SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen. Örülök, hogy normálisan feltett kérdésre normálisan megfogalmazott válaszok vannak, viszonylag ritkán fordul elő ez már itt mostanában a házunk táján. Azt, hogy ilyen visszaélésekre lehetőség van, sőt, hogy ilyenek vannak, maga Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úr ismerte el bizottságunk múltkori ülésén, úgyhogy akkor biztassa a miniszterelnök-helyettes urat is feljelentésre, ő valószínűleg több mindent tudhat, mint én, meg több konkrétumot.

Képviselő úr, ennek nem ez a módja, hogy itt feljelentéseket teszünk. Én nem fogom feljelenteni sem a Kárpátaljai Magyar Főiskolának a rektorát, sem az RMDSZ-nek az egyik politikusát, a VMSZ-nek az akárkicsodáját, nem akarok konkrét lenni, senkit nem fogok feljelentgetni ez ügyben, mert az mégis hogy nézne ki. Szüntessék meg azokat a kiskapukat, amelyek vannak, és hozzanak létre egységes, normális, átlátható ellenőrzést arra vonatkozóan, hogy ha én egy ilyen programot akarok csinálni, akkor erre innen kérek pénzt, és nem az van, hogy felhívom az egyik államtitkár ismerősömet, a másik főosztályvezető haveromat, meg a harmadik, nem tudom, milyen ismerősömet, akivel valamelyik falunapon összecimboráltam, hogy akkor légyszi, ebből meg abból az alapból toljatok már még ide ennyi meg ennyi pénzt.

Röviden és tömören erről van szó, ezeket a kiskapukat kell bezárni, nem kell itt senkit feljelentgetni, mert ez nem célunk, sőt én még azt sem voltam kétségbe egyébként, képviselő úr, hogy ezeknek a pénzeknek a felhasználása rossz célok vagy rossz ügyek mentén történik, mert egyébként nem erről van szó, sőt a legtöbb esetben nem erről van szó. Ha igen, az megint egy másik történet, de itt maga az elv a lényeg. Ha önök arról beszélnek, és már arról beszéltek 2010-ben is egyébként, hogy egységes, átlátható, központosított s a többi, akkor az legyen egységes, átlátható és ne csak központosított, mert az nagyon megy, az mindig nagyon megy, de akkor a központosított mellett legyen egységes is meg átlátható is ezeknek a forrásoknak a kezelése, mint ahogy egyébként ebből a szempontból a mai napig nem az. Az egy dolog, hogy nagyon jól kereshető, de az még nem jelenti azt, hogy feltétlen átlátható.

Sok minden elhangzott, az előző felszólalásomban próbáltam arra koncentrálni igazából csak túlbeszéltem az időmet, valljuk be magunk között , hogy mik azok a kérdések, amelyek a javaslatban benne vannak, és ezek alapján próbáljuk ezt megítélni, ami azért mindig nagyon nehéz, valljuk be. Például ebben igaza van Molnár Zsolt képviselő úrnak, mert amikor bármilyen törvényük, legyen szó bármiről, idekerül elénk, akkor egy ellenzéki képviselőnek nemcsak azt kell megnéznie, hogy ebben mi van benne, hanem azt, hogy mi az, amit még ebbe bele kellett volna tenni, vagy mi az, ami ebből hiányzik, és ilyenkor azért nagy a csábítás, hogy ez alapján ítéljük meg a javaslatot. Szerintem a Szocialista Párt rosszul jár el, hogy ez alapján mond nemet, hogy mi hiányzik ebből a törvényből, és nem csak azt vizsgálják, ami egyébként konkrétan benne van.

Ettől függetlenül itt azért néhány dolgot kellene hogy idehozzak, államtitkár úr, és ezeknek egy részét egyébként már ön is érintette. Ha már egyszer, gyakorlatilag most már egy-két évente a Bethlen Gábor Alap valamilyen formában ide tud kerülni az Országgyűlés elé, akkor én azt gondolom, hogy egy sokkal szélesebb körű módosítást, javaslatcsomagot is behozhattak volna. Ha annyira fontosnak gondolják a nemzeti együttműködést, mint ahogy egyébként nem, csak mondják, akkor egyébként erről esetleg valamilyen egyeztetést is tarthattak volna akár az ellenzékkel, akár az érintett határon túli magyar szervezetekkel, hogy no, eltelt hat-hét év, sőt nyolc most már, azt hiszem, 2010-ben volt a Bethlen Gábor Alap létrehozása, eltelt hét-nyolc év, tekintsük át, hogy mi az, amiben változásra érett a rendszer. Lett volna nekünk is egyébként bőven ehhez ötletünk, nem feltétlen csak politikai jellegű, amit már milliószor átbeszéltünk én mindig elmondom, önök meg mindig elmondják, hogy miért van az jól úgy , hanem akár a konkrét működést érintve is.

Azért ami kritikaként fennáll a részünkről, és ez továbbra is fennáll, és láthatóan önök ezen továbbra sem hajlandóak változtatni, ha már az átláthatóságról beszélünk, az az egyedi pályázatok elfogadhatatlanul nagy aránya. Tehát ez elvileg egy olyan rendszer, ahova pályázni lehet, és pályázati alapon lehet összegekhez jutni. Gyakorlatilag a pénzek 90 százalékát valójában egyedi kérelmek alapján döntik el, amelyek egyébként széles lehetőséget nyújtanak a különböző visszaélésekre, mutyizásokra és a határon túli klientúra kitartására. Sok esetben mint ahogy az idézett tusványosi példából is láthattuk, de számos más ügy van gyakorlatilag elég egy néhány oldalas leírás több tíz, de akár több száz millió forintok elnyeréséhez is, miközben egyébként a különböző pályázati rendszerekben egy civil szervezetnek Magyarországon még akár néhány száz ezer forintnak a megszerzése is, miután a különböző politikai szűrőkön átment, ami nem könnyű, sokszor meglehetősen nehéz, bürokratikus akadályokba bonyolódik.

Továbbra is azt tartanánk jónak és helyesnek, ha az alap rendelkezésére álló, egyébként jelentősen megnövekedett pénzeszközök között sokkal több olyan lenne, amelyre közvetlen, nyílt pályázat alapján pályázni tudnának a határon túli magyar civil szervezetek, legyen szó egyházi szervezetekről, legyen szó hagyományőrzőkről vagy éppen ifjúsági szervezetekről, amelyek kapcsán egyébként idehozta az államtitkár úr. Valóban örülünk annak, hogy ez ügyben egy olyan javaslatot meg tudtunk önöknek fogalmazni, amely meghallgatásra talált, és örülünk annak, hogy kiemelt jelentőséget tulajdonít a kormány a külhoni magyar közösségeken belül a magyar fiataloknak és a magyar ifjúsági szervezeteknek. Nélkülük nincsen jövő; ez meglehetősen elcsépelt, de annál mélyebb igazság.

Az oktatási-nevelési támogatás ügyét hozta ide az államtitkár úr. Én ezt nem hoztam volna, de tudja, államtitkár úr, hogy ez mindenképpen azért egy vitára sarkalló ügy több szempontból is. Igen, ezt ön is elismerte én tudom, hogy önben megvolt a jó szándék ezzel kapcsolatban, többször beszéltünk erről. Nem tudom, hol bukott meg ez a dolog, nyilván a kormányzaton belül is úgy működik a döntéshozatal, mint ahogy az átlagpolgár hozzááll az államhoz: ha valamikor valami méltánytalanság történik, az átlagpolgár is haragszik az államra, sose tudja, hogy igazából ki ezért a felelős, meg hova kapjon, meg kinél reklamáljon. Ennek is nyilván van egy felelőse, amit lehet, hogy soha nem fogunk megtudni.

Én azért biztatom államtitkár urat, hogy egy új ciklus kezdetén vegye fel ezt a küzdelmet ismét az oktatási-nevelési támogatás megreformálása kapcsán, annál is inkább, mert nyilvánvalóan egyetértünk ebben, ez a korábbi beszélgetésünkből kiderült, hogy ez a rendszer így nem jó, és nemcsak hogy nem jó, hanem egyébként lassan most már kevés is kezd lenni.

Ne haragudjon, államtitkár úr, azt azért én nem tartom sikernek, amit ön egyébként sikerként értékelt pár héttel vagy egy-két hónappal ezelőtt egy bizottsági ülésen, hogy miután korábban elvettek egy csomó pénzt a határon túli magyar szülőktől, 22 400 forintról 17 200 forintra csökkentették az oktatási-nevelési, illetve vele együtt a taneszköz-támogatást, 22 400-ról 17 200-ra ment vissza ez az összeg, önök ezt néhány év után visszaemelték, és most már megint 22 400 forintot kapnak a családok; úgy 22 400 forintot, mint ahogy azt egyébként 2001-től kezdve a mai napig is, tehát 17 éve változatlan a nevelési-oktatási támogatás összege.

Valóban úgy gondolom, maga az összeg is megérett arra, hogy változtassunk rajta, vagy egyáltalán az egész struktúrát újragondoljuk, akár egy problématérkép segítségével, hogy vajon ez a pénz tehát önmagában maga az összeg, amely mondjuk, a Felvidéken már messze nem ér annyit, mint tizenpár évvel ezelőtt, Kárpátalján még csak-csak, talán, de a Felvidéken például már nem feltétlen még egyáltalán motivále magyar iskolába való íratásra. Tehát ez a magyar gyerekeket, a magyar szülőket motiválja-e, vagy adott esetben már csak a cigány gyermekek szüleit motiválja például Kelet-Felvidéken?

Beszéljünk világosan erről az ügyről! Én évek óta próbálok erről az ügyről világosan beszélni, soha nem törte át különösebben a médiafalat, de legalább annak idején, tavaly megtette Balog miniszter úr is, lett is belőle nagy purparlé, pedig tökéletesen igaza volt. Ki kell mondani azt, hogy a nevelési-oktatási támogatás sok helyen a Kárpát-medencében bizony már nem feltétlen a magyar gyermekek magyar iskolába íratásának az eszközévé vált, hanem abba az irányba ment, hogy éppen hogy szegregátumok jöjjenek létre. Sőt továbbmegyek ezt ismét és sokadjára szeretném elmondani az ügyben, ugyanis az égvilágon semmi nem változott , Délvidéken olyan magyar iskolák is vannak, ahova Koszovóból érkezett, muszlim vallású, albán anyanyelvű cigány gyermekek járnak a 20 ezer forintért a magyar iskolába, amit egyébként lelkesen támogat az önök délvidéki szövetségese, a VMSZ, mármint ezeknek a cigányoknak a magyar falvakba telepítését, ami azért szerintem némileg ellentmond a magyar kormány vehemens migránsellenes politikájának zárójel bezárva.

(17.20)

S még egy gondolat a nevelési-oktatási támogatásokról. Szintén egy sokéves magányos küzdelmem némi kevés eredménnyel, az az OTP szerepe ebben a kérdésben. A legnagyobb magyar bank, akivel bízunk egymásban ugye, aki azért továbbra sem hajlandó arra, hogy minden külhoni magyar fiókjában megtisztelje a magyar nemzetiségű ottani polgárokat, sőt ügyfeleit azzal, hogy anyanyelvi feliratokat használ és anyanyelven szolgálja ki őket, vagy például anyanyelvű ügyintézőt biztosít a Bethlen Gábor Alapon keresztül érkező különböző támogatások, leginkább vagy legfontosabbként a nevelési-oktatási támogatás felvételében.

Szijjártó Péter miniszter úr beszélt erről legutóbbi meghallgatásán, hogy állítólag ő Csányi elnök úrral személyesen egyeztetett. Némi előrelépést látunk, tehát azért igazságtalan nem szeretnék teljesen lenni az OTP-vel szemben, de szerintem fog még azért nekem munkát adni az ő tevékenységük a következő néhány hónap során is. Egyébként például pont most hallottam, csak hogy egy példát idehozzak, mert ha az ember egy példát hoz, akkor az mindig könnyebben megoldódik, mintha általánosságban beszél. Információink szerint a vágsellyei OTP-ből éppen nemrégiben küldték el az utolsó olyan alkalmazottat, aki magyarul beszélt; egyébként egy 20-30 százalékos magyar lakosságú városról beszélünk. Tehát ahelyett, hogy bővítenék a magyar nemzetiségű és a magyar nyelven is kommunikáló alkalmazottak körét, inkább elküldik az utolsót is. Lehet, hogy ennek valamilyen más oka volt, de ettől függetlenül állítólag ez történt.

Azért összességében most már lassan fogy az időm egy picit magáról a támogatások összességéről beszéljünk abból a szempontból, államtitkár úr: örvendetes az, hogy az elmúlt évek során hogyan növekedett évről évre és hogyan terjedt ki különböző területekre azoknak a támogatásoknak az összege, amelyekkel a magyar állam és a magyar kormány a külhoni magyar közösségeket segíti. Sokszorosa most már az az összeg, főleg ha belevesszük a gazdaságfejlesztési támogatásokat, amit akár 2010-12 között folyósítottak, arról nem is beszélve, amely összegekkel ezt a területet a szocialista kormányzat korábban támogatta.

Ez nyilvánvaló. Csak a gond az, hogy kezdjük egyre inkább azt látni, államtitkár úr és kedves képviselőtársaim, hogy valahogy minden más elfogy közben. Mintha egyre inkább már csak arról lenne szó, hogy a pénz minden, a pénzzel bármilyen más kiállást, külpolitikában, diplomáciában elvárható fellépést a kormány ki akar váltani. A pénz nem minden, képviselőtársaim. Az, hogy különböző területeken növekszik a külhoni magyaroknak juttatott támogatások összege, az jó. Az, hogy emellé egyre inkább kezd egy olyan filozófia társulni a kormányzat részéről, hogy bizonyos kérdésekben nem vállalja a konfrontációt a környező országokkal; bizonyos, magyarokat hátrányosan érintő jogszabályok elfogadása esetén nem a diplomáciai kiállást választja akár nyílt színen, akár a háttérben egyeztetve, hanem egyre inkább az a módszer kezd lenni, hogy jól van, majd kifizetjük. Ilyen Csekonics módon. Bezárják a kisiskolákat Felvidéken? Jól van, majd kifizetjük. Nem sikerül megoldani azt, hogy legyen önálló magyar orvosképzés Marosvásárhelyen? Jó, akkor menjen át a Sapientiára, majd a magyar állam kifizeti.

Én ezt tévútnak tartom, államtitkár úr. Ebben a formában ezt egy nemzetpolitikai tévútnak tartom. Szeretném hangsúlyozni, a támogatások növekedése jó, azt azonban nem tartjuk jónak, ha azt látjuk, és egyre inkább egyre több példa alapján kezdjük azt látni, hogy önök a pénzzel akarnak megoldani határon túl mindent. Ezt nem lehet. Több szempontból sem lehet, nagyon mélyen pszichológiai meg szociológiai meg egyéb vonatkozásai is vannak ennek a kérdésnek; most egyelőre maradjunk annyiban, hogy nem lehet. Vannak bizonyos ügyek, amik elől nem lehet kitérni. Vannak bizonyos ügyek, amiknél nem lehet fontosabb a Robert Ficóval való európai együttműködés. Vannak bizonyos ügyek, aminél nem lehet fontosabb az, hogy mekkora cimboraságban vagyunk éppen az egykori csetnikekből verbuválódott mostani szerb kormánnyal.

Arra kérem önöket, még akkor is, ha ez nem föltétlenül államtitkár úr reszortja, de erről a kérdésről nagyritkán itt a parlament nyilvánossága előtt tudunk beszélni és nem csak bizottsági ülésen, hogy kérem, ezt fontolják meg. Nem lehet a magyar kül- és nemzetpolitikának az a célja vagy az az eszköze, hogy minden konfliktus elől kitérve újabb és újabb… egy perc hosszabbítást kérhetek, elnök úr? (Az elnök jelzésére:) köszönöm szépen , nem lehet célunk az, hogy minden konfliktus elől kitérve inkább újabb és újabb feladatokat vállalunk át a szomszédos államoktól olyan területeken, amelyekben egyébként a magyar nemzetiségű polgárok adójából működtetni kellene a magyar intézményrendszert is. Tényleg ennek a legeklatánsabb példája a felvidéki iskolaügy volt. Amikor tombolt és csúcson volt a magyar-szlovák kiváló jó viszony, és Orbán miniszterelnök úr, miután ezt megkérdeztük tőle, világosan megmondta, hogy a magyar kisiskolák egyharmadának a bezárása nem olyan ügy, amivel ő oda tud menni Ficóhoz. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Akkor mivel tudott volna odamenni?

Örülünk a támogatások növelésének, de mellé tegyünk oda egyfajta nemzetpolitikai határozottságot, álljunk ki a magyarok jogsértései ellen és álljunk ki a magyar autonómiatörekvések mellett. Ezt szeretném kérni tisztelettel önöktől és a kormánypárti képviselőktől. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu