RITTER IMRE nemzetiségi képviselő: Danke Sehr. Sehr geehrter Herr Vorsitzender! Sehr geehrtes Parlament! Erlauben Sie mir bitte, dass ich im Namen und im Auftrag des Ausschusses der in Ungarn lebenden Nationalitäten unseren Standpunkt bezüglich des Gesetzesvorschläges Nr. T/503. über den ungarischen Haushalt im Zusammenhang mit dem Nationalitätenbedarf übergreifende Teilen erörtere.Wie es schon gewöhnt ist wenn es gesagt werden kann fange ich meinen Diskussionsbeitrag mit einem Zitat von Johann Wolfgang von Goethe an. Er hat gesagt: „Toleranz sollte eigentlich nur eine vorübergehende Gesinnung sein: sie muss zur Anerkennung führen. Dulden heißt beleidigen.”

(13.10)

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy a Magyarországi nemzetiségek bizottsága nevében kifejtsem álláspontjukat a 2019. évi központi költségvetés, T/503. számú törvényjavaslat nemzetiségi igényeket érintő részeivel kapcsolatosan.

Hozzászólásomat a költségvetésitörvény-javaslathoz, ha lehet azt mondani, most már hagyományosan, Johann Wolfgang von Goethe idézetével kezdem: „A tolerancia csak egy átmeneti állapotot jelölhet, mely elismeréshez kell vezessen. Az elfogadás önmagában sértés.”

Hadd értelmezzem röviden Goethe idézetét a magyarországi nemzetiségek vonatkozásában! Az elfogadás, a tolerancia egy nemzetiség szemszögéből olyan, mintha csak megtűrnék, elviselnék a jelenlétüket. Holott évszázadokon keresztül tették hozzá tudásukat, munkájukat, tehetségüket az ország boldogulásához, amelyben éltek, s amelynek polgárai voltak. Ha kellett, életüket áldozták érte Magyarországért!

Az elfogadás tehát nem elég; csak az elfogadás, önmagában: sértés. Többet akarunk, többet várunk elismerést! Az elismerésre őseink élete elégséges alapot ad. Mi még dolgozunk érte. Az elismerés feltétele, alapja pedig a megismerés.

Éppen ezért engedjék meg, hogy a mostani parlamenti ciklust nyitó, 2019. évi központi költségvetési törvényjavaslattal kapcsolatos hozzászólásomat egy kis visszatekintéssel kezdjem, hogy az elmúlt ciklus elején milyen helyzetben voltak a Magyarországon élő nemzetiségek; az előző négy évben miben és hogyan tudtunk előrelépni; hol tartunk ma; milyen feladatok állnak előttünk, hiszen ezek kellő mértékű ismerete nélkül sem az elmúlt éveket, sem a 2019. évi központi költségvetéssel kapcsolatos nemzetiségi igényeket nem lehet reálisan értékelni, a helyükön kezelni, a megfelelő kormányzati és parlamenti döntéseket meghozni.

Közel négy évvel ezelőtt, a 2013. évi központi költségvetés zárszámadásánál azzal kezdtem a hozzászólásomat, hogy egyidejűleg vagyunk könnyű és nehéz helyzetben is. A könnyű helyzetet az okozta, hogy a 2013. évi, valamint az azt megelőző évek, évtizedek költségvetési törvényeinek megalkotásához nekünk, magyarországi nemzetiségeknek sajnos vajmi kevés közünk volt, így annak végrehajtásáról minden felelősség nélkül mondhattunk őszinte véleményt.

Másrészt nehéz helyzetben voltam, mert annak az első nemzetiségi parlamenti hozzászólásnak már több mint 20 évvel korábban kellett volna megtörténnie itt, a magyar Parlamentben, így közel két évtized mulasztását kell minden szempontból minél hamarabb felszámoljuk. Majd ezt követően perceken keresztül lehetett és kellett sorolni, hogy a Magyarországon élő nemzetiségek évtizedekig milyen méltatlan állapotban voltak kénytelenek élni és működni.

Csak példaként és emlékeztetésül: a nemzetiségi civil szervezetek működési támogatására, a nemzetiségi programok támogatására rendelkezésre álló, úgynevezett nemz.-keretek 2002-től 2014-ig gyakorlatilag nem változtak, és a beérkező igények töredékére, 10-15 százalékára sem nyújtottak fedezetet.

Az anyanyelvi diáktáborokra akkor rendelkezésre álló 30 millió forint keretösszeg az igényekhez képest olyan alacsony volt, hogy gyakorlatilag nem volt értelme pályázni egy nemzetiségi gyerekre vetítve két gombóc fagylaltra volt elegendő.

A települési nemzetiségi önkormányzatok éves szintű működési támogatása átlagosan bruttó 222 ezer forint volt, ez havi nettó 14 500 forintnak felelt meg.

Az országos nemzetiségi önkormányzatoknál az államháztartási jogszabályok változásával, a különböző törvényi előírásokkal folyamatosan emelkedtek a gazdasági, pénzügyi, adminisztrációs költségek, a támogatások változatlansága mellett.

Összefoglalóan azt kellett mondani, hogy 2013-ig a Magyarországon élő nemzetiségek támogatása siralmas állapotban volt, és ez még igen finom megfogalmazása a tényleges helyzetnek.

Ugyanakkor a 2013. évtől már voltak reménykeltő, pozitív változások. Ezek között a legfontosabb, a 2013. évben a legjelentősebb változás, hogy a nemzetiségi önkormányzatok által fenntartott és itt hangsúlyozom, hogy nemcsak az országos, hanem a helyi nemzetiségi önkormányzatok és társulásaik által fenntartott nemzetiségi köznevelési intézmények esetében jelentősen megemelkedett és normatívvá vált a támogatás. Másrészt a 2014. évi parlamenti választással a 13 magyarországi nemzetiség részére biztosítva lett a parlamenti képviselet, ami új lehetőségeket nyitott meg számunkra.

A parlamenti képviselet első komoly eredménye lett, hogy a 2015. évi központi költségvetési törvénynél áttörést tudtunk elérni azzal, hogy a korábban kevesebb mint 4 milliárd Ft, és már hosszú évek óta változatlan támogatás kerek 2 milliárd forinttal, több mint 50%-kal nőtt.

Alig fél évvel később a 2016. évi központi költségvetési törvényben újabb jelentős, 2 milliárd 63,4 millió forint emelést, majd a 2017. évi törvényben 678,1 millió forint, végül a 2018. évi központi költségvetési törvényben pedig 1 milliárd 689 millió forint emelést tudtunk elérni a 13 magyarországi nemzetiség részére.

A négy év együttes hatásaként a következő területeken tudtunk lényeges, érdemi javulást elérni. Először is, a nemzetiségi civil szervezetek működési és nemzetiségi kulturális támogatási pályázati keretét egyaránt 110 millió forintról 500 millió forintra, azaz jelentősen, több mint négyszeresére emeltük.

Másodszor, a nemzetiségi anyanyelvi diáktáborokra az akkori 30 milliós keretet 400 millió forintra, azaz több mint 13-szorosára tudtuk emelni. Hozzáteszem, hogy a nemzetiségi anyanyelvi diáktáborokat mindig, mindenhol és minden helyzetben első számú prioritásként kezeltük, és még ez a jelentősen megemelt keret is objektíven a reális igényeknek csak egy részére ad még mindig fedezetet. Erről a következő két napban még fogok részletesen beszélni.

Harmadrészt, a helyi nemzetiségi önkormányzatok általános működési támogatását több mint háromszorosára, az úgynevezett feladatalapú differenciált támogatási keretét a kétszeresére emeltük.

Negyedszer, az országos nemzetiségi önkormányzatok és a nemzetiségi média, valamint az országos nemzetiségi önkormányzatok által fenntartott intézmények támogatását 2015-ben és 2017-ben tudtuk megemelni, és ezzel a legégetőbb finanszírozási problémák kezelhetők lettek.

Ötödször, több egyedi döntésű kiegészítő nemzetiségi támogatási keretet tudtunk biztosítani olyan fontos területeken, mint például a nemzetiségi színházak, a nemzetiségi színjátszás támogatása, a nemzetiségi intézmények fenntartását átvevő helyi nemzetiségi önkormányzatok és a helyi nemzetiségi önkormányzatok által átvett köznevelési és kulturális nemzetiségi intézmények kiegészítő támogatása.

Hatodjára, végül, de amit szintén kiemelt prioritásnak kezeltünk és meghatározónak tartunk a jövőnk szempontjából, hogy a 2015. évi költségvetésben új címrendet tudtunk nyitni a nemzetiségi önkormányzatok és egyesületek fenntartásában működő nemzetiségi köznevelési és kulturális intézmények beruházási, felújítási, valamint pályázati önrészkeretének biztosításához. Erről is fogok még a következő két napban részletesebben beszélni.

Ugyanakkor már a 2017. évi központi költségvetési törvény általános vitája során is ezen a ponton hozzászólásomat azzal zártam: „Mindezen rendkívül örömteli, régóta várt változások után azt gondoljuk, hogy ez egy olyan pillanat, amikor minden, kétséget kizáróan meglévő gondot, feladatot, problémát félretéve, fenntartás nélkül köszönetet kell mondani.” és ezt teszem most is.

A Magyarországon élő nemzetiségek nevében ismételten megköszönöm mind a magyar kormánynak, mind a magyar parlamentnek az elmúlt évben nyújtott nemzetiségi támogatását. Köszönjük, hogy minden, a NEB által benyújtott törvénymódosítást egyhangúlag, a politikai csatározások napi témáiból kivéve szavazta meg minden frakció és minden parlamenti képviselő.

(13.20)

Ugyanakkor az előző ciklusbeli támogatásemeléseket a konkrét számokon túl a Magyarországon élő nemzetiségek helyzetének teljes körű áttekintésével a helyükön kell kezelni és értékelni. Már a 2017. és 2018. évi központi költségvetési törvény előkészítése során is szembesültünk azzal a helyzettel, hogy egyrészt aki a 2015. és 2016. évi, a korábbiakhoz képest nagyon pozitív változásokat, a számokat nézte és csak ezeket ismerte, látta, az teljes joggal vetette fel, hogy a Magyarországon élő nemzetiségek komoly támogatásemelést kaptak ebben a két évben a költségvetés általános növekedéséhez képest. És ebből a szempontból vitathatatlanul igazuk is van.

Másrészt viszont, aki átfogóan látta a Magyarországon élő nemzetiségek helyzetét, a teljes folyamatot, a számok mögött lévő tartalmat, hogy milyen mélyről indultunk, hogy anyanyelvünk, identitásunk, hagyományaink megőrzése, gyerekeink részére történő átadása vagy sokszor visszaadása terén milyen nagyságrendű feladataink vannak, és mennyire az utolsó órában vagyunk, az azt is tudja, hogy az elmúlt négy év csak arra volt elég, hogy megkapaszkodjunk, újra hitet kapjunk, és új lendülettel elinduljunk azon az úton, amely a Magyarországon élő nemzetiségek fennmaradását, továbbélését biztosítja. Ennek a két nézőpontnak, véleménynek az egyeztetése, megismerése, a megfelelő konszenzus kialakítása volt a jellemzője már a 2017-es és 2018-as központi költségvetésitörvény-javaslatokkal kapcsolatos nemzetiségi egyeztetések folyamatának is.

Harmadrészt ki kell térni arra, hogy az elmúlt ciklusban rendkívül intenzív egyeztetések voltak a szabályozási kérdésekről, érzékelhető szemléletbeli és gyakorlati eltérések voltak, az érintett szaktárcák és a magyarországi nemzetiségek NEB- és ONÖSZ-szinten egyeztetett véleménye is több érdemi kérdésben eltért a szaktárcák egymással sokban különböző véleményétől is.

Ezért fontosnak tartom most az újabb parlamenti ciklus elején, hogy a magyarországi nemzetiségek egységes álláspontját, annak lényegét itt és most is egyértelműen kinyilvánítsuk.

Egyrészt az elmúlt ciklusban több alkalommal a parlamenti felszólalásainkban is már szóvá tettük, hogy amilyen egyértelműen pozitív változások voltak a nemzetiségi támogatások számszerű növelésében, esetenként olyan, szerintünk rossz irányú törekvések, esetenként téves döntések voltak a szabályozási területeken. Nevezetesen, a települési önkormányzatok gazdálkodási szabályait próbálták automatikusan ráhúzni a helyi nemzetiségi önkormányzatokra, ami teljességgel életszerűtlen. Másrészt az országos nemzetiségi önkormányzatokat megpróbálták mintegy a pályázati rendszerből támogatott civil szervezetek közé tenni vagy sorolni, amely törekvés jelentősen korlátozná az önálló gazdálkodásukat, és összeférhetetlen az önkormányzatiság elvével, a nemzetiségi kulturális autonómiával. Harmadrészt a takarékos, hosszú távú gazdálkodás ösztönzése helyett az észszerű megtakarítások továbbvitelének megtiltásával, az évenkénti elszámoltatással a nemzetiségi önkormányzatok alapvető feladatainak teljesítését nehezítik meg, pazarló gazdálkodásra kényszerítve őket.

Mindezen kérdések újragondolását és szabályozását a 2017. évi költségvetés új rendszere felgyorsította és sürgőssé tette. Végül eljutottunk egy olyan kompromisszumos, átmeneti szabályozáshoz, amely részünkről is elfogadható volt. Egyidejűleg megállapodtunk az NGM-mel és az EMMI-vel, hogy a 2017. évi támogatásfolyósítási, -felhasználási és -elszámolási szabályokat átmeneti jellegűnek tekintjük, és a 2017. és a 2018. évi központi költségvetési törvény tapasztalatai alapján újólag és generálisan áttekintjük a nemzetiségi önkormányzatokra vonatkozó szabályozási kérdéseket. Mi ezt tekintjük a most induló parlamenti ciklus egyik kiemelkedő fontosságú feladatának.

Szeretném azt is hangsúlyozni, hogy véletlenül sem az átláthatóság biztosítása ellen vagy bármilyen szintű, rendű és rangú ellenőrzéssel szemben kívánunk fellépni, ellenkezőleg. Legyen az a Kincstár, az Állami Számvevőszék vagy szakminisztérium részéről történő ellenőrzés, azt minden szempontból elfogadjuk, sőt igényeljük is. Ugyanakkor minden erőnkkel fel fogunk lépni a felesleges, értelmetlen, párhuzamos ellenőrzések, kizárólag az adminisztrációt és az ezzel járó költségeket növelő bürokrácia ellen. Mindezek után jutottunk el az újabb parlamenti ciklushoz és a 2019. évi központi költségvetésitörvény-javaslathoz.

A 2019. évi központi költségvetésitörvény-javaslatban, az új kormányzati, minisztériumi struktúrában a roma etnikumot leszámítva a többi 12 hazai nemzetiség az Emberi Erőforrások Minisztériumától átkerült a Miniszterelnökséghez, ahol tárca nélküli miniszterként Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úr lett a 12 magyarországi nemzetiségért felelős miniszter.

Ezen változásból eredően a 2019. évi központi költségvetésitörvény-javaslatban a helyi és az országos nemzetiségi önkormányzatok támogatásai ugyan maradtak a 9. számú mellékletben, de mindegyik előirányzatnál megbontásra került a XI. Miniszterelnökség fejezethez került 12 nemzetiségi, valamint a XX. Emberi Erőforrások Minisztériuma fejezetben maradt roma támogatások összege. A miniszteri hatáskörben lévő nemzetiségi támogatások, valamint a nemzetiségi intézmények támogatása beruházási, felújítási pályázati önrészre támogatások szintén átkerült a XI. Miniszterelnökség fejezetbe. Ezáltal a továbbiakban a magyarországi nemzetiségpolitikáért megosztott hatáskörben két minisztérium és két miniszter lesz felelős.

A magyarországi nemzetiségek részéről pozitív várakozással tekintünk az új megoldás elé, úgy érezzük, hogy kiemelt figyelmet fogunk kapni, és őszintén reméljük, hogy a részletszabályok, eljárások megismerése után ez további előrelépést hozhat mind a 13 magyarországi nemzetiség részére.

A magyarországi nemzetiségek 2019. évi költségvetési igényeit előzetesen egyeztettük az országos nemzetiségi önkormányzatokkal, a nemzetiségi szószólókkal, folynak az egyeztetések a parlamenti frakciókkal és a nemzetiségekért felelős tárcákkal.

Mindezek alapján a 13 magyarországi nemzetiség a 2019. évi költségvetés-tervezethez összesen 5 milliárd 120 millió forint módosítást kíván benyújtani az alábbi súlyponti területeken. A támogatásemelési igények fele, 49 százaléka, 2 milliárd 520 millió forint a nemzetiségi önkormányzatok és az általuk fenntartott intézmények épület- és építményállományának beruházási, felújítási pályázati önrész biztosítását, tehát a jövőnket szolgálja.

Az országos nemzetiségi önkormányzatok és média esetében 20 százalékos, az általuk fenntartott intézményeik esetében 10 százalékos működési támogatást emelünk. Itt rögtön megjegyezném, hogy 2018-ban az országos nemzetiségi önkormányzatoknál nem volt támogatásemelés.

A támogatási igények 30 százalékát teszi ki a 2018-ban megkezdett nemzetiségipedagógus-program 2019. évi második lépcsője, amely szerint a nemzetiségi pótlék 15 százalékról 30 százalékra kerül megemelésre, és külön keretet biztosítunk a nemzetiségi óvodapedagógus-képzésre.

Az igények 8 százalékát, 405 millió forintot jelent a nemzetiségi egyesületek, szervezetek és iskolák részére a nemzetiségi pályázati keretek emelése. Végül a helyi nemzetiségi önkormányzatok működési támogatásának 10 százalékos emelése 188 millió forintot jelent.

Mindezen pontok részletes indoklását, megalapozottságát az elkövetkező két napban részletesen ki fogom fejteni, de természetesen már a mai napon is kérem valamennyi parlamenti frakció és független képviselő támogatását a 2019. évi magyarországi nemzetiségi igények elfogadásához. Köszönöm, hogy meghallgattak. Danke für Ihre Aufmerksamkeit! (Taps a kormánypártok soraiból.)

Forrás: parlament.hu