DR. LÁSZLÓ IMRE (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A Honvédkórház sürgősségi és az ajkai kórház intenzív osztályán történtek már jelezték az egészségügy fölött tornyosuló viharfelhőket. Akkor is hangsúlyoztam: itt a magyar egészségügy súlyos és rendszerszerű fogyatékosságairól is szó van, amelyek nem tudni, mikor és hol bukkannak fel újra. E sajnos helytállónak bizonyuló diagnózishoz nem a jövőbe látásra, csak a helyzet pontos ismeretére van szükség. Néhány napos hír, hogy a Péterfy Kórház milliárdos keretszerződést volt kénytelen kötni egy külső céggel aneszteziológiai szolgáltatás nyújtására, de így járt el korábban a ceglédi kórház is. Alapvetés, hogy aneszteziológia és intenzív ellátás nélkül nincs működő kórház. A piac törvényei pedig kíméletlenek: ha egy altatóorvos magáncéghez szegődik, azt lényegesen magasabb bérért teszi. Tehát az a tendencia kezd kirajzolódni, és itt az óriási veszély, hogy a hiányszakmák esetében a szakorvosok magáncégekkel kötnek szerződést, és ezzel kiválnak a közalkalmazotti jogviszonyból, tovább növelve az ottani létszámhiányokat. A kórházak aligha vennék igénybe a magáncégek drága megoldását, ha az általuk adható bérérért kapnának elegendő szakembert.

Ezért is volt komolytalan az az arcmentő bejelentés, miszerint az ajkai kórházból távozó szakorvosok helyére kétszer annyian jelentkeztek. Tudom, hogy önöknek nem erősségük a feltett kérdésre világos válasz megadása, mégis megkísérlem. Tudják-e önök azt, hogy jelen pillanatban hány magyar gyógyintézetben dolgoznak orvosok és nővérek, bérorvosok és bérnővérek? Minek kell még történnie ahhoz, hogy komolyan vegyék, hogy a kórházak folyamatos ellátásának (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) biztosításához a finanszírozás radikális emelésére és ezzel együtt pedig a rendszer alapoktól történő újjászervezésére van szükség? Tisztelettel várom a válaszát. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu