VARJU LÁSZLÓ, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Folytassuk akkor ebben a hangvételben, mert nehéz elvonatkoztatni azoktól a folyamatoktól, amiket látunk, és amiket egyébként államtitkár úr szívesen hagyott akár a házon kívül, de a mondandójából mindenképpen kihagyta. De ezzel együtt azért érdemes néhány részletbe is belemenni, miközben a végkövetkeztetés természetesen az: önök a közbeszerzési eljárás keretében ahelyett, hogy a köz beszerzéseinek forrásaira, összegeire nagyon vigyáznának, ehelyett ennek ellentétes magatartását látjuk. Látható, hogy önök bármilyen törvényeket hoznak, annak a végeredménye az, hogy valami közeli haver fog jobban járni. Végül is tök mindegy, hogy van sapkája vagy nincs sapkája, a végeredmény annak a néhány névnek a gazdagodása, akikről annyit olvashatunk és annyi szerepelhet itt. Ezzel együtt itt van nekünk ez az elektronikus közbeszerzés bevezetésének lehetősége, amit akár tekinthetnénk úgy is, hogy egyébként ezt korlátozza ez az európai kezdeményezés, korlátozni fogja az önök korábbi olyan magatartását, amit elítél egy egész világ.

És éppen ezért azt gondolom, hogy van izgalom ekörül ezt meg is értem, államtitkár úr , és éppen ezért, hogy itt az utóbbi jó egy-másfél évet nézzük, most már harmadszor szerepel itt a közbeszerzési törvény módosítása, és annak új határidejei vannak. Ez biztos, hogy azt a kiszámíthatóságot, azt a rendszert nem mutatja, hogy önök ebben egyébként ebben úgy járnának el, ahogy az azokat használók számára egyébként könnyű lenne hasznosítani.

Ezzel együtt az európai uniós közbeszerzési irányelvek kiemelt hangsúlyú kezelése, és ebben hirdetményeket önöknek elektronikus formában kell feladni, közbeszerzési dokumentumok elektronikus formában való rendelkezésre bocsátása és a teljes körű elektronikus kommunikáció ebben való megjelenése és ennek a kötelezettsége azt gondolom, nagyon helyes. Hozzáteszem azt, hogy az ehhez kapcsolódó összeférhetetlenségi szabályokról mintha megfeledkeztek volna, és az összeférhetetlenséggel ezzel kapcsolatban, azt gondolom, foglalkozni kell.

Április 15-e óta gyakorlatilag ennek hasonlóan kellene működni, de éppen ezért azt hiszem, hogy itt az újragondolás fontos ebből a szempontból, mert önök sok mindent hagytak figyelmen kívül. Mégis, ha ezt az egész, 68 paragrafusból álló halmazt megnézzük, akkor ebből egyet érdemes kiemelni, és az összes többivel majd államtitkár úr nyugodtan foglalkozhat.

(15.20)

Ez pedig a 2. §, amely, azt hiszem, egyértelműen mondhatjuk, azokat a törvényi kiskapukat szélesíti ki, amely összeghatárra, közreműködőkre újabb és újabb lehetőségeket nyújt mindazok számára, akik vissza akarnak élni ezzel.

Az a magatartás vagy az a lépés, ami az összegszerűségek növelésében történt jó egy évvel ezelőtt, akkor lépték meg a nagyobbat, most pedig újra bővítik tulajdonképpen a korrupció melegágyának azt a lehetőségét, ahol a kisebb beszerzések vannak, mert ott tömegével van, a nagyokat pedig megoldják enélkül is. Éppen ezért a javaslat központi eleme, ez a 2. § a törvényi kapukat kiszélesíti adminisztratív könnyítésként a közbeszerzési eljárás alóli mentesítés bővítéséhez, és aztán az a nagyon egyszerű magyarázat, amivel félmondattal itt államtitkár úr is elintézte, hogy hitéleti és lelkiismereti kérdésként kezelve a közbeszerzést, az egyházi jogi személyeket jórészt mentesíti a közbeszerzési kötelezettség alól de államtitkár úr, miért?

Nem az a kérdés, hogy ki használja fel, hanem az, hogy közpénzről van szó. Éppen ezért ennek megfelelően önöknek erről az átláthatóságról, a transzparenciáról kellene gondoskodni, de önök éppen ez ellen tesznek ebben a paragrafusban. Éppen ezért ezt és magát a törvényt ilyen szempontból, ezek miatt elsősorban nem lehetséges és nem is fogjuk támogatni.

Az értékhatár-emelésről ismét szólnék, hogy részleteibe is menjünk bele, mert a korábban megemelt 40 millió forintos értékhatárt most 68 millió forint fölötti értékhatárra emelik fel. Az előbb ennek a pozitívumait említette államtitkár úr, hogy akkor majd így lehet traktort vásárolni. Én azt gondolom, hogy önök itt helytelenül járnak el, mert nem a traktorvásárlás az elsődleges, hanem az, hogy igenis az átláthatóságot biztosítsák. Ami a 300 millió forintos beszerzéseket illeti, az ugyanebbe a kategóriába tartozik.

A részletes indoklásban önök igazából szigorításról beszélnek, de ezenkívül az állásfoglalás pontosítja a kormánydöntést. Semmiben nem változtatja meg ez a hivatkozási alapot. Tehát önökkel ebben a folyamatban, azt hiszem, egyetérteni nem lehet.

Végezetül pedig még egy hosszabb gondolatkörrel szeretnék arra mindenképpen kitérni, hogy ez a módosítás, az éppen egy éve hatályba lépett közbeszerzési szabályozás a kormány annak érdekében nyújtotta be a javaslatot nagymértékben megkönnyíti a közpénzek, én azt mondom, átláthatatlanul való elköltésének lehetőségét. Mondok erre önöknek egy konkrét példát is. Ha már módosítással érkeztek ide, akkor megtehették volna azt is, hogy az időközben teljesen köztudomásúvá vált és egyértelmű taopénzek felhasználásának, ami szintén közpénznek minősül, a közbeszerzési eljárásba való beiktatását is megtehették volna. Hiszen közpénzt költenek el az ezt a forrást felhasználók, és ennek megfelelően ebbe a törvénymódosításba beletehették volna.

A kormány bármikor, akár mondvacsinált ürüggyel is felmentést adhat itt a közbeszerzés alól. Ez a következő ilyen része ennek a törvénynek. Így a cégek ahelyett, hogy nyílt versenyben keresnék a rájuk bízott közpénzek legolcsóbb felhasználási lehetőségét, inkább a kormány kegyeiért fognak versenyezni, ami persze, értem, hogy önöknek célja, de én azt mondom, hogy a közbeszerzés, a közpénzek ilyen irányú felhasználása, annak rendszerének ilyetén való kialakítása elfogadhatatlan. Nemcsak mi, de a szakmai szervezetek szerint is ezekre a módosításokra ilyen értelemben, amit önök előterjesztettek, sok tekintetben nincs szükség. Ellenben, mint ahogy említettem, hiányos, és újra mondom, hogy akkor a taopénzek felhasználására vonatkozó szabályokat is iktassák be.

Még érdemes lenne beszélni arról, hogy a közbeszerzési törvény jogtalan mellőzésével megvalósuló jogsértések esetére irányadó következményeknek mit tekinthetünk, és önök ezt hogyan szabályozzák, milyen szankciókat alkalmaznak ezek után, de ennek a részleteivel önök nem kívánnak foglalkozni.

Van viszont még egy terület, hiszen nemcsak a hazai vélemény, hanem a nemzetközi vélemény is az, hogy az önök által működtetett közbeszerzési eljárási rendszer nem elfogadható. Magát a tényt ismerjük, hogy a beruházások, amelyek a GDP 4,4 százalékát teszik ki, tehát nagyon nagy összegről beszélünk, ha most csak a 2016-os állapotról beszélünk, ott a szerződések 36 százalékában önök úgy jártak el, hogy egyetlenegy olyan pályázóval számoltak és őt támogatták, akit a korábbi eljárási rendszer alapján önök nem hirdethettek volna ki győztesnek. Önök olyanokat jelöltek ki pályázati győztesként, hogy igazából idézőjelbe kell tenni a „pályázati győztest”, mert ez nem pályázaton, hanem kijelöléssel, az önök kénye-kedve szerint történt. Éppen ezért ez az eljárásirendszer-módosítás, ez a törvénymódosítás, amit önök benyújtottak, ebben a formában annyira hiányos, hogy az értelemszerűen elfogadhatatlan.

Tanulságként álljon itt önök előtt az, hogy azok a tapasztalatok, amelyeket itthon és nemzetközi vonatkozásban is le lehetett vonni a korábbi időszakokból, és ebből semmit nem okultak, az Európai Csalás Elleni Hivatal is megállapította, hogy azokat a súlyos szabálytalanságokat, amelyeket lényegében az önök rendszere hozhatott létre, önök semmilyen módon, úgy látom, hogy nem is akarják orvosolni.

Mindezt összefoglalva, azt hiszem, egyértelmű, hogy a közbeszerzési törvény ilyetén való módosítása elfogadhatatlan, és nem is javaslom senki számára. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu