VONA
GÁBOR (Jobbik): Tisztelt Miniszterelnök Úr! Hogy ki sértegeti a
másikat, azzal kapcsolatban érdemes visszanézni ezeknek a
felszólalásoknak a szövegét, akkor rá fog jönni, hogy tévedett.

De
tudja, miniszterelnök úr, én 15 évvel ezelőtt lényegében úgy kezdtem a
politikai pályafutásomat, hogy ön személyesen meghívott a polgári
körébe. Ott voltam egy évig, aztán kiléptem onnan, mert a Jobbik párttá
alakult, és úgy éreztem, hogy nekem ott van a helyem, de azóta is
figyeltem önt, és figyelem önt most is, és megmondom őszintén,
miniszterelnök úr, higgye el, hogy én sokat tanultam öntől. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nem látszik!) Megtanultam
néhány dolgot, hogy hogyan kell kezelni, és megtanultam jóval több
dolgot arról, hogy hogyan nem szabad kezelni politikai helyzeteket.

És,
miniszterelnök úr, tudja, mi a legnagyobb tanulsága az ön
pályafutásának? Hogy egy politikai vezető nem veszítheti el a
méltóságát. És ön, miniszterelnök úr, elveszítette a méltóságát. Önt már
nem az emberek érdeklik, nem a bérek, nem a nyugdíjak, nem a fiatalok,
nem az elvándorlás, hanem tudja, mi érdekli önt, miniszterelnök úr? A
kicsi kis stadionja, a kicsi kis vonatkája meg a jó sok pénze. Önt már
csak ez érdekli. És ez egyszerre méltatlan és egyszerre szomorú,
miniszterelnök úr. Méltatlan! ‑ ezt tudom önnek mondani. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu