DR. HARANGOZÓ TAMÁS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Ahogy azt a múlt hét hétfői napirend előtti felszólalásomban már elmondtam amelynek a címe az volt, hogy „Közszolgákból rabszolgák” , ez a törvényjavaslat egy kormányzati intézkedéscsomag része. Egy rabszolgacsomag része, amelynek csak az egyik pontja Kósa Lajos fantasztikus munkatörvénykönyvi módosítása, amelynek a tegnap esti, illetve ma hajnalig tartó botrányos vitája itt a parlamentben zajlott. A másik fontos része ez a törvényjavaslat, a harmadik fontos része a Riasz., azaz a rendvédelmi igazgatási alkalmazottakról szóló BM-es javaslat, a negyedik része pedig a Honvédelmi Minisztérium Haj., azaz a honvédelmi alkalmazottak jogállásáról szóló törvénycsomagja, amit tegnap éjjel, valamikor talán fél egy, egy óra körül tárgyalt a tisztelt Ház, a Riasz.-t pedig majd ma éjszaka figyelheti az a néhány tízezer, százezer ember, akiknek az életét mintegy másfél hónap múlva, államtitkár úr, tokkal-vonóval fölborítják, és újraírnak mindent az életükkel, munkaviszonyukkal kapcsolatban.

(A jegyzői székben Arató Gergelyt Tordai Bence váltja fel.)

Csökkenő szabadság, ezt hozza ez a törvény, államtitkár úr. Növekvő munkaidő, ezt hozza ez a törvény, már amennyiben valaki az ember oldaláról figyeli azt, hogy önök mit csinálnak, és nem az állam és annak mindenhatósága, valamint hatalmának a kiteljesítése tekintetében figyel egy törvényre valaki, és tartja hatékonynak vagy jónak, hanem esetleg megnézi, hogy az ebben az országban élő emberek, az itt dolgozó emberek és a törvény hatálya alá tartozó emberek szempontjából mit fog hozni ez a törvény.

(14.00)

Szóval, csökkenő szabadságot fog nekik hozni, 5 nappal az alapszabadságot úgy csökkentik, hogy a nagy családbarát javaslatuk alapján ebből, ha 16 év alatti gyermeket nevel valaki, mindjárt 4-et vissza is kap. Tehát még mindig mínusz 1-ben lesz, ha jól értjük ezt a remek javaslatot. Biztosan nagyon sok ember szívét meg fogja dobogtatni. Növekvő munkaidőt és rugalmas munkavégzést kapnak a kedves kollégák. Napi 12 óra, heti 48 óra, és természetesen munkaidőben természetesen beleírják a törvénybe, mindent elmond önökről, munkaidőben is a vezetőnek bocsánat, ebédidőben, pihenőidőben is, például a déli ebédidőben is a vezető rendelkezésére kell állnia minden kis, Fidesz által rabszolgának nézett közszolgának a jövőben. Nincs ebédidő, ha a főnök szól, rohanni kell, különben azonnal ki vagy rúgva.

Totális kiszolgáltatottságot jelent ez a törvény minden egyes munkavállalónak, effektíve parancsuralmi rendszert vezet be az államigazgatásban. Ugyanis bármikor bárki kirúgható lesz érdemtelenség címén. Majd hosszabban ki fogok rá térni, hogy ennek milyen eljárása van, maradjunk annyiban, hogy meg sem kell hallgatni a kormánytisztviselőt, elég, ha valaki, mondjuk, egy névtelen, géppel írt, valódi feljelentést eljuttat a főnökének, és már érdemtelenség alapján ki is van hajítva.

Természetesen a kiszolgáltatottságot és a parancsuralmi rendszert fogja erősíteni az is, hogy teljesen önkényes bérmegállapítás lesz ebben a néhány kategóriában, amit az új törvény megállapít. (Dr. Orbán Balázshoz:) Nézzen nyugodtan rám, államtitkár úr, effektíve százszázalékos mozgástere lesz a vezetőnek, hogy kinek mennyi bért ad ezen belül. Hogy ezt mi alapján és hogyan, mindenkinek a fantáziájára bízom.

A törvény értelmében gyakorlatilag minden vezető a saját intézménye tekintetében vagy államigazgatási szervek tekintetében szabad kezet ad (sic!), hogy kinek mennyi fizetést ad; hogy mi alapján, még egyszer mondom, ez nem derül ki. Azt pedig a mai fideszes országlás közepette mindenkinek a fantáziájára bízom, hogy valójában mi alapján lesz ez.

És ott van a szakmaiság kiürítése mint alapvető probléma ezzel a törvénnyel. Azt képzeljék el képviselőtársaim, biztos mindannyian olvasták ezt a hosszú törvényt, hogy kikerül az eddig a köztisztviselőkre vonatkozó szabályozásból a pártatlanság követelménye. Ezt így hogy, államtitkár úr? Ja, értem, őszintén, a valós dolgokhoz igazítjuk a törvényeket. Fantasztikus! Milyen államigazgatás, milyen központi igazgatás, milyen közigazgatás az, ahol maga a jogalkotó cinikusan a meglévő szabályt elveszi, hogy pártatlannak kell az eljárása során nemcsak lennie, hanem látszania is a közszolgának.

Határozottan elutasítjuk ezt a törvényjavaslatot. Nagyon sajnálunk mindenkit, aki a jövőben ezen törvények bármelyike alatt kell hogy szolgáljon, senyvedjen. Az a helyzet, hogy megítélésünk szerint mire ezek a munkavállalók, közszolgák, rendvédelmi, honvédelmi alkalmazottak fölébrednek majd januárban, februárban, egészen szomorú helyzet lesz, amikor körülnéznek. És mire megértik azt, hogy milyen érzés az, amikor elveszik a szabadságot, amikor elveszik a szó szerinti és az elméleti szinten is a szabadságát valakinek, amikor elveszik a szakmaiságot, amikor teljesen kiszolgáltatottá teszik a közvetlen és mindenféle vezetőjétől, beosztottjától, addigra már sajnos késő lesz.

A kormány egyébként ez év október végén egy kormányrendeletben tette közzé, hogy hány álláshelyet szüntetnek meg a központi közigazgatásban. Mert ne felejtsük el, ezt a törvényjavaslatot megelőzte egy nagy kirúgási hullám a közszférában, a hírek szerint egy-két nap alatt számoltak le nagyjából mindenkivel, akit végül utcára tettek. Nyilván ez is emberséges és tisztességes módon zajlott minden esetben.

Ezt a javaslatot pedig XI. hó 15-én, csütörtökön este küldte meg a szakszervezeteknek a kormány, és 16-án, péntek délután 3-kor kellett volna a mintegy, ha jól emlékszem, legalább 200 oldalas törvényjavaslatról, minimum 100 ezer család életét alapjaiban meghatározó törvényről a szakszervezeteknek, a munkavállalóknak, az embereknek a véleményét kifejteniük. Nyilvánvalóan azzal a szándékkal csinálták ezt, mert egyáltalán nem érdekli önöket, hogy azok az emberek, akikre végül is vonatkozni fog ez a törvény, mit gondolnak róla. Nem is csoda, hiszen a központi munkahelyeken dolgozókat munkaidőkeretben foglalkoztathatják, napi munkaidejük maximum 12 óra, heti munkaidejük, ahogy mondtam, 48 óra lehet. Ez szerepel a javaslatban, ami effektíve szentesíti azt a túlmunkáztatást, amit önök már eddig is végeztek. És szentesíti azt is, hogy ennek alapján természetesen többletpénzt az érintetteknek nem kell fizetni.

A közigazgatási szervezet vezetője a napi munkaidőt két részletben is beoszthatja, csak annyi a feltétel, hogy a két időszak között legalább két óra pihenőidőt kell biztosítani. A javaslat indoklásában pedig kimondják, hogy a kormánytisztviselőket szoros engedelmességi kötelezettség terheli, az átlagosnál súlyosabb fegyelmi és kártérítési felelősséggel. Nagyjából ez az egy mondat, ami őszinte és elmondja azt, hogy valójában milyen szándékkal hozták be ezt a törvényt a parlament elé.

Az egyes intézménytípusokban a beosztások alapján széles skálán mozognak majd a bérek. A minisztériumokban a legalacsonyabb kategóriában lévő kormánytanácsosok legalább 250 ezer forintot vihetnek haza, a közigazgatási államtitkár pedig 1,9 millió forintot. Ez is sokat elmond önökről is, a hozzáállásukról is. A kormányzati főhivatalokban, a központi hivatalokban 200 ezer forint a lista alja, és 1 millió 300 ezer forint havonta a teteje. Ezt is majd nyilván a vezető el fogja dönteni, hogy ki melyikre érdemes.

Érdemtelenségre hivatkozva, ahogy mondtam, el lehet majd bocsátani bárkit. A közszolgálati tisztségviselőkre vonatkozó jogszabályokból a pártatlanság követelménye kikerül. Számos szigorú etikai és jogi előírás vonatkozik majd az érintettekre, így például érdemtelenség miatt el lehet bocsátani azt, aki „a munkahelyén kívül olyan magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy az őt foglalkoztató kormányzati igazgatási szerv jó hírnevét vagy a jó közigazgatásba vetett bizalmat súlyosan rombolja”. Nem tudom, államtitkár úr segítsen már, ha véletlenül elmennének kinyilvánítani a véleményüket arról, hogy nem elég a fizetésük, vagy egyébként tarthatatlan egy politikai vagy közigazgatási vezető hatalommal való visszaélése, az vajon a jó hírnevét csorbítja-e az igazgatási szervnek, és akkor a hivatalnokot ki lehet-e rúgni vagy nem.

Ebben az eljárásban, csak hogy korrekt fideszes eljárás legyen, a hivatalnokot meg sem kell hallgatni kirúgása előtt. Idézem szintén: „ha az eset összes körülményeiből következően az a közszolgálati igazgatási szervtől nem várható el” hogy ez mit jelent, nyilvánvalóan a közigazgatási szerv vezetője majd maga eldönti két kávé között. Kimaradt viszont a közszolgálati tisztségviselőkről szóló, a jövőben már csak az önkormányzatok munkatársaira vonatkozó törvény hasonló mondatából ez a rész, hogy a tisztviselő, idézem: „nem folytathat olyan tevékenységet, nem tanúsíthat olyan magatartást, amely pártatlan, befolyástól mentes tevékenységét veszélyeztetné”.

Magyarul, önök szerint a jövőben folytathat, sőt folytasson pártatlan és befolyásolástól nem mentes tevékenységet a köztisztviselő. Vagy mondják már meg, államtitkár úr, hogy kit zavart ez a mondat, és a jogalkotó pontosan milyen céllal veszi ki a törvény szövegéből pont ezt a mondatot, hogy pártatlan és befolyásolástól mentes tevékenységet veszélyeztetni nem szabad a jövőben. Illetve miért veszik ezt ki és akkor miért lesz szabad? Ha a kormánytisztviselő bármely okból távozik a kormányszolgálatból, annak legföljebb két évre megtilthatják, hogy abban az ágazatban működő cégnél helyezkedjen el. Sőt, a kormányzati jogviszonyban szerzett információkat ezen túl sem használhatja fel üzleti célra. Kérdés persze, hogyan lehet ezt értelmezni és ellenőrizni.

(14.10)

A szakszervezetek véleménye szerint a kormánymegbízottak kivételével minden más kormányhivatali dolgozóra nézve hátrányos, a jelenlegihez képest semmilyen jövőképet nem biztosít a ’16-os illetménytáblát változatlanul hagyó törvényjavaslat. Így az illetményeknek a 145 ezer, 160, illetve 180 ezer forintos alsó határa megmarad. Kifogásolják azt a részt is, ami a létszámgazdálkodásról, annak teljes központosításáról szól, ugyanis azokat a pozíciókat, amelyek hat hónapig betöltetlenek maradnak, egyszerűen el fogja venni a kormányzat, és más helyre fogja átcsoportosítani.

Ez nem lenne bölcs döntés a jelen helyzetben, államtitkár úr, önök tudják a legjobban, hogy ezeknek a státuszoknak a jó része nem szándékosan nincs betöltve, hanem egyszerűen képtelenség feltölteni ezeket a helyeket, mert speciális tudást igényelnek például, vagy a rendkívül alacsony illetmény miatt egyszerűen nem találnak rá jelentkezőt. Ettől még ez nem jelenti azt, hogy ezt a feladatot az államigazgatáson belül ne kéne ellátni.

Az sem látszik megalapozottnak, hogy szervenként alaplétszámot határozzanak meg, amelyet kérésre ki lehet egészíteni központi állásállományból, ezt viszont bármikor visszavehetik. Mindez a szakszervezetek szerint lehetetlenné teszi, hogy egy adott szerv évekre előre tervezzen és lásson. Ez egyébként a KLIK tekintetében az elmúlt években, ha nem volt elég nagy pofára esés, államtitkár úr, akkor azt gondolom, érdemes lenne visszanézniük, hogy ez a központosított létszámgazdálkodás a KLIK tekintetében milyen frankón sikerült az elmúlt években, és hogyan kényszerültek belátni több év után azt, hogy ez egy abortált ötlet volt az első perctől kezdve, és visszavonták egyébként ezt a javaslatot, illetve módosították a KLIK működését, mert teljesen elképzelhetetlen, hogy Budapestről egy hivatalból mondja meg valaki azt, hogy Karakószörcsök-Alsón mit kell csinálni és hogyan. Ugye, a KLIK-nél mind a létszám, mind a humán erőforrás tekintetében, mind a teljes működőképtelenségnél a „villanykörtét nem lehetett rendelni évekig, amíg Budapesten valaki rá nem nyomta a pecsétet a papírra” című működés teljesen bebizonyította, hogy ez alkalmatlan és nem jó megoldás. Nyilván a középső szintnek ebben kellene legyen valamilyen szerepe.

További probléma, hogy a törvényjavaslat nem a feladatot ellátó személyhez rendeli a bért, hanem fordítva. Magyarul, a létszámgazdálkodás-álláshelyekkel az embereket fogják a bérhez társítani. A bérkategóriánál a kormánytisztviselő áthelyezésével lehet ezek szerint csak orvosolni azt, ha neki egyébként más bérkategóriába kéne tartoznia, ami nyilván kiszámíthatatlanságot és teljes létbizonytalanságot eredményez magának a munkavállalónak.

Kifogásolt elem az is, hogy a javaslat szerint a vezetői megbízás nem különül el a jogviszonytól, tehát ha valakit vezetői megbízásából visszavonnak, akkor megy az utcára. Remélem, hogy ezt a törvény olvasói felfogták.

(Dr. Simicskó István elfoglalja helyét a jegyzői székben.)

Végezetül még egyszer, az öt nappal csökkentett alapszabadság, és a pótszabadságot is megszüntetik. Ez a javaslat a rabszolgacsomag egyik tagja, méltán került be ebbe a körbe, teljes kiszolgáltatottságot fog hozni minden munkavállalónak, teljes önkényuralmat és kénye-kedve szerinti vezetést nyilván a kormánynak. Tudjuk, hogy ez a céljuk. Tudjuk, hogy az a céljuk, hogy ez a magyar közigazgatás Orbán Viktor parancsait az utolsó faluig visszakérdezés nélkül végrehajtsa. Csak tudják, egy normális országban a közigazgatásnak az is dolga lenne, hogy a magyar emberek problémáit felkarolja, hogy a szakmát képviselje, és a kormányzati központi igazgatással szemben is tudjon néha esetleg valami épkézláb dolgot képviselni. E törvény elfogadása után a magyar közigazgatás erre alkalmatlan lesz. Köszönöm, hogy meghallgattak.

Forrás: parlament.hu