POLGÁR GYÖRGY (TISZA): Köszönöm szépen, elnök úr. Négy köszönömöt szeretnék mindösszesen mondani. Ez a négy köszönöm egy rövid történethez kapcsolódik, ahogy én találkoztam a fitoplazmával, ahogy találkoztam az amerikai kabócával. Bevallom, idén február előtt nem is tudtam, hogy vannak ilyen szavak ‑ a fitoplazmáról teljesen más jutott eszembe.

Az első köszönöm a monori borvidék szőlősgazdáié és azoknak a szakembereié, akik még a választások előtt engem meghívtak magukhoz, és elmesélték, hogy mi ez a fertőzés, ami tizedeli ezt a környéket. Elmesélték, hogy a monori borvidék az egyik legfertőzöttebb borvidék, és hogy csak 2025-ben 31 hektár szőlőt kellett kivágni fitoplazma-fertőzés miatt.

Hogy működik ez az egész dolog? Permetezhetjük mi a szőlőinket, de ha az amerikai kabóca vissza tud menni egy olyan területre, amit nem művelünk, amit nem tudunk permetezni, akkor ő ott prímán át fogja vészelni ezt az időszakot, és vissza fog menni az egészséges szőlőtőkékre. És ha egyszer, ahogy itt is elhangzott, meg fogja fertőzni ezt a szőlőtőkét, akkor ott csak kényszervágás lehet: ki kell szedni a földből, menthetetlenül el fog veszni.

S hogy mit jelent ez a szőlősgazdák szemében? Ez azt jelenti, hogy az ő megélhetésük, az ő munkatársaik megélhetése, vagy azoké a szakértőké, akik ezeken a földeken dolgoznak, mind kockáztatva lesz.

(1.10)

De nemcsak erről van szó, hanem arról is, hogy ez óriási megterhelés a szőlősgazdáknak, ahogy beszéltünk erről a kártalanítások kapcsán, de egyébként óriási teher magának a költségvetésnek is, hiszen valakinek a számlát ki kell fizetni a végén.

És akkor nem beszéltünk még arról, hogy mondjuk a szőlőtőkék eltávolítása adott esetben milyen talajeróziót okoz, vagy hogy ez hogyan érinti például a CO2-kibocsátást. Én nagyon köszönöm a szőlősgazdáknak, hogy feltárták előttem ezt a világot és felkészítettek arra, hogy utána képviselőként tudjam képviselni az ő ügyüket. Egyébként elmondták azt is, hogy sajnos az elmúlt több mint másfél évben, mármint mielőtt találkoztunk, ők hiába próbáltak kapcsolatot felvenni az akkori képviselőkkel ez ügyben és valahogy előrehaladni ebben az ügyben, sajnos a telefonhívásokra nem jött visszahívás, az e-mailekre nem jött semmiféle válasz.

A második köszönöm azoké a szakértők és dolgozóké, akik meghívtak engem az előadásaikra, és ott elmélyítettük ezt a tudást. Én ott szembesültem vele, hogy gyakorlatilag az összes borvidék érintett már ebben a fertőzésben, és nincs olyan megye, ahol ne ütötte volna fel a fejét maga a fertőzés. És ők is azt mondták, hogy a permetezés egy ideig hatékony, de ha maga a környezet nincs rendbe téve a szőlőtőkék környékén, akkor igazándiból ez egy végeláthatatlan küzdelem. Ekkor került szóba az, hogy az osztatlan közös tulajdonokkal és a régi zártkerti területekkel is foglalkozni kell, és amíg ezt a kérdést nem oldjuk meg, addig gyakorlatilag a fitoplazma-fertőzés ügyét sem lehet megoldani.

A harmadik köszönöm a minisztériumi dolgozóké. Itt van velünk Árvay Nikolett is és Molnár János István is, hiszen talán emlékeztek rá -Bóna Szabolcs most nincs itt ‑, szerintem még kerestük a kilincset az eskütétel után a Parlamentben, de mi már tudtunk beszélgetni erről a dologról. Már el tudtam hozni hozzátok a gazdák üzenetét, sőt a gazdák konkrét megoldási javaslatokkal álltak elő, és szerettek volna aktívan részt venni ebben a munkában. Miközben kerestük a kilincset, már tudtunk erről beszélgetni. Nagyon-nagyon örülök, hogy most itt vagyunk, egy törvényjavaslattá állt ez össze, és nagyon remélem, hogy mindannyian úgy fogunk szavazni, hogy ez a törvényjavaslat utána már törvénnyé változzon, és a fitoplazma majd hamarosan tényleg csak egy rossz emlékű múlt legyen.

Négy köszönömöt ígértem: a negyedik köszönöm a tiétek a figyelemért és a türelemért. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárt soraiban.)

Forrás: parlament.hu