TUZSON BENCE, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm szépen, elnök úr. Röviden szeretnék reagálni a vitában elhangzottakra. Egyrészt szeretném megköszönni képviselőtársaimnak a támogatást, amit itt a törvényjavaslat kapcsán elmondtak. Azért egy-két dologra szeretnék reagálni. Igen, voltak egyeztetések, tehát régóta, több éve tart ennek a törvényjavaslatnak a kimunkálása, és mind a két kamarával, tehát az Építész Kamarával és a Mérnöki Kamarával is hosszas egyeztetések voltak. Sőt egyébként az igényt maga az építésztársadalom fogalmazta meg, nem véletlenül, hiszen az építészek számára is problémát jelent az, hogyha valamelyik másik építésznek a művét, munkáját dolgozzák át. Tehát ilyen típusú egyeztetések voltak, és azt gondolom, hogy annak az eredménye is, hogy egy olyan törvényjavaslat tudott születni, amelyik mögött egy elég erős társadalmi konszenzus is megáll.Hogy jogszabály-szerkesztési szempontból miért ide került a jogszabály, itt nem arról van szó, hogy szerzői jogi kérdéseket alapvetően megváltoztat-e ez a mostani szabályozás, hanem a létező szabályozás keretei között tesz egyértelmű rendelkezéseket is, speciális területen, az építésügy és a tervezés területén. Ezt fontos megjegyezni, hiszen magába a szerzői jogi szabályozásba és annak az egyébként bonyolult, eléggé zárt koncepciójába nagyon nehéz ilyen formában belépni, különösen akkor, amikor pont a világ digitalizációja miatt az európai uniós területen is nagy viták vannak a szerzői jog mibenlétével kapcsolatban, illetve annak a továbbfejlesztésével kapcsolatban.

Nem is olyan régen, talán egy hónappal ezelőtt foglalkozott az Európai Parlament is ezzel a kérdéssel, és eléggé jól determinált a szerzői jog a nemzetközi egyezmények alapján. Nemcsak az európai uniós szabályozás, hanem az európai uniós szabályozás mellett lévő kétoldalú vagy többoldalú megállapodások is eléggé zárt körbe vagy zárt rendszerbe teszik a szerzői jogot.

Érthető is, hiszen a határon átnyúló jogosultságokról van szó, és ennek a mai világban való megváltozásával külön foglalkozni kell, de ez egy másik téma. Itt csak egy szűk szegmensről beszélünk. A nemzeti tervvagyon nem azt jelenti, hogy valamit fogunk és egyszerűen berakunk a tervvagyonba, hanem az a vagyon, ami a nemzet tulajdonában van, tehát az ország, az állam tulajdonában van, azokat kell egységesen kezelni, és az egységes kezelésnek legyen valamilyen rendje. Erről szól ez a mostani jogszabály, és hogy onnan a jogosultságokat hogyan lehet átszármaztatni máshová, hogyan lehet átdolgozni ezeket a terveket, ennek a folyamatát kell megfelelően szabályozni. Erről szól e tekintetben ez a törvényjavaslat.

Varga-Damm Andrea hozzászólására, bár ő most nincs itt a teremben, köszönjük szépen a támogatást a jogszabállyal kapcsolatban, azonban szeretném megjegyezni, hogy az építész szakmát és az építész szakmának a munkáját ennél egy kicsit összetettebben és cizelláltabban látjuk, hiszen azért a magyar építésztársadalom nagyon sokat tett annak érdekében, hogy Magyarország erősödjön, és még dolga is van a következő időszak vonatkozásában. Hiszen azért mégiscsak arról van szó, hogy az épületek, azok az épületek, amelyek körülvesznek minket, azok valamilyen jelentéstartalmat hordoznak, valamit hordoznak a múltból. A jelenben is jelen vannak, és mégiscsak a jövőbe tartanak, tehát a jövőben is értelmet kell ezeknek az épületeknek adni, ezért az építészek tevékenységét nem szabad lebecsülni és nem szabad háttérbe szorítani sem.

Tehát a későbbiek során azzal a javaslattal, hogy az építésztársadalom esetében a jogok tekintetében egyfajta szűkítés valósuljon meg, azt a magam részéről semmiképp sem támogatom, tekintettel arra, hogy az építészek felelőssége nagy.

(14.40)

Mert ha visszanézünk a XIX. századba, végigmegyünk Budapesten, onnan tudjuk, hogy mi a XIX. század és mi a XIX. századi építkezés, hogy érezzük azt a környezetet. Az építészet, ami a leginkább tudja az ember számára a múltat közvetíteni. Ha elmegyünk egy régi várba, semmit nem kell a kezünkbe venni, érezzük azt a környezetet, azt a hatást. És nagy a felelősségük az építészeknek abban, s ezért kell az építészeti társadalmat megerősíteni, hogy vajon a jövő generációi mit fognak arról gondolni, hogy a ma korszaka milyen volt. Hiszen ez egy lenyomat, az építészet egy lenyomat, a kor lenyomata, és hogy milyen épületek épülnek ma Magyarországon, azt majd a jövő fogja megítélni, és abból fogja a társadalom nagy része levonni a következtetést, hogy vajon milyen volt a XXI. század Magyarországa.

Ezért gondolom, hogy az építészethez, az építész szakmához és a társadalomhoz egy kicsit talán körültekintőbben kell hozzáállni, támogatóan kell hozzáállni, és nem ellenfélként kell kezelni, hanem bizony partnerként kell ezt a társadalmat kezelni, és erősíteni is kell az építésztársadalmat. Nagyon nagy a felelősség a kezükben, a jövőnk részben az ő kezükben is van. Köszönöm szépen, elnök úr, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu