UJVÁRI SZILVIA (TISZA): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Aki járt már ősszel a Somlón, Badacsonyban vagy a zalai szőlőhegyeken, ismeri ezt a különleges világot: a párás reggelek hűvösét, a szüretre érett szőlő édes illatát, a metszőollók csattanását, a pincékből felszálló erjedő must illatát. Nem először, és valószínűleg nem is utoljára méltatom szeretett borvidékeim, de engedjék meg, hogy a mindenki által ismert és elismert Hamvas Béla sorait is idézhessem: „Sétálj az arácsi és a csopaki szőlőkben, menj fel a Badacsonyra vagy a Szentgyörgy-hegyre, a Somlóról nem is szólva… A szőlőtáblák között lágy füves utak mint csendes patakok folydogálnak. A pincék bejárata előtt hatalmas diófa, még a legforróbb nyárban is hűs. Olyan helyek, hogy az ember bárhol megállna, leülne, letelepedne, s azt mondaná: itt maradok.” Hamvas Béla néhány mondatban megfogalmazta azt, amit a borvidékeinken élők pontosan tudnak; ők mind ismerték és ismerik ezt a csendet, amelynek varázsában meghallani, ahogy a szőlőhegy él.

Azonban az utóbbi években másféle csend is megjelent ezeken a hegyeken: a pusztuló tőkéké, az elhagyott szőlősoroké, az üresen maradó présházaké. A magyar gazdák régóta kongatják a vészharangot. A szőlő aranyszínű sárgasága ugyanis egyre nagyobb területeket érint, és ahol a fertőzés elhatalmasodik, ott évtizedek, sőt évszázadok munkája veszhet oda néhány év alatt.

Tisztelt Országgyűlés! Ebből is látható, hogy történelmi fontosságú döntés előtt állunk. Most azon múlik a borvidékeink jövője, hogy meghalljuk‑e a szőlész-borász honfitársaink által kongatott vészharangokat, hogy megértve a fenyegetést, képesek vagyunk‑e összehangoltan és felelősen cselekedni. Ehhez ad felhatalmazást és ehhez ad új eszközöket a kezünkbe az előttünk fekvő törvényjavaslat.

Tisztelt Képviselőtársak! Ebben a törvényben egy növénybetegségről és annak terjesztőjéről, hatósági jogosítványokról, ellenőrzésekről, művelési kötelezettségekről beszélünk, ezért a javaslatba foglalt intézkedések gazdák, szőlők és borok sokaságát menthetik meg.

A szőlőt évezredek óta elsősorban azért műveljük, hogy elkészítsük belőle az emberiség egyik legősibb italát, a bort; a bort, amely ott van velünk vigasságunkban és bánatunkban egyaránt; amellyel koccintunk a gyerekeink születésére, egy házasságra, egy sikerre, és amely mellett olykor a veszteségeinket is meg tudjuk osztani egymással.

A bor jelentős helyet foglal el a magyar hagyományokban, a történelmünkben, ráadásul ott van a keresztény kultúránk középpontjában, az utolsó vacsora kelyhében. És ezt az évezredes hagyományt veszélyezteti ma egy egészen iciri-piciri bogár, egy kis rovar (Kezével mutatja.): az amerikai szőlőkabóca a levelek fonákját szívogatja, az egyik tőkéről a másikra járva terjeszti a fitoplazmát. Ő nem ismer telekhatárokat, nem érdekli, hogy gondosan művelt ültetvényre érkezik, vagy egy régi présház évek óta elvadult szőlőlugasára. És bizony ezt a rovarkát az sem érdekli, melyik szőlő gazdája szavazott egyik vagy másik pártra.

(23.00)

Az általa okozott betegségre pedig fel kell készülni, hogy tartósan velünk marad. A gazdákra évről évre komoly küzdelem vár, amely munkát, pénzt, kitartást és sokszor súlyos áldozatokat követel. Ezért is, aki évtizedek munkájával felépített egy ültetvényt, vagy aki megörökölte ezt a csodás hivatást szüleitől és nagyszüleitől, annak bizony joga van ahhoz, hogy saját erőfeszítései mellett a közös védekezésre is számíthasson.

Tisztelt Képviselőtársaim! A védekezéshez szükséges tudás és tapasztalat rendelkezésünkre áll. Ismerjük a betegséget, terjedésének módját és a kór elleni fellépés lehetőségeit is. Ehhez azonban olyan szabályozás kell, amely az elhanyagolt területeken is lehetővé teszi a beavatkozást.

A javaslat alapján ezért kerül bevezetésre az úgynevezett egyéb szőlő fogalma is, így a nyilvántartáson kívüli szőlőállományok sem maradnak a hatósági fellépés látókörén kívül. Ez az intézkedés így művelési és bejelentési kötelezettséget teremt, kiterjeszti az ellenőrzés lehetőségét, és súlyos fertőzésveszély esetén lehetővé teszi a gyors beavatkozást, a korábbi 60 napos várakozás nélkül. Ha valami, akkor ez valódi előrelépés. Hiszen a védekezés csak akkor lehet eredményes, ha alkalmazkodik a kabócához, és nem áll meg a szőlőültetvények telekhatáránál.

Nem véletlenül említettem történelmi időket és történelmi felelősséget. Most ugyanis olyan időszakot élünk, amikor a magyar borászatnak a növénybetegség és az aszály mellett komoly piaci kihívásokkal is szembe kell néznie. A borfogyasztási szokások változnak, a kereslet számos piacon csökken, a verseny pedig egyre élesebb. Ugyanakkor a prémium-, egyedi karakterű, a termőhely sajátosságait megmutató borok iránt továbbra is nagy az érdeklődés.

Ebben Magyarországnak ‑ a történelmi hagyományai mellett ‑ komoly lehetőségei is vannak, hiszen éppen az egyediség, a különlegesség az egyik legnagyobb értékünk. Minden tőke szőlőben és minden egyes palack borban emberek szeretete, családok elhivatottsága és gazdák munkája rejlik. A tájak pedig a megtermelt szőlőn és a palackba töltött boron túl közösségeket tartanak össze, megélhetést biztosítanak, vendéglátást, gasztronómiát fejlesztenek, turisztikai lehetőségeket rejtenek magukban.

Éppen ezért a kötelező védekezés mellett az újrakezdés lehetőségét is biztosítanunk kell. Ha egy gazdának ki kell vágnia a szőlőjét, legyen érdemi lehetősége az újratelepítésre! Legyen kiszámítható a kártalanítás, hozzáférhető a szaktanácsadás, és álljanak rendelkezésre a kötelező beavatkozásokhoz szükséges források!

Tisztelt Képviselőtársaim! Felelős döntéshozóként ezért nem elegendő önmagában a szőlőterületekre vigyázni, ugyanolyan fontos azokat az elhivatott magyarokat is segíteni, akik művelésükkel foglalkoznak. Ez a törvényjavaslat pedig mentőövet jelent a magyar szőlőtermelők számára, lehetőséget arra, hogy ne ölbe tett kézzel várják a levelek sárgulását, a tőkék pusztulását, az újabb és újabb kivágási határozatokat, hogy a hatóságoknak és a hegyközségeknek legyen eszközük időben cselekedni, a gazdálkodóknak pedig valódi esélyük, hogy megvédjék az ültetvényeiket.

A célunk most az, hogy a magyar borvidékeken még generációk múlva is legyen szőlő, hogy aki szeretné, továbbra is folytatni tudja ezt a fantasztikus szakmát, hogy továbbadhassa a gyermekeinek és az unokáinak, hogy továbbra is legyen hűvös pince, kiváló bor, és legyen, aki műveli ezt a földet. Ezért kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen a figyelmet. (Nagy taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu