HEGEDŰS
LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház!
Tisztelt Államtitkár Úr! A magam részéről ezen salátatörvényen belül a
vízügyi hatóságoknál foglalkoztatottakról szóló részt szeretném
elemezni, és elmondani az ezzel kapcsolatos véleményemet.

Ugye,
mint tudjuk, itt közalkalmazottakról van szó, és ennek kapcsán egy
rövid bevezetővel hadd kezdjem. Nagyon álságosnak tartjuk a kormányzat
azon politikáját, amely a közszférában dolgozóknak az
illetményrendszerét illeti. Nevezetesen, tudjuk, hogy köztisztviselők,
állami tisztviselők, kormánytisztviselők, közalkalmazottak mintegy 860
ezren dolgoznak ma Magyarországon a Központi Statisztikai Hivatal
szerint. A Miniszterelnökséget vezető egyik államtitkár ez irányú
nyilatkozataival szemben, aki rendszerint úgy vélekedik, és úgy
nyilvánul meg a sajtóban, hogy több mint egymillió emberről beszélünk,
és ez rengeteg sok ember, és nincs szükség ilyen sok emberre a
közszférában, és jelentős leépítéseket tervez a kormányzat, mint
nyilatkozta, ezzel szemben mi úgy gondoljuk, hogy nemcsak például
köztisztviselőkből van kevés ma Magyarországon, tudjuk, hogy bizonyos
önkormányzati hivatalokban komoly létszámhiánnyal küzdenek, és komoly
túlterhelés van az egyes dolgozókon, de így a közalkalmazottak esetén is
azt kell hogy mondjuk, hogy ma Magyarországon az a legnagyobb probléma,
hogy nincs elég tanár, nincs elég orvos. Az ő segítésükre
foglalkoztatott egyéb közalkalmazottakból is nagyon kevés van, de még a
vízügyi igazgatásnál dolgozókról is beszélhetünk e tekintetben, hogy
most a lényegi ponthoz térjek. Itt is tudjuk, hogy az ágazatból
menekülnek a szakemberek. Miért? Mert olyan alacsony a bérezés.

Ma
Magyarországon a közalkalmazottak esetén, ha megnézzük a bértáblát, azt
kell látnunk, hogy a bértábla szerint adott illetmények esetén
körülbelül a foglalkoztatottak kétharmada minimálbért, illetve garantált
bérminimumot kap csak. Gyakorlatilag ilyen értelemben maga az egész
bértábla kezd értelmetlenné válni, hiszen azt az életpályamodellt
vázolja fel ezáltal a kormányzat az egyes közalkalmazottak számára, hogy
teljesen mindegy, hogy középfokú végzettségű, és most kerül ki az
iskolapadból, vagy akadémiai doktori végzettségű, és most kezdi a
közalkalmazotti pályáját, biztosan ugyanannyi pénzt fog kapni: garantált
bérminimumot. És az is teljesen mindegy, hogy az adott illető időközben
esetleg tanul, és a fizetési osztályokban is, nem csak fokozatokban,
előrelép, akkor is ugyanannyit fog kapni. Sőt, ha valaki, mondjuk,
teszem azt, közalkalmazottként, de középfokú végzettségűként éli le az
életét, akkor úgy kezdi, és úgy is fejezi be a pályáját, hogy
gyakorlatilag garantált bérminimumot kap. Ebből következően aztán
természetesen minimális nyugdíjat is fog kapni, magyarul: ez az a
minimális életpályamodell, amit a kormányzat kínál a közalkalmazottak
számára.

Most itt egyfajta
ellépést láthatunk ettől az egészen botrányos hozzáállástól, amit a
kormányzat úgy egyébként tanúsít a közalkalmazottak esetén. Mint ahogy
államtitkár úr is elmondta, 15 plusz 15 százalékos béremelést kínálnak
ezen közalkalmazottak számára. Igen ám, de itt az alap, az maga az a
közalkalmazotti juttatás, amit most is kapnak, tehát ahhoz képest lesz
15 plusz 15 százalékos emelés. Ez alapján, azt kell hogy mondjam, az A-E
kategóriába lesznek besorolva ezek az itteni dolgozók, és az A
kategóriában az 1-től 6-ig tartó fizetési fokozatban 35 év munka után is
vagy több mint 35 év munka után is maximum 160 ezer forint körüli
összeget lehet majd megkapni. Én nem gondolom, hogy ez egy olyan nagy
ívű pálya, ami az eddigi nehézségekkel szemben most már vonzóvá fogja
tenni ezt a pályát.

A
következő, tehát a B fizetési osztályba soroltak esetén is az 1.
osztályba soroltaknál is garantált bérminimummal fog kezdődni a fizetési
fokozat, és hét év munka után éri el majd a 180 ezer forintos határt.
Igaz, ez egy alsó határ, amiről beszélek, és önök egy alsó és felső
határt szabtak meg az egyes osztályokhoz, de ugyanakkor azt kell hogy
mondjam, hogy semmi nem garantálja a törvény szerint, hogy majd az
alkalmazottak bérezését az egyes munkáltatók, mondjuk, a felső határhoz
fogják igazítani. Tehát ez lehet egy szép kecsegtetés, de soha meg nem
valósuló álom.

Ugyanakkor a
hivatásetikai normák, amiket önök felvázolnak, azok valami egészen
elképesztően elvágólagosak, és úgy érzem, hogy messze túlterjeszkedőek.
Így például hadd idézzem a 13/I. §-t, ami a közalkalmazotti jogviszony
megszüntetéséről szól. A köz­alkalmazotti jogviszony azonnali
hatállyal megszüntethető, ha a közalkalmazott olyan magatartást tanúsít,
amely alkalmas arra, hogy az általa betöltött munkakör tekintélyét vagy
a munkáltató jó hírnevét és a többi, bizalmát súlyosan rombolja. De mi
az a magatartás tehát, amit itt azonnali kirúgással szeretnének
büntetni? A hivatásetikai normákban azt olvassuk a 13/A. §-ban, hogy
ilyen különösen a szakszerűség, megbízhatóság, erős hivatás- és
összetartozás-tudat, feltétlen és önzetlen segítőkészség, lojalitás,
méltóság, tisztesség és a többi. Én azt gondolom, hogy ezek annyira
általános és olyan szabadon értelmezhető fogalmak, egyébként valóban ez
joggal elvárható minden munkavállalótól, de azért valljuk be, hát
emberek vagyunk, mindenkinek lehet egy kicsit rosszabb napja, amikor úgy
érezheti a főnökünk, hogy nincs bennünk meg az a feltétlen
segítőkészség, ami adott esetben egyébként a napjaink további részére
jellemző szokott lenni. Ezek szerint önök úgy fogalmaznak, hogy a
jogviszony megszüntethető azonnali hatállyal, és még csak indokolni sem
kell, hogyha a munkáltatótól nem elvárható, hogy az összes körülményről
tájékoztassa az adott munkavállalót. Magyarul, nyugodtan lehet azt
mondani, hogy ha valakinek egy kicsit rosszabb napja van, az önök
szerint már azonnali jogviszony-megszüntetést is maga után vonhat.

Én
nem gondolom, hogy ez a kettő így együtt, tehát hogy önök mennyivel
akarják úgymond emelni az itt dolgozó közalkalmazottak bérét, ugyanakkor
milyen hivatásetikai normák elvárását támasztják ezzel szemben, ez a
kettő bármilyen módon is arányba lenne egymással. És azt a problémát,
amit önök egyébként kezelni akarnának ezzel a törvényjavaslattal,
nevezetesen, hogy ne meneküljenek ebből az ágazatból a szakemberek,
hanem maradjanak ott, nem fogják tudni elérni. Én ezt nagyon kérem a
tisztelt államtitkár úrtól, hogy gondolja át, gondolják át, mert ez nem
lesz - még egyszer mondom - megoldás.

Ami
a törvényjavaslat kétharmados részére vonatkozik, nevezetesen, az
önkormányzati törvénynek a pontosítására, tudjuk, azért volt szükség rá,
mert a 2017-es I. törvénnyel, a közigazgatási perrendtartásról szóló
törvénnyel összhangba kell hozni az Mötv.‑t, és ezzel mi maximálisan
egyetértünk. Itt semmi kivetnivalót ebben nem látunk.

(11.20)

Egy
dolgot, pontosabban két dolgot azért hadd jegyezzek meg mégiscsak! Az
egyik az, hogy van olyan összeférhetetlenségi eset ma is Magyarországon,
korábban is volt, amikor valamilyen kifürkészhetetlen oknál fogva egyes
önkormányzatok nem hozzák meg azt a döntést, amit egyébként törvény
szerint meg kéne hozniuk. Mondok egy konkrét példát, most településnév
nélkül: az egyik városban kiderült, hogy az egyik alpolgármesternek és
egyben képviselőnek - tehát nem külsős alpolgármesternek - van egy
médiacége, amelyben ő személyes közreműködő is, tehát a cégnek egy
vezető tisztségviselője, és erről az apró kis körülményről nem gondolta,
hogy tájékoztassa a képviselő-testületet. Egyébként ténylegesen
mindenki tudott róla, de gondolták, hogy meg fogja szüntetni ezt az
összeférhetetlenségét a megválasztását követő 30 napon belül. Hát, nem
tette meg, nemcsak hogy 30 napon belül nem tette meg, hanem jóval tovább
húzta ezt az időt. Mit tesz isten? Kormánypárti alpolgármesterről volt
szó, kormánypárti többségről az adott város képviselő-testületében, és
nem hozták meg azt a teljesen nyilvánvaló, egyértelmű döntést, amit meg
kellett volna hozniuk, hogy összeférhetetlenség miatt megszüntetik ennek
az embernek a képviselőségét, tehát a man­dátumát. De hiába
terjesztette aztán föl ezt az ügyet állampolgár és maga a polgármester
is az adott kormányhivatal, a területileg illetékes kormányhivatal felé,
a kormányhivatal sem hozott döntést ebben a kérdésben. Tehát magyarul,
egyszerűen az, ami a tör­vény szerinti kötelezettsége lett volna a
kormányhivatalnak, nem tette meg, nem fordult a bírósághoz, úgy, ahogy
az egyébként a törvényben le van rögzítve.

Mivel
most ezt a pontot éppen a peres eljárások tekintetében módosítjuk, én
ezért fölvetettem az ötpárti - ötpárti?, végül is csak mi voltunk ott, a
Jobbik - a minisztériumi egyeztetésen, hogy igenis szükség lenne
valamilyen módon pontosítani, még akkor is, ha a kormányhivatal szabad
mérlegelésébe tartozik, hogy mikor és hogyan fordul a bírósághoz, de
ettől függetlenül én azt gondolom, éppen azért, hogy a törvény szellemét
kellő módon be tudja tölteni a kormányhivatal, szükség lenne ennek a
pontnak a módosítására.

A
másik pedig, hogy a közös önkormányzati hivatalokról szóló megállapodás
kapcsán, ha ezt nem sikerül a települések összességének létrehozni
záros határidőn belül, ahogy a törvény elrendeli, és a kormányhivatal
vezetőjének kell ebben a kérdésben dönteni, akkor ki kell kérni a
véleményt, tehát a települések véleményét. Igen ám, csak mit csinál
ezzel a kormányhivatal vezetője, miután kikérte a települések
véleményét? Hát, semmit, mert erre nem kötelezi semmilyen módon a
törvény, sem eddig nem kötelezte még arra sem, hogy kikérje a véleményt,
de még arra sem fogja ezután sem, hogy miután kikérte, akkor ezt
bármilyen módon az ő saját döntésében aztán figyelembe vegye.

Azt
gondolom, hogy legalább egy olyan utalásszerű gesztust bele kéne
tennünk a törvényjavaslatba, hogy nemcsak hogy kikéri, de azt a döntése
során figyelembe is veszi. Ez talán egy jelzésértékű dolog lehet, hogy a
közös önkormányzati hivatalok létrehozása, noha egyébként, hozzáteszem,
hogy mi az egész rendszer kialakításával sem most, sem a korábbiakban,
tehát az Mötv. megszületésekor nem értettünk egyet, de mégis azt
gondolom, hogy ez az egész rendszer elfogadhatóságát egy kicsit jobban
segítené, ha ezt a pontosítást még beleraknánk a törvényjavaslatba.

Egyebekben
pedig, tehát még egyszer mondom, az Mötv.-t érintő részeket el tudjuk
fogadni és támogatni tudjuk. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban. - Kontrát Károly tapsol.)

Forrás: parlament.hu