Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kellő visszafogottsággal egy komoly szakmai javaslat esetén igyekszem a nagyon rövid felvezetőmmel kezdeni, mi az, ami jó ebben a jelentésben, és egyébként a róla szóló vita kapcsán mi az, ami pozitív. Nem is feltétlenül a címére gondoltam, de egyértelműen vannak olyan pozitív folyamatok, amelyeket mindig ki szoktunk emelni, ezek maximum az egytizedét teszik ki a mondanivalómnak, de el kell hogy mondjam önöknek, hogy alapvetően vannak olyan szakmai viták, amelyeket itt lefolytathatnánk. A jelentés nem tárgyalja őket, a kormánypárti képviselőtársaim nem hozták szóba őket, hiszen nem szakmáznak, hanem jellemzően inkább csak a politikai attitűdjüket kívánják megosztani általam ismeretlen okokból a szélesebb közvéleménnyel, hiszen megtették ezt negyvenezerszer.Példának okáért arról kellene itt vitatkoznunk én három pont köré csoportosítottam , hogy hogyan lehetne szakmailag megközelíteni ezt az egész kérdéskört. Az egyik a történelmi rekord alapkamatláb mértéke. Ez történelmileg talán a legalacsonyabb. Tőlem nem áll távol, hogy ez így legyen, hiszen a devizahitel-károsultak érdekeit szem előtt tartva, akiket egyébként részben az MNB részvételével károsítottak meg brutális módon, az ő érdekeiket szem előtt tartva ez különösen fontos számomra. Ugyanakkor nagyon érdekelne az MNB álláspontja arról, hogy fenntartható-e, illetve észszerűnek mondható-e ez a történelmileg nagyon alacsony szint, meddig fenntartható, és értetlenül állok az előtt, hogy amikor külső feszítő nyomás jelentkezik ebben a rendszerben, akkor az MNB miért nem operál azokkal az eszközökkel, amelyek amúgy rendelkezésére állnának.

Tehát mondjuk, a kamatfolyosóval kapcsolatos minimális beavatkozás talán kétszer is elvárható lett volna az utóbbi hónapokban, egy-két évben, erről az érintett intézet előtt sajtótájékoztatót is tartottunk, felhívtuk a figyelmet arra, hogy vannak olyan finomhangoló eszközök, amelyeket lehetne használni. Sajnálatos módon nem használták ezeket. Én abban vagyok érdekelt, hogy a lehető legtovább fennmaradjon az alapkamatláb alacsony szintje, elsősorban a hitelkárosultak érdekében, de magyar nemzetgazdasági érdeket is szolgálhat mindez. Ugyanakkor adódik a kérdés, hogy az MNB tevékenysége meddig teszi mindezt lehetővé.

A másik, ami számomra furcsa, évek óta furcsa, hozzáteszem, tehát nem csak a jelen nem lévő Matolcsy úrnak címzem, és nem csak a jelen lévő alelnökének, akit itt hagyott válaszolni a kérdésekre, reméljük, hogy fog is. Számomra meglepő, hogy a jegybanknak deklaráltan nincsen árfolyamcélja. Lehet hivatkozni arra, hogy a jogszabályok mit írnak elő ezzel kapcsolatban, ugyanakkor egyfajta orientációt mindenképpen várnék, személyesen elnök úrtól, alelnök úrtól, hiszen az utóbbi hónapokban további 3-4 százalékkal gyengült a forint, ami nem csak a már említett károsultak számára lehet elképesztően rossz hír, és számomra megdöbbentő, hogy béna kacsaként semmit nem tesz Magyarország Kormánya.

Az MNB-ről nem tudom, hogy mit tenne, vagy egyáltalán mit szeretne tenni, mit tenne egy olyan helyzetben, hogyha szélesebb jogkörök állnának a rendelkezésére. De azt el kell mondanom, hogy önmagában ez a gyengülés egyértelmű minősített inflációs nyomást fejt ki.

Tehát lehet itt kormánypárti képviselőtársaimhoz fordulok az alacsony inflációs környezetre hivatkozni és ezt beállítani nagyon jó dolognak, egyébként nagyon jó dolog, hogyha fenntartható. De itt megint csak arra hívnám fel a figyelmüket, hogy vizsgálják meg az infláció helyzetét adott esetben az alapvető élelmiszerek körében, ahol azt látjuk, hogy a tipikus magyar élethelyzetekben fogyasztott jószágkosár, amely alapvető élelmiszereket sokkal szélesebb körben tartalmaz, mint mondjuk, az MNB alapítványai által fogyasztott javak összessége, az egyértelműen megmutatja, hogy az átlagos inflációhoz képest az alapvető élelmiszerek inflációja brutálisan magas. És ha mondjuk, egy nyugdíjas-jószágkosarat vizsgálunk meg, tehát egy olyan jószágkosarat, amit egy tipikus nyugdíjas háztartás elfogyaszt, azt látjuk, hogy ez az inflációs nyomás lényegesen erősebb, nemcsak a nemzetgazdasági átlagnál, de minden más jószágkosártípushoz képest.

Azt is látjuk ugyanakkor, hogy az MNB jelentésében nem vizsgálja ezeket a tipikus élethelyzeteket, a kormányzat kommentárjában szintén nem vizsgál tipikus magyar élethelyzeteket. Tehát lehet itt egyfajta győzelmi jelentést letenni az asztalra, de pontosan a lényeg marad ki ebből: a magyar emberek, a tipikus magyar családok helyzete, annak javítási lehetőségei. Tehát én arra biztatnám képviselőtársaimat és ezt most nem az MNB-nek címzem, hanem kormánypárti képviselőtársaimnak , hogy hagyják a pártértekezleti színvonalat, és egy kicsit beszéljünk arról, ami a következtetés lenne ebből az egész anyagból, hogy Magyarországon az életlehetőségek szélesednek-e avagy sem.

Harmadsorban pedig engem megdöbbentett az, hogy KDNP-s vezérszónok képviselőtársunk arra hivatkozott, hogy a készpénzállomány kapcsán milyen pozitív intézkedések történtek. Hát, a számok azt mutatják, hogy 2017-ben 12 százalékkal nőtt a forgalomban lévő készpénzállomány. Ez egészen pontosan 5114 milliárd forintot tesz ki. Úgy gondolom, hogy ez egy kicsit ellentétes azzal a mainstream szöveggel, amit nemcsak a kormánypárti képviselőtársaktól hallunk, de egyébként az MNB vezéreitől is, és azt kell hogy lássam, hogy a korrupció elleni fellépésnek sem feltétlenül kedvez mindez.

De amiről itt szerintem illene beszélnünk, az az, hogy jó szándékú kezdeményezés lenne a készpénzállomány szintjének tolerálható színvonalra történő csökkentése. Tehát ne tiltsák be a készpénzt, tehát ne viselkedjenek úgy, mint a lakástakarékokkal meg minden egyébbel, ami idegen önök számára és nem tetszik, nem betiltani kell, hanem racionalizálni kell különböző szegmenseket.

Itt is elmondható az, hogy rendben van a készpénzállomány szintjének racionalizálása, de a másik oldalon ott van az a pénzügyi tranzakciós illeték, adó helyett illetéknek nevezték el, hogy kevesebb brüsszeli boksszal és ökölharccal járjon ennek a keresztülvezetése, de ezt a pénzügyi tranzakciós illetéket itt egyik évben 270 milliárd fölötti szintről beszéltünk, de a nagyságrend ugyanaz marad teljes egészében, bevallott és deklarált módon az érintett kereskedelmi bankok áthárítják a fogyasztókra.

Mi a probléma ezzel? Elég sok probléma van vele. Az egyik az, hogy a jogalkotó ezt az érintett kereskedelmi bankokra vetette ki. Az, akire kivetették az adófizetési kötelezettséget, önbevalló módon továbbhárítja mindezt.

(10.10)

Magyarország Kormánya az égvilágon nem tesz semmit a kérdésben, megint béna kacsaként tántorog a szorító közepén, és azt sem tudja, honnan kapja az újabb ütést. Az az MNB pedig, akibe beleolvasztották a fogyasztóvédelmi jogköröknek mondjuk így jó részét, tehát nem az összességét, de tekintélyes részét, szintén nem tesz érdemi ellenlépést a magyar fogyasztók, a magyar polgárok több száz milliárdos megkárosításával kapcsolatban. Számomra ez megdöbbentő. Lehet persze arról vitatkozni, hogy az MNB alaptevékenysége, illetve kiegészítő tevékenységei kapcsán melyik a fontos, melyik a fontosabb, merre kellene elmozdulni, de ha nettó minősített rablást jóváhagy, helybenhagy a kormány az MNB-vel karöltve, azt nagyon nehéz minősíteni, és nagyon nehéz komolyan venni az összes többi papíron szereplő ajánlást, észrevételt, megállapítást.

Szeretnék még a dicséret szavaival szólni röviden annyiban, hogy örvendetes, hogy az Országgyűlés egyáltalán idén is napirendre vette a Magyar Nemzeti Bank üzleti jelentésének és beszámolójának tárgyalását. Korábban ez nem volt mindig így. Hosszú évek teltek el anélkül, hogy az MNB-ről szóló jelentést tárgyalhattuk volna. Tehát ez pozitív előrelépés, elismerésem érte.

Ugyanakkor magyarázza meg nekem valaki itt a teremben, hogy ha az MNB üzleti jelentését és beszámolóját tárgyaljuk, akkor az MNB felügyelőbizottságának, tehát az MNB folyamatos tulajdonosi ellenőrző szervének jelentését miért nem! Miért próbálják akkor elzárni a parlament elől a felügyelőbizottság észrevételeit, amely ellenőrző szervként igenis érdemi kritikát tudna megfogalmazni az MNB éves tevékenységével kapcsolatban? Az fb ez év júliusában tájékoztatta az Országgyűlést minderről, de valahogy ebből a vitából a kormányzat kifelejtette és az MNB is kifelejtette a saját felügyelőbizottságának jelentését, észrevételeit, megállapításait. Ez a jelentés komolyságát megkérdőjelezi és az egyik tartópillérét rúgja ki.

Azt is látnunk kell, ami talán az egyik legkomolyabb kérdés az előttünk fekvő paksamétából, hogy a devizaárfolyam-változásból az MNB 70,3 milliárd forint bevételre tett szert, és az egyéb bevételek mellett ennek döntő szerepe volt abban, hogy több mint 38 milliárd forint nyereséget realizált a szervezet, 38,3 milliárdról beszélünk egészen pontosan. Ugyanakkor azt látjuk, hogy német, lengyel és egyéb minták ellenére nem történik meg a nyereség osztalék gyanánt történő befizetése a magyar költségvetésbe. Mielőtt az alelnök úr még hevesebben jegyzetelne, nyilván nem önnek címzem ezt a kritikát, hiszen ismerem a releváns jogszabályokat, és ismerem azt, hogy Magyarországon sajnos az én és a frakcióm álláspontjával szemben nem kötelező az MNB nyereségét az utolsó fillérig befizetni a költségvetésbe. De azt látjuk, hogy más, szerintem szerencsésebb ennyit engedjenek meg nekem országokban vagy kötelező befizetni ezt a keletkezett többletet, nyereséget, vagy opcionális módon a parlament dönt nemcsak a pénzügyi beszámoló elfogadásáról, de a nyereség felhasználásáról is. Azt érezném szerencsésnek, főleg egy olyan helyzetben, amikor az MNB-t vád éri… , részemről is egyébként, és én vállalom ezt a vádat, alelnök úr, vádolom önöket azzal, hogy kifosztották a magyar devizahitel-károsultakat, vagyis részt vettek ebben a folyamatban, nem kizárólagos módon, nem az önök nyakába varrom a teljes felelősséget, igyekszem korrekt módon megközelíteni a kérdést, de részt vettek a magyar hitelkárosultak kifosztásában.

Ezek után, amikor rekordnyereségeket realizálnak, többek között a devizahiteles átváltásból korábbi időszakokban, én egészen biztos, hogy az MNB vezetése helyében felajánlanám annak a lehetőségét, felhívnám a figyelmet annak szükséges mivoltára, hogy változzanak a jogszabályok, és dönthessen a magyar parlament adott esetben az MNB-nél keletkezett többletről, nyereségről, tehát legalább próbálnám szélesíteni a kereteket pontosan az önvédelmük érdekében. Így ugyanis egyértelműen az a látszat kél, hogy az MNB-nek bizony nyereségcéljai vannak, miközben önök mindig elmondják, hogy nincsenek; önök mindig elmondják, hogy a jogszabályok értelmében nem is lehet. Én próbálom ezt elhinni. De az a helyzet, hogy a devizahiteles átváltáson keletkezett brutális többlet, százmilliárdokban mérhető összeg, ott parkolt az MNB-ben.

Megmondom, hogy én mit csináltam volna ebből, és érdekel az ön véleménye, az önök véleménye, hogy mennyiben tartják ezt befogadhatónak. Köteleztem volna szükséges jogszabályváltozásokkal az MNB-t arra, hogy a keletkezett többletet egy az egyben fizesse be a költségvetésbe. A költségvetésben egy módosítóval egy kártérítési alapot hoztam volna létre és ezen kártérítési alapból próbáltam volna az in integrum restitutio értelmében a lehető legtöbb élethelyzetben, ha nem is helyreállítani az eredeti állapotot, de legalább közelíteni afelé, illetve a már kilakoltatottakat, a már legnehezebb helyzetbe került családokat megsegíteni ebből az alapból. Még egyszer mondom: több száz milliárdos nagyságrendről van szó.

De az a pénzügyi merénylet, hogy ennek a lehetősége fel sem vetődött és főleg a kormányzati oldalnak címzem mindezt, nem az MNB-nek, hiszen az MNB-t kötik a hatályos jogszabályok , az egészen elképesztő. De az MNB vezetése részéről saját önvédelmük érdekében tartottam volna fontosnak legalább kommunikációs szinten a keretek szélesítésének kísérletét, legalább arról történő kommunikáció, vita elkezdését, hogy ezek az érintett jogszabályok változtathatók-e, érdemes lenne-e esetleg az MNB-ről levenni a felelősség súlyát és áttenni a Magyar Országgyűlésre.

Nyilván nem a magyar kormányt értem alatta akkor sem, ha kétharmados többsége van, mert hosszú távú folyamatokról beszélünk, több évtizedes folyamatokról, és ez az ország van olyan szerencsés, hogy a jelenlegi kétharmad nem marad fenn örökre. De el kell mondanom, az, hogy még vitát sem folytatunk arról, hogyan lehetne javítani a helyzeten, kiüresíti nemcsak a magyar parlamentet, de egy idő után a magyar közgondolkodást. Tehát erre már nem lehet azt mondani, hogy Soros; erre már nem lehet azt mondani, hogy migráns. Erre szakmai érvekkel kellene válaszolni. Nagyon remélem, hogy ez a vita teret enged ennek.

Szeretném hozzátenni, hogy üdvözöljek még egy dolgot, ne csak rosszat mondjak: az aranykészlet 33 milliárd forintos szintre történő emelése egyértelműen üdvözlendő dolog. Nagyon erősen igényt tartanék egy olyan kimutatásra, amely a teljes „családi ezüstöt” megmutathatóvá, kimutathatóvá teszi számunkra. Itt egyértelműen arra a nemzeti vagyonleltárra célzok, amit 2010 óta ígér ez a kormányzat, és 2010 óta nem készült el. Az állami vagyonnal kapcsolatban voltak előterjesztések előttünk, voltak különböző listák, ahol próbálták taxatíve felsorolni az állami vagyon különböző elemeit. A Parlament épülete, ahol vitatkozunk, szerencsére benne volt ebben a lajstromban, de mondjuk, a Lánchíd már hiányzott róla. Tehát elég nehéz volt komolyan venni azt a megközelítést, nem a szándékot, hanem inkább a kivitelezést, amivel találkoztunk. Én egy jól használható, átlátható nemzeti vagyonleltárra tartanék igényt, pontosan azért, hogy láthassuk, tisztán láthassuk, hogy mivel gazdálkodik mind Magyarország, mind az MNB. Egyébként szeretném azt látni, hogy ezt jó gazda módjára teszi vagy sem.

Amíg ezek az alappillérek hiányoznak, addig nagyon nehéz érdemben vitatkozni egy ilyen jelentésről, ha pedig nehéz róla érdemben vitatkozni, mert ebben nincsenek partnerek, akkor az elfogadása pedig egyenesen lehetetlen. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu