DR. KOVÁCS ZOLTÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársak! A mai napon a közigazgatási bíróságokról folytatunk majd vitát, remélem, színvonalas vitát. Ennek alapját megadta a miniszter úr nyitó expozéja, amely történeti hagyományokra alapítottan, mai divatos szóval benchmarkokkal, külföldi kitekintéssel és a történeti hagyományokkal együtt mondta el, hogy miért is van szükség közigazgatási bíróságokra. Nézzük azt, hogy honnan indultunk valamikor 2010-ben! Az Orbán-kormány az állam megújítását tűzte maga elé, tekintettel arra, hogy mivel találták akkor szembe magukat az állampolgárok: egy túlbürokratizált, kevésbé hatékony, párhuzamosságokat felmutató állammal. A legtöbb esetben a közigazgatásban érintettek az állampolgárok. Ha azt nézzük, ma csak a területi közigazgatásban több mint 20 millió ügy van évente, ezért szükség volt egyfelől a szervezeti rendszer megújítására, másfelől jogalkotási kérdések merültek fel, jogalkotási kérdéseket kellett megoldani. Miniszter úr rendkívül erőteljes vállalásokat tett kinevezésekor. Egyfelől a büntető törvénykönyv, a büntetőeljárás, másfelől a polgári eljárás megújítását, a közigazgatási bíróságok felállítását, valamint az általános közigazgatási rendtartás és az úgynevezett a „közig Pp.” létrehozatalát. A mai napon a kiindulási alap a közigazgatási szervezet megújításán kívül, ahol létrejöttek a járási hivatalok, a területi közigazgatási szervek, létrejöttek a kormányablakok, a jogalkotási kérdéseket is megoldottuk az eddigi időszakig, most az utolsó, egyben az egyik legfontosabb jogállami lépés van hátra, hogy létre kell hozni a közigazgatási bíróságokat, amelyeket, mint elhangzott, 1949-ben, gyakorlatilag a ’20-as hatálybalépéssel, 70 évvel ezelőtt a kommunista diktatúra szüntetett meg.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A legalapvetőbb biztosítéknak tekintette már a XIX. század végén is a közigazgatás feletti bírói kontroll jogintézményét az akkori Országgyűlés. Hiszen az államhatalom kiszélesedett, sokkal szélesebb körben találkoztak az állampolgárok a különböző ügyekkel, nemcsak a szociális és jóléti intézkedésekkel, hanem az életviszonyok területén is jelentős befolyásolással volt maga az állam is. Ennek köszönhetően a közigazgatási tevékenységek és az egyének közvetlen életviszonyai közötti találkozások száma ugrásszerűen nőtt meg.

Az alapvető jogok biztosításának felerősödése magával hozta azt a folyamatot is, hogy a jogszabályalkotási tevékenység felgyorsult és megsokszorozódott. Ez a tendencia kezdte szétfeszíteni a meglévő szervezeti rendszer kereteit. Az így kialakult helyzet kívánta meg, hogy egy olyan független és szakosodott önálló fórum jöjjön létre, ami az állami túlhatalommal szemben biztosítja a közérdek és az egyéni érdekek egyensúlyában a jog uralmának érvényre juttatását, a hatékony közigazgatás figyelembevételét.

Erre az igényre tekintettel alakultak ki sorra Európában az önálló közigazgatási bíróságok, ami alól hazánk bírósági rendszere sem volt kivétel. Az 1896. évi XXVI. törvénycikk hozta létre a magas szakmai színvonalon működő királyi közigazgatási bíróságot.

Említésre került, hogy a kommunista diktatúra az állampolgárok jogainak védelmét biztosító intézmények felszámolásának sorából nem hagyhatta ki ezt a fórumot sem, az állam túlhatalma feletti kontrollt megtestesítő önálló közigazgatási bíróságot.

(9.40)

Hangsúlyosnak tartom felidézni, hogy mindezek ellenére a ’49. évi II. törvény az indoklásában a következő módon ismerte el, hogy a jogállam fogalmához hozzátartozott a közjogi bíráskodásnak az a rendszere, amelyben a közhatalom és a jogkeresők között felmerülő közjogi jellegű jogviták eldöntése egy, a végrehajtó hatalmon kívül álló bírói szerv hatáskörébe tartozik, és mindezek ellenére, hogy ez leírásra került, megszüntették ezt a típusú bíróságot. Ismerve a tényeket, visszásnak hangzanak azok a gondolatok, amelyek a közigazgatási bíróságoktól féltik a demokráciát erre több esetben utalt a miniszter úr is , miközben a demokráciát tűzzel-vassal üldöző rendszer bontotta le az önálló közigazgatási bíráskodást.

