MIRKÓCZKI ÁDÁM, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Itt Dunai Mónika képviselő asszony már megelőlegezte, hogy az ellenzék miről fog beszélni, és nyilván a közmédia különböző aspektusait fogja elővenni. Én szeretném hangsúlyozni, hogy ebben a kérdésben nagyon nehéz elválasztani a kettőt. Értem én, hogy zárszámadás, de fontos látni egy zárszámadás kapcsán, hogy ez az irgalmatlanul brutális összeg, amit csak a közmédia kap, akár 2018-ban, akár a jövő évi költségvetésben, több, bár csak becsléseink vannak, de minden bizonnyal több, mint a teljes magyar média, és ezzel összefüggésben igenis vizsgálni kell azt és mérlegre kell tenni, hogy ebből a hihetetlen adófizetői milliárdokat felemésztő költségvetésből vajon milyen minőséget tud előállítani, milyen minőséget és milyen tartalmat képvisel. Ezért ha az ellenzék más aspektusokat is, vélelmezem, bele fog venni, ahogy én magam is tervezem, akkor azt nem szabad úgy értékelni, hogy itt nemcsak a számokról meg nemcsak az auditálásról meg a könyvvizsgálásról és sok minden másról beszélünk, hanem igenis rendszerszinten, összefüggésében kell látni a dolgokat. De természetesen meg lehet tenni és én magam is megteszem azokat az észrevételeket és kritikákat, amelyek szorosan a lefektetett és leírt anyaghoz tartoznak, és ha már itt tartunk, azért jó lenne, ha valaki megválaszolná, hogy arról a 46,6 milliárdos maradványkeretről, amit kezel az NMHH, mikor tudjuk meg, hogy valójában azt mire használja. Mert körülbelül annak a feléről, 22 vagy 22-nél talán valamivel több milliárd forintról semmit nem tudunk, hogy az mire fordítódik, ki kezeli, ki mire használja, és azért lássuk be, 22 000 millió forint finoman fogalmazok nem kis pénz.

Brutális összegekkel találkozunk: az összköltségvetési kiadások tekintetében 95 milliárd, és ha ezzel párhuzamba állítjuk például a nézettséget, akkor, azt gondolom, a hatékony felhasználásról vagy a piacközpontú felhasználásról nem igazán beszélhetünk. Itt ki kell mondani a tényeket, hogy az NMHH lényegében a törvényi feltételeit is biztosítja annak, hogy az önök kormánypárti propagandája 0-24-ben sok millió ember agymosását szolgálja. Ez az igazság. Sokféleképpen lehet értékelni, sokféleképpen meg lehet közelíteni, de a lényeg mégiscsak ez. Tegyük fel egy NMHH esetében az alapkérdéseket: mi a hatóság elsődleges feladata? Nemcsak az, hogy törvényesen biztosítsa a működést és felügyelje annak munkájának mindennapjait, hanem sok minden egyéb leírt, önök által deklarált feladata is van. Én nem akarok végigmenni az összesen, de emeljük ki például a tisztességes verseny megteremtését. A mai magyar médiaviszonyok közepette van, létezik önök szerint tisztességes verseny? Mindenki egyenlő feltételekkel indulhat akár egy pályázaton, akár később, a működése során, legyen az egy vidéki frekvenciát megkapó kis rádió, városi televízió, bármilyen elektronikus sajtóorgánum, egyenlő feltételekkel rendelkezik? Mert papíron az NMHH-nak ez lenne a feladata, ez lenne a kötelessége, hogy ezeket a feltételeket biztosítsa.

(12.20)

Biztosítania kell és kifejezett feladata a jogkövető magatartás, amelybe beletartozik elsősorban a közmédia is. Lehet-e a közmédia esetében jogkövető magatartásról beszélni? Lehet-e az ő esetükben a legíratlanabb alapszabály betartatásáról vagy betartásáról beszélni? Hiteles, kiegyensúlyozott, objektív tájékoztatás: igaz-e ez vajon akár az M1-re, akár a Duna TV-re, akár a közrádióra, vagy bármelyik, az NMHH alá tartozó sajtóorgánumra? Megfelel-e ennek az alapkitételnek, hogy hiteles, objektív, kiegyensúlyozott tájékoztatás? Ismeri-e azt a nem is tudom, talán egy újságírás gondolatával eljátszó tizenéves gyermek, ha ő az szeretne lenni, ő már tudja, még tanulás és szakmai tanulmányok folytatása nélkül is, hogy van egy olyan alapelv, hogy hallgattassék meg a másik fél is. Ez a közmédiumokban köszönőviszonyban sincs a valósággal.

Önök biztosítanak egy olyan rendszert, egy olyan keretet törvényileg, no pláne anyagilag, amelyben gátlástalanul lehet naponta 0-24 órában hosszú évek óta hazudni. S amikor önök sem tudják a saját törvényeiket megkerülni, kizárólag egy négyévente bekövetkező országgyűlési választási kampányban adnak lehetőséget ellenzéki megszólalók részére ötperces időkeretben. Öt percük volt az ellenzéki pártoknak például az M1 választási programjában arra, hogy elmondhassák véleményüket, amelyet egyébként négy éven keresztül nem mondhattak el. Ez vajon megfelel-e a hiteles, objektív és kiegyensúlyozott tájékoztatás mértékének? S nézzék meg az önök által is leírt és ide beterjesztett számokat: mindezt ennyi pénzből. Belefér-e a hírhamisítás? S azok az emberek, akik elkövetik ezeket a galádságokat, amelyek egy tőlünk szerencsésebb történelmi fejlődésű ország esetében is kormánybukáshoz vezetnének, még Belső-Afrikában is bárhol.

Önök azokat az embereket, akik ilyeneket elkövetnek, nemhogy felelősségre nem vonják, hanem egyenesen fölfelé buktatják. Most nem mondok neveket, úgyis tudja mindenki, hogy miről és kikről van szó, de lényegében az önök kiválasztási szempontja kizárólag az Orbán Viktorhoz való lojalitás mértéke és minősége. Ez az egy szempont érvényesül a közmédia által betöltött szinte bármilyen szakmai státuszban; a szakmait most nagyon-nagyon sok és nagy idézőjelbe tettem.

Ha a magyar adófizetők pénzéből ennyi pénzt költünk erre, akkor fölmérjük-e azokat a társadalmi igényeket, de sokkal inkább társadalmi károkat, amelyeket ezen sajtóorgánumok elkövetnek? Ma még szerintem meg sem tudjuk becsülni annak a mértékét, hogy ez mi mindennel jár. Önök oly sokat hivatkoznak, sajnos csak szlogenek szintjén a keresztény-polgári eszmékre, a konzervatív gondolkodásra és értékekre ez vajon visszaköszön a mindennapokban ezeken a csatornákon?

Vannak olyan értékteremtő műsorok, ahol igen. No de a hírek világa, ami alapvetően befolyásolja a mindennapjainkat, alapvetően befolyásolja a közéleti, politikai csatározások színterét, milyen mocskot zúdítanak önök az országra, egyébként a saját szavazóikra is? Hogyan befolyásolják a jövő generációit? Milyen politikai kultúrára szocializálják a ma még adott esetben nem választókorú fiatalokat, vagy éppen első választókat? Ide sikerült zülleszteni a magyar közmédiát teljes egészében.

Gondolta-e volna valaki, hogy adott esetben visszasírja az ezer sebből vérző korábbi ORTT működését és szakmai színvonalát, vagy azt a médiatörvényt, ami az önök médiatörvénye előtt még a Horn-kormány idején megszületett? Hát, az ehhez képest, és az a közéleti nyilvánosság, amit önöknek sikerült néhány évvel ezelőtt megalkotni, maga a szakmaiság csúcsa, és maga a makulátlan szakmai kivitelezés.

Amikor egy ilyen javaslatot behoznak, akkor nem lehet pusztán számokról beszélni, mert az alapvető kérdés az, hogy ezeket az irgalmatlan brutális összegeket mire és hogyan engedjük bármely hatóság vagy intézmény számára fölhasználni. Az önök álláspontja teljesen világos: hát, használják propagandára, használják adott esetben a legmocskosabb propagandára, ahol képviselőket, polgármestereket, képviselőjelölteket nyugodtan lehet olyan szinten karaktergyilkolni, ami már egy önmagára szakmai szempontból semmit nem adó bulvárba se férne bele, olyan szinten nincs köszönőviszonyban a valósággal. S erre milliárdokat költenek!

Amikor egy ilyen javaslatot tárgyalunk, vajon nem úgy kellene-e feltenni a kérdést, hogy ez az irgalmatlan összeg vajon szolgálja-e azt a célt, amelyet papíron a törvényben, akár az Alaptörvényben és egyáltalán a szakma alapszabályai szerint kellene hogy szolgáljon, az objektív, hiteles, kiegyensúlyozott tájékoztatást? Vajon nem fordítva kellene-e megtenni? Hogyha ilyen színvonalon működik a magyar közmédia, hogyha van egy hatóság, amely szerint itt minden rendben van, és ehhez még további emeléseket biztosít, mert már GDP-ben mérhető az az összeg, amit fölemészt az egyébként a nézettség tekintetében semmilyen szinten nem indokolt csatornák összessége, akkor vajon helyesen járunk-e el, ha itt csak számokról beszélünk, és azt mondjuk, hogy minden rendben van, mert auditálva lett, könyvvizsgálók megnézték, és a fölhasználás teljesen rendben? Nyilvánvalóan nem. Vagy akkor legyenek annyira bátrak, hogy mondjuk meg, hogy igen, vagy mondják azt, hogy igen, nekünk erre van igényünk, mi ezt a világot képzeltük, ez szolgálja a társadalom agymosását.

Mert legyünk őszinték: önök végig tudnak nézni egy híradót? Értem, hogy nem önökről lesznek karaktergyilkos néhány perces beszámolók benne, de őszintén, önkritikával nézve: végig tudnak nézni egy híradót? Végig tudják nézni a bármilyen sporteseményekkor a sportcsatornákon bejátszott egy perceket? Azok önök szerint megfelelnek a valóságnak? Nem akarom elhinni, hogy felnőtt, felelős emberek így járnak el. Hagyjuk a politikai részét a történetnek, persze hogy az a jó, ha politikailag rólunk kellemes hírek jelennek meg. De önök kitennék annak a gyermekeiket, unokáikat, nagyszüleiket, hogy kizárólag ebből az agymosodából szerezzék az információkat a valóságról, amely valóság köszönőviszonyban sincs a mindennapokkal? Ez egy virtuális valóság, amely ezen sajtóorgánumok összességében az emberek szeme elé tárul.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Ezt kellene egyszer őszintén végiggondolni. S itt nem arról van szó, nem azt vitatja senki, hogy milyen a kormány megjelenésének meg a kormány által kiadott információknak az aránya. Persze, hogy az a legtöbb, ez minden kormány alatt így volt. Nem ezt vitatja senki. Még csak azt sem vitatja senki, hogy mondjuk, a kormányzó pártok által tartott sajtóesemények milyen arányban jelennek meg. A probléma ott van, hogy más nem jelenik meg. Hogy nem teljesül az az elemi feltétel, hogy ha van egy állítás vagy van egy politikai sajtóesemény, akkor annak mindig van egy másik oldala. Minden magára valamit adó országban, társadalomban, politikai rendszerben az a minimum, hogy két álláspont vagy adott esetben több álláspont megjelenik, ütközik, ő csak közvetít mint közmédia, csak a lehetőséget adja meg a tekintetben, hogy az emberek hozzájussanak azokhoz az alapvető információkhoz, amelyek onnan származnak, hogy ők éltek a választójogukkal és a parlamentbe küldtek X pártot, X frakciót vagy X képviselőt.

De ez az elemi feltétel, ez a nulladik lépés, amiről 2018-ban az Európai Unióban beszélni sem kellene, nálunk ez a nulladik feltétel nincs meg. A magyar közmédia lényegében úgy működik, hogy csak akkor és kizárólag akkor mehet be pártállástól függetlenül ellenzéki képviselő, amikor a ráadott vélt vagy valós mocskot kell magyarázni. S legyünk őszinték, bármelyik párt bármikor kerülhet abba a helyzetbe ismerjük a politikában, egy hónap, egy év, két év is nagyon sok idő lehet , hogy ő van ellenzékben, és akkor a saját bőrén tapasztalja ugyanezt.

(12.30)

Nem arról van szó, hogy a kritikáknak vagy a véleményeknek nincs helye. Sőt! Pontosan annak lenne helye, csak nem olyan szinten, hogy az egyiknél az utolsó zárójeles megjegyzés is vezérhír, a másik politikai erő esetében pedig egy önökkel szemben elkészített szakmai program sem jelenhet meg még a kampányidőszakban sem, amikor egyébként a törvényes kötelezettségének kéne megfelelnie az adott sajtóorgánumnak.

Ez a szörnyű. Tehát amikor én vitatkozom, amikor kritikát fogalmazok meg, akkor arról beszélek, ami tíz évvel ezelőtt elképzelhetetlen volt. Higgyék el, ezt őszintén mondom! Én voltam főszerkesztője vidéki rádiónak, dolgoztam a piacon újságíróként, de soha nem mertük volna azt a színvonalat megengedni magunknak, hogy egyrészt nem kérdeztük meg a nekünk nem tetsző politikai erőt, másrészt nem számolunk be tényszerűen az általuk mondottakról. (Az elnök csenget.) Ezen kellene elgondolkodni, és annak fényében dönteni ilyen összegekről. Köszönöm szépen, elnézést, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu