekezdésnek az a szabálya, hogy
például az egyetlen panasszal kapcsolatban megszerzett személyes adat a
Gazdasági Versenyhivatal bármely más eljárása során korlátozás nélkül
felhasználható jelen törvény szerint. Ez azért információkezelési
szempontból egy kicsit aggályosnak tűnik. Ezt a problémát az adatok zárt
kezelésére vonatkozó rendelkezések sem oldják igazából meg. A nemzeti
adathivatal - az előbb elmondtam a hosszú nevét ennek a hatóságnak -
honlapján egyébként nem található állásfoglalás jelen törvényjavaslattal
kapcsolatban, tehát nem tudtuk meg, hogy mi az adatvédelmi hivatal
véleménye erről az általunk problémásnak talált adatkezelési eljárásról,
tehát egy kiterjesztett, szabadon használható adatfelhasználásról.

A
jelen javaslat pozitív eleme, hogy a rendkívül alacsony, egyébként
szokásos vagy az alacsony színvonalú kodifikációs szinthez szokott
képviselői olvasók jelen esetben egy jól szerkesztett, formailag és
megfogalmazásában is végre nem igénytelen szabályösszességet tarthatnak a
kezükben, tehát ez kodifikációs szempontból egy igényes előterjesztés.
Az már egy másik kérdés, hogy az új eljárásrendszer logikája, a
terminológia az általános közigazgatási rendtartáshoz, a jogorvoslati
szabályok a közigazgatási perrendtartáshoz igazodnak, így aztán, mivel
azt a törvényt és a hozzá kapcsolódó valamennyi módosítást a frakciónk
elutasította, ezekre nem szeretnék túl sok szót vesztegetni, inkább a
törvényjavaslatban lévő egyéb rendelkezések közül emelnék ki néhányat.

Az
1. § a kis jelentőségű megállapodásokra, az úgynevezett de minimis
megállapodásokra vonatkozó értelmező rendelkezést pontosítja. A
közösségi versenyjogi szabályok alapján
a - magyarul - csekély jelentőségű megállapodások
általában nem alkalmasak arra, hogy befolyásolják a versenyt, hogy
jelentős piaci hatást gyakoroljanak a belső piacon, vagyis nem sértik a
közösségi versenyjogi szabályokat a mértékük alapján. Az Európai
Bizottságnak a kis jelentőségű megállapodásokról szóló közleménye: e
kritérium alkalmazásának az a feltétele, hogy a megállapodást kötő
vállalatok együttes piaci részesedése, amennyiben a vállalatok valóságos
vagy elvi, azaz potenciális versenytársak, akkor ne haladja meg a
részesedésük a 10 százalékot, míg ha nem minősülnek versenytársaknak, ne
haladja meg a 15 százalékot a piaci részesedésük. Ez azért, magunk
között mondva, nem kicsi szám, mondhatni, nagyon nagy értékeket is
jelenthet.

Ugyanakkor
a versenykorlátozás érzékelhető vagy nem érzékelhető jellegének
meghatározásakor valamely tagállam versenyhatósága figyelembe veheti a
küszöbértékeket, de nem köteles azonban azokhoz tartania magát. A
küszöbérték csak számszerűsíti, hogy nagy valószínűséggel mi minősül a
verseny érzékelhető korlátozásának. A magyar jogban eddig egységesen 10
százalék alatti részesedés minősült kis jelentőségűnek, noha a fentiek
miatt, kizárólag elméletileg elfogadható lenne a nem versenytársak
közötti megállapodás részesedésének 15 százalékra emelése. Valójában a
piac lenyúlását tapasztaló, bizonyító kormányközeli vállalkozások és
személyek szerzései, vagyongyarapodása arra figyelmezteti a jogalkotót
is, azaz bennünket, hogy a jóhiszeműséget félre kellene tenni, és élni
kellene a gyanúval, hogy a javaslatnak ez a szabálya bizonyos fideszes
oligarchák érdekeit és védelmét szolgálja azzal, hogy nem 10, hanem 15
százalék, ugyanis abszolút számokban ez már százmilliárdokat jelenthet.

A
versenyt korlátozó összefonódások megakadályozása a Gazdasági
Versenyhivatal elsődleges feladata lenne. Nem mintha tartania kellett
volna a kormányzatnak attól, hogy nagy buzgalommal lép fel a GVH a
holdudvar piacfoglaló lépéseivel szemben, hiszen ez volt az első lépése a
kormánynak, hogy lecserélte a teljes GVH-vezetést, mégis egy 2013-ban
elfogadott lex alapján a kormány a vállalkozások összefonódását
közérdekből nemzetstratégiai jelentőségűnek minősítette, tehát egy más
kategóriába sorolta. Az ilyen összefonódást nem kell a Gazdasági
Versenyhivatalnak bejelenteni, szabad tehát a gazda a piacfoglalásra
bármilyen felállásban.

Az
előterjesztés 8. §-a a GVH intézményi függetlenségének erősítését
szolgáló - szép című - javaslatokat tartalmaz az indoklás megfogalmazása
szerint, látható azonban, hogy a GVH elnökének a GVH költségvetésével
összefüggő döntési jogköreit szövegszerűen kimondó rendelkezés mit sem
változtat azon a meggyőző látszaton, hogy a GVH sok esetben a kormány
szája íze szerint jár el, ugyanis különben nehéz lenne gazdálkodnia,
tehát magyarul, a költségvetését tekintve nemigen független.

(16.40)

Az
köztudomású, hogy több mint félmillió magyar külhonban keresi meg a
kenyerét, a boldogulását, ennyien vándoroltak ki az elmúlt években,
ugyanakkor azt látjuk, hogy a szerencséjüket kereső magyarok közül csak
egyetlenegynek érte meg hazatelepülnie Magyarországra, ezt az illetőt
Andy Vajnának hívják. A sajtóhírek megerősítik, hogy legutóbb a
Dél-Magyarország, a Bors, valamint a Kisalföld került a szerencsejáték
fiának a kezébe és a kormánypártok nagyobb üdvére. Tehát van olyan
terület, ahol a Gazdasági Versenyhivatal nagyvonalúan eltekint a döntő
befolyás megszerzésének korlátozását tiltó rendelkezések
érvényesítésétől.

Arra is érdemes most emlékezni, hogy
2010-ben, mint említettem, a Gazdasági Versenyhivatal volt az első,
amelyiknek vezetését az új kormány menesztette azért, hogy a szűkebb
ismeretségi kör és a bizalmat élvező személyek kerülhessenek a
meghatározó helyekre. A Gazdasági Versenyhivatal szépen belesimult a
nemzeti együttműködés rendszerébe, érzékelhetően tartózkodik a kritikus
nagyberuházásokon taroló érdekkörök vizsgálatától, pedig a tisztességes
verseny őrzője kellene hogy legyen. Így nem vizsgálták például az Elios
Zrt. ügyeit, amely meghatározó módon tarolt le egy LED-es piacot, aztán
utána valahogy visszaszorult. De törvénymódosítással hátráltak ki
például a 2012-es dinnyekartellezési ügyből is, amikor a nagy
áruházláncok képviselői a földművelési miniszter és az államtitkár
közreműködésével megegyeztek a Simonka György vezette
Dinnyeszövetséggel, hogy senki nem viheti a dinnye árát 99 forint
alá, még akkor sem, ha lényegesen alacsonyabban is be tudták volna
szerezni más forrásból. Ezt a dolgot megúszták azzal, hogy nem a
Gazdasági Versenyhivatal vizsgálta az esetet, hanem maga az
agrárminiszter.

A törvényjavaslattal elvégzett
szabályozási felülvizsgálat során érdemes lett volna megfontolni annak a
szabálynak az eltörlését, amely alapján az összefonódás nem tiltható
meg és nem köthető feltételhez pusztán azon az alapon, hogy a GVH az
ügyintézési határidőt elmulasztotta. Ha az összefonódás vizsgálatában a
GVH megszegi a határidőt, akkor teret engedhet tiltott összefonódásnak,
vagyis „a hallgatás beleegyezés” gyakorlata alapján a piaci verseny
jelentős csökkenését eredményezheti a tevékenysége. Magyarországon ez
nem lenne megengedhető, ugyanakkor a gyakorlat túlzott nagyvonalúságot
mutat bizonyos irányba.

Mindezek alapján az egyébként
jól kodifikált, szabályos törvény kétséges, hogy a gyakorlatban milyen
működési eredményt fog hozni, ezért nem biztos, hogy tudjuk támogatni.
Köszönöm szépen, elnök úr.

Forrás: parlament.hu