Főleg annak ismeretében kívánom ezt megjegyezni, hogy az Európai Unió tagállamainak döntő többségében is működnek különálló közigazgatási bíróságok. 14 európai uniós tagállamban a bírósági önigazgatási szerv kiemelt jogköreire épülő bírósági igazgatási modell működik, további 11 tagállam modellje két csoportba sorolható, 5 tagállamban hangsúlyosan miniszteri igazgatás érvényesül. Ennek bővebb kifejtését miniszter úr már megtette, például Ausztriában, Csehországban, Észtországban, Finnországban és Németországban, 6 tagállamban pedig bírósági hivatal végzi a bíróságok igazgatását. A bírósági hivatalok részben függetlenek, például Litvánia, részben az igazságügyi minisztériumnak alárendeltek, például Svédország.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvényjavaslat a magyarországi demokrácia 30 éves súlyos mulasztását pótolja. Az önálló közigazgatási bíróságok létrehozása és a szakmai viták lefolytatásának folyamata a pártpolitikai érdekektől mentesen kell hogy végbemenjen. Szeretném idézni Pulszky Ágost, a közigazgatási bíróságokról szóló törvényjavaslat előadójának 1896. május 18-án a képviselőházban elhangzott szavait, idézem: „Én azt hiszem, a tárgy van annyira komoly, hogy ne foglalkozzunk egyes párttöredékek személyes rokon- vagy ellenszenvével.” Milyen igaz ez ma is!

Az önálló közigazgatás működésének létjogosultságát nem is adhatná semmi sem jobban vissza, mint Wlassics Gyulának a Magyar Királyi Közigazgatási Bíróság elnökeként 1930-ban elhangzott szavai, idézem: „Semmi kétség, ha még a messze jövő képe is az, hogy a kontenciózus közigazgatási ügyek egyenesen elvi alapon taxáció nélkül kerüljenek a közigazgatási bíráskodás elé, de mindenesetre ez lesz a közigazgatási bíráskodás fejlődésének végállomása.”

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány felismerve a Wlassics Gyula által megfogalmazott igazságot, megkezdte az önálló professzionális közigazgatási bíráskodás alapjainak a megteremtését. Az előző parlamenti ciklus alatt került elfogadásra a magyar közjogi törvényhozás során első alkalommal az önálló közigazgatási perrendtartás. Ennek elfogadásával az első lépés megtörtént a közigazgatási bíráskodás újrapozicionálása terén.

A jelenlegi Országgyűlés, a választópolgárok bizalmának köszönhetően, az Alaptörvény hetedik módosításával lefektette a szervezetileg független közigazgatási bírósági rendszer kereteit, ma pedig megkezdjük a vitáját, hogy jogszabályokkal, tartalommal töltsük fel ezt a rendszert.

Tisztelt Ház! A közigazgatási bírósági szervezetrendszer kiépítése a szakmai konzultációk, társadalmi egyeztetések erről bővebben beszélt már a miniszter úr , nemzetközi összehasonlító tendenciák figyelembevételével optimálisan a kétszintű működést kívánja meg, amely a következőt jelenti. Felállna a Kúriával egyenlő jogi státuszú közigazgatási felsőbíróság, valamint alatta nyolc közigazgatási törvényszék. Mindenféle jogállami és alkotmányos aggályok eloszlatása végett szeretném tisztázni a miniszter jogköreit a közigazgatási bíróságokat illetően. A törvény értelmében kiemelendő elvi tétel, hogy a miniszteriális igazgatási modell kerül esetünkben bevezetésre, mint számos egyéb, már említett európai uniós tagállam esetében. A miniszter költségvetési és személyzeti jogosítványainak gyakorlása mellett ezen kérdésekben kiemelt szerep jut a bírói önkormányzati szerveknek is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A miniszter döntési jogköre erős korlátok közé van szorítva, így kizárásra kerülnek az esetleges szubjektív döntések meghozatalának eshetőségei. Úgy vélem, a vázolt konstrukció kielégíti a jogállamiság követelményeit.

A bírói testületek hatáskörei, ez is elhangzott a miniszteri expozéban, a Velencei Bizottság által 2016-ban kiadott Rule of Law Checklist és a 2010-es bírósági rendszer függetlenségéről szóló jelentés kritériumaira figyelemmel kerültek kialakításra. A bíróságok működésének garanciális jellegű kérdései mellett személyügyi, ügyelosztási, költségvetési források biztosítása, véleményező, javaslattételi és konzultációs feladatokat is végeznek, kiemelten a bírói életpályával és a bírák előmenetelével kapcsolatosan.

Ezek a bírói testületek két szinten jönnének létre. Az egyes közigazgatási bíróságok mellett összbírói értekezlet és közigazgatási bírósági tanács, míg országos szinten az országos közigazgatási bírói tanács, OKBT kerül felállításra. A Velencei Bizottság és az ENCJ dublini deklaráció egyaránt a bírói függetlenség egyik garanciájaként emeli ki a bírói kinevezések és előmenetel kapcsán a független bírói tanácsok szerepét, amelyeknek a kialakított magyar modell teljes mértékben megfelel.

A közigazgatási bírósági elnököket az igazgatási tevékenységük ellátása során a személyi és tárgyi feltételek biztosításában a hivatalvezető segíti majd és bírósági igazgató, akik a bíróság technikai vezetését látják el. Hét tagállamban működnek, például Franciaországban, Hollandiában, Olaszországban, Spanyolországban vagy Észtországban. Az egységes fellépést igénylő ügyekben, amelyek minden közigazgatási bíróságra érintőlegesen kiterjednek, a közigazgatási felsőbíróság elnöke jogosult élni javaslattételi, véleményezési és döntési hatáskörei gyakorlásával. Szintén hatáskörébe utalja a szabályozás a közigazgatási bírák képzési rendszerére vonatkozó terv és program kidolgozását, továbbá a bírósági titkárok és fogalmazók egységes központi képzésének tervét, programját, amelyet az OKTB véleményez. A szakmai egyeztetések eredményeképpen egyhangú konszenzus született abban a kérdésben, hogy a közigazgatási bíró jogállására vonatkozó szabályok tekintetében csak kisebb eltérések megengedettek a rendes bírósági bírókra vonatkozó szabályokhoz viszonyítva. Az eltérés alapvető célja, hogy a hagyományos belső bírósági karrierből fogalmazó, majd titkár, valamint a kívülről az előírt és megkívánt szakmai tudással érkező pályázók egyenlő eséllyel indulhassanak a közigazgatási bíróvá válás útján. Szintén a közigazgatási bíráskodás sajátos jellegét erősíti az a tény is, hogy intenzív kapcsolat alakul ki a közigazgatás és a bíróságok között. Az előttünk fekvő javaslat megteremti a lehetőségét a közigazgatási bíró beosztását különböző közigazgatási szervek állományaiba, amelyek értelmében a közigazgatási és bírói tapasztalatát egyaránt bővíteni tudja.

Tisztelt Képviselőtársak! A pályázati eljárásban a bírói testületek erős javaslattételi és véleményezési jogkörrel lennének felruházva, ezzel is keretek közé szorítva a miniszter döntési jogosítványát. Természetesen az Alaptörvény rendelkezéseire tekintettel a magyar közjogi hagyományoknak megfelelő kinevezés joga a köztársasági elnököt illeti meg.

Pozitív elképzelésnek tartom, hogy a közigazgatási bíróságokról szóló törvény hatálybalépését megelőzően a bírósági vezető pozíciót betöltő bírók számára lehetőség nyílik arra, hogy akár a közigazgatási, akár a rendes bírósági szervezetben folytathassák bírói pályafutásukat, megtartva korábbi vezetői javadalmazásukat az eredeti megbízatásuk lejártáig, amennyiben nem nevezik ki őket ismételten bírósági vezetőnek, természetesen az esély adott. Nagyon fontos alkotmányos jelentőségű ez a rendelkezés, ugyanis garanciát biztosít a jelenlegi bírósági vezetőknek.

Tisztelt Országgyűlés! Véleményem szerint örömteli pillanatnak bizonyul, amikor történeti államiságunk és történeti alkotmányunk korábbi, de ma is szükséges vívmányai újból életre kapnak nemzeti jogrendünkben, nincs ez másként a közigazgatási bíróságokkal sem. A jogállamiságot elvből tagadó, a jog uralmát semmibe néző és önkényuralmat bevezető kommunista rezsim ’49-ben felszámolta ezt a szervezetet.

(9.50)

Mi most, a megválasztott Országgyűlés tagjai, a közjogi hagyományaink előtti tisztelgés, a modern, professzionális közigazgatási bíráskodás megteremtésének jegyében a több mint hetven évvel ezelőtti történelmi államrend egyik igen fontos és teljes létjogosultsággal rendelkező közjogi vívmányát ismételten létrehozhatjuk.

Az elhangzottakra tekintettel a Fidesz-frakció a javaslatot támogatja, kérem önöktől, ugyanezt tegyék. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu