Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A csoportdinamikából azt veszem ki, hogy kormánypárti képviselőtársaim, illetve az MNB itt lévő tisztségviselője meglehetősen unja azt, ami a magyar parlamentben zajlik; néha szórakoztatja őket; alelnök úr zavart mosolygásából is, amit most már a kontinuitás tekintetében másfél órásra húz lassan, ugyanerre kell hogy következtessek. Sokkal tisztelettelibb lenne egyébként mindkét részről szerintem, mert minket sem kényszerítenének minősítgetésekre, ha részt vennének ebben a vitában. Alelnök úr, önöknek ez a feladatuk! Mielőtt itt bárki félreértené a helyzetet, önök nem szívességet tesznek nekünk, tehát ön ne viselkedjen úgy, mintha szívességet tenne nekünk azzal, hogy itt van a főnöke helyett! Értem én, hogy kellemetlen a szituáció, aztán majd a zárszóig jegyzetelve ad valami olyan választ, amire nem lehet reagálni. A helyzet az, hogy önnek kötelessége lenne részt venni ebben a vitában. Ön azért helyettesíti a főnökét, aki egyébként nem túl korrekt módon itt hagyta önt, mert önnek kötelessége ezekre a felvetésekre érdemben reagálni úgy, hogy egy oda-vissza párbeszéd alakulhasson ki. Hozzáteszem, egy ilyen súlyú javaslatnál az ország pénzügyminiszterét is szívesen várnám ide a terembe, hiszen teljesen egyértelműen arról beszélünk, hogy az MNB egy részvénytársaság, a részvényei az állam tulajdonában vannak, az államot mint részvényest pedig ki képviseli? Ilyen esetben a pénzügyminisztertől várnám el mindezt. Tehát az a helyzet, hogy eleve egy csonka vitáról beszélünk, vita ki sem alakult sajnos.

Persze, KDNP-s kollégának elismerés, hogy felállt és reagált azokra a felvetésekre, amelyek elhangzottak. Vele is tudnék vitatkozni, hogy az MNB értékmegőrzése mennyiben tekinthető kiemelt szempontnak, hiszen úgy gondolom, hogy az MNB-nek van egy alaptevékenysége, azt jogszabályok viszonylag precíz módon rögzítik, de az, hogy az MNB az utóbbi években szinte kizárólag az alternatív módszerei és a kiegészítő tevékenysége felé fordult el és ezek súlyát gyarapította, számomra furcsa következtetéseknek enged teret. Példának okáért az ingatlanportfólió bővítése nem biztos, hogy a legcélravezetőbb módszer abban az esetben, ha Matolcsy elnök úr válságot vizionál, hiszen válságkörülmények között pontosan az ingatlanportfólió lesz a legnehezebben mobilizálható és a legnagyobb értékcsökkenést átélő szegmens e tekintetben, tehát nem biztos, hogy ez lenne a legjobb politika.

Lehetne műkincsekről, festményekről, rokonokról beszélni. Én magam rokonokról nem szoktam, bár ezt fordított irányban nagyon sokszor átélem, amikor a kormányközeli sajtó munkatársai adott esetben a családtagjaimat is drónnal kameráztatják a saját otthonukban, és zaklatják a családtagjainkat. Aljas, undorító módszerekkel él a kormányközeli média. Nyilván nem az itt ülő képviselőknek címzem az ezzel kapcsolatos kritikámat, hiszen feltételezem, 90 százalékuk semmit nem tud ezekről, de azért engem megnyugtatna, ha egyfajta etikai minimum lenne közöttünk, tehát adott esetben a kormánypárti sajtó sem vegzálná az én családtagjaimat. Én nem tettem ilyet soha senkivel, tehát nekem bizonyítanivalóm nincs ebben a kérdésben. Ezen etikai kódex része lehetne az, hogy ha Magyarország parlamentjében, a sokat látott épület falai között kiír a házvezetés egy vitát és egy napirendet, akkor a vitában méltó módon részt vesz mindenki, akinek részt kell nem lehet, kell vennie ebben.

Szeretném elmondani azt is, hogy az ingatlanportfólió bővítése mellett itt azért számtalan furcsaság lelhető fel, de ami engem a legjobban zavar, az nem az értékmegőrzési vagy értékőrzési szándéka az MNB-nek, legalább ennyire hiányolom tevékenységéből egyébként a tudatos pénzügyi oktatás szélesítésének hatékony támogatását. Tudom, hogy kísérletet tett rá, tudom, hogy nagyon sok kormányközeli társaság, közület egyáltalán nem tette meg ezt a kísérletet, de az egészen biztos, ha az alapfokú oktatásba nem visszük be a pénzügyi ismerek tényleg legalább 1.0-s kiszerelését, akkor ezek a pénzügyi válságok újratermelik önmagukat, és különböző formákban újra meg fognak jelenni a magyar nemzetgazdaságban.

Ez egyértelműen tapasztalható példának okáért azon a téren fogyasztóvédelmi kérdés, alelnök úr, javaslom a figyelmébe , hogy a devizahitel-károsultak tulajdonképpeni újbóli kifosztására egy másodlagos iparág jött létre, hiszen nagyon sok tisztességes jogvédő, civil, életvédő szervezet, alternatívmédia-munkás, jogász mellett azért itt olyan társaságok is létrejöttek, akik újabb 30-40-60-80 ezer forintokkal ezeket a szerencsétlen embereket lehúzzák különböző olyan ígéretekkel, amelyek a helyzetük jobbra fordítását vizionálják, és a helyzet az, hogy a legtöbbször ez következmények nélkül maradt. Egy tisztességes fogyasztóvédelmi szisztémának ilyen esetben be kellene avatkoznia, szankcionálni kéne az amúgy is nehéz helyzetben lévő emberek másodlagos kifosztását. Sajnálatos módon a végrehajtói iparág, merthogy iparágról beszélünk, szintúgy megteheti ezt fogyasztóvédelmi retorziók nélkül.

Továbbmegyek: a közjegyzői szakág is követ el olyan visszaéléseket folytatólagosan, amelyek fogyasztóvédelmi szempontból aggályosak, így legalább az MNB-hez telepített fogyasztóvédelmi jogkörök alapján a figyelemfelhívás eszközével élni lehetne és kellene. Nagyon sok esetben olyan közjegyzői dokumentumok kerülnek aláírásra, amely dokumentumokban szerepel, hogy a mögöttes folyamatok jogszerűségét, valódi mivoltát vizsgálta az érintett aláíró, miközben a valóságban ez nem történt meg. Ezt minden résztvevő tudja, a kormányzat is tudja, mégsem történik semmi.

(11.20)

Szeretném elmondani azt is, hogy az az összességében tényleg ezermilliárd fölötti árfolyamnyereség, amit az MNB realizált az évek alatt, valóban szerencsésebb lenne, ha akár kötelező jelleggel kerülne befizetésre a költségvetésbe, akár mondjuk, a parlament dönthetne arról, hogy mi legyen ennek a sorsa. Még a parlamenti döntés ezen körülmények között is értelmesebb volna, hiszen ha a kétharmados többség úgy dönt, hogy nem fizetteti be a költségvetésbe ezt az összeget, az egy jelzőfénnyel érne fel az éjszakában, az a kormányzat valódi szándékairól nagyon sokat elárulna. Én sokkal nyugodtabb lennék természetesen, ha ezek az összegek bekerülnének a költségvetésbe, egy kártérítési alap létrehozatalára teszek újra és újra javaslatot, ahová becsatornázva ezeket a hatalmas összegeket, azt a szociális katasztrófahelyzetet el lehetne hárítani, ami Magyarországon kialakult, vagy legalábbis az elhárítás révén az eredeti állapotot a lehető legjobban meg lehetne próbálni közelíteni. Nyilván a szétszakított családokat, az át nem aludt éjszakákat nem lehet visszapótolni, visszaadni, az öngyilkosságokról nem is beszélve. De el kell hogy mondjam, az a fogyasztóvédelmi katasztrófa, ami kialakult, és nem csak ebben a szegmensben, az most már rendszerszintű, ebben az MNB felelősségét is tetten érem.

És ha már fogyasztóvédelmi problémák, egy kiutalást engedjenek meg nekem zárásként: el vagyok képedve azon, hogy miután két nap alatt beszántja a lakás-előtakarékossági piac állami lábát a kormányzat, már létrehozta azt a helyettesítő formát, amit eredetileg csak versenytársként jelölt meg két éve, a NOK-ra gondolok, tehát a lakáslottóra, a fideszes pilótajátékra, amelyet úgy hoztak át itt a Házon, hogy ez majd egyfajta versenytársa lehet a lakás-előtakarékosságnak. Most a másik versenytársat nyírták ki, tehát magát a lakás-előtakarékosságot, ily módon ezen a piacon meghagyták 30 százalékos állami támogatással a Rogán Antal-féle lakáslottót. És szeretném elmondani, fogyasztóvédelmi szempontból több mint aggályosnak tartom, hogy itt a lehetséges szervezők azok, akik rutinosak a már betiltott fogyasztói csoportok szervezésében. Hiszen a kiírás úgy szól, lényegében le van írva taxatíve, hogy kik azok, akik ilyen közösségeket működtethetnek, és a leírás értelmében bizony a már betiltott fogyasztói csoportok szervezői komoly karrierútra számíthatnak a Rogán Antalhoz köthető fideszes lakáslottóban. Ennek a 30 százalékos állami támogatása, képviselőtársaim, miért maradt meg? Valaki világosítson fel engem! Nagyon érdekel, hogy ha a magyar fiataloktól elvesznek több tíz milliárd forintot, a magyar jövőtől, akkor vajon miért maradhatott meg a Rogán Antalhoz köthető lakáslottó állami támogatása. Még egyszer mondom: egy ilyen önkéntes befizetési formát, amely egy ennyire szűk kör számára szól, miért támogatják, dotálják 30 százalékos támogatással?

Azt már nem is mondom, hogy kormányzati kommunikációra többet költöttek az előző esztendőben, mint amennyit most, a különböző gondjaikra hivatkozva elvesznek a magyar fiataloktól az LTP-támogatás állami láb 30 százalék tekintetében, de fogyasztóvédelmi szempontból felmerülő problémák tucatjait látjuk. Azt látjuk, hogy amióta az MNB-hez kerültek különböző fogyasztóvédelmi jogkörök, katasztrofális helyzetbe került ez az egész rendszer. Nemcsak azért, mert a Fidesz-kormány még az önálló Fogyasztóvédelmi bizottságot is megszüntette, ezt beintegrálta a gazdasági megabizottságba, ahol fogyasztóvédelmi ügyekről nagyon-nagyon ritkán esik szó, de azért is, mert a hozzáállásukból egyértelműen tetten érhető, hogy bár kozmetikáznak bizonyos területeket, nagyon támogattam például a termékbemutatókkal kapcsolatos lehetőségszűkítést, de azért még mindig folynak az időseket átverő árubemutatók, csak most egy kicsit más eszközrendszerrel.

Tehát ezeknek a teljes körű betiltását nem akarta a kormányzat meghallgatni, az erről szóló ellenzéki felszólalásokat sem. Márpedig, ha feláll itt egy képviselő, és elmagyarázza nekem, hogy az árubemutatónak ilyen formában milyen nemzetgazdasági értelme és hozzáadott értéke van, én meg fogom tapsolni. Vélhetően ilyen felszólalásra ma nem fog sor kerülni.

Arra szólítom fel alelnök urat, hogy tisztázza, az önökhöz tartozó fogyasztóvédelmi jogkörök, lehetőségek ismeretében miért nem tesznek ezen a területen érdemi lépéseket, miért viselkednek úgy, mintha ez egy huszadrangú kiegészítő tevékenységük lenne, miközben más, sokkal inkább marginális kiegészítő tevékenységüket pedig felturbózzák, akár műkincs-, akár festményvásárlásokra több energiát, több időt fordítanak, mint a teljes fogyasztóvédelmi eszközrendszer felülvizsgálatára. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiból.)

Forrás: parlament.hu