BANAI PÉTER BENŐ pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Számvevőszéki Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Azért tartottam fontosnak, hogy a vita kezdeti szakaszában szólhassak a 2017-es költségvetés végrehajtásáról, mert meglátásom szerint azért összességében mégiscsak azt lehet megállapítani, és örülök, hogy ezt a hozzászólások nem kérdőjelezték meg, hogy a tisztelt Országgyűlés által a 2017. évre megfogalmazott makrogazdasági, illetőleg a mindennapokat meghatározó célok teljesültek. Mondhatjuk ezt a makrogazdasági célokról, hiszen a költségvetés elfogadásakor, a 2016. tavaszi ülésszak végén még 3,1 százalékos növekedést feltételeztünk, ehelyett 4,1 százalék lett. Meg tudtuk őrizni az államháztartás stabilitását, csökkent az államadósság, növekedett a foglalkoztatottak száma, és érdemben növekedett a reálbérek szintje. Ezzel már át is térek a makrogazdasági számokon túl a mindennapi életet befolyásoló folyamatokra, hiszen hogyha többen tudnak dolgozni, és növekszik a reálbér, akkor, azt gondolom, hogy az életszínvonal is növekszik.

(12.10)

Ezen alapvető megállapítás után engedjék meg, hogy a vitában elhangzott néhány konkrét felvetésre reagáljak! Z. Kárpát Dániel képviselő úr azon felszólalásával egyet tudok érteni, amely szerint nem célszerű a GDP-t abszolutizálni. Épp ezért szólunk arról, hogy a GDP alakulása mellett a többi makrogazdasági és életszínvonalbeli folyamatnál mi történt. És amikor összehasonlítjuk a magyar növekedési adatokat más országok adataival vagy Magyarország korábbi adataival, akkor egyetértek azzal, hogy a GDP mellett más mutatókat is kell nézni.

Itt hadd említsem azt, emlékszünk olyan magyar gazdasági növekedésre, amely növekedés nem párosult a foglalkoztatottak számának bővülésével, épp ellenkezőleg, a foglalkoztatottak száma csökkent. Mit ér az a növekedés, amely, főleg hosszabb távon, nem a foglalkoztatottak számának és a reálbéreknek a növekedésével párosul? Éppen ezért fontos az, hogy a tavalyi növekedési számok mellett a többi makrogazdasági számról is beszéljünk.

És azt is mondhatnám, hogy igen, össze lehet hasonlítani a magyar növekedési számokat más közép-kelet-európai országokkal, de nézzük meg ezen országok többi mutatóját is. Képviselő úr említette Romániát. Nézzük meg, Romániában ikerdeficit van. Mindnyájan tudjuk, hogy az a gazdasági növekedés, amely ikerdeficittel párosul, fenntarthatatlan, és annak a levét az adott ország és az adott ország lakosai meg fogják inni. Sajnos, mi magunk is tudjuk, hogy ez mit jelent.

És az is számít, hogy amikor a növekedési adataikat nézzük, akkor figyelembe vesszük a dinamikát, azt, hogy milyen változások vannak. Kétségtelen tény, hogy a gazdasági válság után a magyar gazdaság növekedési adatai elmaradtak a visegrádi hármak vagy számos közép-kelet-európai ország adatától. Más volt a teher, amit cipeltünk. Nekünk GDP arányában százalékpontokkal többet kellett finanszírozni az államadósságra, mint mondjuk, Csehországnak, Szlovákiának vagy Lengyelországnak. Nem felejthetjük el, hogy a gazdasági válság ideje alatt sem esett vissza a lengyel gazdaság, míg Magyarországon az egyik legnagyobb visszaesés volt. Nem felejthetjük el, hogy az említett országokban sokkal nagyobb volt az aktivitási ráta és a foglalkoztatási ráta, mint Magyarországon. Éppen ezért javaslom, hogy nézzük meg a 2013-as növekedési fordulat óta látott számokat, és azt fogjuk látni, hogy a magyar gazdaság bővülése számos esetben meghaladta a példaként említett többi közép-kelet-európai ország gazdasági növekedésének adatát.

Ami a béremelkedést illeti: a nettó reálbérek több mint 10 százalékkal bővültek. Én nem gondolom, hogy ez kizárólag a normál piaci folyamatoknak köszönhető. Egyetértek azzal a megállapítással, hogy az Európában látott konjunktúra, a normál piaci folyamatok is a béremelkedés irányába hatottak, de azt is látni kell, hogy a hatéves bérmegállapodás úgy teremtett béremelési lehetőséget a cégeknél, hogy a költség egy részét, egy jelentős részét adócsökkentéssel tudta a háromoldalú megállapodás értelmében a kormányzat, illetőleg a költségvetés biztosítani.

Én azt gondolom, hogy a kormányzati lépések igenis hozzájárultak ahhoz, hogy Magyarországon 2017-ben jóval nagyobb volt a béremelkedés, mint azt a költségvetés elfogadásakor feltételeztük, hiszen a háromoldalú megállapodásra 2016 novemberében került sor, ezt megelőzően pedig már a költségvetés el lett fogadva. De ezt a bérmegállapodást a kormány úgy írta alá, hogy tiszteletben tartotta az Országgyűlés által elfogadott költségvetés irányait. És végül beigazolódott az, hogy a bérmegállapodás a bérek növekedése által, a belső fogyasztás növekedése által többletbevételt jelent a költségvetésnek, és úgy tudta az Országgyűlés módosítani a tavalyi, 2017-es költségvetést, hogy az eredetileg elfogadott költségvetés alapértékeit megőriztük, és a többletbevételek finanszírozása mellett nyílt lehetőség kiadások teljesítésére.

Adósságráta tekintetében Z. Kárpát Dániel képviselő úr úgy fogalmazott, hogy minimális kozmetikai csökkentés valósult meg. (Z. Kárpát Dániel: Így van.) Engedje meg, képviselő úr, hogy azért azt mondjam, hogy az a 2,6 százalékpontos GDP-arányos csökkenés, ami az uniós módszertan szerinti adósságrátában megvalósult, az nem minimális, és nem kozmetikai szintű csökkentés. Nézzünk ki Európába, és azért azt is érdemes látni, hogy a már említett gazdasági válság után a magyar adósságráta körülbelül 10 százalékponttal volt magasabb, mint az Európai Unió átlagos adósságrátája, és most gyakorlatilag fordított a helyzet. Még nem kisebb a magyar adósságráta 10 százalékponttal, mint az Európai Unió átlaga, de közel vagyunk ehhez a szinthez. (Z. Kárpát Dániel: Csak a kamatteher, államtitkár úr!)

A kamatteher tekintetében: igen, még továbbra is jelentős a kamatteher. És ha összehasonlítjuk Magyarországot, mondjuk, a visegrádi országokkal, akkor láthatjuk, hogy igen, az adósságráta érdemi csökkentése ellenére még mindig magasabb a magyar adósságráta, mint a szlovák, a lengyel, a cseh vagy a balti országok rátája. Ez egy teher, amit együtt cipelünk. Hála istennek, azt tudom elmondani, hogy a kormányzati lépéseknek is, az eddigi fegyelmezett gazdálkodásnak is köszönhetően sokkal kisebb ma, jelenleg az adósságfinanszírozási költség, mint korábban volt. Nagy az állomány, de az a kamatszint, amit finanszíroznunk kell az adósság után, az alacsony.

Látjuk a legutóbbi adatokat is. Magyarország amellett, hogy a devizaadósság arányát csökkenti, van még devizaadóssága, vannak újabb devizakibocsátások. A legutóbbi adat az, hogy a hétéves devizakötvényt történelmileg alacsony kamatszinten sikerült értékesíteni azért, mert visegrádi összehasonlításban ugyan még magas az adósságráta, de a befektetők látják a kormányzat elkötelezettségét, látják az alaptörvényi kereteket, amelyek abba az irányba hatnak, hogy ez az adósságráta évről évre csökkenni tud.

Ami a kkv-k és a multicégek kapcsolatát, illetőleg a kormány viszonyulását illeti, elhangzottak olyan szavak, hogy a kormány a multicégeknek kedveskedik, a kkv-kat nem veszi komolyan, erre Csárdi Antal képviselő úr is hivatkozott. Én azt javaslom, hogy akkor nézzük meg a tisztelt Ház előtt lévő 2017-es zárszámadási javaslatot. Ebben szerepel, hogy a kkv-k számára 2010 után megalkotott új adónemeket mennyien választották. És azt is láthatjuk, hogy például 2017-ben az úgynevezett kata választási lehetősége 6 millió forintos árbevételről 12 millió forintra növekedett. Az igénybe vevők száma a bevezetés óta mostanra több mint 4,5-szeres. Vagy nézzük meg, hogy az úgynevezett kivánál mi történt: 2017-ben 16 százalékról 14 százalékra csökkent az adókulcs. A sokszor emlegetett európai uniós támogatások döntő része is a vállalkozásfejlesztési célokat és ezen belül a kkv-k finanszírozását szolgálja. Én nem látom tehát azt, hogy a kormányzat a kkv-kat mostohagyermeknek tekintené.

Z. Kárpát Dániel képviselő úr a vagyonbeszámolót hiányolta. Itt alapvetően azt kell elmondjam, hogy az államháztartási törvény rendelkezéseit betartva a kormány a 2017-es év gazdálkodásáról, egy adott év gazdálkodásáról számol be. Az állami vagyon adatai pedig egy állományadatot tartalmaznak. Ezeket külön beszámolóban, külön dokumentumokban ismerteti a kormányzat.

A vagyonleltár megismerhető, a vagyonleltár nyilvános, de természetesen az állami vagyont érintő 2017. évi változásokról a zárszámadás keretében is beszámol a kormányzat, hiszen az állami vagyonra fordított kiadásokat és az állami vagyonból származó bevételeket tételesen és részletesen bemutatja a kormányzat.

Felhívom képviselő úr figyelmét, hogy az említett sok ezer oldalból a 4895. oldaltól a 4937. oldalig kizárólag az állami vagyonkiadásokat tartalmazó fejezet és az állami vagyonbevételeket tartalmazó fejezet leírását lehet megismerni.

Mesterházy Attila képviselő úr a kormány átfogó gazdaságpolitikáját kritizálva mondta azt, hogy egyre nagyobbak a társadalmon belüli különbségek, és egyre nehezebb helyzetben vannak a szegények. Én azt gondolom, hogy a tényszámok, a KSH tényszámai vagy a 2017-es zárszámadás dokumentumai ennek pont az ellenkezőjét igazolják. A hatéves bérmegállapodás azt tartalmazta, hogy 2017. január 1-jétől a minimálbér 15 százalékkal, a garantált bérminimum vagy más néven szakmunkás-minimálbér 25 százalékkal növekszik. Mi ez, ha nem az alacsonyabb keresetűek gyorsabb felzárkóztatását, keresetnövekedését eredményező intézkedés?

És általánosságban is nézzük meg azt, hogy 2010 óta, mondjuk, a minimálbéresek jövedelmei hogyan változtak! Azon minimálbéresek, akiknek nincsen gyermekük, a nettó keresetüket 2010-2018 között 52,3 százalékkal tudják növelni. 52,3 százalék! Ez arányosan növekszik a gyermekszám függvényében. Azon minimálbéreseknek, akiknek három vagy több gyermeke van, a nettó keresetnövekedése 122,8 százalék. Korrigáljunk az inflációval, rendkívül magas reálbér-növekedést láthatunk. A napokban látott napvilágot az a hír, amely szerint a jövedelmi különbségek az alsó és a felső decilis között az elmúlt időszakban csökkentek. Hangsúlyozom: nem növekedtek, csökkentek.

(12.20)

Ezért sajnos azt kell mondjam, hogy tényszerűen tévesek azok a megállapítások, amelyeket Mesterházy Attila képviselő úr e tekintetben mondott.

Említette az oktatási, egészségügyi, nyugdíjkiadásokat is. Megint tényszerűen azt kell elmondjam, hogy ezen területek finanszírozása 2017-ben növekedett. A gyerekszegénységet említette. Ha minden mutatószámot nézünk, amely a gyerekszegénységet meghatározza, azt látjuk, hogy ezek pozitív irányba változtak, és ehhez értelemszerűen a központi költségvetés is hozzátette a maga részét, például a gyermekétkeztetés finanszírozásának a növelésével.

Csárdi Antal képviselő úr úgy fogalmazott, hogy választási költségvetés volt a 2017-es költségvetés, és Mellár Tamás képviselő úr is ugyanezt a kifejezést használta. Engedjék meg, hogy ezzel a tekintetben vitatkozzak, hogy a magyar költségvetési politika ismert volt korábban arról, hogy választási években elszállt a hiány. Ennek ékes ellentétele volt a legutóbbi zárszámadással igazolt év, 2014. Azt gondolom, ha a 2018-as évet nézzük, akkor is a különböző elemző szervezetek azt látják, hogy reális, tartható a 2,4 százalékos hiánycél. A 2017-es költségvetést pedig ebből az aspektusból sem nevezhetjük választási költségvetésnek, hiszen 2,2 százalékra teljesült a GDP-arányos hiány.

Igaz, hogy Mellár Tamás képviselő úr és Csárdi Antal képviselő úr is felhívta a figyelmet a pénzforgalmi hiány nagyobb mértékére, de tényszerűen elmondhatjuk, hogy a nagyobb pénzforgalmi hiány az európai uniós támogatások megelőlegezésének köszönhető. Nem más célokra, nem az Országgyűlés által meghatározott kereteken túl költött a kormány, hanem megelőlegezte az Európai Uniós forrásokat, és ez eredményezte a nagyobb pénzforgalmi hiányt, amely nem volt befolyással az uniós módszertan szerinti egyenlegre.

Többen említették, hogy a 2017-es impozáns növekedési számok mögött milyen mértékben van az EU-források fölhasználása. Igen, ha egy kormány értelmesen használja föl az uniós forrásokat, az meglöki a gazdaság növekedését. De a 2016-os magyar növekedési szám azt mutatja, hogy azon időszakban, amikor visszaesett a felhasznált uniós források száma, akkor is tudott bővülni a magyar gazdaság. Ha igaz lenne az a narratíva, hogy kizárólag az uniós források hajtják a növekedést, akkor 2016-ban visszaesést kellett volna látnunk. És ha igaz az a narratíva, hogy az EU-források határozzák meg kizárólag a növekedést, akkor én sokszor említem, hogy Görögország, Spanyolország vagy Portugália szárnyalna. De nem ez a helyzet. S megfordítva: az EU költségvetésébe befizető országoknál gazdasági visszaesést kellene látni, de nem ez a helyzet.

Mellár Tamás képviselő úr azt mondta, hogy az adósságrátánál valamilyen cseles módon sikerült a csökkenést elérni. Megint tényszerűen el kell mondjam, hogy akár a stabilitási törvény szerinti adósságrátát nézzük, akár az uniós módszertan szerinti adósságrátát, akár Eximmel, akár Exim nélkül nézzük a számokat, az adósságráta mindenképp csökkent. Az Unió statisztikai szervének a módszertani váltása pedig a teljes idősornál kötelezővé teszi nem lehetőségként adja, kötelezővé teszi az idősor módosítását. Tehát a kormányzatnak abban nincs mozgástere, hogy mondjuk, az Exim-besorolás miatt csak a 2017-es adatot változtassa, de a 2016-ost vagy az azt megelőző évek adatát nem. Ezt nem teszi meg.

Mellár Tamás képviselő úr említette a beruházások területét. Én örülök annak, hogy minden területen növekedtek a beruházások 2017-ben. Abban egyetértek képviselő úrral, alapvető gazdaságpolitikai cél, hogy új beruházások olyan területeken valósuljanak meg, ahol nagyobb a hozzáadott érték. Erről szól a gazdaságpolitikának az a változása, amely a munkahelyteremtés mellett egyre nagyobb mértékben a termelékenységet, a nagyobb hozzáadott értéket, ha úgy tetszik, a nagyobb hazai értékláncot helyezi előtérbe, és ilyen szempontból a K+F, illetőleg az innováció az intenzív területek beruházására helyezi a hangsúlyt.

Csárdi Antal képviselő úr úgy fogalmazott, hogy a közszférában közalkalmazotti béremelés kilenc éve nem valósult meg. El kell mondjam, hogy például az egészségügyi vagy oktatási dolgozók, akiknek 2017-ben is béremelésük valósult meg, közalkalmazottak. Ha képviselő úr a közszférára széles értelemben gondolt, akkor azt tudom elmondani, hogy a költségvetési szerveknél mintegy 700 ezer foglalkoztatott van, és ezen 700 ezer foglalkoztatott tekintetében 2017-tel bezárólag mintegy 550 ezer főnél valósult meg béremelés. Kétségtelen, hogy vannak olyan közszférában dolgozók, például a kormánytisztviselők, akiknél nem volt béremelés, de a 2019-es költségvetési törvény az esetükben is tartalmazza a béremelést, vagyis a gazdasági növekedés ütemével összhangban a közszféra számos területén valósul meg béremelés.

Csárdi képviselő úr és mások is mondták, hogy a kormányzat nem növelte az oktatási kiadásokat 2017-ben. Megint azt kell mondjam, hogy a zárszámadási törvényjavaslat ezt tényszerűen cáfolja. 2016-ról 2017-re mintegy 170 milliárd forinttal növekedtek az oktatási kiadások. Az egészségügynél ez mintegy 110 milliárd forintos növekedést jelent 2016-ról 2017-re, és a növekedés nemcsak nominálisan valósult meg, hanem reálértelemben is. Minden olyan megállapítás, ami arról szól, hogy a 2017-es zárszámadás ezen területek vagy a jóléti területek kiadáscsökkenését mutatja, nem felel meg a valóságnak.

Ami Varju László képviselő úr hozzászólását illeti: itt megint kénytelen vagyok tényszerűen néhány súlyos megállapítást cáfolni. Képviselő úr úgy fogalmazott, hogy a hatéves bérmegállapodásnak a szociális hozzájárulási adó kulcsának csökkentésére vonatkozó részét a kormányzat nem tartja be. Ezt tényszerűen cáfolnom kell. Ebben a megállapodásban az szerepel, hogy 2017-ben, illetőleg 2018-ban meghatározott mértékben csökken a szociális hozzájárulási adó kulcsa, ezt követően pedig a versenyszférában megvalósult reálbér-növekedéssel összhangban valósul meg a kulcscsökkentés. Ennek szellemében a 2019-es költségvetést már úgy terjesztette be a kormány és fogadta el az Országgyűlés, hogy számolunk egy 2 százalékpontos kulcscsökkentéssel. A kulcscsökkentés időpontja függ attól, hogy a megállapodás szerint a versenyszférában milyen reálbér-növekedés valósul meg.

Ami az adatok kutathatóságát illeti: képviselő úr azt mondta, hogy elektronikusan nem a megfelelő formátumban érhetők el az adatok. Javaslom a Magyar Államkincstár honlapjának a megtekintését, ahol évtizedes távlatban kutathatók, elemezhetők az államháztartás adatai.

Képviselő úr azt mondta, hogy az államadósság-állományról nem számol be a kormányzat. Tényszerűen benne vannak az államadósság-állomány adatai mind deviza-összetétel tekintetében, mind egyéb bontásban. A benyújtott törvényjavaslat 617. oldalától javaslom, hogy ezeket tekintsék át.

Ami a zárszámadás szervezeti, illetőleg szerkezeti tartalmát illeti: hivatkozni tudok Domokos elnök úrra, aki azt mondta, hogy az államháztartási törvénnyel összhangban abban a szerkezetben készítette el a zárszámadást a kormányzat, ahogy a költségvetést is anno az Országgyűlés elfogadta. Ha eltérnénk ettől, és más, nem államháztartásba tartozó szervezetekről is szólnánk, akkor megsértenénk az államháztartási törvényt. A zárszámadásban minden államháztartási kiadásról és bevételről a kormányzat beszámolt.

Az pedig, hogy egyes beruházásokra, például a lakiteleki beruházásra több forrás jutott, mint az eredeti előirányzat, örüljünk neki. Év közben a tartalékok átcsoportosításával, a hiánycél tartása mellett tudtunk több beruházásra pluszforrásokat biztosítani.

Ami pedig itt a maradvány, azt gondolom, hogy talán a tisztelt Országgyűlés által nem is részleteiben ismert kérdését illeti, hát nem volt olyan intézkedés, hogy a Pénzügyminisztériumból akár én, akár bárki áttelefonált más tárcákhoz, hogy fogjátok vissza a költést, növeljétek a maradványt. Képviselő úr, a költségvetés módosítása és az év végi kormányzati hatáskörben lehetővé vált pluszkiadás pont azt mutatja, hogy a gazdaság teljesítménye nem a kiadások visszafogását, hanem növelését tette lehetővé, értelemszerűen a hiánycél és az adósság csökkentése mellett.

Bősz Anett képviselő asszony fölvetései kapcsán, a decemberi pénzbiztosításoknál megint azt tudom elmondani, örüljünk annak, hogy ebben a helyzetben volt a kormányzat. Az Országgyűlés által meghatározott kereteken belül történt a forrásbiztosítás, minden esetben nyilvános kormányhatározattal, amely megismerhető. S ha többen beszélnek az oktatás fontosságáról, akkor azt is látni kell, hogy a képviselő asszony által említett egyházi jellegű kiadások jelentős része egyházi oktatási célokat finanszírozott: bölcsőde, óvoda, valamint iskolaépítést.

(12.30)

A határon túli magyarok támogatása. Tényszerűen el kell mondjam, hogy hál’ istennek, az Alaptörvény szellemiségével összhangban a kormányzat továbbra is felelősséget érez minden magyarért, mindenkiért, aki a határon belül és határon kívül él. Hál’ istennek, részükre is lehetett pluszforrásokat biztosítani, csakúgy, mint ahogy Varga Szimeon szószóló úr említette, hogy a határon belüli nemzetiségeknek 2016-hoz képest 2017-re több forrást lehetett biztosítani.

Ami a határvédelmet illeti, igen, itt 2017-ben is jelentős kiadások teljesültek. Erről, a tömeges migráció elleni kiadásokról a zárszámadás kötetben a kormányzat beszámol. Itt a sok ezer oldalból a 2332. oldaltól van beszámoló arról, hogy konkrétan milyen célokra mennyi pénzt fordított a kormányzat. Azt gondolom, az pozitív dolog, hogy egy olyan határvédelmi rendszert sikerült megvalósítani, ami az illegális migrációnak gátat szab, és ennek eredménye az, hogy ma Magyarország az egyik legbiztonságosabb ország.

Strukturális kiigazítás, strukturális hiány. Igen, az Európai Bizottságnak van egy javaslata, amely a kiadások csökkentéséről szól. Itt annyi megjegyzésem van, hogy az úgynevezett strukturális egyenleg egy, a közgazdászok által is vitatott, és ahányféle közgazdász, annyiféle módon számolt egyenleg. Nem egy egzakt mutató, tehát vitatkozunk azzal, hogy milyen volt a strukturális egyenleg. A kormányzat sokkal optimistább a tekintetben, hogy milyen a magyar gazdaság potenciális növekedése. Emlékeztetnék arra, hogy 2012-13-ban minden közgazdász azt mondta, hogy a magyar gazdaság képtelen növekedni, és lám, milyen növekedési számokat láthatunk. Ezzel összhangban a potenciális növekedés megítélése is sokkal kedvezőbb.

Ami pedig az Európai Bizottság egyenlegjavításra vonatkozó javaslatait illeti, van egy elfogadott 2019-es költségvetés, ami pont abba az irányba megy, hogy a gazdasági növekedés lehetőségeit kihasználva alacsonyabb hiányszintet érjünk el, és az adósságot még jobban tudjuk csökkenteni. Hozzáteszem, ezt nemcsak 2019-ben tartja fontosnak a kormány, hanem a 2022-ig készített gazdaságpolitikai programban is.

Ami a bizottsági javaslatok megszívlelését illeti, a kormányzat tiszteletben tatja az európai uniós szabályokat, tiszteletben tartja a monetáris politika függetlenségét, tiszteletben tartja azt, hogy a hiányt 3 százalék alatt kell tartani, tiszteletben tartja azt, hogy az adósságrátát csökkenteni kell, de a gazdaságpolitikai szuverén döntésekről nem kíván lemondani. E tekintetben az Európai Bizottság is számos olyan javaslatot fogalmazott meg korábban, amelyeket utólag visszavont, például a közmunka területén, amikor ezt a közmunkaprogramot erősen kritizálták. Ma az Európai Bizottság is úgy látja, hogy igen, a kormány helyesen tette, amikor nem fogadta meg az Európai Bizottság közmunkaprogramra vonatkozó észrevételeit.

Tisztelt Ház! Elnézést kérek, ha hosszan reagáltam, de a vita szakmai jellegét orientálva fontosnak tartottam, hogy ezeket a véleményem szerint téves meglátásokat más irányba tereljük. Megköszönöm a kormánypárti hozzászólásokat is, ha szabad, külön Hargitai képviselő úr hozzászólását, aki, azt gondolom, szakmai érvekkel támasztotta alá azt, hogy a 2017-es zárszámadás mégiscsak arról szól, hogy a költségvetési kereteket a kormányzat betartotta, és egy kedvező évet tudunk magunk mögött. Amellett, hogy természetesen vannak még feladataink, amelyeket meg kell oldani.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu