ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem olyan régen ünnepeltük a 450. évfordulóját ha jól számolom a tordai országgyűlésnek, amire jogosan vagyunk mindannyian büszkék, hiszen ez volt az első vagy az egyik első olyan állami fórum, amelyik a vallásszabadság elvét törvénybe iktatta, gyönyörű szöveggel kimondva azt: „Midőn … a prédikátorok az evangéliumot prédikálják, hirdessék, kiki az ő értelme szerint, és az község ha venni akarja, jó, ha nem penig senki kényszerítéssel ne kényszerítse az ű lelke azon meg nem nyugodván.” Ennél szebben, azt hiszem, ma sem lehet összefoglalni azt, hogy miért értünk vallásszabadságon, és mit tartunk az állam dolgának a vallással kapcsolatban, az egyházakkal kapcsolatban. Éppen ezt. Azt, hogy az állam biztosítsa a szabad vallásgyakorlás feltételeit mindenkinek, és senkit se kényszerítsen olyan vallásgyakorlása, amit ő szíve, meggyőződése szerint nem szeretne, nem tart magáénak. Azt hiszem, hogy amikor vizsgáljuk ezt a törvényjavaslatot, ebből az alapelvből kell kiindulnunk és ezt kell vizsgálnunk. S miközben nagyon köszönöm államtitkár úrnak és Herczeg Tamás képviselő úrnak, hogy ebben a vitában konstruktív módon a megoldáskeresés és az ezek szerint közösen általunk vallott alapelvek keresése ügyében szólaltak föl; ezt Nacsa képviselő úrnak kevésbé tudom megköszönni, mert ő ugyanazt az álkeresztény blablát nyomta, amit mindig, de azt kell mondanom, hogy szerencsére a törvényjavaslaton ez nem látszik.

Azért egy apró megjegyzést hadd tegyek. A vallásszabadság azt is jelenti, hogy nem tudjuk mi itt a palamentben megmondani, hogy mennyi egyháznak kellene lennie Magyarországon. Nem tudjuk megmondani, hogy mi a sok vagy mi a kevés, hogy 2010 előtt sok volt, most kevés van, mert ez nem a mi dolgunk. Egyértelmű szabályok kellenek, és az egyértelmű szabályok alapján majd a polgárok eldöntik, hogy ők milyen egyházakat akarnak létrehozni.

(16.00)

Összességében azt kell mondanom, hogy a törvényjavaslat egy majdnem lehetetlen feladatra vállalkozik, és szemben azzal, amit képviselő úr állít, ez jelentősen jobb javaslat nemcsak a ma hatályban lévő szabályozásnál, hanem az önök korábbi elvetélt kísérleténél is. Ez a javaslat ugyanis arra törekszik, hogy összeegyeztesse az európai normákat, a vallásszabadsághoz kötődő garanciákat és az önök meglehetősen kicsinyes gyakorlatát. Erre a törvényjavaslat egy nagyszabású és számos elemében sikeres kísérletet tesz, ez néhány helyen bicsaklik csak meg, erről majd a végén szeretnék beszélni. De ennek a kötéltáncnak, mondhatnám, pávatáncnak a következménye ez a rendkívül bonyolult jogi szabályozás, amely öt kategóriába sorolja az egyházakat azért ez egy szép teljesítmény , lényegét tekintve a teljes elismerés nélküliektől kezdve. Tehát ez a típusú szabályozás nagyon bonyolult, nagyon nehezen áttekinthető, és lényegében azt a problémát próbálja megoldani, hogy legyenek olyan egyházközösségek, amik azért nem egészen egyházak, de majdnem egyházak, bizonyos jogaik vannak, de azért nincs annyi joguk, hogy igazából egyházak legyenek.

Ezt a megoldást mi bonyolultnak és fölöslegesnek gondoljuk, de értjük a szándékát, és azt mindenképpen jónak tartjuk, hogy legalább itt normatív követelményeket határoz meg a törvény, más oldalról pedig bírósági kézbe helyez. Ez volt a korábbi törvényeknél a legnagyobb probléma, hogy egy országgyűlési döntéshez, ráadásul az esetek jó részében egy soha meg nem születő országgyűlési döntéshez kötötte a normatív feltételek mellett az egyházak elismerését.

Mindenképpen pozitívumnak értékeljük, hogy ez most megszűnik, objektív körülmények vannak, és ezeket bíróság vizsgálja. Ha ezt elhitték volna 2011-ben, akkor sokkal előrébb tartanánk ebben a dologban, hogy ezt így lehet és így kell csinálni, hosszasan magyarázták itt a parlamentben, hogy ez miért nem jó megoldás. Örülök, hogy most már belátták, hogy ezt így lehet csak tisztességesen megoldani.

Hol bicsaklik meg ez a logika, és hol bicsaklik meg ez a normatív rendszer? Két helyen. Egyrészt vannak olyan egyházak, akik egyházabbak, akik egyenlőbbek a többieknél, ezek a bevett egyházak. Félreértés ne essék, ebbe a kategóriában döntő többségében nem kivétel nélkül, de döntő többségében valóban jelentős társadalmi támogatással, történelmi múlttal, intézményhálózattal rendelkező egyházak kerültek. Na de, ha ez így van, akkor miért kell föltartani ezeknek az esetében az országgyűlési döntést?

Miért kell ezeket az egyházakat politikai kegyencként beállítani azzal, hogy az Országgyűlés dönt az ő bevett egyházi státuszukról? Egy egyszerű átmeneti szabállyal meg lehetett volna ezt oldani, ezeket az ilyen-olyan okokból, de önök által fontosnak tartott egyházakat egy átmeneti szabállyal át lehetett volna juttatni egy védett státuszba, és utána pedig egyébként ugyanúgy a bírósági hatáskörben lehetett volna hagyni azt, hogy esetleg újabb egyházak is bekerüljenek ebbe a körbe, nyilván szigorú feltételek mellett. Miért fontos ez? Azért, mert ezek azok az egyházak, akiknek minden jár gyakorlatilag, a létező korábbi megállapodásokkal és a továbbiakban is. Azt gondolom, hogy az érintett egyházak biztonságát is jobban szolgálná, ha őket is objektív szabályok és objektív bírósági döntések védenék, és nem lennének kiszolgáltatva az Országgyűlés döntésének ebből a szempontból sem.

Még árulkodóbb az, hogy a nagy intézményfenntartó egyházak közül egy pici árva van, aki sem korábban, sem most nem tud bekerülni a bevett egyházak közé. Ki lehet találni melyik az: a Magyar Evangéliumi Testvérközösség. Az hiába felelt meg a korábbi törvény feltételeinek is, hiába felel meg ma is minden feltételnek, az képes olyanokat mondani, mint hogy a hajléktalanokat nem rendőrségi eszközökkel kell üldözni. Tényleg, milyen keresztény az ilyen, gondolják önök, ezért aztán azt kell mondanom, hogy ők nem számíthatnak továbbra sem sem méltányos elbírálásra, sem egyenlő feltételekre, mint a többi egyház.

Az a hajléktalan, akit a Máltai Szeretetszolgálat lát el, az a hajléktalan kiemelt támogatásra érdemes, merthogy a katolikus egyházhoz tartozik, az a hajléktalan, akit az Oltalom Egyesület vagy a Magyar Evangéliumi Testvérközösség lát el, az nem, mert az nem olyan szép egyház, hiszen a vezetőjének rossz véleménye van Orbán Viktorról; sőt, még parlamenti képviselő is volt egy önöknek nem rokonszenves pártban, és ez aztán végképp megbocsájthatatlan.

De én már nem is megyek bele itt a személyes szálakba, ezeket mindenki ismeri, hogy volt olyan időszak, amikor nagyon is megfelelt Orbán Viktornak ez az egyház, de most már nem a lelki, hanem a politikai szempontok fontosak, úgy tűnik, és most már ez egy nemszeretem egyház.

Van egy másik probléma is, az az, hogy miközben valóban az, hogy ki lehet egyház és ez tényleg előrelépés, erre egy objektív szempontrendszer van , arra, hogy ki kap a közfeladatok alapján támogatást, erre a többi egyház esetében nincsen objektív szempontrendszer. Mert azt nem mondják már, hogy a társadalmi beágyazottság, meg ennek meg annak a figyelembevétele ezt majd a kormány a maga végtelen bölcsességében és végtelen jóindulatában eldönti, hogy ki az, akit egyébként szerződés megkötésére alkalmasnak talál. Lényegében azzal kötnek szerződést, akivel akarnak.

Például oktatási vagy szociális területen egyszerűen csak méltánytalan és igazságtalan, hiszen megint ugyanarról beszélünk, hogy hiába látja el a közfeladatot ugyanolyan színvonalon, ő nem kap egyenlő támogatást. A hitéleti támogatások esetében szerintem ez alkotmányossági kérdéseket is fölvet, mert ha valaki egyház, akkor a hitéleti tevékenység támogatásához miért kell további feltételeknek megfelelni. És legyen világos, itt nem nagy összegekről van szó, hiszen a további kategóriákba kerülő egyházaknak a döntő része viszonylag kis létszámú egyház, és nem túl sok hitéleti támogatásra lenne jogosult.

Végül hadd utaljak még két dologra! Az egyik dolog az, hogy azért persze tudjuk, hogy a gyakorlat eltér a leírt szavaktól. Merthogy amit itt megfogalmaz a javaslat, az arról szól, hogy egyenlő finanszírozás jár az állami és önkormányzati intézményekkel, a közfeladatok ellátása területén a bevett egyházakkal, és ez a maximuma a többi egyháznál a támogatási szerződésnek. De tudjuk, hogy nem így van. Minden objektív mérés, kutatás kimutatja, hogy például a dologi kiadások tekintetében az egyházi iskolák három-négyszeres támogatást kapnak ma az állami iskolákhoz képest.

És onnan kezdve Nacsa képviselő úr lehet marha lelkes, hogy mennyire a vallás felé fordulnak az emberek, meg mennyire növekszik az egyházak szerepe. Persze, hogy növekszik, mert egyik oldalról tönkreteszik az állami intézményrendszert, az állami oktatási rendszert, az állami szociális ellátást, a másik oldalról pedig tömik pénzzel az egyházi intézményeket. Nyilván sok szülő van, aki nem vallási meggyőződésből, hanem a józan eszét követve a jobban finanszírozott intézményt választja ebben a helyzetben. Csak ez nem a vallásszabadságról szól, éppen ellenkezőleg, ez arról szól, hogy az önök által helyesnek gondolt vallási tanításokat ráerőltessék azokra is, akik ezt egyébként szívük szerint nem szeretnék, és nem kérnék.

Végül egy rövid megjegyzést szeretnék arra tenni, hogy azért látszik az, hogy a törvényjavaslatot hogy mondjam? , mint a röghegységeket, egymásnak feszülő erők formálták, ebből ugyanis az a következmény, hogy az átmeneti rendelkezések időnként nem létező jogszabályhelyekre hivatkoznak. Azt szeretném kérni a kormánytól, hogy kivételesen ne bízzák a Törvényalkotási bizottság kormánypárti többségére, hogy előző délelőtt megálmodja azt, hogy hol kell javítani még jogszabályhely szempontjából a szöveget. Mivel az átmeneti rendelkezések rendkívül fontosak a ma működő, és különböző okokból az elmúlt időszakban diszkriminált egyházi közösségek szempontjából, legyenek olyan kedvesek és küldjék már el ezeket a javaslatokat, amikor kész vannak, az ellenzéki képviselőknek is, ne az utolsó délután, hanem korábban. Ígérem, ha ezek olyanok, amelyek méltányosak, vállalom, hogy magam is szívesen benyújtom őket az Igazságügyi vagy a Törvényalkotási bizottságban, és javaslom az elfogadásukat. Csináljunk már méltányos feltételeket!

Tisztelt Képviselőtársaim! Röviden összefoglalva tehát: számunkra ez a törvényjavaslat, bár pozitívan értékeljük a szándékot, hogy egy európai normáknak megfelelőbb szabályozás jöjjön létre, azért nem elfogadható, mert egyrészt továbbra is fenntart olyan egyházakat, akiket politikai úton és politikai módon választ ki a többiek közül és hoz előnyös helyzetbe, másrészt nem rendez mindenfajta igazságtalanságot, ami korábban keletkezett, harmadszor pedig a közfeladatok ellátása és finanszírozása területén lényegében továbbra is fenntartja azt a helyzetet, ahol nem egyenlő mércével mérő normatív, hanem a kormány kegyén támaszkodó döntések és finanszírozási rendszer van.

Azt kell mondanom, hogy nem tudjuk ezt a törvényjavaslatot támogatni, de ezt most kimondottan sajnáljuk, mert a szándékokat akár tudnánk is támogatni. Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu