BANAI PÉTER BENŐ pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Több dologra szeretnék reagálni, de engedjék meg, hogy Lukács László képviselő úr egészségügyet érintő hozzászólásaival kezdjem. A képviselő úr azt mondja, hogy a kormányzatnak van még teendője az egészségügy területén, és akkor azzal egyetértek. Én azt gondolom, hogy elég sok minden történt az elmúlt években, így például 2017-ben is, de kétségtelen, hogy vannak még feladataink. Viszont azon megállapításokkal, amelyek itt az egészségügyet érintő számszaki tételekre vonatkoznak, engedje meg, hogy vitatkozzak. Először is, a tényszámokat illetően: mennyi az egészségügyi közkiadások aránya? Az elérhető nemzetközi statisztika az utolsó 2016-os szerint nem azt az összeget fordította az állam 2016-ban a GDP arányában közkiadásra, amit képviselő úr említett; OECD-statisztika alapján ez 5,2 százalék volt. Ha nemzetközi viszonylatban nézzük, akkor ez az OECD-átlagnál alacsonyabb, de ha a régiós országokat figyeljük, például a lengyeleknél érdemben magasabb. ’16-ról ’17-re mi történt? A zárszámadás ezt is mutatja. Érdemben növekedett az egészségügyre szánt források összege, 1521 milliárd forint körüli összegről 2017-ben 1631 milliárd forint körüli összegre. Ez a növekedés nemcsak nominálisan jelentős, hanem reálértékben is. S nemcsak ’16-ról ’17-re növekedett az egészségügyi kiadások reálértéke, hanem mindenféle összehasonlításban 2010-hez képest is növekedtek az egészségügyi kiadások.

Még egy dolgot érdemes nézni, amikor az egészségügy helyzetét figyeljük, nevezetesen: a dinamikát, amire már utaltam. De megint OECD-adatokat hadd hívjak segítségül, nyilvános adatok: 2003 és 2009 között az egy főre jutó egészségügyi kiadások Magyarországon csökkentek, 2009 és 2016 között az OECD-tagállamok között az egyik legnagyobb mértékben növekedtek. Ezért, megmondom őszintén, értetlenül állok a baloldali észrevételek kapcsán, amikor az egészségügyi forráskiadásról van szó, és ha egyúttal megnézzük azt, hogy 2010 óta mit tett a kormányzat, és mi volt 2010 előtt, akkor nehezen foghatóak ezek az észrevételek. Ismétlem, ezek közkiadások; nem magánkiadások, közkiadások.

S ha itt tartunk, akkor a jóléti kiadásoknál hadd reagáljak én is Rétvári miniszterhelyettes úr mellett azokra az észrevételekre, amelyek a jóléti kiadásokra, a társadalom szétszakadására irányultak. A jóléti kiadásokon belül azért szerintem abban konszenzus kell legyen közöttünk, hogy a munkanélküliséggel kapcsolatos kiadások csökkenését üdvözölnünk kell. Mindenféle statisztikákban ezt látjuk, hiszen jóval nagyobb a foglalkoztatottak száma.

Korózs képviselő úr, ha általában nézzük a jóléti kiadásokat, és mondjuk, beszélünk a nyugdíjakról, akkor azt is el kell mondani, ahogy arra képviselő úr utalt, hogy a kötelező infláció szerinti növekedés az infláció alacsony szintje miatt volt két olyan év is, amikor negatív tartományban volt az infláció a nyugdíjaknál érdemi reáljövedelem-növekedést eredményezett. Csak ezen az ágon 10 százalék fölötti volt a nyugdíjak reálértékének a növekedése. A ’17-es zárszámadásból azt is látjuk, hogy nyugdíjprémium is kifizetésre került, ami nincs benne ebben a 10 százalékos számban, és Erzsébet-utalvány is kifizetésre került, ami nincs benne ebben az számban. Ha megnézzük a 2010 előtt számokat nem én mondom, nemzetközi statisztikák , fölidézhetünk olyan éveket, amikor a nyugdíjak reálértéke csökkent. (Korózs Lajos: A válság évében.)

Még egy dolgot a jóléti kiadásoknál hadd említsek meg! Elhangzott talán Molnár Gyula képviselő úr mondta , hogy ez a gazdaságpolitika, ami a 2017-es zárszámadásból látszik, a felül lévőket jobb helyzetbe juttatta, az alul lévőket pedig negatívabb helyzetbe; a gyerekszegénység is elhangzott. Megmondom őszintén, hogy pont azért nem értem ezeket az észrevételeket, mert a 2017-es zárszámadás azt mutatja, hogy a legalsóbb jövedelmi kategóriákban valósult meg egy igen jelentős reáljövedelem-növekedés. Emlékezhetünk, hogy a hatéves bérmegállapodás 15 százalékos minimálbér-emelésről, 25 százalékos garantáltbérminimum-emelésről szólt.

Nézzük meg, hogy mondjuk, azok a családok, ahol a szülők keveset keresnek, a jövedelmi helyzetüket illetően hogyan néztek ki 2017-ben, milyen változások voltak. Hadd mondjam el és megint nemcsak a ’17-es évet nézve, hanem általában a kormányzati gazdaságpolitikát nézve , hogy egy kétgyermekes, minimálbéres személynek a nettó reálkeresete 79,5 százalékkal növekedett és növekszik 2010 és ’18 között, majdnem 80 százalékkal. Képviselő úr, elnézést, de 2002 és 2010 között ez mínusz 8,7 százalék volt. Elmondhatnám a többi kategóriát is, ugyanez a helyzet: pont azoknak a jövedelme növekedett jelentősen, akik minimálbéren vannak.

Képviselő úr azt is mondta, hogy a családi kedvezmény csak a nagyobb jövedelmű családok részére érhető el. Akkor el szeretném tényszerűen mondani, hogy ha egy családban a jövedelem nem egészen 310 ezer forint, akkor három gyermek esetén már maximálisan igénybe lehet venni a havi 99 ezer forintos adókedvezményt. Ha egy családban a két kereső személy közül valamelyik minimálbéres, a másik pedig garantált bérminimumot keres, akkor maximálisan igénybe tudják venni három gyermek utáni is a családi kedvezményt. Épp ez mutatja azt, hogy a családi kedvezmény a társadalom egyre nagyobb rétegei számára abszolút elérhető.

Engedjék meg, hogy még egy-két szót szóljak további fölvetésekről. Ami az év végi forrásbiztosításokat illeti: Hiszékeny képviselő úr többször utalt arra, hogy más célokra is lehetett volna fordítani ezeket a forrásokat. Kérem, hogy az általa is kiemelt egészségügyi és oktatási célokat is lássa az év végi forrásjuttatások között. Említettem már, hogy például az egyházi forrásjuttatás egy jelentős része egyházi fenntartásban lévő óvodák, iskolák építésére ment. És azt is látni kell, hogy a gazdaságpolitikának minden területre figyelnie kell. Az európai uniós források nem érhetőek el kulturális, sport- vagy egyházi célokra. A kormánynak ezt is mérlegelnie kell, hogy vannak területek, ahol európai uniós források felhasználásával tudunk fejlesztést elérni, és vannak területek, ahol csak a nemzeti források állnak rendelkezésre. Én örülök, hogy 2017-ben ilyen területeken is pluszforrásokat tudott biztosítani a kormányzat úgy, hogy az államháztartás stabilitását megőrizte.

Amikor a sportcélokat kritizáljuk, ugyanakkor az egészségügyről beszélünk, akkor azt gondolom, hogy abban megint konszenzus kellene legyen közöttünk, hogy az alapvető cél az, hogy az emberek ne betegedjenek meg. Tudjuk, hogy milyen mortalitási mutatónk van, Lukács képviselő úr utalt rá, azt is tudjuk, hogy ezek a rendkívül negatív mortalitási mutatók jelentős részben az életmódnak köszönhetők, jelentős részben annak köszönhetők, hogy nem mozgunk. (Dr. Lukács László György közbeszól.) Ha nem tudjuk megváltoztatni az attitűdöt a mindennapos testneveléssel, azzal, hogy a sportot általában támogatjuk, adott esetben a gyerekeknek példaképeket adunk élsportolók között is, akkor az egészségügyi helyzetükön sem tudunk javítani.

Végül engedjék meg, hogy Z. Kárpát Dániel képviselő úr kkv-kat érintő fölvetéseire reagáljak. Abban maximálisan egyetértek képviselő úrral, hogy a kkv-k támogatása mind foglalkoztatási szempontból kiemelkedő jelentőségű, mind abból a szempontból, hogy ha a gazdaság termelékenységét akarjuk javítani, akkor ez az a szektor, ahol még komoly előrelépést kell elérjünk.

A kormányzati intézkedések között, ha csak a kata és a kiva adónemeket említem, engedjék meg, hogy elmondjam, hogy két olyan új adónemről van szó, amely a polgári kormányzás alatt került bevezetésre. 2013-ban a kataadóalanyok átlagos száma nem egészen 61 ezer volt. 2017-ben ez messze 200 ezer fölött volt, 2018-ban az eddigi adatok messze 270 ezer fölötti adóalanyról adnak számot. A kivánál 2013-ban mintegy 6400 vállalkozás élt ezzel a lehetőséggel, mára ez bőven 28 ezer fölött van. Miért? Azért, mert ezek már bevezetésükkor is kedvező adózási formáknak minősültek, és azóta számtalan változás volt.

Ha a kivát említem, az eredeti adókulcs, ami 16 százalék volt, 2017-től, a tisztelt Országgyűlés előtt álló zárszámadás tanúbizonysága alapján is 14 százalékra csökkent, s hozzáteszem, 2018-tól már csak 13 százalékos adókulcs érvényes.

(14.40)

Mondhatnám a többi változást is, de az időre is tekintettel a katánál azt is meg kell említsem, hogy a katával, ezzel a rendkívül kedvező adózási formával élő vállalkozásoknak a száma azért is növekedett, mert a bevételi értékhatár 6 millió forintról, szintén a zárszámadás tanúbizonysága alapján 2017-től 12 millió forintra növekedett. Tehát én azt gondolom, hogy a kormányzat a kisvállalkozások, mikrovállalkozások segítése érdekében számtalan intézkedést hozott, és ezek az intézkedések találkoztak az érintett vállalkozások igényeivel. Ezt igazolják, azt gondolom, a számok növekedő statisztikái. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Forrás: parlament.hu