TAKÁCS SZABOLCS FERENC, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Mindenekelőtt engedje meg, hogy gratuláljak ahhoz, hogy az Európai Néppárt ifjúsági szervezetének a tisztújításakor ilyen komoly sikert értünk el. Ha jól látom, 20 százalékban magyar reprezentáció van az ifjúsági szervezet elnökségében. Ez tényleg azt mutatja, hogy lassan kezdik megérteni Európában, hogy a magyar kormány álláspontjának van valami értelme.

(12.10)

Aktuális ügyekről beszélt, képviselő úr. Az Európai Unióban valóban folyamatosan aktuális ügyek vannak, de el kell hogy mondjam, az utóbbi tíz évben egy folyamatos válságsorozatról beszélhetünk, és ezekre a válságokra az Európai Unió vagy egyáltalán nem tudott válaszolni, vagy csak nagyon későn tudott válaszolni, és azt sem helyesen.

Ahogy a képviselő úr is említette, az utóbbi öt évben az európai integrációtörténetnek a legsikertelenebb, legszomorúbb időszakát élhettük meg. Egyrészt az Európai Unió képtelen volt arra, hogy választ adjon a tömeges illegális migrációra. Ezt, ha tetszik, ha nem, az európai emberek egyre nagyobb része így gondolja. (Arató Gergely: Kisebb része gondolja ezt…) Nincsenek megoldási javaslatok, politikai vagdalkozás van, a tagállamok boszorkányüldözése zajlik.

Emellett a másik nagyon súlyos hiba, hogy az Európai Unió egyik legerősebb, legsikeresebb tagállama, az Egyesült Királyság jövő márciusban végleg elhagyja az Európai Uniót. Én azt is értem, hogy az ellenzéki padsorokban ülő képviselők ezt is a magyar kormány hibájának próbálják felróni, a helyzet azonban nem ez, hanem az a helyzet, hogy az Európai Bizottság rosszul politizált, és teljesen ignorálta egy ilyen komoly történelmi hagyományokkal rendelkező ország identitását, alkotmányos identitását, hagyományait és a nemzeti érdekeit. Ez a helyzet, tisztelt képviselőtársak, illetve hölgyek, urak!

2014-ben kezdődtek a bajok, amikor az Európai Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker úr nyíltan politikai szervezetként definiálta az Európai Bizottságot. Úgy gondolom, hogy a magyar kormány számos összetűzése Brüsszellel innen eredeztethető, ugyanis itt keletkezett egy alapvető hozzáállásbeli ellentét. A magyar kormány konzekvens álláspontja szerint a Bizottságnak az lenne a dolga, hogy az európai jog felett őrködjön, a szerződések őre legyen, ne pedig politikai indíttatásból, hatáskörét lopakodóan bővítve olyan ügyekben is politikai agendát teljesítsen, ahol annak semmi keresnivalója nincsen.

A Bizottság 2014 novembere óta tudatosan politikai testületként működik, és ideológiai alapon, fegyverként használja mind a kötelezettségszegési eljárásokat, mind az általa vezetett intézményeket, és ez nagyon nincs rendben, azt gondoljuk. Ahogy a Lisszabont megelőző időszakban, úgy most is a legsúlyosabb kérdések, mi úgy gondoljuk, csak a legmagasabb szintű politikai legitimációval, tehát az állam- és kormányfők beleegyezésével dőlhetnek el, ezért fenn kell tartani a szerződésekben amúgy rögzített intézményi egyensúlyt. Az Európai Unió alapító szerződéseiben foglalt sokrétű és érzékeny kompromisszumrendszer világosan rögzíti az Unió és az intézményei hatáskörét és feladatait. Ezt lépi át az Európai Bizottság rendszeresen, és ők beszélnek egyébként jogállamiságról az Európai Unióban.

Mindenekelőtt úgy gondoljuk, hogy meg kell őrizni a tagállamok elsőbbségét és a demokratikusan megválasztott állam- és kormányfők, azaz az Európai Tanács vezető szerepét az Unió politikai prioritásainak meghatározásában, amelyet az Unió egyetlen intézménye sem írhat felül vagy kerülhet meg, ahogy ez egyébként megtörtént, leginkább kirívó módon 2015. szeptember 22-én, amikor a Belügyi Tanács felülírta az Európai Tanács döntését a kötelező kvótákról. Onnan kezdődtek a bajok, tisztelt képviselők! (Arató Gergely: Fogalmad nincs az uniós…- Dr. Rétvári Bence: De neki van! Ő mindent tud! Arató mindent tud! Zaj.)

A helyzet az, hogy az Európai Unió jövője és működőképessége érdekében azt látjuk, hogy a véleménykülönbséggel bíró tagállamokat azonnal politikailag kezdik el megbüntetni, ezt el kellene hagynunk vissza kellene térnünk az alapító atyák szellemiségéhez és egymás álláspontjának tiszteletben tartásához. (Arató Gergely: Te sem hiszed el!) Meg kellene haladnunk a keleti és nyugati, a régi és az új tagállamok közötti megosztottságot, hogy az integrációban egyébként további sikereket tudjunk elérni.

Sajnos azonban úgy látjuk, hogy erősödnek az Unió megosztottságát fokozó tendenciák. A 2019-es európai parlamenti választások közeledtével a levitézlett brüsszeli politikusok és a támogatásukat vesztett politikai erők nyílt politikai fenyegetéseket fogalmaznak meg a nemzeti érdekeiket és alkotmányos identitásukat védő tagállamokkal szemben, legyen szó Magyarországról, Olaszországról vagy Lengyelországról. A Bizottság célkeresztjébe persze most Lengyelország került (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), az Európai Parlament pedig nem először Magyarországot vette célba, az úgynevezett 7. cikk szerinti eljárás megindításával.

Azzal fejezném be, amit miniszterelnök úr is mondott a közelmúltban, hogy ha az Unió vezetői ma arra képtelenek, hogy elfogadják a másik álláspontot (Az elnök újból csenget.), akkor legalább próbálják meg tolerálni, és várják meg, hogy 2019 májusában az európai polgárok hogyan döntenek a jövőjükről. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu