POTOCSKÁNÉ KŐRÖSI ANITA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános vitában több megközelítést hallottunk erről a törvényjavaslatról. Engedjék meg, hogy elkalauzoljam önöket Siófokra, a Balaton fővárosába, a turisztikai szempontból egyik kiemelkedő kisvárosba, és egy kis betekintést nyújtsak arról, hogy hogy zajlik ez ott, nem Budapesten, hanem egy frekventált településen. Alpolgármesterként dolgoztam, mielőtt képviselő lettem. Most már három évet mondhatok el, amikor meghívót kaptam novemberben. Ez a meghívó a hajléktalanszálló karácsonyi ünnepségére érkezett. Remélem, érzik önök is, és összeszorul egy kicsit a szívük, amikor a hajléktalanszállón töltik a karácsonyt, a szeretet ünnepét ezek az emberek. Amikor elhangoznak a versek és az énekek, akkor a könny kicsordul mindenki szeméből. Az emberek nagy része, mint ahogy képviselőtársaim is elmondták, önhibáján kívül került ebbe a helyzetbe, és igyekeznek onnan kiszakadni, de ez nem mindig lehetséges.

Maradva továbbra is Siófok példájánál. Itt vagyunk a nyári idegenforgalmi szezon kellős közepén, és 2014 nyarán adták át a felújított hajléktalanszállót, éjjeli menedékhelyet. Az éjjeli menedékhelyet úgy, hogy az minden év november 1-jétől a következő év április 30-ig van nyitva éjszaka, csak ekkor funkcionál éjjeli menedékhelyként. Most itt vagyunk július 2-án, ma éjszaka nincs nyitva a hajléktalanszálló. Október 15-én lép hatályba reméljük, nem, de tegyük fel, lép hatályba ez a törvényjavaslat, és onnantól kezdve október 16-án este sem lesz nyitva, majd legelőször november 1-jén.

Móring képviselő úr azt mondta, hogy a hajléktalanok számára megfelelő intézményeket ajánl fel a kormány. Amikor mi ellenzéki képviselőként a polgármester úr és az intézményvezető előterjesztésében előterjesztettük, hogy biztosítsanak forrást, hogy ez a hajléktalanszálló ne csak nappali melegedőként funkcionáljon nyáron és a tavaszi-őszi időszakban, hanem legyen nyitva akkor is éjjeli menedékhelyként, a kormánypárti többség ezt lesöpörte és nem biztosította. 10-15 millió forintról beszélünk, tehát nem egy túl nagy összegről.

Bízom benne, hogy előbb-utóbb az intézményrendszerben is meglesznek azok a lehetőségek, hogy aki az utcán él, annak ne ott kelljen álomra hajtania a fejét, ne menjenek oda hozzá a rendőrök, és ne vegzálják őket. S amikor egy telefont kap az ember egy hajléktalantól, hogy kérem, segítsenek, vagy amikor egy családanyát bántalmaznak és menekülnie kell otthonról, és sírva jön oda, hogy biztosítsunk neki szállást, mert utcára kerül a gyermekével; a gyámügy a gyermeket természetesen elveszi. A családok évében arról kell beszélnünk, hogy gyermekeket fognak elszakítani, és majd az intézetben nevelkednek? Ez egy katasztrófa! Mindig azt mondom, hogy ennél már nincs lejjebb, de önök bebizonyítják, hogy mindig van lejjebb. Hát nézzük már meg ennek az emberi oldalát!

S nézzük meg azt, hogy mit tehetnek! És akkor ne csak beszéljünk róla, hogy megfelelő szakellátás és infrastruktúra kell. Itt szakemberekre is szükség van, rengeteg addiktológusra. Lássuk be, hogy ezeket az embereket, szegényeket van, amikor a szenvedélybetegségbe hajszolja ez az élethelyzet. Mindenképpen megoldásokra van szükség. Ez a törvényjavaslat nem nyújt megoldást a hajléktalanság kezelésére. Elég szomorú, hogy eljutottunk idáig, hogy rendészeti eszközökkel kívánják önök ezt a problémát megoldani.

Bízom benne, hogy az önök jó szándéka előbb-utóbb majd napvilágra kerül, és megtapasztaljuk azt, hogy igenis kezelhető ez a helyzet, és olyan konkrét megoldásokat tesznek le elénk, amiket majd tudunk támogatni. Ezek nem azok. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu