BŐSZ ANETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogyan már említették ellenzéki képviselőtársaim, az előttünk fekvő törvénymódosító javaslat mindenféleképpen tartalmaz üdvözlendő elemeket, azonban szeretném felhívni arra a figyelmet, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságának, illetve az Alkotmánybíróság egybehangzó véleményének kellett megállapítania azt, hogy az előző és még hatályos szabályozás súlyosan jogsértő, diszkriminál és nem méltó egy európai jogállamhoz, nem méltó egy európai uniós tagországhoz.Tisztelt Kormánypárti Képviselőtársaim! Kérdéseket szeretnék önöknek feltenni, mert hat éve húzódó vita végére tesz pontot bizonyos elemeiben ez a törvénymódosító javaslat, ami azonban a Magyar Liberális Párt egybehangzó véleménye szerint egyáltalán nem elegendő. Amikor hazai civilek, az ellenzék, egyházi személyek tették szóvá a törvényi szabályozás jogsértő mivoltát, akkor önök mire vártak, miért nem módosítottak? Miért nem vették észre, hogy a jogállami normák biztosítása a vallásszabadság területén is nagyon fontos? Miért kellett ahhoz beavatkoznia az Európai Bíróságnak? Miért kellett ahhoz Strasbourgnak határoznia, hogy jogorvoslatot nyerjen a Magyar Evangéliumi Testvérközösség súlyosan hátrányos megkülönböztetése? Önök arra használták fel az elmúlt hat évet, hogy privilégiumokat osztogassanak a kormánynak tetsző vallási felekezeteknek, ezzel párhuzamosan pedig jogfosztottságban tartották azon honfitársainkat, akik nem nyerték el a parlamenti többség szimpátiáját. Erről szólt 2012 óta a vallásszabadságnak nevezett rendszer a nemzeti együttműködés rendszerének keretén belül.

Tisztelt Képviselőtársaim! Önök a törvénymódosító javaslat indoklásaként a lelkiismereti és vallásszabadságra hivatkoznak, ugyanakkor rendre kereszténydemokráciának nevezik azt a rendszert, amelyet európai társaink kizárólag a jogállami normák folyamatos megsértéseként és a kormány értékrendjének a többségi társadalomra való ráerőltetéseként tudnak csak értelmezni. A kezemben tartom a még hatályos törvényt (Felmutatva:), ez a törvény nem pusztán jogfosztottságban tartotta honfitársaink bizonyos csoportjait, de akadályozta őket karitatív tevékenységük folytatásában. Ez a törvény hátráltatta őket akkor, amikor egyébként állami feladatok és állami intézményrendszer által ellátandó feladatok, szociális kötelezettségek átvállalását is magukra vállalták, tették ezt emberbaráti szeretetből.

Tisztelt Kormánypárti Képviselőtársaim! Milyen módon kívánják kárpótolni azokat a vallási közösségeket, amelyeket ez a 2012-es törvény súlyosan diszkriminált? Milyen módon kívánják biztosítani azt, hogy ezek az egyházak, és gondolok itt legfőképpen a Magyar Evangéliumi Testvérközösségre, az elmúlt, elveszített hat év küzdelmeit vissza tudja nyerni, és stabilan tudjon tovább működni? Szeretném továbbá megkérdezni önöktől, hogy amikor lelkiismereti és vallásszabadságra hivatkoznak, akkor miért hirdetik mindennapos tevékenységük során a kereszténység elsődlegességét a többi világvallással szemben.

Az előttünk fekvő módosító javaslat több pontján egy fair szabályozás. Vitatkozhatnánk számokon, vitatkozhatunk azon, hogy vajon az adófizetők jó szándékából származó egyszázalékos szja-felajánlásoknak van-e közük az egyházi státuszhoz vagy nincsen. Vitatkozhatnánk arról, hogy hány éve kell működnie egy egyháznak, illetve mekkora létszámmal kell rendelkeznie egy egyházközösségnek ahhoz, hogy bevett egyház legyen. Vitatkozhatunk arról, hogy milyen egyházjogi státuszok vannak és milyenek nincsenek. Ami azonban Európában nem képezheti vita tárgyát, az a lelkiismereti és vallásszabadság, az egyenlő méltóság és az egyenlő bánásmód elve, és ez az, amit önök az elmúlt hat év során elvitattak bizonyos vallásközösségektől, és sajnos a jelenlegi szabályozás még mindig nem elegendő, bár ahogyan említették már képviselőtársaim, valóban igaz, hogy tartalmaz olyan elemeket, amelyek előremutatóak.

Szeretném végezetül megkérdezni, hogy miért kellett az Emberi Jogok Európai Bíróságának beavatkozása és nyomásgyakorlása a magyar kormányra annak érdekében, hogy legalább ezeket a minimális előrelépéseket megtegyék. Miért nem veszik észre, hogy Európában élünk? Miért nem veszik észre, hogy úgy a személyeket tekintve, mint a vallási és társadalmi közösségeket tekintve, egyenlő bánásmódban kell részesülnünk?

Sajnos azt kell mondjam, hogy a jelenlegi törvény ezt változatlanul nem tudja biztosítani, annak ellenére, hogy mindenféleképpen előrelépés, hogy már nem a parlament kíván határozni arról, hogy melyeket nyilváníthatunk egyháznak, illetve melyeket nem. Nagyon szépen köszönöm, hogy meghallgattak.

Forrás: parlament.hu